Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-18 / 89. szám
1979. április 18. Képújság •• ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Telefon Decs-Szőlőhegyről özvegy Csabai Cseh Sándornétól kaptuk az alábbi levelet: „...Ismét Önökhöz fordulunk, mivel már több esetben segítségünkre voltak. A decsi szőlőhegyen lakunk. Az volna a kérésünk, hogy az orvoslakáshoz szereljenek fel egy segélykérő telefont. A házban van ugyan telefon, de ha az orvos nincs otthon — máshol ügyeletes — természetes, hogy a rendelő zárva van. Sok az idős, beteg ember a hegyen és Várdomb messze van, többször szükség volna a telefonra...” Olvasónk levelére a báta- széki Nagyközségi Közös Tanács V. B. titkára, Nagy Ferenc válaszolt: „...A bejelentésében felvetettek helytállóak, segélykérő nyilvános távbeszélő állomás a község központjában lévő postahivatal épületére van felszerelve. A település nagysága nem igényli újabb ilyen jellegű állomás felszerelését, hiszen Bátaszéken is csak egy üzemel. A posta szabályzata szerint minden távbeszélő állomást üzemben tartónak kötelessége a nap minden szakában segélykérésre készülékét átTelefonszámunk: 129-01, 123-61. engedni. Dr. Bálint József figyelmét felhívtam ilyen irányú kötelezettségére. Állítása szerint mindennemű telefonálási igényt — éjszakai is — lehetővé tett. Szeretném felhívni figyelmét arra is, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság sertéstelepén éjszakai ügyelet is van, telefonkészülékük igénybevétele így bármikor lehetséges. Kérem az általam feltüntetett lehetőségekkel éljenek, amennyiben konkrét eset kapcsán telefonálási igényüket akadályoznák, szíveskedjen levélben vagy személyesen felkeresni, ígérem, mindenben segítségére leszünk...” Bekötő út szélesítése Pallos Józseftől is közérdekű témával foglalkozó levelet kaptunk: ....Az elmúlt év októberében nagy lendülettel elkezdődött a keskeny, kátyús fácánkerti bekötő út szélesítése, felújítása. A 6-os számú főútvonaltól másfél-két kilométer hosszan a szűk (egy- sávú) út két oldalán 10—20 centiméter nagyságú zúzalék- kő-alapozás elkészülte óta a munka szünetel. A felverődő k övek miatt az út baleset- veszélyes. A kérdésem az, nem lenne-e célszerűbb a megkezdett munkálatok befejezése után az újba belekezdeni?...” A szekszárdi KPM Közúti Igazgatóságtól Tajnafői Sándor igazgató válasza: „A fácánkerti bekötő út szélesítését az elmúlt évben terven felül kezdtük el — tekintettel az útszakasz elhanyagolt állapotára. A szakasz teljes szélesítését az idei évben tervezzük, azt előreláthatólag az első félévben elvégezzük...” Lóadó Hangya Gyula Szakcsról kérdezte tőlünk az alábbiakat: ....Hetvenkét éves, egyedülálló tsz-járadékos vagyok. Havi járadékom 978 forint, valamint 1600 négyszögöl háztáji föld, amit a tsz három darabban mért ki, az egyiket például a lakásomtól 4 kilométerre. A műveléshez egy idős, selejtes lovat vettem a tsz-től. Szeretném tudni, hogy ilyen körülmények között, a ló után kell-e fizetnem adót, vagy sem?...” O lvasónk kérdésére a Tolna megyei Tanács V. B. pénzügyi osztály vezetője, Ribling Ferenc a következőket válaszolta : „...A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójáról szóló 36/1976. (X. 17.) MT számú rendelet 1. §. c. pontja értelmében a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóját köteles fizetni — állampolgárságára tekintet nélkül — mindenki, aki az ország területén kétévesnél idősebb ló vagy öszvér tulajdonosa (haszonélvezője). Ugyanezen rendelet 9. §. (4) bekezdése értelmében a nagyközségben, a községben és a tanyán lakó adózó az egy ló után járó adó 50 százalékát fizeti* ha legalább 6000 négyzetméter földterületet használ és bérfuvarozást rendszeresen nem végez. Tekintettel. arra, hogy az 1483/1977. számú állatkísérő lap tanúsága szerint ön 1977. szeptember 5-én a szakcsi Uj Élet Mezőgazdasági Termelő- szövetkezettől egy lovat vásárolt és mint járadékos tsz- tag 6000 négyzetméter földterületet használ, ezért a 400 forint íóadó-megállapítás jogszerű, azt tartozik megfizetni...” MI VÁLASZOLUNK Tévénapló fi Hónap A hónap címmel új, szatirikus folyóiratot indított a televízió. A folyóirat a szombat esti műsorban debütált. Műsorvezetője Komlós János azonban‘már nem debü- táns, jól ismert az olvasó előtt. Ebben a műsorban is a tőle megszokott stílusban, rezzenéstelen arccal, monoton hangján mutatkozott be. Másnál ez a stílus, ez a hangnem unalmassá válna, Komlósnál azonban egyéni színeket kap, s ezzel válik érdekessé. Kocsmából tejbár — legalábbis egy napra. Mintha a mesében lennének, s valami rossz varázslat történt, így vélekedhettek a kocsma törzsvendégei az első pillanatban. De csak az első pillanatban. Ha italról van szó, mi magyarok nem jövünk különösebben zavarba. A hónap egyik riportja is ezt bizonyította. Egy másik riportban fellapozták az új fővárosi telefonkönyvet, s úgy érezte a néző, mintha egy új, de régi vágású hivatalba csöppent volna. Egy-két intézmény telefonszámát lehetetlen megtalálni, mert egy láthatatlan kéz mindig továbbutasít, de a keresett szám nem kerül elő. Visszás jelenségeinkre mutat rá a műsor. Nevetünk rajta, saját magunkon is. Komlósnak még hosszú ideig nem kell félni, mivel tölti meg a folyóirat következő számait. M. Illliiszcalcí Hiba Valószínűleg sokakat elgondolkoztatott Dömölki János kitűnő tv-filmje, amit — nagyon helyesen — a múlt héten ismét műsorra tűzött a televízió. A Pünkösdi Árpád írásaiból, eredeti dokumentumok alapján készített film a hatalomféltés, a tényekkel szemben ostoba közhelyekkel védekező kártékony magatartás, az üres demagógia kivételes erejű ábrázolása, s csak örülni lehet, hogy a tv főidőben ismét műsorra tűzte, mert nem árt az ilyent kétszer is látni, de egyszer feltétlenül kell. A véletlen külön nyomatékot is adott a történet drá- maiságának. Az adás egyszer csak megszakadt, s a képernyőn megjelent az ismert szöveg: Műszaki hiba. A kényszerszünet kiváló alkalom volt arra, hogy ki-ki megállapítsa: bizony az ostoba és hatalmához bűnösen ragaszkodó elnök esetében valóban műszaki hibáról lehet csak beszélni... cs. Az igazgató kedvesen fogadott: — Azt hiszem — mondotta —, felesleges most beszélnünk. — Kimerítő jelentést készítettünk a témáról. Abban mindent megtalál. Egy-két percig még hálálkodtam, aztán a jó kövérre hízott aktacsomóval hónom alatt kihátráltam az ajtón. A kimerítő jelentést tényleg kimerítőnek találtam. Idézet: „A megosztott források elvonása üzemi vonatkozásban eszközlésbe hozva, kifejezhető a kötelező mutatók szintjén... — olvastam és dörzsöltem a szemem. Alább: „A biztosított alap előirányzatára szolgáló intézkedések ajánlás formájában kerülnek a testületi döntés elé...” Tizenkét órát aludtam egyhuzamban, s azután vettem újra elő a jelentést. „Az ágazat vonatkozásában” — olvastam — „több forma kerül előtérbe, de minden körülmények között biztosítani kell a normatívák betartását avégett, hogy a hitelképesség ne csökkenjen, illetve, hogy megfelelő alapok képzésével léphessünk előre.” Lekaptam a polcról a nagy értelmező szótárt és egyenként