Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-03 / 78. szám

1979. április 3. IvÉPÜJSÁG 3 A zöldségtermesztésről Jobb mezőgazdasági gépellátás A tavaszi mezőgazdasági munkákhoz szükséges gépek többsége már a gazdaságok, szövetkezetek birtokában van. Egy részüket — a nyár eleji munkákhoz — ezekben a he­tekben szállítják. Az ekéken, nehéztárcsákon, vetőgépeken kívül a hónap végéig össze­sen 800 millió forint értékű gépet adnak át a MEZŐGÉP vállalatok megrendelőinek. A tavaszi gépek közül el­sőként a talajelőkészítők és a melegágykészítők állnak munkába. A MEZÖGÉP- tröszt Kecskeméti Vállalata ötféle munkagépet gyárt, s ők állítják elő a nagy telje­sítményű traktorok talajmű­velő eszközeit is, így a kom- binátorokat, a boronákat rög- törőket, a kultivátorokat és új termékként a fóliafekte­tőket. Ezekből az idén ösz- szesen 1600-at készítenek, s a berendezésekhez mintegy 60 millió forint értékű pót- alkatrészt gyártanak. A fel­mérések szerint valamennyi hazai igényt kielégítenek. A talajerő növeléséhez Miskolcon és Hódmezővásár­helyen készülnek a korszerű műtrágyakezelő és -szóró gé­pek. Ezekből is kielégítik az igényeket, egyedül műtrá­gyaőrlőből 100-at adnak a gazdaságoknak. A HÓDGÉP és a Tornádó—5 típusú mű­trágyaszóró mellett, az év el­ső negyedében megkezdte a Tornádó—11 szórópótkocsi gyártását, amely a 15 lóerős traktorok munkagépe. Az első példányokat már meg­kapták a szövetkezetek. Öntözőberendezésekből az AGROKER-telepeken a ha­gyományos készülékektől a legkorszerűbb gördülő, önjá­ró, körforgós öntözőberen­dezésekig minden típus meg­található. Az esetleges több­letigények kielégítésére az el­ső félévben még 130 millió forintért gyártanak öntöző- berendezéseket, szórófejeket és csöveket Szekszárdon. Az itteni vállalat egyébként kapa­citásának nagy részét a sző­lőművelő, feldolgozógépek gyártására állította át. Meg­kezdték ezen új típusú gé­pek nullszériájának szerelé­sét. A szőlőművelőkhöz mun­kagépeket, adaptereket, nagyüzemi szőlőmetsző és huzalfeszítő gépeket is készí­tenek. (MTI) palánták közül sok kipusz­tult és ami megmaradt, az is nehezen növekszik. Rohonczi Imréné kisterme­lő azt reméli, hogy a száz négyzetméteres fóliasátorból húsvétra azért tud friss salá­tát szállítani a dombóváriak asztalára. A salátaszezon után paprikapalánta kerül a sát­rakba, melyeket a kocsolai Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezetből kap­nak — szerződés alapján. A fóliasátrakban több helyütt fűtési lehetőség is van, így a paprikatermést nem befolyá­solja az időjárás. Az Uj Élet. Mg. Termelőszövetkezet min­den évben segíti a községben levő 305 kistermelőt, így nö­vényvédő szert, műtrágyát és műanyag fóliát is biztosít ré­szükre. Kovács Gézáné felvásárló­nál az idei termelési szerző­déskötések után érdeklőd­tünk. Korai fejes káposztára már kötöttek szerződést, hagymára azonban nem, mert tavaly a leszerződött meny- nyiséget — értékesítési ne­hézségek miatt — nem tud­ták teljes egészében átvenni. Várhatóan 60—70 mázsa cse­megeuborkát termelnek Szakcson, a Szigetvári Kon­zervgyár részére. A dombó­vári zöldségüzletekben kap­ható hónaposretket Kocsolá- ról a tsz kertészetéből és a kistermelőktől szállították az ÁFÉSZ üzleteibe. Magyarszéki Endre (Folytatás az 1. oldalról.) rezni. Igen komoly törekvés van arra, hogy a fóliasátrak alatt a község részére a szük­séges palántákat megtermel­jék. Jelenleg kertbarátkört szerveznek, mely elsősorban a zöldségtermesztés korszerű formáival kíván foglalkozni. A mezőgazdasági könyvhó­nap keretében központilag szerveztek egy előadást, a fó­lia alatti termesztés módsze­reivel kapcsolatban, azonban az előadó más irányú elfog­laltsága miatt hiába vártunk mintegy harmincán. A zöldségfélék közül köz­ségünkben a csemegeuborkát termesztik legszívesebben. Az ÁFÉSZ-szel kötött szerződé­sek alapján. A kertbarátok körének megszervezése re­mélhetőleg a még nagyobb ütemű fejlődést fogja előse­gíteni, s nem csak saját szük­ségletre termesztenek, ha­nem értékesítésre is. Ambrus Lukács 305 KISTERMELŐ Több mint kétezer négy­zetméteren fóliasátras zöld­ségtermesztésre készülnek a szakcsi kistermelők. A ked­vezőtlen téli időjárás miatt többen arról panaszkodnak, hogy az előző években re­kordtermést adó tavaszi salá­ta az idén nagyon gyengén fejlődött. Az ősszel kiültetett Április 3.: Földszocializálás. Hamburger Jenő, Móricz Zsigmond és Latinca Sándor külfüldi újságírók társaságában egy Somogy megyei termelőszövetkezetben. A polgári demokratikus forradalom idején hosszú vi­ták után hozott bonyolult földreform-törvényt, (amely földosztó jellegű volt) Káro- lyiéknak már nem sikerült végrehajtani. A Tanácsköz­társaság kikiáltásával a föld­kérdés megoldásának elvi alapjai is megváltoztak: ré­szint a „haladéktalan szocia­lizmus” bevezetésének illú­ziója, részint az érthető siet­ség, amellyel visszafordítha­tatlanná igyekeztek tenni a szocializmus irányába tett lé­péseket, részint pedig a szo- ciáldemokrata-kautskysta el­képzelések egyértelművé tet­ték a földosztás helyetti föld­szocializálást, a volt nagybir­tok együtt tartását. Már március elején Ham­burger Jenő kormánybiztos irányításával megindult So­mogybán a „szociáldemokra­ta termelőszövetkezetek” ala­kítása. A földfoglalások, amelyekben az uradalmi cse­lédség járt az élen, egész márciusban folytatódtak. Úgy tűnt, hogy az április 3-i kor­mányzótanácsi rendelet, amely végre valóra váltva a Mindenkihez! kiáltvány ígé­retét, társadalmi tulajdonná nyilvánította a közép- és nagybirtokokat a földfoglaló mozgalomra teszi rá a dicső­séges koronát. A rendelet értelmében a száz hold fölötti birtokokat szocializálták és azokon ter­melőszövetkezeteket alakítot­tak. (A birtokhatárt rugal­masan értelmezték.) A ter­melőszövetkezetek központi irányítására — egy erősen centralizált modell értemé­ben —, felállították a Szö­vetkezeti Központot, ennek huszonhárom kerületi fel­ügyelőségét és ezek alá kör­zeti felügyelőségeket, főinté- zőségeket és intézőségeket szerveztek. A rendkívüli kö­rülmények ellenére is augusztus 1-ig, a Tanácsköz­társaság leveréséig a mintegy 5,6 millió hold szocializált földbirtokból körülbelül 1 millió holdat alakítottak át termelőszövetkezetekké. A földkérdés adott megol­dását leginkább a volt ura­dalmi cselédek helyeselték, ám azzal kevésbé rokonszen­veztek, hogy főintézőként a régi földbirtokosok, grófok, intézők uraskodtak tovább­ra is egyes helyeken. A földosztás elmulasztása — a parasztság irányába tett politikai kompromisszumnak ez az elvetése — a Tanács- köztársaság legnagyobb prob­lémájának, legsúlyosabb hi­bájának bizonyult. A legfon­tosabb szövetségest így nem sikerült forradalmasítani és ennek hátrányai egyre in­kább megmutatkoztak. (An­nál is inkább, mivel az el­lenforradalmi utódállamok földreformjainak híre szin­tén csüggesztően hatott a föld nélkül maradt parasz­tokra.) S mindehhez hozzá­járult a differenciálatlan pa­rasztpolitika, amely alig tett különbséget a törpebirtokos és a nagygazda között. Mindazonáltal a Tanács- köztársaság agrárpolitikája fontos eredményeket is ma­gáénak mondhatott. A pol­gári jóslatok ellenére a szo­cializálás nem vezetett a mezőgazdaság csődjéhez. A termelés végig jó színvona­lon mozgott, az állatállo­mányban alig következett be változás, s az élelmiszerek elosztása sokkal igazságosabb lett az azelőttinél. Sőt, a há­borús cselekmények, a sza­botázs, és az ellenforradalmi akciók ellenére a vetés és az aratás is rendben folyt. D. M. Rohonczi Imréné a melegágyi saláták között Sertéstelep rekonstrukció Bátaapátiban. Gr. Apponyi Géza itteni birtokából 53 hol­dat ajánlott fel az új vité­zeknek. Hárman kapták meg 17—17 hold terjedelemben. A lassan bontakozó földrende­zésből ez a terület a legki­emeltebb. Már az első elő­irányzat is jelentős. Kilenc- száz kát. hold területet írnak elő 90 vitéz részére. A követ­kező években ezt jócskán túl is teljesítik. A . földreform ügye más területeken, mint ahogyan ezt a Nagyatádi­féle kerettörvény lehetővé is teszi, lassan halad előre. Megfigyelhető, hogy a részeredményeket is úgy kell kicsikarni. Elégedetlen a földművelő nép — ismeri el az újság is. 1923-ban valamit tenni kell. Jószándékról sem beszélhetünk tehát, csak annyit adnak, amennyit mu­száj ! A típusproblémák itt is ugyanazok, mint az ország más részében. A gazdajelöl­tek fizetésképtelenek. így az alkudozás nagyon elhúzódik. A nagybirtokos csak a rossz minőségű, vagy kieső terüle­teitől óhajt megválni, így a jövendő kisgazda eleve tönk­re van ítélve, a tőkével vi­szonylag rendelkező közép­parasztnak pedig nem jut föld. Hát ezért komédia ez; megélni nem tud belőle, megtartani alig tudja. Hát akkor mit ér? Jó példa erre Szakcs köz­ség, ahol a hatalmas Eszter- házy-birtokok közül, az itte­ni erdőik mellett, mint kis sziget található 53 hold. nyil­ván rossz fekvésű irtásföld. Az 1925-ös Gazdacímtár ta­núsága szerint ezt adja át Eszterházy kisbériét formá­jában az igénylőknek. Tíz év alatt aztán ez a kisgazdák kezébe megy át. (Az 1935-ös Gazdacímtárban már nem szerepel). A földreform első, kézzel fogható eredményei az 1923-as alispáni jelentésből derülnek ki. A jelentés há­rom eljárás szerint tagol: a) házhelyrendezés: megtör­tént egyezség alapján 30 köz­ségben, bírói eljárás mellett 27 községben, összesen 57 községben. Házhelyeket nyert 2836 egyén 746,5 k. h. terje­delemben (egy házhely 20Ó— 600 n.-öl) (Ujdombóvár így született), b) kishaszonbérleti ügy: kisbérlet. alapíttatott: 71 község 10 655 egyén 31 295 k. h. c) megváltási eljárás: 91 községben 5691 egyén 10 073 k. h., ebből vitézi te­lek 400 k. h. Ide kívánkozik, hogy a földreformmal együtt, de attól függetlenül is a bir­tokmozgás megindul. Az 1924—25-ös esztendőben központi nyomásra, s nem utolsósorban a földigénylők elkeseredett elégedetlensége következtében a birtoktárgya­lások üteme meggyorsul, s 1925 végére az alkudozások jórészt befejeződnek. Az így átadott föld az összterület (442 803 kát. hold) 7 száza­léka. Az 1930-as népszámlá­lás adatai szerint Tolnában az összes kereső férfi népes­ségből, mint tulajdonnal, házzal, házrésszel 41.8 szá­zalék földbirtokkal, 44,1 szá­zalék, földbérlettel 6,3 szá­zalék rendelkezik. A Tolna megyei adatok is azt igazol­ják, hogy az a fajta föld­reform nem oldja meg az agrárnépesség problémáját, annál inkább segít a nagy­birtok munkaerőgondján, a házhely, s a hozzá tartozó holdnyi gazdaság helyhez kö­ti az agrármunkást, de nyil­vánvaló, hogy ebből megélni nem tudván, változatlanul a birtokosok munkaadomá­nyára kénytelen rászorulni, s lényegében kizsákmányolt agrárproletár marad. „Sok urunk nem volt rest, se kába, Birtokát óvni ellenünk” (Jó­zsef Attila). Az új földtulaj­donosok gyenge gazdasági erőt képviselnek, kevés tőké­jüket elviszi a törlesztés, áz igaerő minimális. Az alispá­ni jelentés és az újságok egyaránt foglalkoznak ezzel a problémával. A földreform ügy átcsúszik a 30-as évekre is, itt az a fő kérdés, hogy megtudják-e tartani az új gazdák föld­jeiket. Az újságcikkekből leg­többször az a kép tárul elénk, hogy ezek halódó gazdasá­gok, rontják a falusi terme­lési morált, állandóan eladó- sodnak és kellemetlensége­ket okoznak a gazdáknak. Találóak a végeredményről dr. örffv Imre megyei or­szággyűlési képviselő szavai: „Tévedtünk, amikor az ag­rárproletariátus nehéz kérdé­sét a földreformmal megolda­ni véltük; a probléma ma is súlyosan nehezedik ránk.” Az évszázados per a fel­szabadulás után dőlt el. Végre azé lett a föld, aki megműveli. ILLÉS FERENC Várják a fiatalokat A KISZ KB építőtáborok bizottságához érkezett igénylések össszesítése sze­rint az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek . és a vállalatok a tavalyinál 12 ezerrel több fiatalt várnak az idén a nyári építőtáborokba. A KISZ KB titkárságának az építőtáborozási feladatokról szóló határozata szerint az idén 80 ezer fiatal kapcsolód­hat be ebbe a népgazdasági- lag is nagyon hasznos „tár­sadalmi munkába”. A diákok nagyobbik része ezen a nyáron is mezőgazda­ságban és az élelmiszeripar­ban serénykedik majd: sze­dik a nyári almát, az őszi­barackot, címerezik a kukori­cát, gondozzák a szőlőket. A korábbi 61 központi építőtá­bor mellett újabb 19 nyitja meg kapuit. Halásztelek, Kecskemét és Mezőkovácshá- za szövetkezetei például eb­ben az évben fogadják az el­ső csoportokat; Etyek, Mar- tonvásárhely, Szob és Zala­egerszeg állami gazdaságai ugyancsak először kapnak a nyári munkák dandárjában sokszáz segítőkész diákbrigá­dot. Alig kétéves múltra tekin­tenek vissza a szakmunkás- tanulók építőtáborai: tavaly három táborban, kilenc szak­mában csaknem 2000-en dol­goztak. Ezen a nyáron mintegy két és fél ezer tanuló, 12 szakma képviselője tesz szert a szak­mai táborozáson gyakorlati ismeretekre. A Kossuth Tsz Felsőná- aa mellett lévő telepén van a szövetkezet állatállományá­nak egy része. A majorban tavaly megkezdték a sertés­telep rekonstrukcióját, illet­ve bővítését. Addig a tartási körülmények hagyományosak voltak, az állományt régi, szerfás épületekben tartották. Ezek az épületek alkalmat­lanok az újabb technológia alkalmazására, ezért a gaz­daság a meglévők felújítását, átalakítását és új épületek létrehozását kezdte meg. Rövidesen átadják a 936 férőhelyes, battériás malac­nevelőt. Elkészül az idén egy kilencszáz férőhelyes hizlalda és egy félszáz férőhelyes fiaz- tató. A jövő évre tervezik az átadását egy újabb hatszázas hizlaldának. Az építkezés kivitelezését a szövetkezet építőbrigádja végzi, a tervek húszmilliós költséggel számolnak. A szö­vetkezetben a termelés egyenletesen emelkedik, és ebben jelentős része van a háztáji gazdaságoknak is, ahol az állattenyésztésben sertés-, illetve szarvasmarha­tartással foglalkoznak. Ta­valy ennek a szektornak az évi termelése hatmillió fo­rint volt. A szövetkezet 1977-ben ezernégyszáz hízót értékesí­tett, tavaly kétezret. Úgy ter­vezik, hogy a rekonstrukció befejeztével. a majori sertés­telep hízókibocsátása kétsze­res lesz a tavalyihoz viszo­nyítva. Hatvan éve történt Földszocializálás A sertéstelephez épülő négyszáz köbméteres derítő beto­nozását végzi a szövetkezet építőbrigádja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom