Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-09 / 57. szám
1979. március 9. IéPÜJSÁG 5 A közművelődés kérdései Megkérdeztem magamat: A honismereti mozgalom Tolna megyében A honismereti mozgalom egyre jelentősebb szerepet tölt be az ideológiai-politikai nevelőmunkában azáltal, hogy folyamatosan gyűjti, feldolgozza és ismerteti településeink múltját, rögzíti jelenét. Szemléletalakító hatása fontos és nélkülözhetetlen a szocialista hazafiság érzésének elmélyítésében. A honismeret: a közoktatás, a köz- művelődés, a tudomány és művészeti élet, a termelő munka minden területén, valamint a társadalmi szervezetek és mozgalmak keretében folyó tömegpolitikai- közművelődési tevékenység a helyi kötődés, a nemzeti önismeret, a szocialista tudat elmélyítésére, a közös kultúra, haladó hagyományáink ápolására, az alkotó szocialista hazafiság, a nemzetköziség érzésének fejlesztésére. A szervezett honismereti mozgalmat 1960-ban a Hazafias Népfront és a Népművelési Intézet indította útjára. A Magyar Szocialista Munkáspártnak a hazafiság eszmei tartalmát tisztázó elvi útmutatásán, a Hazafias Népfront összefogó munkája nyomán, az 1970-ben megtartott I. országos honismereti konferencia fogalmazta meg, hogy a mozgalom legyen a szocialista haza megszerettetésének nagy alkotóműhelye, amely az egyetemest, a nemzetit és a helyit elválaszthatatlan egységben láttassa. Az 1976-ban megtartott II. országos honismereti konferencia egybehangzóan a mozgalom közművelődési-nevelési hatásának fejlődéséről adott számot. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa 1976-ban a honismereti munkát a köz- művelődési párthatározat szellemében a Hazafias Népfront művelődési tevékenységébe illesztette. HÁROM SZEKCIÓBAN Tolna megyében a mozgalom irányítója 1974-ig a megyei tanács helytörténeti bizottsága volt. 1974-ben alakult meg a Hazafias Népfront T. m. Bizottságának honismereti, helytörténeti és néprajzi bizottsága, amely átvette a megszüntetett tanácsi bizottság feladatkörét. A szakmai irányítás ugyanakkor változatlanul a művelődésügyi osztály hatáskörében maradt. A honismereti tevékenység megyei szakreferense dr. Rosner Gyula, a Béri Balogh Ádám Múzeum tudományos főmunkatársa. A HNF 28 tagú honismereti, helytörténeti és néprajzi bizottsága három szekcióban (albizottságban) végezte munkaterv szerinti munkáját. A bizottság tagjai hivatásos (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A felszabadulás előtti munkásmozgalomban különösen jelentős volt az a tevékenység, amelyet a munkás-esz- perantisták végeztek abban a harcban, amely a tőkés rendszer ellen irányult. Dombóváron él, nyugdíjasként még ma is dolgozik Balogh Imre bácsi, aki 1929-ben alig 16 évesen ismerkedett meg az eszperantó nyelvvel. Azóta is nap mint nap képezi magát, bújja a könyveket,' eszperantó folyóiratokat és kiadványokat, szinte életelemévé vált az eszperantó nyelv művelése. — Abban az időben, mint tanulni vágyó fiatalember, nem tudtam kielégíteni tudásvágyamat, — kezdi visz- szaemlékezését. — Proletár szüleimmel akkor Orosházán laktam, s az ottani munkás- otthonban találtam meg a számomra megfelelő környezetet, ahol több hozzám hasonló sonsú emberrel találkoztam. Részt vettem a földmunkások szakszervezetének különböző megmozdulásain és többek között feladatként kaptam a nemzetközi nyelv — eszperantó — negtanulá- sát. népművelők, muzeológusok, a közművelődési intézmények, társadalmi és tömegszervezetek munkatársai. A bizottság elsősorban koordinálja a megyében folyó honismereti tevékenységet, de ugyanakkor mindenkor konkrétan meg is határozta a tennivalókat és tevékenyen részt vett a feladatok végrehajtásában. A teljesség igénye nélkül, csak példaképpen említjük az évenként megrendezendő honismereti táborokat, a sikeresen befejezett földrajzi helynévgyűjtést, a helytörténeti pályázatokat, a település- és üzemtörténeti kutató munkát, az 1974-ben rendezett országos tanácskozást, amely a Bukovinából hazatelepedett székelység hagyományainak kutatásával foglalkozott, a székely pávakörök és művészeti együttesek bemutatóját, stb. A bizottság összejövetelei egyúttal azt a célt is szolgálták, hogy itt számoltak