Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

1979. április 22, NÉPÚJSÁG 7 Mozaikok egy fesztiválról Amatőrfilmesek Dombóváron Verőfényes tavaszi idő, ez az oka, hogy a fesztivál négy­száz résztvevője ellenére so­sem telt meg egészen a há­romszázötven fős nagyterem, ahol a vetítéseket tartották. Persze, azért így is meglehe­tős érdeklődés kísérte az öt­venkét versenyfilmet, úgy­hogy néha az a gyanúja tá­madt az embernek, hogy az amatőrfilm-fesztivál résztve­vői képesek önmaguk megdup­lázására. Mert ott is voltak a „fesztiválpalotául” szolgáló új művelődési házban, de emblémájukkal találkozni le­hetett szerte a városban. Fesztiválembléma a parkban, fesztiválembléma az áruház­ban, fesztiválembléma a giccsüzlet kirakata előtt, no és főleg, a fagylaltosnál... A dombóvári művelődési központ kölcsönkapta a páva­buszt, azzal szállították a pályaudvarról a városba a vendégeket. A szálláshelyek nagyobb része a város kollé­giumaiban volt, étkezni a hétközi kollégiumba jártak. A vélemények megoszlot­tak: a fesztiválról is. a szál­láshelyekről is. A trissen választott amatőr­filmes vezetőség egyik tagja, dr. Gulyás László — egyéb­ként a miskolci amatőrfil­mes klub vezetője — a fesz­tivál „korosabb” résztvevői nevében sokallotta a szobák­ban az ágyak számát (hat­nyolc...) és a matracok hup- padásainak mélységét is túl­zottnak tartotta. Ö negyven­öt éves. Egy másik vezetősé­gi tag, Bárdossy Pál népmű­velő nagy lelki nyugalommal fogadta mindezt, talán még nosztalgiái is támadtak az elmúlt diákkor után. Igaz, még csak huszonhét eszten­dős. A legifjabbak, a tizen- és éppencsak húszesztendősek viszont szóra sem érdemesí­tették ezeket az apróságokat: mondván, hogy ők a filmek miatt jöttek. Szó ami szó: aki részt vett az éjjel három óráig tartott vitákon, és reggel kilenckor már ott volt a vetítéseken, az aligha tudott foglalkozni a közbeeső időben a matracok minőségével.... Örült, hogy aludhatott. * Az előtérben nemcsak ká­vét és rétest (meg hasonló finomságokat) lehetett vásá­rolni, hanem például fesz­tiválemblémás trikót, jelvé­nyeket és újságot is. Az al­kalmi árusok a művelődési központ munkatársai, akiktől egyébként mindennemű fel­világosítás is kapható volt... Az előtérben — a ruhatár kellős közepén — helyezték el a fesztivál jelenléti ívét. Persze, nem akármilyen je­lenléti ív volt ez. amatőrfil­mes módra készülő. Az em­ber bedugja a fejét egy lyu­kon, odabenn nem lát sem­mit. ezen elcsodálkozik, gri­maszt vág. maid visszahúzza a fejét a Ivükből... Mindezt közben filmre veszik, a fil­met a fesztivál legutolsó ver- senyfilmje után levetítik. A filmek színvonaláról megoszlottak a vélemények. Abban mindenki egyetértett, hogy legjobban a „Jelenléti ív” című művön tudott ne­vetni. * A tájegységi versenyek legjobbjai és az előzsürizés válogatta ki a fesztivál ver­senyfilmjeit. A zsűri minden egyes alkotást külön kiérté­kelt a vetítések utáni konzul­táción: nem a tapintatosság és kíméletesség volt a vezér­elvük. De a filmeseknek sem. Ha úgy gondolták, egyhan­gúan szembeszálltak a zsűri véleményével, azzal sem tö­rődve. hogy a népharag eset­leg elveszi ártatlan amatőr­társuknak még az életkedvét is. nemhogy a munkakedvét. Mert szegény alkotó igazán nem tehetett róla, hogy ép­pen az ő gyengécske műve -tetszett olyan nagyon a zsűri­nek. hogy emiatt a többiek aztán a fejét vették... A témához kapcsolódó pár­beszéd a művelődési központ előtt álló Samu Géza-szobor tövében: — Láttam a filmedet, paj­tás. — Aha... — Egészen jól volt össze­vágva. — Éppen a vágás tűnt fel...? — Gondolom, azt n e m te csináltad! — Képzeld, ezen a filme­men mindent én csináltam. Rendeztem, képeztem, vág­tam. Volt rá időm. Neked viszont nem jutott filmezés­re. Vagy más az oka, hogy nincs itt egyetlen filmed se...? Talán kiszórták az elő- zsürin? — Ki ám. De ki csodálko­zik ezen? Amikor ilyenek ju­tottak be, mint a tiéd? — Ha-ha-ha! — Na, tűnj a.... Ezzel a két alkotó hátat fordított egymásnak és távo­zott. Szó ami szó, nem a bajtár­si légkör jellemezte az ama­tőrfilmesek élcsapatát. * Az utolsó konzultációra vá­runk a művelődési központ klubtermében. Mellettem re­zignált filmesek, akik saját állításuk szerint minden kon­zultáción részt vettek, sőt, eleinte még jegyzeteltek is. — Ha meglepetés ér, meg­eszem a sapkámat — jelenti ki egyikőjük, aztán ellát hasz­nálati utasítással. •— A zsűri­éinek, Zalán Vince esztéta, filmkritikus. Ö az alkotások megformáltságán fog lovagol­ni. Pándi András politikus, a filmek politikumát keresi... Mihályffy László filmrendező, ő igyekszik értéket találni az amatőrmunkákban is. de azért vigyáz, hogy ne tűnjön lágy­szívűnek. Dárday István a társadalmi