vizsgáltam minden szót. Nem lettem okosabb... Mégsem adtam fel a reményt. Valamivel lejjebb jól ismert szóra bukkantam a szövegben: bölcsőde. Ez komoly értelmi kapaszkodót ígért. „Bölcsődénk férőhelyeinek a darabszámát nem tudjuk szaporítani, pedig előirányzatba vettük a bővítés társadalmi összefogással való megvalósítását felajánlások formájában.” Kaoissált. kapisgált, de furcsa képzeteim támadtak. A férőhelyekről például már bocsánat, istálló vagy vonat jutott eszembe, a darabról pedig a rész. öt darab kitesz egy férőhelyet vagy egy férőhely egy darab szám? Tessék már mondani, hogyan van ez? Nem gyötrődtem tovább a kimerítő jelentéssel, mert nagyon-nagyon kimerültem. Lesz ami lesz, elmegyek még egyszer a gyárba. — Elolvasta, áttanulmányozta? — fogadott az igazgató. — Megtalált mindent a jelentésben? Aprókat biccentettem. Fejcsóválás és bólogatás is lehetett. — Igen! — mondta. — Ez a helyzet. Nem kapunk egy büdös vasat sem a fejlesztésre. Majd ha hasznot hoz az üzem. Jobban kell melózni, ez a lényeg. Füleltem. — De gondolom, úgy sem így akarja megírni! A jelentésben sokkal árnyaltabban van, jobb ha annak a megállapításait veszi a cikkbe. Bicegtettem a főmet. — Mert tudja, munkások is olvassák az újságot, aztán a végén megkapnánk, hogy hangulatot keltünk. Úgyis nagyobb lesz a fegyelem, körmére nézünk mindenkinek, hogy a nyolc órát munkává] töltse el. Na, minden jót. akkor a jelentés szellemében... így történt. Azóta írom a cikket. Párhuzamosan belevágtam egy másik nagyszabású vállalkozásba is. Elkezdtem a jelentés — magyar szótárának az összeállítását. Hézagpótló munka lesz, szavamra. Sláger a könyvpiacon. Mert beszél ön jelentésül? No, no! Csak őszintén! Biztos, hogy nem perfekt még az a tudás! KÁDÁR PÉTER Moziban Tíz év múlva Tíz év alatt mindenkivel történik „valami”. Főleg, ha ez a tíz esztendő húsz és harminc éve között múlik el: nagyjából eldől minden. Pályakeresés, társválasztás, gye- rekszülés-gyereknemzés, otthonteremtés: minden életre szóló szándékkal és kitörölhetetlen élménnyel. Lányi András filmje, a Tíz év múlva zaklatottan és feldúltan tekint vissza a mai harminc körüliek indulásának időszakára, hogy megvizsgálja, mi történt azokkal, akik tíz éve valami mást, valami nagyot, különöset akartak. A „más”, a „nagy” a „különös” megtestesítője Lányi hősei számára a filmkészítés. Első számú főhőse, Marek Margit amatőr filmek hősnője és tevékeny részese a filmkészítésnek is, a másik hős, maga a rendező szintén amatőr filmes volt valaha. Kettejük pályaképe mindjárt a játékAhogyan Bálint György publicisztikákat írt, az bekerült a hazai sajtó történetébe. Ahogyan mi ezeken a hasábokon publicisztikákat írunk, attól félek nem jut ugyanerre a sorsra és a szerzőknek meg kell elégedniük azzal az (egyébként egyáltalán nem csekély!) örömmel, hogy mondandóikra az olvasóik egy-két hétig esetleg emlékeznek. Milyen a rádióban elhangzott publicisztika sorsa? Még akkor is, ha a közlendők elevenebbé tételéhez a szerkesztők — Mester Ákos és Vértes Csaba — „Körmikrofon” címmel a „közéleti vitaműsor” formáját választják? Az RTV és a Minerva közös kiadásában megjelent kötetbe az elhangzott műsorok közül huszonegyet választottak ki, az 1969. február 7. és 1978. január 12. közötti időből. film elején világos: Margit népművelő lett, munkáját pótléknak tekintő, kiegyensúlyozatlan életű ember. A rendezőből „profi” filmes vált ugyan, de nem sok öröme telik benne: folyamatos alkotómunka helyett részfeladatok rutinszerű megoldása a dolga, nagy tervei minduntalan a szkepticizmus falába ütköznek. Nem jár jobban most sem, amikor Marek Margit sorsán keresztül saját nemzedéke önvizsgálatát tartaná. A filmből végül nem lesz semmi. Persze, csak a filmbeli filmnek a sorsa ez, a Tíz év múl- vát valójában befejezi Lányi András. Furcsán befejezett ez a film: bár a szálakat elvarrja, mégis bizonytalanságban hagyja a nézőket. Nem foglalhatunk állást sem Margit, sem a rendező, sem a többi felbukkanó szereplő, de még az ábrázolt társadalmi mechanizmusok ügyében sem, mert Lányi nem engedi meg: szándékosan elzárja az utat bármilyen vonatkozású döntésünk előtt. Nem tudjuk, hogy Marek Margit jobb sorsra érdemes-e vagy csak önmaga lehetőségeit fel nem ismerő, önsorsrontó álmodozó, s hogy rendezőnket szándékai vajon mire érdemesítik? Mindebből arra kell következtetni, — hogy Lányi András sok mindenben bizonytalan. Hőseinek és filmjének bizonytalansága azt a gyanút kelti, hogy Lányi magabiztosabb a filmkészítés mesterségbeli részében, mint abban, ami ennél is fontosabb: a világ- és önismeretben. Tíz év alatt mindenkivel történik valami fontos, húsz és harminc év között pedig nagyjából eldől minden. Ki-ki saját tapasztalatából tudja, hogy ez a minden hány apró tragédiát — a megalkuvásét, árulásét, alkalmazkodásét — és mennyi ismétel- hetetlen gyönyörűséget jelent. Sok olyasmit, amit Lányi nem tudott megidézni. VIRÁG F. ÉVA Jövő héten az Ürodüsszeia című filmről írunk. Egy rádióskönyvről Néhány a címek közül: A mundér becsülete — Boldogulás — A munka minősége — A karrier — A közmodor — A hűség — A tekintély — A látszatok — Differenciálás, nivellálás. A viták résztvevői közt van, aki időközben már miniszter lett (Pozs- gay Imre), de a többiek, Katona Éva, Bor Ambrus, Ácsai István, dr. Rózsa József, Lázár István se „alrendűbb” szereplők egy jottányival sem. Sok értelme nincs a 240 oldalas kis kötet minden részletén végigmenni. Okos emberek beszélgettek közérdekű dolgokról, nyíltan, olykor hevesen és természetesen egyáltalán nem mindig egyformán érdekesen. A „Vita a vitáról” című adásban Lázár István annak a véleményének adott hangot, hogy „a viták egyik rendeltetése, hogy az embereknek módot nyújtson a gondolkodásra, illetve hogy kikényszerítse a gondolkodásra való hajlandóságot.” Efzze1 nagyjából egyet lehet érteni, bármennyire rejlik mögötte némi megalkuvás. Katona Éva ugyanis úgy fogalmazott, hogy: „Elsősorban azt várom, hogy a velem vitázók az én igazságomat fogadják el, s ha ez nem elfogadható, akkor — s másodsorban ezt várom — győzzenek meg az ellenkezőjéről.” Nincs jele annak a könyvben, hogy a huszonegy adás esetében ez bárki esetében is előfordult volna, de az olvasóban mégsem kél hiányérzet. Valószínűleg azért, mert a maga tapasztalatából is kevés meggyőzéssel végződött vitát tudna felidézni. A hiányérzet egészen másfajta. Ami élőszóban pergő, eleven volt, az írásban is az maradt ugyan, de az esetek többségében túlságosan rövid. Meglehet, hogy 25 perc rádióhallgatáskor kisebb a teherbíró-képességünk, mint 6—9 nyomtatott oldal elolvasásánál. Nem emlékszem, hogy a sok meghallgatott „Körmikrofon” különösebben rövidnek tűnt volna akkoriban. Az egykor elhangzottakat olvasva az az érzésem, hogy a vitatkozók egy-egy tárgykörből még nagyon sokat, érdekeset és kerekebbet is tudtak volna mondani. Ez nem mond ellent annak a véleményemnek, hogy a még napi újságírásunknál is inkább a pillanatnak szóló rádiósvitát mindenhogyan érdemes volt maradandóbbá tenni, nyomtatásban megjelentetni. (ordas) Radio