be egyéni kutatási, gyűjtési eredményeikről, további terveikről a bizottság tagjai (dr. András- falvy Bertalan, Gémes Balázs, Sebestyén Ádám). A honismereti munka jelenlegi bázisai a városi úttörőház, a Béri Balogh Ádám Múzeum, a- megyei levéltár és a megyei könyvtár. A városi úttörőház irányítja, szakmailag segíti az általános iskolai honismereti szakköri munkát. Jelenleg 13 általános iskolai honismereti szakkör működik a megyében (Kölesd, Nagydorog, Nagymányok, Decs 2, Paks, Németkér, Tevel, Mórágy, Pincehely, Tamási, Ozora és Szekszárd.) Az 1978/79-es tanévtől kezdődően a MUS'Z Országos Elnökségének megbízásából a szekszárdi városi úttörőház az úttörő honismereti mozgalom országos módszertani központja lett. Ezt a tevékenységet hivatott segíteni a felnőttekből álló 8 fős honismereti tanács. A Béri Balogh Ádám Múzeum a honismereti mozgalom szakmai központja. A múzeum munkatársai rendszeresen látogatják a megye gyermek, ifjúsági és felnőtt honismereti szakköreit. Látogatásaik alkalmával szakmai (régészeti leletmentés, néprajzi gyűjtő és kutató munka) módszertani segítséget nyújtanak, a helyszínen vesznek részt a kiállítások rendezésében (pl. Kölesd, Mórágy). A középiskolai (ifjúsági) honismereti szakkörök módszertani központjának a feladatkörét is a múzeum végzi. Jelenleg a szekszárdi, dombóvári, gyönki, tamási, dunaOtthonában, kedves lapját olvassa — Biztosan sok emléke van Imre bácsinak azokból az évekből. Mondana egy történetet? — Az alábbi eset — úgy emlékszem — 1933-ban történt, amikor a rendőrség esz- perantista mozgalmunkat — baloldali tevékenysége miatt — feloszlatta. Titkos megbízatást kaptam arra, hogy kerékpáron járjam be a körföldvári, bátaszéki gimnáziumban működik honismereti szakkör. A fenti szakkörök tagjai eredményesen vettek részt az 1975. évi országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton is, amiért nevük bekerült a Néprajzi Múzeum etnológiai adattárába is. Kiemelkedő munkát végez az 1974/75-ös tanévben szervezett „Ifjú múzeumbarátok megyei honismereti köre”. A központi szakkörök mintájára szervezett ún. érdeklődési kör azóta is a KISZ mb anyagi támogatása révén működik. Megyénkben a múzeum a gazdája a kétfordulós (megyei és országos) néprajzos és népnyelvi gyűjtőpályázatnak. Az elmúlt években átlag 8—10 felnőtt, s ugyanannyi ifjúsági pályázat érkezett. Mind a felnőtt, mind az ifjúsági pályázatok között minden évben akadt kiemelkedő értékű, s ezek a dolgozatok az országos rangsorban is az I—III. helyek valamelyikét érték el. A megyei könyvtár jól szolgálja a honismereti mozgalmat, egyrészt állandóan gyarapodó helytörténeti gyűjteményének közrebocsátásával, másrészt pedig a könyvtár helytörténészei által készített különböző monográfiákkal és önálló kiadványokkal. HELYTÖRTÉNETI TEVÉKENYSÉG A Tolna megyei Levéltárban az elmúlt évtizedben kibontakozott közművelődési tevékenységnek egyik központi témája a helytörténetihonismereti munka. A levéltár — egy korábbi vb-hatá- rozatnak megfelelően — betölti a helytörténetírás bázisszerepét. A levéltárra épül a megye helytörténeti tevékenységének túlnyomó része. Maga köré gyűjti azokat a személyeket, akik tudományos igénnyel kívánnak foglalkozni a helytörténetírással. Ezeknek a személyeknek megfelelő szakmai-politikai segítséget ad a választott téma feldolgozásához. A tanulmánykötetekben megjelent dolgozatok egy része olyanok tollából került ki, akik a levéltár segítségével ismerkedtek meg a helytörténetírás szépségével, felelősségével. A levéltár jól alkalmazza a lokálpatriotizmust is azzal, hogy a megyéből elkerült, történelemmel foglalkozókat megnyeri helytörténeti munka megírására. A helytörténetírást segíti a levéltár azzal is, hogy a Hazafias Népfronttal és a megyei tanácscsal együtt évente meghirdeti a helytörténeti pályázatot — olykor évfordulókhoz kötnyező városokat, községeket és az ott lakó eszperantistá- kat személyesen felkeresve hívjam meg arra az illegális találkozóra, amelyet egy Orosháza melletti tanyán rendeztünk. Ez meg is történt, de a rendőrség utólag mégis tudomást szerzett róla — valószínűleg besúgók útján — és a pofonok bizony nem maradtak el. — Komolyabb folytatása nem volt az ügynek? — Dehogynem. Ettől kezdve állandóan szemmel tartottak, a lakásomon is zaklattak. Röpiratok után kutattak, és ha csak a legcsekélyebb eszperantó vanatkozá- sú anyagot is megtalálták, azonnal elkobozták. Ránk uszították a csendőröket is, és mint veszedelmes kommunista agitátort tartottak nyilván, sok más társammal együtt. Ezt bizonyítja az 1937- ben, az akkori uradalom által rendezett nagyszabású kommunista per is, amelynek számos szenvedő alanya — így én is — máig is keserű emlékként gondol vissza az . elszenvedett kínzásokra. — Ez volt hát a múlt, és mi történt 1944 után? ve — kiemelt témákkal. Évente 10—12 pályamű érkezett be, többségük közlésre alkalmas. Sikerült megteremteni annak technikai feltételét, hogy a közlésre alkalmas művek helytörténeti füzetekben megjelenhessenek. Az első három füzet 1979-ben jelenik meg. A helytörténetihonismereti munkát segíti a megyében a levéltár nagyszámú kiállítása is. Állandó és vándorkiállítás, évfordulókhoz, eseményekhez kötődő kamarakiállítás mindig nagy érdeklődést vált ki a megye közvéleményében. Külön kiemeljük politikai jelentőségénél fogva, hogy a vándor- kiállítások elsősorban az üzemekbe jutnak el. A honismereti tevékenységnek fontos, visszatérő része, hogy a Tolna megyei Népújságban vasárnaponként dokumentumokat idézve mutatják be a megye történetét, különösen a XX. századból idéznek fel eseményeket. A honismereti tevékenységbe is sorolható a megye 16 hagyományőrző népi együttesének évről évre színvonalasabb munkája. Az egyre színvonalasabb belső munka eredménye volt a „Röpülj páva” vetélkedőn részt vevő sárközi csoport sikeres szereplése, illetve a székely pávakörök közös együttesének vitathatatlan, elsöprő győzelme a vetélkedő országos döntőjében. A mozgalom továbbfejlesztésének irányelvei kialakításánál a következő elvi megfontolásokból indultunk ki: 1. A honismereti mozgalom az ideológiai és politikai munka szerves részét képezi. 2. A mozgalom céljai és feladatai összességükben társadalompolitikai szinten jelentkeznek. Ezért fejlesztése, szélesítése, a nevelő munkában való felhasználása társadalmi. érdek és társadalmi feladat. A mozgalom irányítása és szervezése: 1. A honismereti mozgalom koordinálását a párt eszmei-politikai útmutatása alapján továbbra is a Hazafias Népfront lássa el. Feltétlenül szükséges azonban a HNF honismereti bizottságának felújítása, kiegészítése a társadalmi és tömegszervezetek képviselőivel. Szükséges továbbá a bizottság munkájának tervszerűbbé tétele. 2. A társadalmi és tömegszervezetek, valamint a közművelődési intézmények közös megegyezés alapján határozzák meg az egyes intézmények, társadalmi szervezetek konkrét feladatait a honismereti mozgalom további fejlesztésében. CSAJBÓK KÁLMÁN megyei népfronttitkár — A felszabadulás után a régi mozgalmi elvtársakkal együtt ismét szervezkedni kezdtünk. Én is bekapcsolódtam az orosházi eszperantó mozgalom szervezésébe, ahol a szakcsoport elnökévé választottak. — Befejezésül mondjon még pár szót dombóvári tevékenységéről is. — Dombóváron is bekapcsolódtam a vasutas eszperantó szakcsoport munkájába, de ez sajnos csak néhány évig tartott. Idősebb társaim részben meghaltak, részben kiöregedtek és nem tudnak eljönni a foglalkozásokra. Próbálkoztam már fiatalok bekapcsolásával is, de nem sok eredménnyel. Pedig nagyon szeretném, ha a — remélhetően már nemsokára megnyíló — új művelődési központ megadná a megfelelő támogatást ahhoz, hogy újra feléleszthetnénk Dombóváron is az eszperantó mozgalmat. — Köszönöm visszaemlékezését, és kívánom, hogy még sok éven át foglalkozzon a nyelvvel, és sikerüljön sok embert megnyernie . a mozgalomnak. MAGYARSZÉKI ENDRE • • Otven éve eszperantista Hogy tetszett a kiállítás? Mi leszek, ha nagy leszek? A dolgoknak általában kialakul a menetrendje. A mi szakmánkban valahogy így: az illetékes tájékoztat valamiről, az újságíró megírja, az olvasó elolvassa. A rossz- nyelvek szerint megesik, hogy az illetékes nem akar tájékoztatni, az újságíró nem tud írni, az olvasó ezért nem hajlandó végigkínlódni a cikkét. Támadt egy ötletem: megkérdezem — sajátmagamat. Mégpedig arról, hogy miért is vetődtem én 1979. március elsején a szekszárdi úttörő- házba, a Tolna megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet pályaválasztási kiállítására? Ha történetesen gyermekem lenne, akkor szülői minőségben kukkantottam volna meg, hogy adjam-e gyermekemet a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmák valamelyikére vagy sem. Persze ez esetben a szülők ritka válfajához tartoznék, hiszen a szülők többsége vagy eleve kiszemelt egy foglalkozást a fiának, lányának, vagy egyáltalán nem törődik az utódok életpályájának alakulásával. Mint pedagógust természetesen a hivatás - tudat űzött be a kiállításra, hogy segíthessem pályaválasztás előtt álló diákjaimat, gyermekként viszont alig vártam, hogy a hóemberépítést abbahagyva kíváncsiskodjak az úttörőházban. A kiállítás mottója, a Nép- szabadságból vett idézet, elsősorban állampolgári érzelmeimre apellált: „Mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk a változó körülmények között mind magasabb színvonalon teljesítse társadalmi, gazdasági hivatását.” Először a Tolna megyei Tejipari Vállalattal ismerkedtem meg. Egy ábra nyomán tudomást szereztem arról, hogy a tej bemegy a városellátó üzembe és fogyasztói tejként, kakaóként, tejfölként jön ki. A tej persze szívesen „keresi” föl a sajtüzemet is, hogy trappistává és egyéb sajtféleséggé alakuljon. Aztán a maradék savó a citopánüzemben liszttel randevúzik, ettől válik sütőipari alapanyaggá. Az étvágygerjesztő reklámoktól szülőként, pedagógusként, gyermekként és „civilként” egyaránt működni kezdtek a nyálelválasztási mirigyeim. Egy búcsúpillantást vetettem a virágos mezőben, szívószálon tejet szívogató ifjú párra, s a feliratra: egészségünkre! Úgy legyen! Következett a Tolna megyei Sütőipari Vállalat. A termékszerkezet változását tükröző grafikont böngésztem, s ismét ébredezett bennem az állampolgári öntudat. Kifüggesztve láttam a részletes tájékoztatót, a sütőipari tanulók képzéséről, még az étkezési hozzájárulást is közölték. Régi és új sütőipari üzemekről készült fényképek tanúsították, hogy a múlt és jelen egy napon nem, legfeljebb csak egy kiállításon említhető. Egy „házzal” odábbállva a fényképeken már a Szekszárd—palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjainak szakmai gyakorlatába pillanthattam be. A szülőket, pedagógusokat, továbbtanulókat érdeklő kérdésekre a válaszokat táblázatba foglalták a rendezők. A műszaki dolgokhoz keveset konyítók pedig meggyőződhettek arról, hogy léteznek olyan szerkentyűk, mint a csillagkerekes rendsodró, Orkán 1,5 fékmunkahenger stb. A Paksi Konzervgyár színes fotókkal, konzervek és befőttek gúláival képviseltette magát, a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kiállításán az elektromos KRESZ-oktató gép, a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatén pedig a granulált szójadara ragadta meg a figyelmemet. Változatosra sikerült a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat „kirakata” is. Végigtallózva a pályaválasztási kiállítást, feltettem magamnak a kérdést: hogy ■tetszett? íme a válaszok: — Szülőként azt szeretném, ha a gyerekem valami könnyű munkahelyre menne, ahol jól is kereshetne. Majd otthon megbeszéljük a férjemmel, úgyis az ő szava dönt. — Pedagógusként hasznosnak találtam ezt a kiállítást. Fontos társadalmi, politikai kérdés a „hogyan tovább?”, szülők, nevelők, társadalmi szervek közös felelőssége. Persze nagyon bonyolult dolog ez. Visszatérve a kiállításra, követendő módszer a filmek alkalmazása, a vállalatok képviselőinek jelenléte. — Én nem nagyon csípem a tanulást, autószerelőnek fogok jelentkezni. Az a KRESZ-gép oké volt. frankón nyomogattam. Ha már eddig jutottam a riportalanyok faggatásában, gondoltam, megkérdezem magamtól azt is, hogy mint „civilnek”, megérte-e megszemlélni ezt a kiállítást?- — Feltétlenül — válaszoltam magamnak. — Végre láthattam, hogy hogyan néz ki a búza és hogyan az árpa... KOVÁCS MÁRIA Az ősmozdony modellje A zalaegerszegi 407-es Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai kétezer óra társadalmi munkával elkészítették George Stephenson „Rocket” nevű gőzmozdonyának 1:5 arányú hiteles modelljét.
