Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
4 ^NÉPÚJSÁG 1979. március 22. Sáfár Anikó (baloldalt) a Táltosfiú és a világfa oímű tévéjátékban Két esztendővel ezelőtt színházi berkekben érdeklődéssel vegyes csodálkozással fogadták a hírt, miszerint a filmgyár éves szerződést kötött szinészekkel. Saját társulatot szervezett. Pedig ez a megoldás nem várathatott magára tovább, mivel a színházak többségének kiszámíthatatlan műsor- és próbarendje — a néhány kivétel közé számít talán leginkább a Madách Színház, ahol a színészek fél évvel előbb tudják, hogy a következő hat hónap melyik napján, mikor próbálnak és mit játszanak — az egyeztetést, a „színészgazdálkodást” rendkívül megnehezítette. A rendezők amint végigolvastak egy forgató- könyvet, nem tudtak színészekben gondolkodni, hogy melyik szerepet kivel játszassák, mivel kétséges volt, hogy mikor kit és melyik színház ad ki egy-egy szerepre. Az első éves szerződést Garas Dezső, Bujtor István, Mo- nori Lili — ő az egyetlen, aki azóta egészségi okok miatt kivált a társulatból — Te- messy Hédi, Szakács Eszter, Szerencsi Hugó és a két frissen végzett főiskolás, Kis- honti Ildikó és Tarján Györgyi írták alá a filmgyárban. Ez volt tehát a „kezdőcsapat”, mely azonban korántsem oldotta, oldhatta meg az egyeztetési nehézségeket, s nem is az volt a cél, hogy minden magyar filmről ugyanazok az arcok köszönjenek vissza. Ezért már eredetileg az volt a terv. hogy a kezdeti kísérleti időszak után bővítik a társulatot. Az első év tapasztalatai igazolták, hogy bevált a hagyományoktól kissé eltérő kezdeményezés, s ma már a filmgyár színésze Apor Noémi. Bánfalvi Ágnes, Meszléri Judit, Pásztor Erzsi, Sáfár Anikó. Soós Edit, Madaras József. Ambrus András. Bencze Ferenc és Gera Zoltán is. S Gábor Pál filmesosztályából öt fiatalt szerződtettek gyakornoknak, hogy biztosítva legyen az utánpótlás. A kérdés azonban vitathatatlan és kikerülhetetlen: vajon a színpadhoz szokott szi- nészeknek nem hiányzik-e a napi próbák lázas feszültsége, az esténkénti megújulás, a közönséggel való közvetlen kapcsolat és a taps sikerélménye. Ez az aggodalom azonban felesleges, mivel a filmgyári szerződés nem jelent egyet a színpaddal való szakítással. A filmgyárban ugyanis hónapokra előre pontosan kidolgozott munkaterv szerint dolgoznak, így a színészek tudják, mikor érnek rá, s vállalhatnak színházi elfoglaltságot. S élnek is ezzel a lehetőséggel. A Vígszínházban játszik például Bujtor István, aki rövidesen átvesz egy szerepet a győri Kisfaludy Színházban is, a Pesti Színház új Örkény István- darabjában Garas Dezső nyújt emlékezetes alakítást, Pásztor Erzsi a Vígszínházban készül egy szerepre, Ambrus András nevét megtalálhatjuk a Thália Színház színlapján csakúgy, mint a Játékszín plakátján. Sáfár Anikó a Radnóti Színpadon lép a közönség elé, Kishonti Ildikó pedig esztrádműsorral járja az országot. A MAFILM és a színházak kapcsolata az utóbbi években tagadhatatlanul javult, ennek alapján született az a szerződés is, melyet a Győri Kisfaludy, a Pécsi Nemzeti és a budapesti Népszínházzal kötöttek, kölcsönösen egyeztetik a színészeket, így a színházak és a filmgyár is tudja, kire mikor lehet számítani. A Népszínházban bemutatott Hasfelmetsző Jack című Hernádi-darab például közös produkcióban készült, a filmgyár nemcsak színészekkel, hanem a szceniku- sokkal, világosítókkal és műszaki személyzettel is hozzájárult a színpadravitelhez. A MAFILM tehát nemcsak kér, hanem ad is. A színházi rendezők sem idegenkednek már a műfajváltástól, így Ádám Ottó és Sík Ferenc is rendezett már filmet, s az idén nyáron filmrendezők fogják színpadra állítani a gyulai Várszínház produkcióit. A filmgyárban a színészt éppen olyan alkotó művésznek tekintik, mint a rendezőt vagy az operatőrt. Nem köteles például valaki elvállalni egy olyan szerepet, melyről úgy érzi, nem neki való. Színházban ez viszont elképzelhetetlen, mivel a szerepvisszaadás munkamegtagadásnak minősül, s így köny- nyen szerződésbontással járhat. A filmgyár vezetői viszont azon vannak, hogy a színészek megtalálják az önmegvalósítás minden formáját. Ezek a színészek erkölcsi megbecsülésének jelei, de Vajon milyenek a filmgyár anyagi feltételei? Minden színész a színházi gázsijának megfelelőjét kapja-e, s azt számítják át filmgyári napidíjjá, illetve pausálévá. Vegyünk egy példát: ha valakinek történetesen havi ötezer forintos szerződése van, az egy évben hatvanezer forint. Ebből leszámítanak ötezer forintot, az egyhónapi szabadság gázsiját, a fennmaradó ötvenötezer forintért pedig annyi napot kell felvevőgép előtt töltenie, ahányszor a napi filmgázsija bennfoglal- tatik az ötvenötezer forintban. Ha többet foglalkoztatják az illető színészt, természetesen külön napidíjat kap, de ha nem akad az egyéniségére elég olyan szerep, rriely- lyel a kötelező felvételi napok számát teljesíteni tudná, a fizetését akkor is megkapja. A filmgyár elve. hogy csak szakmailag elégedett és emberileg kiegyensúlyozott színészekkel lehet valóban igényes alkotó munkát végezni. Az emberi kiegyensúlyozottság egyik el nem hanyagolható alapja pedig a szakmai elégedettség... ÁGH TIHAMÉR ISIOiflSIÉDCEÁS Dunántúli napló 1979. máircius 21-től március 27-ig a 6-os számú buda- pest—pécs—barcsi fő közlekedési úton, a Tolna megyei határ és Pécs között folytatódnak a fakivágási munkálatok. A faritkítást szaikaszo- san végzik, ezért a munka- területek naponta változnak, így a járművezetők az útszűkületet jelző és a sebesség- korlátozó táblákkal más-más helyen találkoznak. * A MERKUR pécsi használtautó telepén meglehetősen nagy a nyüzsgés. Komoly vevők, nézelődők és ráérő emberek gyűlnek itt össze. — Fellendülőben van az üzlet — mondja Gyimesi Je- nőné, a telep megbízott vezetője. — Idén eddig csaknem1 kétszáz személygépkocsit értékesítettünk, s ha ez így megy tovább, az év végére túllépjük (tavalyi eladásunkat, amely 1248 darab volt. Többet is el lehetne adni, de a vevők csak a Ladákat, Wartburgokat, Trabantokat keresik. Azokat viszont sokan. Egy- egy jó kanban lévő kocsira, divatos márkára megyven-öt- ven igénylő jut. Az idei csúcsot egy Trabant tartja, amire 63 jelentkező akadt. A három évnél nem öregebb autó most a sláger a pécsi MERKUR-telepen. Március közepéig hatvan ilyet vett meg a vállalat, el is kelt valamennyi. Naponta 8—10 használt gépjárművet hoznak be ide a telepre tulajdonosaik. A közületi gépkocsik eladására vonatkozó rendelet hatását előre nem lehet lemérni, ma még kevés vállalati Polski Fiat, Volga gurul be a kapun. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A hét végén Dunaújvárosban rendezték meg a vendéglátásban dolgozó fiatalok szakmai versenyét. A „Ki minek mestere” vetélkedő történetében először a Dunavi- déki Vendéglátó Vállalat vállalkozott arra, hogy kizárólag munkahelyi vendéglátó vállalatok fiatal dolgozóit hívja versenyre. Ennek megfelelően eladó, szakács, cukrász, és hidegkonyhai szakács szakmákban lehetett versenyezni. A versenyfeltételek is kifejezetten a munkahelyi vendéglátás követelményeit hangsúlyozták. A Dunántúl négy üzemi vendéglátó vállalatának 40 fiatal szakmunkása versenyzett a Vendéglátás Ifjú Mestere címért. A vetélkedő egyik érdekessége volt, hogy a dunántúli versenyzők munkáit tiszántúli mesterszakácsok és mesterculkrászok bírálták el. PETŐFI NÉPE Bács-Kiskun mezőgazdasági termelésének egyharma- dát a háztáji és kisgazdaságok adják. Ezek szervesen kiegészítik az állami és szövet- kezdti nagyüzemek tevékenységét. Népgazdasági szern- pontból számottevő munkásságukat támogatja az állam, és sokoldalú az a segítség, amelyet a szövetkezeti gazdaságok nyújtanak a kisüzemeknek. Évek óta szervezett termelőmunka folyik az ÁFÉSZ-ek irányítása alatt működő 130 szakcsoportban is, amelyeknek száma szaporodik. Bács-Kiskun megyében 229 ÁFÉSZ, ZÖLDÉRT, valamint mezőgazdasági szövetkezeti boltban, továbbá a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat kalocsai, dunavecsei, kecskeméti üzletében árusítanak gazdasági és konyhakerti magvakat kistermelők számára. A kijelölt ÁFÉSZ- és ZÖLDÉRT-boltokon kívül a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat három saját üzletében és a kisszáliási ve- tömagüzemében jelentős ár- kedvezménnyel vetőgumót hoz forgalomba, szintén a kistermelők számára. A Bács-Kiskun megyei AG- ROKER saját, valamint a fogyasztási szövetkezetekkel közösen fenntartott növényvédőszer- és gazdaboltjaiban, továbbá Kecskeméten, az AGROKER Halasi úti telepén megnyílt idény-elárusító helyen ugyancsak beszerezhetik a háztáji és kisgazdaságok a termeléshez szükséges gépeket, fóliasátrakat és vegyi anyagokat. Baja, Ti- szakécske, Tataháza, Máté- íelke, Dusnok, Kalocsa, Kiskunhalas, s a megye számos településének mezőgazdasági szövetkezetei palántát nevelnek a kisgazdaságok számára. ÉlTMUOItKR!) v nPüBfla Aktívaülést tartottak Tam- bovban, amelyen A. A. Hom- jakov, az SZKP Tambov megyei Bizottsága első titkára értékelte az elmúlt év eredményeit és vázolta az 1979. év feladatait. A. A. Homja- kov elvtárs megállapította: jelentős sikereket éritek el az X. ötéves terv harmadik évében Tambov megye dolgozói. Tambov megye az elmúlt évben elért eredményei alapján elnyerte az Orosz Szocialista Szövetségi Köztársaság Minisztertanácsának vörös zászlaját. Köszönetét mondott az elmúlt évben végzett munkáért és egyben felhívta a figyelmet az idei tennivalókra: a minőség javítására, a meglévő tartalékok, a tapasztalatok jobb hasznosítására. Lovaglás receptre. Ezzel a meglepő címmel jelent meg Karl-Mairx-Stadit megyei testvérlapunk egyik riportja, amelyben a megye reumato- lógus főorvosa nyilatkozik. öt évvel ezelőtt, 1974-ben írták fel először orvosi receptre a lovaglást. Azóta évenként száz 18 év alatti fiatalnak nyílik módja arra, hogy bizonyos betegségre ezúton találják meg a gyógyulást. A főorvos elmondotta, hogy egyes mozgásszervi megbetegedéseknél testtartásbeli problémáknál és más, a reumatológia területéhez tartozó megbetegedések esetében alkalmazzák. Volt már arra is példa, hogy pszichológus javaslatára kereste fel az ifjú páciens a karl-marx- stadt-i állatkertet, ahol gondosan kiválasztott lovakon, különleges képzésben részesült szakemberek felügyelete mellett végezték az előírt gyakorlatokat. A főorvos