mondanivalót hiányolja vagy meg sem szó­lal — sorolta, a többiek kun­cogva bólogattak rá. Ellenőrzés helyett megkér­deztem az érdekeltek közül a két filmrendezőt: Mihályffy László: — Néhány éve veszek részt az amatőrfilmesek különböző fesztiváljainak zsűrijében. Eddig még nem minősítettéit úgy, mint ahogy hallom, az idén, itt, Dombóváron... Meg­lep a dolog, mert nem volt szándékomban tompítani a többiek véleményének élét. Korábban találkoztam meg­lepő dolgokkal az amatőrök munkáiban, olyasmikkel, amiket érdemes volt meg­tanulni. Most ez hiányzik, és miután az előzsüriben is részt vettem, azt hiszem megkoc­káztathatom: esett a szín­vonal. Dárday István: — Az itt látott filmek alap­ján azt a következtetést von­tam le, hogy az amatőrfilme­seknek egyaránt gyenge az önismerete, társadalomisme­rete. Produkcióiknak a zöme tisztázatlan gondolatiságú, énközpontúan szépelgő. Azo­kat a lehetőségeket, amelye­A dombóvári művelő­dési központ április 12- én készült felszállni, és április 15-ig egyfolytá­ban megtartotta szándé­kát. E célra igénybe vett egy tucat, hatalmas piros léggömböt, amit külön ezért készítettek a helyi Uniónál, ott is fújtak be­le megfelelő gázokat. Az­tán felkötözték őket az épület tetejére, hogy ne­sze neki, rajta. Tanúsíthatjuk, a lufik megtettek minden tőlük telhetőt. Némelyikük a nagy igyekezetben még szét is durrant. A művelődési központ azonban nem szállt fel. Talán a belső felhajtó­erő hiányzott..,? A vetítés és közönsége Munkában a zsűri Konzultáció a kisteremben A jelenléti ív... két az amatőrfilmezés je­lent, nem használják ki, de talán nem is ismerik igazán. Dárday István kemény íté­lete egyáltalán nem szélsősé­ges: úgy tűnt, igaza van. A filmeket nézve nemcsak az zavarta a „körön kívüli filmszerető nézőt”, hogy az alkotóknak nincs véleménye, sem mondanivalója, hanem, hogy nem is derül ki róluk, műveik alapján, semmi. * De mit szólnak minderről az érdekeltek? Idézek a fesztiválújságban megjelent beszélgetésből, amit Angyalosi László rádió­riporter készített öt amatőr­filmessel. „Angyalosi László: ...El­hangzott néhány sommás megállapítás: nincs izgalom az amatőrfilmekben, nincs indulat. A filmek simuléko- nyak, langyosak, elkerekítet­tek. Miért? összefügg ezzel a második kérdés: miért volt olyan kevés dokumentum­film? Kiss Ferenc: ...Sajnos, oda­került a mozgalom, hogy ha egy film szólt valamiről, azt nem értékelték. Előtérbe ke­rültek az inkább néprajzi, mint dokumentumfilmek. Eb­ben is simulékonyabbak let­tünk.... Kárpáti György: Igazságta­lan volt az első kérdés, és a válasz is igazságtalan. ...Az amatőrségben az a szép, hogy szabad az ember, választhat új műfajt. Hogy abban is ér-e el sikert, az majd el­dől. ...A válasz pedig azért nem helytálló, mert a zsűri igenis értékelte a dokumen­tumfilmeket. Tavaly kettőt díjaztak... Venczel Sándor: Konszoli­dált szituációban élünk. A szén készítője nemcsak a sa­ját bőrét viszi a vásárra... Az az igazság, hogy megtanítot­tuk a szakmai fogásokat — azt magas szinten, kapásból teljesítik. Ezen túljutni, al­kotó ember tud csak, akinek érzékeny kapcsolata van a világgal. Nem hiszem, hogy mindent megoldottunk ma­gunk körül. De kevés azok­nak a száma, akik nem a pol- gáriasodás, hanem az önmeg­valósítás felé haladnak. Kovács Róbert: ...Egyéb­ként néhány amatőr-doku- mentumfilm nagyobb utóéle­tet él, mint sok hivatásos já­tékfilm. Kiss István: Ne azonosít­suk a dokumentumfilmet a szellemi izgalommal! ...Ép­pen a gondolatgazdagságot, a személyhez köthetőséget hiá­nyolom! Megspórolt emberi készleteink prédálódnak el...” Csáky László átveszi a kü' löndíjat A MAFSZ közgyűlésére is ezúttal került sor 70-es évek elejének problé­mái rejtettebbé, kuszáltabbá váltak. Az amatőrfilm idő­beni — egyszersmind esztéti­kai —> korlátái ezek kibontá­sát nem teszik lehetővé... Kovács Róbert: ...Inkább arról van szó, hogy most olyan szakasz következik a dokumentumfilm-készítésnél, ami mélyebb ismereteket kö­vetel. Kiss Ferenc: Vagy vissza kell szerezni azt a dühöt, amit az ember elveszített! Kovács Róbert: Ez ma már nem elég. Kiss István: A probléma egyik gyökere a mecénási módszerben keresendő. Az el­várások akarva-akaratlanul belejátszanak a filmbe, hi­Dombóvár egyébként jó házigazdának bizo­nyult. Zökkenőmentes, színvonalas lebonyolítá­sukban végig volt egy csipetnyi játékosság is, oldani a feszültségeket, megszépíteni a tavaszt. Jól szerepelt az egyet­len „hazai” filmes is, Csáky László, dombóvá­ri politikai munkatárs. A Fotó című lap különdíját kapta. Példakép nélkül és íme című filmjeire. Jövőre találkozunk? _______________________ V FÉ Ozorai Gábor felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom