Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. április 22. A fekete farkú fehér pávagalambok az NDK-ból jöttek A gyilkos király Magán-ál latkert Szekszárdon Kínos csend feszült az ünnepi asztal körül. Pista bácsi egyre a konyhaajtó felé pislogott. Az továbbra is.mozdulatlan maradt. Az asszony fiai, menyei, unokái a délutáni vonattal érkeztek a faluba. Pillanatok alatt vidám csivitelés töltötte meg a Duna-parti kis ház udvarát. Sári néni örömmel ölelgette felnőtt fiait, a menyeknek fül mellett elsuhanó lehelet járt, a gyerekek pedig a baromfiudvar környékére igyekeztek köszönés után. A gazda egész nap csak várt. Várt. Félóránként a kapuhoz ment, lenyomta a kilincset, kilépett a járdára. Nem jöttek. — Sári, adj a gyerekeknek! — szólt oda az asszonynak. — Várjunk még papa — mondta az idősebb fiú. A többiek bólogattak. — Várjunk. A gyerekek egyenek addig — mondta Kökény István. Felállt az asztaltól. A verejték kiverte az arcát, a vőlegé- nyi nyakkendőjét meglazította, kapkodta a levegőt. Kiment a konyhából. — Nem jöttek el. Az átkozottak nem jöttek el. A friss tavaszi levegő lehűtötte, ideges léptekkel ment a kapuhoz. Az utca kihalt volt. Egyedül állt az ajtóban. Utoljára a felesége sírjánál, a gyerekei anyjának a temetésén érezte így egyedül magát. Erősen szorította a hideg kerítésvasat. Bal kezével beletúrt ritka, őszes hajába, a mellkasában tompa fájdalmat érzett. Egy lélek sem mozgott. Bement. — Együnk — mondta, s letelepedett az asztalhoz. Megvárta, míg mindenki elfoglalja a helyét. Mert a gőzölgő halléből. Az első tányér után bort töltött a poharába, a többiekébe is. Felállt. Mindenki ránézett. A felesége, a városból hozott másik aszony aggódva figyelte. — Nem jötted, hát nem jöttek. Nem erőszak az ünnep. Ebből ért az ember. Megtagadtak a gyerekeim, mert idehívtalak benneteket is. Ez a pénz közös. Aki nem jött, annak nem jár — azzal felhajtotta a bort. Leült, komótosan falatozott tovább. „Miért is nem adtam a lánynak a pénzt. A fruska legalább örült volna neki.” > Csendben kanalazták a méregerős tolnai halászlét. A csendet senki sem merte megtörni. Kökény István intett az aszonynak. — Hozd a pénzt. — Sári néni felállt, a szekrényhez ment, elővette a borítékot, s nyújtotta az urának. Kökény István a három fiúnak négy-négy tízezres köteget adott. — Fele az unokáké — mondta végül. Vasárnap reggel pedig lement a kőműveshez megbeszélni a tatarozást, utána a kocsmában megfizette az ígért áldomást. HAZAFI JÓZSEF nyékén való részvételt és a különböző országok közötti cserét is. A holland bóbitás kakas például Lipcséből érkezett. Hajdú András cseremadarai pedig ott vannak Budapest, Pécs, Veszprém, Drezda, Lipcse és B'elgrád állatkertjeiben. A lakásban könyvtárnyi szakirodalom, rengeteg levél a bel- és külföldi madártenyésztőktől, ka- zalnyi oklevél és jó néhány érem. II. díj a lipcsei világ- kiállításról, két aranyérem Sremska Mitrovicáról, díjak Újvidékről, Zomborból, Belgrádból. — Egy siófoki kiállításon nyolc galambomból hetet minősített „kiválónak” az osztrák bíró vezette zsűri — meséli Hajdú András. (Tiszteletlen és szakszerűtlen magánvélemény egy nem madártenyésztőtől: ezek a tollas állatok többnyire mindenre emlékeztetnek, csak „hagyományos” galambra nem.) Mindez idáig csak érdekes magánhobbi lenne, nem csekély anyagi ráfordítás árán és bizonyára nem haszontalanul. Szerencsére azonban van közösségi haszna is, sőt lehetne még több. Ottjártunk idején a Bezerédj utcai óvodából már bejelentkezett egy csoport, korábban pedig a tulajdonos és íkét barátja három személygépkocsiban, 3x3 fordulóban hordták le ismereteket szerezni a Népbolt Vállalat óvodásait. A városlakó, aszfalton nőtt gyerekekben érthető érdeklődés él a természet iránt. Itt a biológiai oktatás színesítéséhez pompás élő anyag kínálkozik, aminek egyetlen hibája, hogy egy családi ház nagyobb lepedőnyi udvarán van Az asztalosműhely frissen fűrészelt fa illatának nyálkahártyát simogató levegőjéből a fruska először egy egészséges nagyot szippantott, s csak utána szólt a kályhát lelkesítő mesteremberhez. — Pista bá’ itt vannak a lottószámok. — Az öreg egy pillanatra abbahagyta a foglalatosságot, a lány felé nézett fürkésző tekintettel. — Na, hadd lám? — mondta. A lány beljebb lépett a birodalomba. Szeretett itt időzni. Az iroda zaja, a főnök kandzsi tekintete, a számoszlopok elől menekülve a legjobb Kökény bácsinál. Az apró kis ember mindig jó kedvvel fogadta, ma- lacságai nem sértették. Legénykedik néha, szívesen nézegeti a miniszoknya alól kibukó combokat, a darázsderekat, a telt kebleket. Tekintete simogató, nem is a nőt látja, inkább a fiatalságot, az erőt, a derűt. A fruska soha sem érezte zavarónak az élet ráncaival barázdált arc és a szemek kíváncsiságát. A nézésében nincs semmi bujaság, semmi a főnök mindent, azonnal akaró testiségéből. — Remélem, ötöse van — mondta a lány a hétről hétre megszokott szokvány kívánságot. — Akkor feleségül veszem Klárika — válaszolta huncutul az öreg. — Csak azt nem tudom, hogy a pénzemhez, vagy hozzám jön-e? — A pénzzel nem fekhetek az ágyba — évődött tovább a lány. — Velem fekhet, de minek. — Na, na. Az öreg kecske is megnyalja a sót! — Ezek a mondatok szinte már hozzátartoztak a pénteki Rituális lottónézéshez. A lány átadta a cédulát, majd felült a tisztára söpört gya- lupadra. Rövid szoknyácskája felcsúszott combközepén túlra, fehér nadrágja kikíváncsiskodott, de az öreg ügyet sem vetett rá. A bugyellárissal volt elfoglalva. Akkurátusán szedegette a papírokat. Már mindent kivett, mikor előkerült végre a szelvény is. Komótosan előhalászta a tokjából az ókulát, orrnyergére illesztette, majd a rugalmas szárat a füle köré igazgatta. S csak ezután jött a számok egyeztetése. Mind idáig eljutott — a lány belépésétől számítva — legalább negyedóra kellett. „Mindennek meg kell adni a módját” — szokta mondani, ez a lottószelvényre is érthető, meg arra is, amikor a lányt ugratja: „Az ilyenforma férfiakkal érdemes kezdeni, mert a fiatalok mindent ripsz-ropsz elintéznek”. Ezek a mondatok szinte titokszámba mentek, a többiek ha véletlenül idevetődtek nem értettek az egészből soha semmit. — Az áldóját! — kiáltott fel Kökény István — Négyesem van. Négyesem van, Klárika! — örömében a húszévesek szertelenségével ugrott a gyalupadhoz, lekapta a lányt az asztalról, s úg3? istenigazából megropogtatta. — Tegyen le, papa. Ne bolondozzon. Mutassa azokat a papírokat. — Az öreg elpilledt, letette a lányt, de azért még két csókot adott jobbról is, balról is az arcára. — Végül még tényleg feleségül mehetek magához! — mondta a lány. es rnaaarKeaveio vagyok — mondja végül. — Ezt az állományt 1970 óta gyűjtöttem össze, illetve még pontosabban: nevelgettem és keresz- lezgettem. — Alighanem csak most, a XX. század hetvenes éveiben... A bográcsot a nagy diófa alatt állították fel. Itt van a« családi összejövetel helye. Az öreg napokkal előbb kiült a holtág partjára áztatni a zsinórokat. Az első nap nem fogott semmit. Az idő nem telt nyomtalanul: osztott, szorzott, összeadott, kivont. — Az enyémek, meg Sárié, az hat, mindenhol van egy-egy unoka az is hat. Tízezrével az százhúszezer, negyven marad a tatarozásra — ha valaki látja a botok fölött magában motyogó embert, hamar híre megy: Kökény Pista meghibbant a nyereségtől. Másnap akadt egy potyka, két keszeg, meg törpeharcsa is. Otthon vizet hordott a nagy kádba, az ünnepség délutánjáig hadd fickándozzanak a halak. Szégyen ide, szégyen oda, harmadnap el kellett mennie a halászokhoz. Kinevették. Mindig büszke volt; annyit fogott, amennyit akart. Most meg semmit. Türelme sem volt annyi, mint máskor. A következő reggel borbélyhoz ment. Azzal fogadták: „Hol marad az áldomás?” — Lesz. Először a család pénzét intézem — mondta ingerülten. „Mindenki akar”. Tegnap a testvérei, este pedig az asszony rokonai viziteltek náluk. Nem mondták, hogy kellene, pénz, de a levegőben lógott a kérelem. Ez olyan, mint a csatatér fölött a dögkeselyűk kitartó keringése. A könnyű konc megboiondítja az állatot is, az ember meg semmivel sem különb. Hogy örült a lány a műhelyben. Izgatottabb volt, mint a nyertes. Mikor sokadszorra megvizsgálta a papírt, amire a