Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
2 NÉPÚJSÁG 1979. március 7. Vietnami válasz Peking jegyzékére Kedden még folytatódtak a harcok Hanoiban nagygyűlésen biztosították támogatásukról a fiatalok a Vietnami Kommunista Párt felhívását, amely a haza megvédésére szólította fel az ország lakosságát. (Képtávírónkon érkezett.) Nemcsak Vietnam... Kedd esti kommentárunk. Ha hinni lehet a hivatalos pekingi bejelentésnek, a kínai vezetés megkezdi erőinek kivonását Vietnamból. Tizenhat napon át véres harc dúlt egy nagyon sokat szenvedett ország földjén. Tizenhat napon át — és ki a megmondhatója annak, hogy ezúttal valóban „csak” tizenhat napon át? — emberek tízezrei .estek egy nagyhatalmi, soviniszta kormányzat brutalitásának áldozatául. Most, hogy — állítólag — befejezéséhez közeledik napjaink egyik legvéresebb, legfelháborítóbb agressziója, világ, szerte még hangosabban harsog a yádló kérdés: miért? Voltaképpen milyen meggondolások alapján, milyen célok elérésére küldte a világ legnépesebb országa hadosztályait szocialista szomszédja ellen? Sok vonatkozásban még mindig sűrű a homály, a mozaikok — maguk a tények, valamint a •kínai nyilatkozatok és cinikus sugalmazások — azonban mégis csak képpé állnak Ö6sze. Amit már biztosan tudhat a világ: a kínai szándékok mögött korántsem Vietnam — sőt talán nem is elsősorban Vietnam — húzódott meg. Számos megfigyelő, beleértve a szocialista országokhoz nem éppen barátságosan viszonyuló nyugati kommentátorokat is — a következőképpen látja ma a kínai motívumot: Megtámadni Vietnamot, „büntetésről, megleekéztetésről” szónokolni; ország-világ előtt bebizonyítani a kínai hadsereg „ellenállhatatlan” erejét, rákényszeríteni a Szovjetuniót, hogy közvetlenül bekapcsolódjék, ezzel rákényszeríteni Washingtont „az ellencsapásra”. Magyarul: Peking szándéka, mint erre a moszkvai Pravda is rámutatott, az volt, hogy az enyhülési folyamatot visszájára fordítsa, életveszélyes feszültséget, sőt lehetőleg „melegháborút” provokáljon — méghozzá úgy, hogy e háború lángjánál Kína „nevető harmadikként” melegedhessék. Ezért értékelik a megfigyelők nemcsak katonailag, hanem politikailag is teljes kudarcnak a kínai akciót. Ezért keltett osztatlan elismerést Leonyid Brezsnyev határozott, mégis higgadt választási beszéde, amelyben kijelentette, hogy a kínai szándékokkal szöges ellentétben igen is küszöbön áll a SALT—2 tárgyalások sikeres befejezése. Az egyik legnagyobb japán lap, az Aszahi Simbun a kínai bejelentés nyomán megállapítja: „A. kínai támadást vitathatatlan agresszióként bélyegezte meg a világ”. Pekingnek számolnia kell e látványos kudarc legkomolyabb, hosszabb távú kövekezményeivel: még szövetségesei is kénytelenek voltak felismerni, hogy Kína mai vezetői bármikor készek fegyverhez nyúlni, nemcsak most és nemcsak Vietnam ellen... HARMAT ENDRE Hanoi, Győri Sándor és Zalai István, az MTI tudósítói jelentik: — Ha Kína, nyilatkozatával összhangban, valóban, haladéktalanul visszavonja csapatait a történelmi határon túlra, akkor Hanoi készen áll a külügyminiszter-helyettesi szinten folytatandó tárgyalásokra a két ország közötti normális kapcsolatok helyre- állításáról — állapította meg a vietnami külügyminisztérium szóvivőjének kedd esti nyilatkozata. A dokumentum reményét fejezi ki, hogy Kína kedvező választ ad majd a vietnami állásfoglalásra, ugyanakkor rámutat: ha a pekingi nyilatkozat csak újabb propagandafogás az agresszió leplezésére, akkor Vietnam népe és hadserege eleget tesz a VKP felhívásának és az általános mozgósításnak, s teljes erővel fog küzdeni az agresz- szorok ellen. A vietnami külügyminisztérium sajtóosztályának képviselője a nyilatkozatról tájékoztatva az MTI tudósítóit, kijelentette: a vietnami nép mindig is baráti kapcsolatokat akart a kínai néppel, s e kapcsolatokat a kínai vezetés rontotta meg. Megállapította, hogy a kínai közlésre 15 nappal az agresszió megindítása után került sor, s ezt három tényezővel magyarázta: először azzal, hogy az agressziós csapatok a vietnami hadsereg kemény ellenállásába ütköztek. Másodszor: a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok komoly figyelmeztetésben részesítették a pekingi vezetést, a békeszerető haladó erők Vietnam mellett állták. Harmadszor: az agresszió ellen felemelte hangját a kínai nép is, s a kínai vezetésen belül ellentétek jelentkeztek. Ez kényszerítette Pekinget a csapatkivonás bejelentésére. — Mi most arra várunk, hogy a kínai hatóságok valóban állják-e szavukat, avagy csak újabb, a világközvélemény megtévesztésére szánt cselről van-e szó? — mondotta a külügyminisztérium képviselője. Miközben Pekingben állítólagos csapatkivonásokról nyilatkoznak, a vietnami hírközlő szervek változatlanul harcokról adnak hírt a határ- tartományokból. A leghevesebb harcokat Lang Son tartomány azonos nevű székhelyéről jelentették. A VNA hírügynökség szerint a városban harcók folynak, s a kínai agressziós egységek újabb tartalékokat vetettek be. A tartományi székhelyhez vezető egyik úton a vietnami védelmi erők 10 kínai rohamot vertek vissza, majd ellentámadásba mentek át, harcképtelenné tettek több száz kínai katonát, s kilőttek több harckocsit. A beszámoló szerint kemény küzdelem folyik Lang Sontól 40 kilométerre délkeletre, Coc Xam körzetében, ahol a vietnami csapatok három kínai támadást vertek vissza. Közben szerte Vietnamban üzemeikben, közhivatalokban, termelőszövetkezetekben és iskolákban nagygyűléseket tartanak, válaszul a VKP Központi Bizottságának vasárnapi felhívására, illetve a mozgósításról hozott hétfői döntésekre. Á vietnami főváros egyébként változatlanul nyugodt, az utcákon nagy a forgalom, s a város az elkerülhetetlen biztonsági intézkedések ellenére sem adja jelét háborús pszichózisnak. Az ország más városaiban és tartományaiban tartott gyűléseken dolgozók, diákok ezrével jelentkeznek a hadseregbe, illetve felajnálásokat tesznek a termelési tervek határidő előtti teljesítésére. megnyílt a vietnami SZOLIDARITÁSI KONFERENCIA A Helsinki melletti Dipoli- ban kedden megnyílt a vietnami szolidaritási konferencia, amelyen több mint száz ország és mintegy 30 nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. A megnyitó ülésen Mirjam Vire-Tuomi- nen, a finn békeharcosok szövetségének főtitkára és Ro- mesh Chandra, a Békevilágtanács elnöke szólalt fel. Mindketten hangsúlyozták, hogy Kína Vietnam ellenes agressziója az egész világ békéjét fenyegeti. Dr. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök táviratban üdvözölte a konferenciát. A konferencián részt vevő vietnami delegációt Pham Ahn, a világbéke megvédésére alakult vietnami bizottság elnöke vezeti. A meghívottak között van Louis Corvalán is, aki egy chilei delegáció élén tartózkodik a finn fővárosban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit. Szadat és Begin ismét bizakodó Carter amerikai elnök meglepetésszerű közel-keleti útjának előkészületei jegyében, hétfőn este Kairóba utazott Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Jody Powell, a Fehér Ház szóvivője előzetes közlésében úgy tájékoztatta a sajtó képivselőit, hogy Alfred Atherton utazó nagykövet, a közel-keleti helyzet legjobb amerikai ismerője, szintén Kairóba utazik az előkészítő tárgyalásokra. Kairóban nagy érdeklődéssel várják az amerikai javaslatokat. Carter elnök csütörtökön kezdődő látogatásának tényét az egyiptomi vezetők kitörő örömmel fogadták: Szadat elnök szóvivő útján adott hétfő esti nyilatkozatában „bátor döntésnek” nevezte, és a már sokszor elhangzott kifejezésekkel magasztalta „az amerikai elnök béke iránti szilárd elkötelezettségét”. Begin izraeli miniszterelnök hétfőn este Washingtonban igen derűlátóan nyilatkozott, mondván, hogy ezúttal nagyon komoly az esély a megegyezésre. Carter közel-keleti látogatását az amerikai képviselőház vezetői helyeslőén fogadták, s bár óvatosságra intették, az amerikai elnök még kudarc esetén is elkönyvelheti a döntés egyik, nem is jelentéktelen belpolitikai cél- kiűtzésének sikerét. Az Arab Liga határozata Az Arab Liga tagállamainak Kuvaitban összegyűlt külügyminiszterei az Észak- és Dél-Jemen közti konfliktus ügyében kedden határozatot fogadtak el, amely felszólítja mindkét államot, hogy mihamarabb szüntessék be a harcokat és vonják visz- sza csapataikat, vessenek véget a propagandahadjárat-» nak, nyissák meg a határt a kereskedelmi forgalom előtt, és normalizálják viszonyukat. A tanácskozás közvetítő bizottságot hozott létre, amelynek feladata, hogy elősegítse a határozat végrehajtását. Határozattervezetben ítélték el keddre virradóra az ENSZ Biztonsági Tanácsának el nem kötelezett tagjai a rhodesiai fajüldöző rezsim Angola, Mozambik és Zambia ellen közelmúltban intézett katonai támadásait. A tervezet felszólítja a világ valamennyi országát, hogy nyújtson hathatós, segítséget az afrikai frontállamoknak területi sérthetetlenségük védelméhez. A határozattervezet a továbbiakban érvénytelennek és semmisnek nyilvánítja a Smith-kormányzat által áprilisra kitűzött választási komédiát. Egyetlen ENSZ-tagállam sem küldhet megfigyelőket erre a „látszatválasztásra” — hangoztatja az el nem kötelezettek határozati javaslata. Az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozó BT-tagok határozattervezetükben a fajüldöző rezsim ellen hozott büntető intézkedések kiszélesítését követelik, és azt, hogy ezeket az ENSZ rhodesiai szankcióbizottsága legkésőbb március 23-ig rögzítse. Oktatáspolitikánk időszerű kérdései Beszélgetés Kornidesz Mihállyal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével Az utóbbi évek oktatásfejlesztési tendenciáit figyelembe véve hogyan minősíthetjük a közoktatás helyzetében, feltételeiben bekövetkezett változásokat? A legnagyobb fejlődés az óvodáknál történt — amit egyre inkább a közoktatás szerves részének is tekintünk pedagógiai funkciója miatt —, 1970-ben az óvodás korú gyerekek 57,7 százaléka járt óvodába, jelenleg arányuk 83—84 százalék. Azonban az óvoda példája mutatja legjobban azt is, hogy a fejlődés ellentmondásos, a társadalom igényei még e denamikus növekedési ütemet is megelőzik, hiszen például az elmúlt évben 34 400 gyerek felvételét kellett hely hiányában élutasítani. Az általános iskolai tantermek száma 1970 óta mintegy 2300-zal növekedett, a 35,4-ről 32,7-re csökkent az egy osztályteremre jutó tanulók száma. Az iskolaépítés, tanterembővítés mértéke azonban ennél jóval nagyobb volt, hiszen pótolni kellett az elavult, tanításból kivont épületeket, emellett sok tantermet a körzetesítés, illetve az elnéptelenedés miatt kellett a használatból kivonni. A fejlesztés üteme azonban itt sem megfelelő, egyes területeken _a feszültségek növekedtek is. Különösen a nagyvárosokban, az új lakótelepe, ken, a gyorsabban fejlődő településeken okoz gondot a tanteremhiány, hiszen ezeken a területeken a gyermeklétszám igen gyorsan növekszik. Sóik helyen kell visszaállni a kétműszakos oktatásra, de előfordul helyenként a napi háromszori váltás is. örvendetesen növekedett a napközis ellátás aránya — 18,8 százalékról 34,4 százalékra —, de a gondjainkat itt is tükrözi az, hogy bővíteni egyre inkább csaik az alsótagozatosok számára tudunk. (Az alsótagozatosok 47,2 százaléka, a felsősöknek viszont csak 19,4 százaléka a napközis.) Jelentősen nőtt — csaknem 9 ezerrel — az általános iskolában tanító pedagógusok száma. Különösen az utóbbi években történt sók intézkedés a pedagógusképzés növelésére, ennek kedvező hatása főként ezután várható. Nem tudtuk azonban elkerülni, -hogy átmenetileg ne növekedjék a képesítés nélküliek aránya, s ma is sok helyen okoz fő gondot a szakképzett pedagógusok hiánya. Azt hjszem ez a vázlatos felsorolás is érzékelteti, hogy a fejlődés ellenére sok területen vannak a közoktatásban megoldásra váró feladatok, feszültségek is. És ha ehhez hozzávesszük az oktatás korszerűsítésének feladatait, amelyek minden oktatási formában szükségszernek, s jórészt ezután következnek, akikor nyilvánvaló, hogy erőfeszítéseinket tovább kell növelni. A demográfiai helyzet változásait is figyelembe véve mi várható a következő években? Köztudott, hogy a jelenlegi feszültségek viszonylag alacsony tanulói létszám mellett alakultak ki. Az elkövetkező 3 évben azonban' kb. százezerrel növekszik az óvodás korú gyermekek száma, és tíz év múlva 300 000- rel lesz több az általános iskolai tanuló. Ebből eredően a következő esztendőkben gondosabban kell számba vennünk, hogy anyagi lehetőségeinket mire fordítjuk. Az bizonyos, hogy a létszám- csúcsra nem tervezhetjük a fejlesztés ütemét. Erre nincs is szükség Átmeneti megoldásokat is kell keresnünk. Szükség lesz olyan átmeneti jellegű épületek létrehozására, amelyek segítségével iskolaépületeinket — ott, ahol erre szükség van — tantermékkel, napközi otthoni helyiségekkel bővíthetjük. Szükség van a közművelődési és egyéb ifjúsági célokat szolgáló intézmények segítségére is. Ennek már számos példáját látjuk több helyen olymódon, hogy napközben ezeket az épületéket az iskolák rendelkezésére bocsátják. Ezenkívül természetesen más megoldásokat is kell keresnünk. A Központi Bizottság 1972-ben átfogóan értékel-, te a magyar közoktatásügy helyzetét és megszabta fejlesztésének irányelveit. 1978 szeptemberében, amikor a párt vezető szervei megvizsgálták e határozat végrehajtásának tapasztalatait, milyen következtetésekre jutottak? A feltételek gyarapodása mellett az 1972-ben megfogalmazott politikai és pedagógiai célok megvalósításában is jelentős eredmények születtek: megkezdődött az iskolarendszer egészét átfogó tartalmi korszerűsítés, erősö. dött az oktatás és nevelés egysége. Ebben nagy szerepe van a nevelőtestületeknek, a pedagógus pártszervezeteknek, az iskolák irányítására egyre nagyobb figyelmet fordító állami és pártszerveknek. Szélesedtek és tartalmasabbá váltak az iskolák társadalmi kapcsolatai, sók segítséget nyújtanak az ifjúság neveléséhez a társadalmi és tömegszervezetek. Jelentős politikai eredménynek tartjuk a művelődés, a tanulás növekvő 'társadalmi megbecsülését. A határozat végre- hajtásánaik üteme egyenetlen, néhány fontos 'területen az előrehaladás a szükségesnél lassúbb. így például az iskolák oktatási-nevelési színvonala közötti különbségeket nem sikerült kellően csökkenteni. A társadalmi-gazdasági változások menetközben új követelményeket is támasztanak az oktatás iránt, ami még jobban ösztönöz a korszerűsítésre, az iskolai munka hatékonyságának növelésére. Ezért növelni kell az iskolák szerepét a tudatformálásban, a marxista—leninista világnézet, a politikai elkötelezettség erősítésében. Nagyobb feladatok hárulnak az iskolákra a népgazdaság mennyiségileg és minőségileg is változó szakemberszükségletének kielégítésében. A következő években — az 1972-es határozatnak megfelelően — továbbra is az általános iskolák és a szakmunkásképző iskolák fejlesztésére kell az erőket összpontosítani, hiszen e két iskolatípus szerepe a legalapvetőbb. A Központi Bizottság 1972-es határozatának egyik fő politikai célja az oktatás tartalmi korszerűsítése. Hol tartunk most ezen a téren? Indokolt-e arról szólni, hogy most érkeztünk el a közoktatás fejlesztésének legjelentősebb állomásához? Az egyik legfőbb tennivaló valóban az oktató-nevelő munka tartalmi színvonalának emelése. Ennek legfőbb eszköze jelenleg az új nevelési tervek, az új tantervek bevezetése, az új tankönyvek elkészítése és kiadása. Mindez az elmúlt tanévben lényegében már elkezdődött és azóta is bővül, folytatódik. A tantervek megújítását alapvetően kát körülmény tette szükségessé. Az egyik, hogy 1963 óta — amikor az eddig alkalmazott tantervek készülték — jelentősen változott, fejlődött a társadalom, és a tudományos megismerés is előrehaladt. Ezeket a változásokat a régi tantervek nem tükrözhették, az idő túlhaladta egy részüket. A másik körülmény az, hogy a kedvezőbb szocializációs feltételek hatására a mai 6 éves gyerékek lényegesen érettebbek, testi és szellemi fejlettségükben meghaladják a 15 —20 évvel ezelőtti generációk szintjét, többre képesek. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek tudását, gondolkodását főleg az óvodában és az alsó tagozaton újabb, játékos elemeket maigában foglaló mód. szerekkel az eddiginél jobban lehet és kell is fejleszteni. Az új oktatási és nevelési tervek kifejezik, érvényre juttatják azt a törekvésünket, hogy a tudományos ismereteket az életkori sajátosságoknak megfelelően olyan összetételben és színvonalon kell a fiatal nemzedékeknek oktatni, ami biztosítja korszerű műveltségüket és megfelelő összhangban van a társadalmi követelményekkel. Nagy vita folyt a műveltségi arányokról, az egyes tantárgyak ismeret- anyagáról és ebből — helyesen — több megyei lap is kivette a részét. Minden jaBT-döntés Rhodesiáról
