Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-30 / 75. szám
1979. március 30. Képújság 5 A dombóvári művelődési központ terveiből Előtérben az előtér HasxnáH-e a népművelésnek az, hogy egy idő óta köz- művelődésnek hívják, nem kutatom, figyel tudok, hagy a fafejűiég előtt bőmii bárminek hivattatik, «nt« dolgot a kiszikkadt fa rugalmasságának megfelelően képes értékelni. : Mindez azért jutott eszembe, mert hajdanvolt népművelő koromban — pontosan 1964-ben — munkatársaimmal az akkor népművelésnek nevezett közművelődést — elméletileg — ojyan szélesre igyekeztünk bővíteni, mint amilyen széles az ember életének, igényeinek, érdekeinek köre. Jobbító szándékunk mindörökre szándék maradt, mert az előbb említett fafejűség évgyűrűiben képtelen volt utat törni az a gondolat, hogy a kultúrmunka nem néhány bál, koszorúcska, jó-rossz színielőadás, tudományos sorozat, ünnepségeken produkált szavalat, énekszám és tánccsoport, hanem ezekkel együtt mindaz, ami az ember regenerálódására, épülésére, szolgálatára van. Ezt a múltban vájkálást azért tettem bevezetőnek, mert Dombóvár új művelődési házának terveiről érdeklődve felébredtek bennem a már-már elfeledett elképzelések „jutalmául” érdemelt atrocitások. Dombóváron — ahogy megvalósulnak az új elképzelések — recsegni-ropogni fognak a közművelődés keretei — a fafejekben. — Nyitottság — így tudnám legtömörebben összefoglalni elképzeléseinket — mondja Balipap Ferenc, a központ igazgatója. — A nvi- tottságot a lehető legteljesebb értelemben értem. Egyrészt a ház valóságos — ajtókat értve — nyitottságát mindenki előtt, másrészt nyitottságot az élet minden jelenségére, nyitott utakat, melyeken nálunk eligazodást találhatnak az emberek. Nem akarjuk tehát — sok híresztelés ellenére — kizárni a hagyományos színházas, ismeretterjesztő előadásos formákat, hiszen azok is valóságos igények szülöttei, de csak annyit tenni sem akarunk. Úgy tervezzük, hogy egy-egy hónapra egy-egy vállalatnak, munkahelynek átadjuk a házat, hogy kiállításon, előadáson bemutassák tevékenységüket, életüket a város lakóinak és talán helyénvaló azt mondani — önmaguknak is. Ezek a bemutatkozások egyben alkalmasak lesznek arra. hogy mi is bemutassuk a művelődési házat a látogatóknak. Megismertethetjük a változatos lehetőségeket, amelyekkel szolgáljuk a hozzánk fordulókat. A szolgálat szót nem ok nélkül említem. Ma inkább „felhívjuk a figyelmét”, ..felszólítjuk”, „figyelmeztetjük” stílusban folyik a közéleti érintkezés, a szolgálat szó szinte ismeretlen — sőt megalázó sokak szerint. Közvetlen. sokrétű emberi kapcsolatok kiépítése a vágyunk. Az élet minden területére, az ember minden tevékenységéLegyen világosság Egyszer voltam, hol nem voltam fényképezni. Hát, amint odaérek, látom ám, hogy a nagy teremben igen sötét van. Vakum nem lévén, szólok egy kék köpenyes gondnoki élének, hogy szíveskedjék szíveskedni — már ami a világítást illeti — és félénken-félszegen a megvakult lámpák felé bökdösök. A hétfejű gondnok — most láttam csak, hogy az — kinyitotta mind a hét száját és imigyen szólt: „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, de akkor sem úgy van ám az, hogy csak kattintunk, kattintgatunk a villanykapcsolóval. Ahhoz a gazdasági hivatal engedélye kell. Itt menj jobbra, ott meg balra, re figyelő szolgálaton keresztül szeretnék az élet minden területére figyelő embert szolgálni. És nem valami álszemérmes kendőzgetéssel, „felsőbbrendű” lények szülte, magasröptű programokkal, hanem mindenkit azzal, amire szüksége van. Az előtér lesz célkitűzéseink megvalósításának legfontosabb eszköze. Itt tulajdonképpen kétféle dolog lenne sok-sok alakban. Az egyik az információ. Felkészülünk például arra, hogy felvilgosí- tást tudjunk adni a városi tanács hatályos rendelkezéseiről, felkészülünk arra, hogy útbaigazítást adjunk a családiház-építőnek. Nem fogunk senkinek sem építési engedélyt szerezni, de mindenkit, aki ilyen ügyben érdeklődik, a törvények előírta útra irányítunk. Ezek mellett építési terveket is bemutatunk, lehetőséget adunk a lakberendezési elképzelések kialakításához. Azt hiszem, ezekből már látszik, hogy a munka nélkülözhetetlen részét teszi majd a jól felszerelt könyvtár és a jó könyvtáros. hiszen az igények nagy részét csak velük együtt tudjuk jól szolgálni. Nem akarok mindenről részletesen beszélni, éppen csak említem, hogy az előbbiekhez hasonlóan szeretnénk majd az itt segítséget kérőket jogi ügyekben tájékoztatni, aztán orvosi. egészségügyi gondokkal is jöhetnek, utazásokhoz, kirándulásokhoz. OTP-ügyek- ben való eligazodáshoz is adunk iránymutatást. E szolgálatainkhoz felkérünk majd segítőkész szakembereket, akik kinek-kinek — még egyszer hangsúlyozom — nem az ügyeit intézik el, hanem tanácsot, segítséget, felvilágosítást adnak, hogy a tanácsot kérő hol, miként járhat el ügyes-bajos dolgaiban. A konténerrendszer lesz az előtér másik újdonsága. A konténer tulajdohképpen egy láda, ami valamilyen manuális feladat elvégzéséhez tartalmaz eszközöket. Például lesz olyan, amelyik két varrógépet tartalmaz. Ha valaki, mondjuk munka előtt, vagy után, akár vonatra várva teszem azt egy kötényt akar varrni magának, vagy a lányának, az hozza az anyagot, odaül a géphez, megvarrja amit akar és mehet a dolgára. Na persze, ezt most köny- nyen mondtam, de éppen azt szeretnénk, hogy a szabad időből minél többet és többrétűén itt töltenének az emberek. Arra épült ez a ház, mi is azért vagyunk itt. Hét ilyen konténert terveztünk. (Ezek mozgathatóak). Lesz ami famunkák végzéséhez ad majd szerszámokat, lesz ahol a magnósok felvételeiket csereberélhetik, aztán olyan, ahol a diázók bemutathatják egymásnak filmjeiket, de lesz olyan is, ami tulajdonképpen egy rongyosláda, tele színes ruhaanyagokkal, műanyagokkal, amiből az ügyes kezek különböző dísztárgyakat, „műalkotásokat” készíthetnek. A konténerek száma, tartalma az igények szerint változtatható, alakítható. Ez a változtathatóság, rugalmasság úgy szeretnénk, ha állna az egész munkánkra nemcsak az előtérre, hogy mindig a város életének előterében maradhassunk. — czs — aztán egy szobába érsz. Ott ül az én tányérszemű kishúgom — ne ijedj meg tőle —, csak nézz erősen a tányér közepébe és beenged a stemplikezűhöz. „Ejnye — mondom magamban — az aztán egy csuda takarékos intézmény." Csak úgy fél szemmel azért láttam, hogy az ablakok teli torokból ontják az utcára a meleget, azt meg a lelki szemeimmel láttam — a stemp- likezűnél is —, hogy a takarékos intézmény villanyával táplálkozik a kávéfőző, aztán láttam pótmeleget csináló hősugárzókat, a pótmeleget jótékonyan teregető ventillátorokat, csepegő csapokat, és így tovább. Itt a vége, de nincs még vége, mert oldalakon keresztül sorolhatnánk, hogy miként vész el az a kevés a réven, ami megmaradt a vámon. Amit pedig óhajtónk, hogy legyen világosság, lön — a teremben, de nem minden fejekben. ez — Köszöntjük az országos zongoraversenyt Negyedik alkalommal köszöntjük Szekszárdon a zenetanárok országos zongoraversenyét. 1972 tavaszán rendeztük első alkalommal, amelynek célkitűzéseiben és sikerében akkor sokan kételkedtek. Ennek a versenynek azonban olyan országos visszhangja támadt, hogy a rendező szervek elhatározták e nemes vetélkedés rendszeressé tételét, kétévenkénti megismétlését. A verseny létrehozását az az elképzelés vezette, hogy a szekszárdi Liszt-kultusz ápolásában legyen egy országos jellegű megmozdulás is, amely városunkba hívja az ország zenetanárait és azok Liszt-művekkel hódoljanak a hangok nagy tanára emlékének. Szeretettel köszöntjük a nemes vetélkedés szereplőit. Az ország minden részéből 39 zongoratanár vállalkozott arra, hogy nehéz, mindennapi pedagógiai munkája mellett ilyen nagy nyilvánosság előtt tegyen tanúbizonyságot arról, hogy mint aktív muzsikus is megállja a helyét. Ök a vidéki városok zenei életének napszámosai. Ök azok, akik építik, formálják, alakítják városuk zenei életét. Kodélyt idézve: „A zenei köznevelés ma már tisztára tanerők kérdése.” Ez a verseny a Liszt-hagyományok ápolása mellett azt is célozza, hogy rájuk irányítsa a figyelmet és bizonyítsa, szocializmust építő kultúránk megbecsüli és igényt tart sokoldalú munkájukra. Az ország legkiválóbb zongoratanárai Kisvárdától Tatabányáig, Hódmezővásárhelytől Budapestig találkoznak, néhány napig a zene városává avatják Szekszárdot és szorosabbá fűzik a vidéki zeneiskolák közötti kapcsolatot. A versenyek rangját eddig is biztosította az, hogy országos tekintélyű művészek, főiskolai professzorok vállalták a zsűri munkáját. Különös megtiszteltetés, hogy a mostani versenyen a zsűri elnöki tisztjét Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető professzora, az ország zenei életének kiemelkedő egyénisége vállalta. Újra üdvözöljük a zsűri tagjai között Zempléni Kornél és Lantos István főiskolai tanárokat, valamint Körber Tivadar- nét, a Kulturális Minisztérium főelőadóját. A verseny március 29-én, pénteken délelőtt 9 órakor kezdődik a megyei művelődési központ márványtermében Vadas Ferenc megyei művelődésügyi osztályvezető ünnepi megnyitójával. Az elődöntőben pénteken és szombaton délelőtt 9 és délután 3 órától 39 versenyző mutatja be húsz-húsz perces műsorát. Vasárnap délelőtt 9 órától a döntőbe került versenyzők műsorát hallhatjuk. Ezt követi az eredményhirdetés. A két forduló eseményeit minden érdeklődő díjtalanul látogathatja. A győztesek gálaestje és a díjak átadása vasárnap délután öt órakor lesz ugyancsak a márványteremben. Húr Hlém archil« kép A közelmúltban többször foglalkoztunk a társadalmi munka végzéséért kiosztott díjakkal és az elért eredményekkel. Az írások képes illusztrálásához nem kellett az archívumunkban keresgélni képekért, mert lehetett élő témát is találni, méghozzá nem is kpvpset. A győztesek sem álltak le habáraikon megpihenve, hanem újult erővel próbálják az elért helyezést megtartani. Felvételünk Decsen a tornaterem építésénél készült, ahol 1979. március 25-én, vasárnap 25 társadalmi munkás végezte a tető és a terem belsejének betonozását. Minerva kisvárosban Minervának — Pallas Athénéként — a görögöknél, és a rómaiaknál egyaránt nagy kultusza volt. Az értelmes emberi munka, a művészetek, s a gyakorlatot szolgáló tudomány istennöjeként tisztelték. Erre gondoltak Bonyhádon, amikor létrehozták a Minervakört. Mint tudjuk, Bonyhád rövid városi múlttal rendelkezik, bár nagyközségként városi szerepet töltött be. A múltjából nagy nevek bukkannak elő. Azt mondják, voltak időszakok, amikor Bonyhád életét szellemi pezsgés jellemezte. A közelmúltban azonban gyakran hangzottak el olyan bírálatok, hogy az itt dolgozó, élő értelmiség nem hallat magáról. — A városnak valóban nagyobb a szellemi kapacitása, mint ahogy azt igénybe veszik — mondja László Péter, a városi pártbizottság titkára. — Persze a tartózkodás, a mozdulatlanság nem csupán az értelmiség hibája, hiszen keret, lehetőség sem volt az értelmiség szellemi energiáinak felhasználására. Az erők összefogásával először a honismereti kör kísérletezett, könyvet írtak Bonyhád történetéről. A vállalkozás azt mutatta, hogy értelmes cél aktivizálja az embereket. A jövőre nézve is ez a kérdés vetődik fel: tudunk-e olyan célkitűzést megfogalmazni, ami képes a város szellemi erőinek mozgósítására? Bonyhádon szép számmal vannak pedagógusok, orvosok, jogászok, műszaki és agrárértelmiségiek. Szellemi tőkéjüket valóban kár lenne nem hasznosítani. De tegyük hozzá: a nem kifejezetten értelmiségi, de aktív, érdeklődő és tettre kész emberek összefogása is nélkülözhetetlen. Ilyen törekvéssel kezdte meg működését az elmúlt év őszén a Minerva-kör. mely az irodalom, a művészetek, a természet és társadalomtudományok iránt érdeklődők fóruma akar lenni. * Először az értelmiségi klub elnevezést akarták adni a vállalkozásnak, végül elvetették. A nyitottságot, a tenni- akarók összefogásának célját a Minerva-kör elnevezés jobban kifejezi. A kör havonta egy összejövetelt tart. A megalakulás óta eddig öt előadásuk volt. Krúdy Gyulára emlékeztek az alakuló foglalkozáson, volt népdal- és balladaestjük, s hallgattak előadást az építészetről is. Az előadásokat beszélgetés, vita követi. Az eddigi öt foglalkozás alapján korai lenne értékelni, de tapasztalatok már vannak. A körnek 150 tagja van, ebből 50—60 vesz részt egy- egy előadáson. Törzstagnak viszont már csak 30-an tekinthetők. — Az eddigiek biztatóak — jegyezte meg Horváth Béla pedagógus. — A jövőben azonban arra kell törekednünk, hogy közelibb kapcsolat teremtődjön a résztvevők között. — Tanulóévnek, próbának szántuk az indulás évét — mondja dr. Csullagh József főorvos, a kör vezetője. — Féltünk a sikertelenségtől, a gyakorlat, azonban ránkcáfolt, s ez_ a csalódás kellemes. Egyelőre tábort kellett teremtenünk. A tapasztalat azt mutatja, van igény az előadásokra. Egy dolgot azonban javítanunk kell: a kör tevékenységébe a munkásokat is be kell vonni. * Valami elkezdődött Bonyhádon. Ki kezdte, kinek az ötlete volt a kör létrehozása? Nincs jelentősége. A vállalkozás, az állóvíz megmozgatásának szándéka azonban tiszteletre méltó.