számok voltak írva, meg a szelvényt, amikor tényleg biztos volt a négyes, nagyot sóhajtott. — Végre olyannak van szerencséje, aki megérdemli! — mondta az öregnek, aztán két hatalmas cuppanóst nyomott az arcára. Örömében kiszaladt a műhelyből. — A Pista bá’nak négyese van! A Pista bá’nak négyese van! — kiabálta hangosan. Az öreg meg szerencséjében ott pironkodott a gyalupad mellett. Gondolatait a torka előtt remegő borotvakés akasztotta meg. Húsz éve jár ide, a borbélynak azóta remeg a keze, s mégis mindig megijedt a borotva láttán. Tudta, amint az arcához ér, a kéz megnyugszik, az éles penge pedig mint a lehelet, így siklik az arcán, csak a megpuhított borosták sercegése hallik. Mikor végzett, ismét megígérte az áldomást, s fáradt, apró, csoszogó léptekkel ment haza. Az asszony bosszankodott otthon, azt hitte, a kocsmában köt ki, de amikor meglátta, megnyugodott, s tovább nyújtotta a rétestésztát. Kökény István a hagyma tisztításához fogott, mert halat csak férfiember tud főzni.... — Éhesek vagyunk, mindent felfalunk! Éhesek vagyunk, mindent felfalunk! — szavalták kórusban az unokák. A „díszmadár” szóban félreérthetetlenül benne van a „dísz”, vagyis az, hogy elsősorban a szem gyönyörködtetését szolgálja. Évszázadok óta és mert a genetika még máig sem tökéletesen ismert törvényei ezt a madarak esetében különösen megengedik, egyre cifrább formában. A gyémántfácánok például 1828-ban kerültek Burmából Európába, az aranyfácánok pedig már Maria Terézia trónra léptének évében befutottak: — Angliába. — ÉS Szekszárdra? Hajdú András tagja a Magyar Díszmadártenyésztők és Madárbarátok Országos Egyesületének. Az egyesület (térjünk el a hazai szokásoktól és kivételesen ne próbáljuk meg rövidíteni elnevezését!) biztosítja a külföldi verseMindezek az ornitológiái különlegességek egy szinte Ugyanez Hajdú Andrásnak már lényegesen kevésbé az. Meglehet, nem is gondolkozott felette. — Gyerekkorom óta állatA gyilkosság március 25-én a reggeli órákban történt, Szekszárdon, a Tompa utcában. A tettes ismert és a bűncselekmény elkövetésének indítéka is az. Utóbbi nem tartozik a ritkaságok sorába: — szerelmi féltékenység. A tett elkövetésének eszköze már ritkább, hisz nem revolverrel vagy késsel öltek, hanem csőrrel. A tettes egy szépen fejlett királyfácán- kakas (Syrmaticus reevesi), az áldozat pedig természetesen a riválisa. A véres eseménynek nagyon sok tanúja volt. Gyémántfácán, nyergesfácán, sárga aranyfácán, fehér testű és fekete farkú pávagalambok, angol bögyös galambok. A szinte valószerűtlen külsejű holland bóbitás kakas már nem, mert a cirmos sabóval, a fodros-pettyes sabóval és a kék angol bögyös galambbal együtt valamennyien aludtak a szerelmi dráma idején. nevetségesen kis udvarban találhatók és Hajdú András tulajdonai. A röpdékben kisebb állatkert madárházának elegendő színpompa villózik a látogató szeme előtt, akinek idejébe kerül, amíg legalább nagyjából eligazodik a sok madár között. — Miért foglalkozik egy Népbolt-árubeszerző díszmadarakkal? — véljük természetesnek az első kérdést. Nyerges fácán Tajvan szigetéről Az „angol hegyes galamb” öt színváltozata közül a fehér. eldugva és természetesen csak akkor hozzáférhető, ha a tulajdonos hivatali munkája ezt lehetővé teszi. Óhatatla- nuj felmerül a látogatóban a gondolat, hogy milyen szép, idegenforgalmilag is érdemes létesítmény magja van itt, mely a Sötétvölgyben, vagy az egyszer talán megint látogatottá váló Csörgető környékén méltó helyet kaphatna. — A távolabbi tervek? — Egyelőre a Kisállattenyésztő Szövetkezettel tárgyaltam. Szűkös irodai körülményeik javítására én oda adnám a házamat, cserébe az általuk megvett, elhanyagolt decs-szőlőhegyi volt általános iskoláért. Ott fácánnal is nagyobb méretekben, a vadásztársaságok igényei szerint foglalkozhatnék... Az ötlet érdekes, de természetesen az érdekeltekre tartozik. Mi itt csak egy kevéssé ismert szekszárdi „szenzációra” akartuk felhívni a figyelmet. ORDASIVÄN Fotó: BAKÓ JENŐ 'S v I W P «KA ijk W Apró» ip KSjJg tViiW• ff íj v tCfl W p -m 'nMrgx JHPIJ ] SS ra A fi jttE j r ^rtx\X'vapr3Í
