Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
14 NÉPÚJSÁG 1979. április 22. Milyen eredmények várhatók? Dombóvári MSC—Nagymányok: Még mindig van reményük a bajnokság megnyerésére a dombóváriaknak, hisz a három pont előny, mellyel a paksiak vezetnek, nem behozhatatlan. Ezek alapján biztosra vehető a dombóváriak győzelme. Tippünk: 1. Bonyhád—Gerjen: Mindkét csapatnak a legkedvezőbb lenne a döntetlen és várhatóan így is lesz. Tippünk: x. TÁÉV SK—Bogyiszló: Az állandó játékoshiánnyal és egyéb gondokkal küszködő szekszárdi csapat erejéből lehet, hogy csak döntetlenre telik. Tippünk: x. Tolna—Tevel: A nagy múltú tolnai csapat sorsa lényegében megpecsételődött, még az esetben is, ha történetesen a Tevel ellen nyerni tudnak. Tippünk: 2, vagy x. Aparhant—Fadd: A hazai csapat egy-két góllal legyőzi a faddi gárdát. Tippünk: 1. Pincehely—Bátaszék: A forduló egyik legérdekesebb mérkőzésének ígérkezik, ahol mindhárom eredmény születhet. Tippünk: x, 1, esetleg 2. Kisdorog—Tengeiic: A nehéz helyzetben lévő tengeli- ci csapatnak már a döntetlen is nagy bravúr lenne. Tippünk: 1. Nagy dörög—Paks: A járási rangadó — bár nagy tudásbeli különbség van a két együttes között — meglepetést okozhat, ha a listavezető paksi csapat tagjai a három pont előny birtokában, félvállról veszik a mérkőzést. Tippünk: 2. Kosárlabda NB II Dombóvári VSE—NIKE Fűzfői AK 80-60 (39-28). A DVSE csapatában a következő játékosok szerepeltek: --Ács (15), Kollár (15), Ruzics- £a (32), Tahi (8), Tölgyes (8). Csere: Tálján (2,) Haraszti (—). A helyenként ötletesen játszó hazai együttes a vártnál biztosabban nyerte a hétközi mérkőzést. A dombóvári csapatból Tahi, Ruzicska és Ács teljesítménye emelkedett ki. Teke NB II Dombóvári Spartacus—Kaposvári Közlekedési SE 7:1 (2452:2424). Közepes teljesítménnyel is nagyarányú győzelmet szerzett idegenben az újonc NB Il-es csapat ellen a Spartacus gárdája. A dombóvári versenyzők eredményei: Mándli 427, Horváth 419, Árvái 416, Tarsoly 414, Stark 410, Bán 366 fa. sónánán is. A kerékpárversenyt a község központjában rendezték, majd néhány egyéb versenyszámban, is vetélkedtek. A legtöbb induló talán gránátdobásban akadt, nem számítva a kispályás labdarúgást. Az utóbbinál nyolc férfi- és három női csapat játszott körmérkőzést. Volt zsákban futás is. A szervezőket dicséri, hogy ezt változatossá, érdekessé tették. Egy csapat négy fiatalból tevődött össze. A rendezők lepődtek meg legjobban; hat csapat alakult ki, így érthetően nagy érdeklődést és derűs perceket hozott a zsákban futás csapatversenye. A kora reggeltől késő délutánig tartó tömegsportnap elérte célját, a helybeliek mellett a meghívott vidéki fiatalok' is kitűnően érezték magukat és kérték; a jövőben is hívják meg őket.. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az alsónánaiak kezdeményezése, jó példája ötletül szolgált a várdombiaknak és a mórágyiaknak is, mert mint mondották, ők is rendeznek hasonló versenyt. Dandé András és segítőtársai nem pihennek „babérjaikon”, május elsejére már megszervezték a kispályás női labdarúgó-mérkőzést, valamint a soványak—kövérek nagypályás találkozóját. Mindkét mérkőzésnek várhatóan sok nézője lesz és már a szomszéd községekből jelezték, ott lesznek nézőnek, de ha lehet versenyzőnek is. Egy helytelen szemlélet kö- vetkezetében öt-nyolc éve több kis községben megszűnt az önálló sportegyesület, ezzel együtt a felnőtt korúak sportolási lehetősége. így történt ez Alsónánán is, ahol — mivel labdarúgó-szakosztályuk nem tudott ifjúsági csapatot kiállítani —, törölték őket a bajnokságból. Ez magával hozta, hogy a sportkörük is feloszlott és hosszúhosszú éveken át a helybeliek még egy barátságos mérkőzést sem játszhattak. A megyei sportvezétés változtatott a korábbi helytelen állásponton. Először sport- csoport alakult Alsónánán, majd ez’ év tavaszán hivatalosan termelőszövetkezeti sportkörré alakultak. Erről már egy rövid tudósításban beszámoltunk, melyben ismertettük; a sportkör elnökének Dandé Andrást választották, aki akkor elmondta: elsősorban tömegsportban szeretnének versenyeket rendezni. Nem várattak sokáig magukra, megvolt az első tömegverseny. A helybeli fiatalok mellett meghívták a mórágyiakat, a sárpilisieket és a várdombiakat.'Az utóbbi helyről a termelőszövetkezet külön csapatot indított. Több mint százan gyűltek össze, hogy különböző sportágakban versenyezzenek egymással. Volt' futóverseny is. Igaz, nincs atlétikai pálya, de ha akarnak, lehet országúton is futni. Ez történt AlAz országúton is lehet futni — ha jó a szervezés. Jobbról a győztes, Faddi Péter. A legtöbb induló a gránátdobásban volt Fotó: Bencze István Közel százan vettek részt a kispályás labdarúgásban Egyesület - nagy tervekkel Bajnok család A portás kedélyesen fogad, kezével az irodaépület felé mutat, s udvariasan útbaigazít. Az udvar nagy részét építőanyagok borítják. NTagy mennyiségű sóder tornyosul, mellette bevetésre készen várakozó gépek. Az elmúlt években társadalmi munkában épített sportpályát is építőanyagok tárolására használják. A műszaki vezető, Vili- novszky Ferenc irodájában beszélgetünk. A 180 dolgozót foglalkoztató Szekszárdi Költségvetési Üzem Sportkörének munkájáról, a tömegsportmozgalomban elért eredményekről, s a kis egyesület, egyetlen minőségi szakosztályának terveiről érdeklődünk. — Sportkörünk 1975. február 11-én alakult azzal a céllal, hogy az üzem akkori fiatal, iskolai tanulmányaikat éppen csak befejezett női dolgozóink számára a tömeg- és a versenysport terén is rendszeres sportolási lehetőséget biztosítson. Kezdetben a játékosság, a szórakozás, ezzel együtt a szabad idő kellemes eltöltése dominált. Később aztán jelentkeztek a sikerélmények. A házibajnokságok már nem elégítették ki teljes mértékben a felmerült igényeket. Megismerve a győzelem felemelő érzését, egy emeltebb szint elérését tűzték ki önmagukkal szemben versenyzőink — emlékezik az indulásra Vilinovszky műszaki vezető, az üzem sportegyesületének elnöke. — Uj volt ez a munka nekünk, vezetőknek is —folytatja az elnök. — Megfeledkeztünk egy fontos tényezőről, a további fejlődést meghatározó utánpótlásról. Mert az idő múlásával lányaink egymást követve asszonyok lettek, családot alapítottak és ha nem is véglegesen, de rö- videbb-hosszabb időre búcsút mondtak az aktív sportolásnak, az asztalitenisznek. Női csapatunk 1976-ban megnyerte a városi üzemi bajnokságot. Jogotrszereztek a megyei felnőtt asztalitenisz-csapatbajnokságban való indulásra. Üzemünk sajátos helyzete nem tette és ma sem teszi lehetővé a céltudatos, tervszerű utánpótlást önerőből. Más megoldást kellett keresnünk. Beszélgetésünkbe ekkor kapcsolódott be Péter IstVán, az asztalitenisz-csapat edzője. — KISZ-szervezetünknek ebben az időben már szoros kapcsolata volt a IV-es számú általános iskolával. Fábián Sándor szakosztályvezető felkereste az iskolát, s a tantestület jóváhagyásával hozzákezdett — az akkori társadalmi edző segítségével — a sportág iránt érdeklődő, tehetséges gyerekek kiválasztásához. Másik nagy gondunk. a létesítmény hiánya is enyhült. A IV-es számú iskolában az edzések, versenyek megtartásához szükséges termet is kapott szakosztályunk Üzemünk kultúrtermében ugyanis csak két asztal felállítására van lehetőség. A játékostoborzás után 1977. tavaszán megkezdődtek a .rendszeres edzések. Az egyesület