nyilatkozatából megtudtuk, hogy az eredmények minden várakozást felülmúlnak. Szántó Péter: Popfesztivál Ramónában Az Olvasó bizonyára már értesült róla, hogy Engelmayer Elektra idén Ramónában járt. A rajongói által Elektromnak, vagy egyszerűen Kétszázhúsznak becézett,- köny- nyűzenei berkekben és csalitosokban oly jól ismert Elektra rövid interjút adott lapunknak. — Egy hétfői napon pitymallatkor érkeztem Ramónába, repülőn. Kellemes útunk volt, nem dobált a szél, gyorsan röpültünk, és a gépmadár lágyan csicseregve landolt. A fesztivál résztvevőinek szálláshelye egy kiszuperált óceán járón volt, hangulatos kajütökben, lányoknak kupéban. Délután a vidék csodás faunájával és flórájával ismerkedtünk — utóbbival zongorakísérőm, a vén kujon. Igazán mondom, rengeteg állat volt a környéken, már a mi érkezésünk előtt is. Én például egyszer alig bírtam elmenekülni egy sötét folyosón a vasmacska elől. De volt ezenkívül facsiga, kacsacsőrű emlős, kacsacsőrű em- lőtlen — ez a hím —, kacsacsőrtelen nagymellű, antilop, lacilop, egyáltalán: mindenki lopott, csak én nem. — Ügy tudjuk, a művésznő ezúttal komponistaként tetszett szerepelni... — Igen, felkérésre alkottam meg kamarazenekari főművemet, az I. Üsd-vágd nem apád szimfonettát zsebfésűre, egészségügyi papírra, és — sok hétköznapi gond után — egy rosszul hangolt zongorára, Köchel- jegyzékszám 1526. augusztus 29. Sajnos menedzserem a kialkudott támogatás negyedét megvonta tőlem, így a művet az utolsó pillanatban kellett négynegyedesről háromnegyedesre alakítanom, amivel sokat veszített eredeti, patetikus fényéből. — A művésznő ha néhány szót szólna gálaruhájáról, hisz tudjuk, hogy ezzel mindig na'gy sikert szokott aratni... — A műsor este hatkor kezdődött, én természetesen elkéstem, mert sehol se kaptam szmokingét, pedig megmondták, hogy ez kötelező a pulóver alá. Végül vettem egy kockást, igaz, hogy nem szmok, de ingnek ing. Még mindig jobban jártam, mint’a Lekváros együttes, melynek tagjai lajbiba, bő gatyába és Boeingbe öltöztek, melyet azután eltérítettek a ramonai gerillák... No, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem ... — Ah, a művésznő varrni is tud? — Szóval bementem a kottatárba, hogy magamra öltsem a ruhát, de valamelyik gaz riválisom bezárt, s nem tudtam kimenni az ajtón, mert nem találtam a vio- linku'lcsot. A basszuskulcs meg nem fért a zárba. — Milyen sikere volt a szimfonettának? — A második részt kizárólag főművem töltötte ki. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hatalmas siker volt, melyet csak tetéztek az újszerű harmóniák, és a nem szokványos hangszer-összeállítás. A sikerben része volt a másodfésűs briliáns technikájának, de kitett magáért a koncertmester is, aki bontófésűn játszott. Akik figyelték, azt állítják, csak az első tétel alatt hat tekercs egészségügyi papírt használt el a forte részeknél. — Ugyebár, ön nyerte a fődíjat? —>■ Ugyebár. Bevallom őszintén, számítottam is rá, hogy enyém lesz a fődíj, mégis meghatódtam. A zsűri elnökétől forró csókot kaptam, a feleségétől meleg kézfogást, a lányuktól langyos mosolyt. így adták át a fődíjat, amely Frankenstein fiának portréja volt. Sajnos nem tudom megmutatni, mert elajándékoztam. Igen, elajándékoztam, mivel, mikor hazajöttem, anyukám összecsapta a kezét, és ujjongva felsikol- tott: na, végre, csináltattál magadról egy jó fényképet! i Garas Dezső a Mélyvíz című filmben Sándor Pál rendezővel.
