Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 58. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1979. március 10., szombat Mai számunkból A KÖZBIZTONSÁG ÉS A TÖRVÉNYESSÉG SZILÁRD (2) (3. old.) TÁNCOSPORTRÉ (3. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT ELŐKÉSZÜLETEK AZ ÜJ SZEKSZÁRDI TELEFONKÖZPONT BEKAPCSOLÁSÁRA (3. old.) Milyen lakások épüljenek? Kovácsék nagy gondban vannak. Kétszobás la­kásban élnek három gyerekkel. Az apa szülei a vá­ros túlsó felén ugyancsak kétszobás lakásban lak­nak. A nagyapa már nyugdíjas és pár hónap múl­va a nagymama is az lesz. Szeretnék a két lakást egy négyszobásra cserélni, de sehogy se sikerül. A tanácsnál azt a választ kapták, hogy ekkora lakás jószerével nem épül. A két-, két és fél szobásakért pedig a háromnál több gyermekes családok állnak sorba. Sokáig, mivel ekkora lakások is alig készül­nek. A hirdetésre öreg, rossz beosztású, felújításra szoruló lakást kínáltak hárman, de ők már fényhez . és központi fűtéshez szoktak — arról nem is beszél­ve, hogy a felújításra nem telne. Pedig olyan szé­pen eltervezték: a nagymama vigyáz a legkisebb gyerekre, amíg el nem éri az óvodás kort (bölcső­débe helyhiány miatt nem vették fel), a mama pe­dig visszamegy dolgozni. A nagypapa mestere a bevásárlásnak és mióta nyugdíjas, szívesen takarít is. A nagymama főzni is szeret és közösen vállalnák a nagyobb gyerekek felügyeletét, ápolását is, ha netán megbetegednének. Szóval mindenkinek az lenne a legjobb, ha együtt élhetne a két generáció. Hány Kovács család van az országban? Nem tudom, de az biztos, hogy nemcsak az ő igényeik­hez nem alkalmazkodik a lakásépítés, hiszen a más­fél szobába költöző 1 gyermekes család is új, na­gyobb lakást kér, a második gyerek születése után. Ezt nevezik a lakáshiány újratermelődésének. Pe­dig sokan kiszámították már, hogy minél több em­ber részére — úgymond férőhellyel — készítenek egy lakást, annál kevesebbe kerül abban egységnyi lakóterület. A magyarázat egyszerű: előszobából, konyhából, fürdőszobából továbbra is egy kell (a lakáson belül a „vizes” helyiségek a legdrágábbak). A jelenleg érvényes lakástervezési irányelvek sze­rint a két férőhelyes lakásban egy személyre 14 négyzetméternek kell jutnia. Ugyanez a szám 7 fé­rőhelyes lakásban 11 négyzetméter. A megtakarítás egyötöd lakrésszel egyenlő. Ez természetesen a költ­ségeken is érződik: ha a kétszemélyes lakásban 100 egységbe kerül egy férőhely, akkor a 7 férőhelyes ' lakás fajlagos költsége 65 egység körül állapodik meg. A számok igazak, de meg kell jegyezni, hogy a nálunk gazdagabb országokban a négynél több személy által használt lakásba külön kézmosós WC-t építenek, a 7 férőhelyesekbe pedig még egy zuhanyozó is kerül. A gazdasági számítások eredménye több oldal­ról is azt bizonyítja, hogy Kovácsék igénye jogos. Ha pedig így van, akkor ki kell elégíteni. Épüljön hát több nagy lakás, annál inkább, mivel így las­sabban tornyosul a tanácsokon az igénylések tö­mege. Vannak más vélemények is: ha több lesz a nagy lakás, akkor ez csak a kisebbek rovására me­het, ez pedig csökkenti az átadható lakások számát. Pedig a mennyiség másként is számítható. Például úgy, hogy 28 ezer négyzetméteren 2 férőhelyes la­kásokban 2 ezer ember élhet, míg 7 férőhelyes la­kásban 500-zal több. Igaz, a lakások száma ezerről 359-re csökken, de hát mégiscsak negyedannyival többen költöznek új lakásba. Ezért tervezik és mé­rik Európa-szerte — bennünket leszámítva — a lakásépítést négyzetméterben és férőhelyben. (A számokat Halmos Béla Valóság-beli tanulmányá­ból idéztem. A gondolatmenet egyébként egyre gyakrabban kap hangot a napi sajtóban is.) Akkor hát mi lesz Kovácsékkal? Az MSZMP KB 1978. október 12—i üléséről megjelent közle­ményben szerepel többek között ez a mondat: „A sokrétű és változó igények kielégítése végett nö­velni szükséges mind a nagy családok elhelyezésé­re, a több generációs együttélésre alkalmas, több szobás lakások, mind a gyermektelen házaspárok és az egyedülállók részére megfelelő, kisebb laká­sok arányát.” NÉMETH GÉZA Szekszárdon, a város déli részén a szanált Béri Balogh Ádám utcában megkezdődött az első tízemeletes ház összeszerelése. Tízemeletes házak Koszigin Indiában Hatalmi harc Iránban Amir Entezam tájékoztatá­si ügyekkel foglalkozó mi­niszterelnök-helyettes pén­teken hivatalosan megerősí­tette, hogy Bazargan mi­niszterelnök csütörtökön és pénteken Qum városában megbeszéléseket 'kezdett Kho­meini vallási vezetővel. En­tezam