Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11. ^NÉPÚJSÁG 9 Erőművek és turbinák Képünkön: szovjet gyártmányú turbina-forgórész A KGST-országokban egy- re-másra épülnek az atomerőművek, mindenekelőtt a Szovjetunióban, ahol 1964- ben helyezték üzembe Novo- voronyezsben az első, 210 MW-os víz-vizes energetikai reaktort, és ezit később több hasonló típusú, de nagyobb teljesítményű, majd más típusú reaktor építése követte. Napjainkban már több mint 20 reaktorblokkot üzemeltetnek a Szovjetunióban, tíz nukleáris erőműben, közel 5000 megawatt összteljesítménnyel. Az NDK 1967- ben lépett az atomenergiatermelők sorába, jelenleg megközelítően 1000 megawat. tot állít elő ilyen módon és nagyszabású további fejlesztést valósít meg. Csehszlovákia ugyancsak bővíti első atomerőművét, idén pedig üzembe helyezi második erőművének első egységét. 1974- ben kezdte meg a villamos- energia-termelést az első bolgár reaktorblokk, s mellette ma már a második 440 megawatt teljesítményű reaktor is működik. Ugyanott 1980- ig további két, hasonló teljesítményű reaktort helyeznek üzembe. Románia, Lengyelország és Kuba ugyancsak hozzákezdett — szovjet közreműködéssel —, atomenergia-programjának megvalósításához. Mint ismeretes, hazánkban a kétblok- kos, 880 megawattos paksi atomerőmű egyik 440 megawattos blokkját 1980-ban helyezik üzembe, s a második blokk átadását 1981-re tervezik. A reaktorokat és a turbinákat a Szovjetunió szállítja az atomerőművekhez, a segédberendezések kooperációban készülnek a szocialista országokban. Az uránt minden ország részére a Szovjetunió bocsátja rendelkezésre. Bizonyára kevesen tudják, hogy egy 440-es atomerőműblokk napi működtetéséhez csupán néhány száz gramm uránra van szükség, s ugyanennyi energia megtermeléséhez hagyományos úton 3500 tonna szén kellene, vagyis egy teljes vasúti szerelvényre való rakomány. Volgograd jövője Kidolgozták Volgográd hosszú távú városfejlesztési tervét. A lakónegyedeket úgy helyezik el, hogy a lehető legközelebb legyenek a munkahelyekhez és az üdülőzónához, valamint a kulturálisszolgáltató központokhoz. Ma a város 75 kilométeren át húzódik a Volga mentén. Az új terv szerint a város nem hosszirányban, hanem kissé szélességében — nyugat felé terjeszkedik tovább. A Volga- partot gránitba öltöztetik. A zöldövezetek területe több mint kétszeresére nő. A Volga bal partján — akárcsak a Carica, a Mecsotka és a Vis- nyevka folyók árterületén is — új üdülőzónákat, parkokat és kerteket létesítenek. Tervek a Kerulen folyóval Mongóliában mindenütt nagy elismeréssel beszélnek a magyar vízügyi szakemberekről. Tevékenységük húsz évvel ezelőtt kezdődött ebben a távoli országban kutak fúrásával. Annak idején 427 kutat fúrtak, amelyből 387 még ma is hibátlanul működik. Nagyon fontos segítség volt ez, hiszen sok helyen most is nagy távolságokról hordják az ivóvizet tartályokban a kisebb településekre. A magyar—mongol vízügyi együttműködés két évtized után sem veszített jelentőségéből. Amikor a Vízügyi Tervező Feltáró Tudományos Kutató Intézettel jártam, az igazgató Sz. Njama éppen Magyarországon folytatott megbeszéléseket. B. Dagva- dorzs főmérnök tájékoztatott az intézet munkájáról, amelyben jelenleg is hét magyar szakértő vesz részt. A feladat: egész Mongólia víz- gazdálkodásának kidolgozása, vízügyi létesítmények tervezése, kivitelezése, vizsgálatok végzése. A fél falat beborító térképen mutatja B. Dagvadorzs a hatalmas ország vízkészletének hasznosítását ábrázoló távlati elképzeléseket. Csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy három _ időzóna van Mongóliában, a keleti és a nyugati határ között 4 ezer kilométer a távolság. Nyolc éve folyik a munka és a budapesti Vízgazdálkodási Intézettel igen szoros az együttműködés. Mintha csak szavait akarná igazolni, belép No- váky Béla hidrológus mérnök, a héttagú magyar szakértőcsoport vezetője. Ezután már egymást kiegészítve ismertetik a készülő nagyszabású terveket. Három évvel ezelőtt a vízgazdálkodási kerettervek készültek el, s egy évvel később már a távlati elképzelések kidolgozásához kezdtek hozzá. Jelenleg már egyes kerületek vízgyűjtőinek regionális tervezése folyik. Elkészült egy Ulánbátor környéki ötezer hektáros terület öntözésére a tanulmányterv, 1400 hektárra a kiviteli terv, s megkezdték egy 160 hektáros öntözőmű építését. Ezután ismét a jövőbe kalandozunk. Ulánbátortól északkeletre folyik a Karúién folyó. Vizének egy részét a Herlen bajan-UIan víztároló kiépítésével a Gobi-si- vatagba terelik majd 440 kilométeres csővezetéken. A vezeték mentén 31 ezer hektár szántóföld öntözése és 400 ezer hektár legelő vízellátása válik lehetővé. Ugyanez a vezeték elégíti majd ki öt járási központ és három ipari bázis vízigényét. A Cagaa- szundragai réz- és molibén- bányánál ércdúsító, Baga- Norban hőerőmű és széndúsító, Hur-Airagban a fluorit- bánya vízellátását szolgálná a Kerülőn folyó csővezetéken érkező vize. A magyar vízügyi szervek segítségével szereltünk fel hét éve egy vízminőség-vizsgáló laboratóriumot — mondja végül B. Dagvadorzs. — Ez igen fontos a folyó- és talajvizek vizsgálatához. Hazánk egyébként vízben nem valami gazdag ország, s folyóink, tavaink területi eloszlása sem a legszerencsésebb. Éppen ezért nagyon nagy segítséget jelent számunkra a magyar vízügyi szervekkel való együttműködés. Tapasztalt szakértőiktől is rendkívül sokat tanulunk, s örömmel mondhatom, ma már egyre önállóbban oldjuk meg feladatainkat. NAGY OTTÓ Belorusszia légikikötője Minszktől 35 kilométerre, a Moszkvába vezető főút mellett megkezdődött a Minszk—II nemzetközi légikikötő építése, amely a tervek szerint óránként mintegy 2 ezer utast fogadhat és szolgálhat ki. A repülőtér már ebben az ötéves tervben fogadja az első utasokat. A legfontosabb épületeket és létesítményeket 1982 elején adják át rendeltetésüknek. A repülőtéri létesítmény központi helyén áll majd egy ötemeletes, kétszektoros utasfogadó épület. Az egyik óránként 1200 belföldi utas átbocsátására képes, a másik a nemzetközi részleg, ahol mintegy 600 utas fordulhat meg óránként. A 680 személy befogadására alkalmas szál. lodát közvetlenül a központi épület mellett építik fel. Motorkerékpár - hálóban Szokatlanul súlyosnak bizonyult a fenékháló, amikor a Bajkál-tavon működő Hu- zsir-i halászati kombinát dolgozói kifelé húzták a vízből. Legnagyobb csodálkozásukra a hálóban hal helyett először egy kerék, majd egy kormány — végül egy teljes motorkerékpár bukkant elő. A halászok a „fogást” szétszedték, letisztították, megszárították, majd benzint töl. töttek bele. A motor beindult. A gép néhány hónapot tölthetett a Bajkál fenekén, de a szibériai tó kitűnő vize jó állapotban tartotta. KORSZERŰ FALUSI LAKÁSOK A SZOVJETUNIÓ lakosságának 38 százaléka, vagyis 99 millió ember falun él. Az egy főre eső lakóterületet számítva, a szovjet parasztcsaládok jobb helyzetben vannak, mint a városi lakosság. A falusi házak azonban még nem elég komfortosak. A kivételt csak a nagyobb falvak jelentik, amelyek a kis faluk és a tanyák felszámolása során keletkeztek. Bár ezek aránya ma már igen jelentős és számuk egyre növekszik, a mezőgazdasági lakosság lakáskörülményeinek megjavítása a Szovjetunióban továbbra is az egyik aktuális feladat marad. A mezőgazdasági lakásszabványok három fő csoportja: a városi, kombinált és önellátó típus. A választást ezek közül sok tényező befolyásolja: a nemzeti hagyomány, a helyi körülmények, a kolhozok lehetőségei az adott helyen és körzetben, stb. Az úgynevezett városi modell főleg az OSZSZSZK nem fekete földű területein terjedt el. Itt 1990-re a 143 ezer kisebb falu helyett mindösz- sze 29 ezer nagy falusi település lesz, egyenként több ezer lakossal. A kényelem tekintetében ezek a települések semmiben sem fognak különbözni a városoktól, bár építészetileg és tervezésükben természetesen eltérnek. Ez valami középút lesz a város és a falu között. A település központja városi mintára alakul ki, a központ körül csoportosulnak rendszerint az államigazgatási és kulturális-kommunális intézmények, a kereskedelmi vállalatok, iskolák, óvodák és bölcsődék, sportlétesítmények épületei. Ezekhez csatlakoznak a két- és négyszintes házakból, valamint családi házakból álló kerületek. A házakhoz kertek és gazdasági épületek — garázs, nyárikonyha, esetleg istálló — is tartozik. Mindazok, akik a nagyobb falvakba költöznek, maguk döntik el, hogy városi vagy falusi típusú lakásban akarnak élni. A családi házakat választók 80 százalék kölcsönt kaphatnak, melyet 10—20 év alatt kell visszafizetniük. Az éves kamat nem lehet több 0,5 százaléknál. A régi falvakban az úgynevezett kombinált modellt alkalmazzák, ahol lépésről lépésre vezetik be a technika vívmányait. A moldáviai Ruzsenyica faluban például minden lakást központilag látnak el villanyárammal, gázzal, vízzel és csatorna- hálózattal. A többiről — a meleg vízről és a fűtésről — mindenki maga gondoskodik. Az önellátó rendszert a kisebb falvak lakói számára ajánlják, ahol a központi kommunális rendszerek létrehozása gazdaságilag nem indokolt. Ezekben a falvakban helyileg gondoskodnak a villamosításról, az elektromos fűtésről és vízmelegítésről, a konyhai villanytűzhelyről és az elektromos üzemű vízszivattyúról. A civilizációnak mindezek a vívmányai természetesen nem zárják ki a falusi házakból a kandallót, az udvarról a kutat, a ház mögötti területről pedig az orosz fürdőt. A falusi házakat főként az állami és a szövetkezeti társulások építőipari vállalatai építik. A fő beruházó a kolhoz vagy a szovhoz. A falusi építkezések jelentős részét közvetlenül a kolhozok vagy a szovhozok önelszámoló építőbrigádjai végzik, de senki sem támaszt nehézségeket, ha valaki önállóan, saját ízlése szerint akar építkezni. Az első esetben a falusi lakos a kolhozon vagy a szovhozon keresztül építési szerződést köt (készpénzfizetés ellenében vagy hitelre.) A megrendelővel előzetesen megbeszélik az építmény jellegzetességeit és a felkínált 5—7 típusterven eszközlendő változásokat. A falusi lakosság körében igen népszerűek a gyári kivitelű lakóházak. Ezekben rendszerint megtalálhatók a villany-, víz-, fűtés céljául szolgáló berendezések, összeszerelésük pedig mindössze 1—2 napig tart. A lakosság számára nem kevésbé kényelmes a lakáskérdés megoldásának az az útja sem, amikor a kolhoz saját erejéből és költségére építi fel a házat, majd azt hosszú lejáratra bérbe adja, vagy törlesztésre átengedi. — Rendszerint téglából vagy kőből építjük a házakat, amelyekhez gazdasági épület és garázs is tartozik — mondja Kozlovszkij, a helyi kolhoz elnöke. — Egy ilyen lakóház 7—12 ezer rubelba (kb. 120—200 ezer forintba, — a szerk.) kerül. A földterületet, mint mindenütt a Szovjetunióban, ingyen kapják az építkezők. Tallinntól mindössze 30 perc utazásra van a Szaku szovhoz. Az utóbbi években a faluban emeletes lakóházak épültek, korszerű kommunális berendezésekkel. Típus családi ház a moszkva környéki Szelszkaja növi fa- * luban. A Szelszkaja növi típusház konyhája — gáztűzhellyel és hideg-meleg vízzel ■■■■■■■■