felkérésére ősztől már én irányítottam a szakmai munkát — mondta. A két sportvezetőtől aztán azt is megtudtuk, hogy tavaly a megyei bajnokságban 5. helyen végzett a Költség- vetési Üzem fiatalokat felvonultató gárdája. Ebben az évben a HVDSZ országos központjától, a városi tanácstól és a megyei sporthivataltól is támogatást kaptak a versenysport és az utánpótlásnevelés • céljaira. A szakosztály idei célkitűzése: olyan helyezés elérése a megyebajnokságban, amely feljogosít az NB Il-es osztályozón való részvételre. — A közelmúltban rendezett sportköri közgyűlésükön igaz, hogy egyesek megkérdőjelezték a szakosztály működtetését? Tudomásunk szerint azt kifogásolták, hogy a versenysportban zömmel nem az üzem do'gozói, hanem iskolások szerepelnek? — Elhangzott ilyen felvetés — mondja Vilinovszky Ferenc. Csakhogy ez szemléletbeli kérdés. Mert rövid időn belül üzemünk egyre több dolgozójának különböző korosztályos gyerekei is bekapcsolódnak a szakosztályi munkába. A közgyűlésünkön részt vett Sztárcsevity Ervin, a városi tanács elnökhelyettese ezzel kapcsolatban így fogalmazta meg véleményét hozzászólásában: a sportkör feladata, hogy ne csak az üzem dolgozóinak, vagy azok családtagjainak biztosítson sportolási lehetőséget, hanem a város általános iskolás korú, sportolni kívánó tanulói részére is. — Hány tagja van jelenleg a szakosztálynak? — kérdeztük az edzőt. — Huszonötre bővült a szakosztályi tagok létszáma. Az üzem kultúrtermében valamint a tanítóképző főiskola tornacsarnokában heti kétszeri 2—2 órás edzést tartunk. Rendszeres kapcsolatot építettünk ki versenyzőink iskoláival, figyelemmel kísérjük a tanulmányi eredményeiket. Ezután áttekintettük az az üzem dolgozóinak tömegsportját. Az elmúlt évben örvendetesen nőtt azok száma, akik a különböző tömegsportrendezvényeken elindultak. A házibajnokságoknak hagyományai vannak kispályás labdarúgásban, továbbá sakk, asztalitenisz és lövész sportágakban. Tavaly az üzem dolgozói rajthoz álltak Dom- bóvárott a Tanács-kupa emlékversenyen, Szekszárdon, a HVDSZ megyei sportnapján, Valamint az Öra- és Ékszeripari Vállalat által rendezett November 7-kupán. Kispályás labdarúgócsapatuk, valamint asztaliteniszezőik a városi bajnokságban szereped tek. Ez évben különös figyelmet fordítanak a kocogómozgalom meghonosodására. A nyáron kirándulással egybekötött sportnapot rendeznek dolgozóik részére Sötétvölgyben. Az új kertészeti telephelyen labdarúgó kispályát építenek. Jóleső érzéssel távoztunk. Kis egyesület nagy tervekkel, eleven üzemi tömegsportélet gazdag programmal. — fekete — Ludmilla Turiscseva szovjet tornásznő és férje, Valerij Borzov, a rövidtávfutásban a müncheni olimpia kétszeres bajnoka, Európa-bajnok Ki- jevben élnek. Mindketten a Kijevi Testnevelési Főiskola tanárai. Ludmilla sportpálya- futása véget ért, a család ugyanis új taggal gyarapodott, megszületett a kis Tatjana. Valerij azonban hű maradt szigorúan megszabott napi edzésprogramjához. Az olimpiai bajnok fő célja a moszkvai olimpia. Emiatt szánta rá magát Borzov az operációra, miután az 1978-as prágai Európa-bajnokságon a százméteres síkfutás finisében Achilles-ina megsérült. A műtétet a híres finn sebész, Pekki Peltokallio végezte. Valerij tudja, hogy roppant nehéz feladat harmincévesen győzni az olimpián, rövid távon. De neki sikerült az, amit előtte a világ egyetlen sportolója sem ért el: a montreali olimpián a százméteres síkfutásban bronzérmet nyert azután, hogy Münchenben mindkét rövidtávú számban győzött. (APN—KS) Valerij és Ludmilla Borzov kislányukkal, Tatjánával. GÓLTOTÓ (9) Nagydorog—Dombóvári MSC (Végeredmény) A beküldő neve és címe: Beküldési határidő: április 27.