közölte, hogy Bazar­gan és Khomeini ezentúl minden héten találkozik majd. Teheránban úgy vélik, hogy a mostani megbeszélé­sek döntő fontosságúak le­hetnek. Megfigyelők szerint a tárgyalások kétféle ered­ménnyel végződhetnek: vagy sikerül a miniszterelnöknek megszereznie Khomeini tá­mogatását, ami az iszlám for­radalmi tanácsok feloszlatá­sát, illetve a kormány ellen­őrzése alá rendelésüket je­lenti, vagy ha ebben nem si­kerül a két vezetőnek meg­állapodásra jutnia, Bazargan esetleg beváltja fenyegetését és lemond. Mint a teheráni rádió kö­zölte, Noszrato-llah Amini, az Irán dél-nyugati részén elterülő Farsz tartomány kormányzója csütörtökön be­jelentette: a tartomány terü­letén feloszlatják az úgyne­vezett Khomeini-bizottságo- kat. A bizottságok feladatait a kormány illetékes helyi szervei és a rendőrség veszi át. Khomeini ajatollah csütör­tökön este visszatért szerdai beszédére, amelynek az iráni asszonyokkal foglalkozó ré­sze nagy visszatetszést kel­tett szerte az országban. Az ajatollah kijelentette: a csa- dor viselése az iráni asszo­nyok számára nem parancs, hanem kötelesség! Másnap — a nemzetközi nő­napon —• több tízezer asszony tiltakozott a teheráni egye­tem területén és a város más pontjain a nők jogainak az iszlám szellemében történő meghatározása, a fekete le- lepel (csador) viselése és az érvényben lévő családjogi törvény esetleges hatálytala­nítása ellen. Ezúttal első alkalommal hangzottak el olyan jelsza­vak, mint: „Le Khomeini- vel!”. Qumban, Khomeini székhelyén is tiltakozásra ke­rült sor. Kambodzsa Folyik az újjáépítés Először látogatott el kül­földi újságírók egy csoportja Siem Reap kambodzsai tar­tományba, ahol a híres Ang­kor város romjai találhatók. Ebbe, a thaiföldi határ men­tén fekvő tartományba tele­pítette át a Pol Pot-rezsim Phnom Penh és más városok több mint 100 0000 lakosát, hogy ott dzsungelt irtsanak és rizstermelő kommunákat hozzanak létre. Bolgár, francia, japán, NDK-beli, szovjet és kubai újságíróknak Ham Po, a tar­tomány népi bizottságának elnöke elmondta, hogy sike­rült helyreállítani a tarto­mányi székhely villanytele­pét, működik már két tarto­mányi kórház, az általános iskolákban pedig mindenütt megkezdődött a tanítás. — A helyzetünk igen ne­héz, mivel nincs elegendő nyersanyagunk és orvosi fel­szerelésünk — mondta Ham Po —, de nagy erőfeszítése­ket teszünk az egészségügyi ellátás és a közoktatás szer­vezettségének biztosítása ér­dekében. Az indiai kormány meghí­vására pénteken hivatalos, baráti látogatásra Indiába érkezett Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke. A delhi repülőtéren a magas rangú vendéget Mo- rardzsi Deszai miniszterel­nök és más indiai vezetők fogadták. Alekszej Koszigin Űj-Del- hibe érkezésekor a repülőté­ren kijelentette, hogy láto­gatása lehetőséget ad szá­mos, elsősorban a nemzet­közi életet és a két ország politikai és gazdasági együtt­működését érintő kérdés megvitatására. — Országaink között nin­csen semmiféle nézeteltérés — hangsúlyozta a szovjet kormányfő, majd hozzáfűz­te: amikor pedig nincsenek ellentétek, akkor igen köny- nyű tárgyalni. Ezenkívül nagyon sok minden van, ami összeköt bennünket, elsősor­ban a béke megvédésének ügye. (TASZSZ) Moszkva Egységes akarat A moszkvai Pravda pénte­ki vezércikke a március 4-én lezajlott legfelsőbb tanácsi választások eredményét érté­keli. A cikk megállapítja: az eredmény a kommunisták és pártonkívüliek egységes tömbjének győzelmét, a szo­cialista demokrácia diadalát tükrözi. A Pravda rámutat: ez az egységes akaratnyilvánítás azt bizonyítja, hogy a szovjet nép teljes mértékben támo­gatja a párt és állam bel- és külpolitikáját. Ocsenyí magazin Felvételünk a katolikus templom tornyából készült, északi irányba kitekintve. A to­rony a kor változásait követve több célt szolgált és szolgál. Harangtoronynak épült és e funkcióját ma is ellátja, annak ellenére, hogy a három harangból egy lezuhant, csak kettő működik. Még a kézi aratás időszakában tűzfigyelő torony volt. Az aratás és szénakaszálás időszakában nappal idős asszonyok, éjjel pedig fiatal férfiak figyelték a határt, nem keletkezett-e tűz. Most a televíziós átjátszó adó van rajta. Őcsényben min­dig is jó volt a vétel, ez az adó is Szekszárdra sugározza tovább a műsort. Huszonkét éve a Frei család harangoz a toronyban. Hét évig a férj volt, tizenhárom éve pedig Frei Jánosné a harangozó, őcsényi magazinunk a 4. oldalon olvasható. ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom