Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11. Képújság 7 élményeinek szintézisét valószínűleg bajos megadni, de próbálkozzunk némi összegezéssel. Az összegezés hármuk elbeszélésének eredménye. A kispénzű magyar utazó — az Expressz által egyébként kitűnően szervezett úton — elsősorban az üdítő italok hiányát (és árát) érzi meg. Nepálban már elfogadhatóbb a hőmérséklet, a nagy hegyek közt kellemes, tiszta a levegő és tisztábbak a városok is. A baksisért kunyerálók itt hiányoznak, a hegyilakók öntudatosak, barátságosak és tiszták.' Nepál a XVIII. század hatvanas éveiben lett önálló állam, amikor a máig uralkodó király elődje Prithuinarayan sah eggyé kovácsolt egy sereg kisebb fejedelemséget. 1816-tól az angolok képviselték külügyeit és az elzárkózás egész 1951-ig szinte teljes lett. Erre a Himálája 6—7000 méteres vonulatai között fekvő, sűrűn lakott medencék igazán alkalmasak voltak. A mai uralkodó széles körű népmozgalom eredményeként pozitív semleges- ségi politikát folytat. Aláírta a leszerelésről és az atomfegyver eltiltásáról szóló legfontosabb nemzetközi egyezményeket. A Nepált-jártak rengeteg fényképet hoztak magukkal és színes levelezőlapokat is. Mindezek az óriási hegyek közti sajátos kultúráról tanúskodnak. — Istennővel is találkoztunk, — mutatja az egyik levelezőlapot Király Klára. Bájos, gazdagon ékszerezett fiatal lány néz vissza a szemlélőre. Ö Kumari, aki — ha jól értették a tolmácsolást — különböző jelek alapján kiválasztott valóságos istennő. Egészen addig, míg nővé nem érik, utána viszont bordélyba kerül, ami meglehetősen sajátos (és tragikus) befejezése az addig óriási tiszteletben tartott istennői pályának. — Hatalmas az idegenforgalom, — mesélik. — Rengeteg gazdag nyugati látogat ide, részben a táj, részben a műemlékek szépségéért. Ez utóbbiak jó része pusztuló- ban van, most nyugatnémetek vállalták rekonstrukciójukat: — szállodakoncessziókért. — Hegymászók? — A nagy hegyek megmászása komoly, ső talán a legkomolyabb alpinista felkészülést igényli és természetesen nem mindenki Hillary! A nepáli légitársaság, jó pénzért körrepülésekre viszi a turistákat a 8848 méteres Csomolugma megtekintésére. — Erre vállalkoztak? — Jó pénzről volt szó! Nekünk csak autóbuszos kirándulásra telt Tibet irányába. Azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy a Csomolugma gőgös volt, ködbe burkolózott. Mi viszont nagyon rossz úton, gyönyörű tájon utazhattunk végig. Jártunk a szép Bagmati folyó partján is. — A határok megnyitása után Nepál jó ideig arról volt nevezetes, hogy ide tódultak nyugatról a kábítószerek kedvelői. — Tény, hogy lehet kábítószert kapni, bár aki a kínálatot elfogadja, sosem tudhatja, hogy milyen fehér porért adja ki a pénzét. Katmandu egyébként is sokarcú város. Régi negyedei szépek, de van teljesen modern is. Mérhető a fejlődés, iskolák épültek és új repülőtér. Az élet jó része az utcán zajlik, a kézművesek, iparosok itt dolgoznak és árusítanak. A mezőgazdaságot elképesztő szorgalom árán, még magas hegyeken is teraszírozott rizsföldek formájában láttuk. — A koszt? — Ezzel Nepálban éppúgy vigyázni kell, mint Indiában. Fogalmazzunk úgy, hogy nem a mi ízlésünk szerinti. (Egy statisztikai adat: Nepálban 4 millió juh és kecske van és 8 millió szarvas- marhát tartanak.) A piac olyan értelemben „szabad”, hogy szabad, sőt majdnem kötelező az alku. Magyarjaink tehát megtanultak alkudni, és ennek eredményeként mos szépmívű rézmunkát, lampionokat, elefántcsont faragást, szőtteseket tudnak mutatni a látogatónak. Király Klára vállán nepáli táska. Az élmények rendszerezése még eltart egy darabig, most legjobban az ellentétek felsorolásával tudják meglepni az érdeklődőit: — A Yellow Pagoda Hotel kényelme európai színvonalú. Igaz, nyugatnémetek működtetik. .. — A Fáshupatiban látott leprás asszony... — Katonai díszszemle a király előtt... — Az a nő, rongyokban, aki orrában büszkén viselte a nemesi származását tanúsító egy szem igazgyöngyöt... Lámák és egyetemisták, kordék és légkondicionált kínai autóbuszok. Egyiküknek a turista csábítására adott 5 dollár értékű kaszinójeggyel még nyernie is sikerült valamelyik szerencsejátékon: — épp annyit, amennyi elég volt a szállodába visszavivő taxi kifizetéséhez. — Mi volt a legmeglepőbb? — Indiában, földet éréskor hatalmas dögkeselyűk „vártak” minket a repülőtéren... — A legkellemesebb? — Hazaúton Londonból, a MALÉV-gépen a lecsós szelet tarhonyával! ORDAS IVÁN Fotó: SZEGEDI MIKLÓS Ezek után önkénytelenül is feltámad a kérdés, hogy a Nepállal nem éppen szomszédos Magyarország Tolna megyéjének Tamási nagyközségben miként jut eszébe egy téglagyári tisztviselőnőnek, egy ÁFÉSZ-dekorátor- nak és a könyvesbolt vezetőhelyettesének, hogy útra keljen a Himalája tövébe. Király Klára, Lippai Tamás és Szegedi Miklós már akkor is jócskán feltűnést keltett szű- kebb hazájában, amikor három éve Japánban és a Fü- löp-szigeteken járit. — Miként jutott az eszünkbe? — kérdik. — Úgy, hogy az Expressz, mely meghirdette az utat, eszünkbe juttatta. — Mennyiért? — Fejenként 30 ezer forintért. Nekünk az utazás a hobbink... — Amit Tamásiban már tudomásul vettek? A három világjáró egymásra néz és mosolyog. Mosolyuk nem túl vidám. — Részben. De azért sokan utánaszámoltak, hogy ugyan miből telik? Ha ugyanennyiért fejenként egy rossz Trabantot vettünk volna, az mindenkinek természetes lenne. — Az útvonal? — Ferihegy, Moszkva, Delhi, Katmandu. Visszafelé Bombay, London, Budapest. Az Indián és Nepálon belül tett kisebb repülőutakat is beleértve, összesen tán két tucatszor szálltunk fel és le. A repülésből kivettük a részünket. Visszafelé az óriási Jumbo-Jet-en három mozi és négy konyha is működött. — Szorítkozzunk most csak Nepálra. Egy ilyen óriási út Nem kecsegtetjük magunkat azzal, hogy olvasóink — velünk együtt — sokat tudnak Nepálról. így hát bevezetőül egy kis előzetes tájékoztatás, melyet természetesen szakkönyvekből írtunk ki. A Nepáli Királyság 140 798 km" területet foglal el a Himalája és India közt. Lakóinak száma valamivel több, mint 12 millió. Fővárosa Katmandu 122 ezer lakossal Alkotmányos- monarchia, uralkodója Birendra Bir Bikram Sah Déva király, aki 1951-ben nyitotta meg az ország határait és kezdte el modernizálását. A fejlődés lassú, Nepál elmaradott agrárország: — egyre növekvő idegenforgalommal Színes, maszkos oroszlán az Akash Bhairau múzeum bejáratánál A Swayambhunat Temple főbejáratának lépcsője A múzeum főbejárata Piaci árusok Katmanduban Belvárosi utcák ép Katmanduban Ilf yy|Tift,'^pi fiBf imí bYq11
