Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

1979. március 25. ^PÜJSÄG 9 KORUNK KUKORICA! A kukorica nemcsak a leg­fontosabb abraktakarmány, hanem zöld szára, dús levél- zete, érésben lévő csövei a legnagyobb tömegű és leg­értékesebb zöldtakarmányt adják. Csalamádéniak ter­mesztve is kitűnő zöldta­karmány. Beérett szára tö­résikor levágva egyenlő ér­tékű a gyenge szénával és cellulózgyártásra is alkal­mas. A szesz- és keményítő­gyártásnak is fontos alap­anyaga a szemes kukorica. Csutkája nemcsak tüzelő­ként, hanem a gombater­mesztés tápközegeként és trágyaanyaignak felhasznál­ható. A keményítőben, zsír­ban és cukrokban egyaránt gazdag; lisztjét, a pattogatni való kukoricát és a csemege- kukoricát már régóta hasz­nálják közvetlen emberi táp­lálkozásra. Újabban egyre nagyobb tért hódít étren­dünkben a csövesen és mor­zsolva konzervált kukorica is, éppen az említett beltar- talmi értékei és sokoldalú felhasználhatósága miatt. Apró csövű változata feltűnt már, mint díszkukorica. A többféle takarmányozási, ipari és humán célú haszno­síthatósága miatt érthetően a kukorica termőterülete ha­zánkban a legnagyobb, az utóbbi években már évről évre másfél millió hektár körüli. Az összes szántóföldi termőterületünknek több mint a negyed részét kitevő kukorica-vetésterületet fi­gyelembe véve igen nagy je­lentőségű, ha akár csak egyetlen mázsával emelkedik a rajta elért átlagtermés­hozam. A terméshozam­növelés lehetőségét bizo­nyítja többek között az, hogy amíg az országos termésát­lag a 40 mázsát nem sokkal haladja meg, nem is egy gazdaságban a félszáz mázsá­nál is jóval magasabbak a terméshozamok kukoricából. Ez egyrészt igazolja annak a megállapításnak a jogos­ságát, amely szerint a kuko­rica termelésére fordított eszköz- és anyagértékek nö­vekedését az eddig elért ho­zamnövekedésekkel össze­hasonlítva, nem lehetünk egyértelműen elégedettek az eredményekkel. Másrészt vi­szont bíztató kilátás a jövő­re, hogy a termőterületnek a továbbiakban csak legfel­jebb mérsékelt növekedése mellett is nagyarányú ter­mésnövekedést lehessen elér­ni. Abban azonban, hogy a kukoricatermelés termelé­kenysége lényegesen javul­jon, a terméseredmények a legkisebb ráfordítással, a le­hető legmagasabb szintet ér­jék el, több tényezőnek is fontos szerep jut. Közülük kiemelkedik a területi kon­centráció és az ezzel egyre jelentősebb teret hódító nagy teljesítményű technikai eszközök, továbbá a korsze­rű tápanyag-visszapótlás, nö­vényvédelem és gyomirtás, vagyis az iparszerű termelé­si rendszerek elterjedése. Semmivel sem kisebb jelen­tőségű azonban az eddigieké nél is hatékonyabb, korsze­rű növénynemesítői munká­val megalapozható kedvező fajtaellátás. A kukorica egyik — felte­hetően legősibb alakot mu­tató — kezdetleges csőma­radványát, az amerikai Tehuacan-völgyben lévő barlangok konyhahulladé­kainak tanulmányozásakor találtak meg. Az időszámí­tásunk előtti 5200—3400-ra tehető kultúrába vételéről a napjainkig eltelt idő alatt mind megjelenésében, mind értékes tulajdonságaiban so­kat változott számottevően nemesedett. Módosulása olyan nagymértékű volt, hogy a „prototípust”, vagyis sem a vadon termő alakját, sem nagyon közeli rokonfa­ját nem találták meg eddig. Egyedül a kultúrművelés biztosította a fennmaradását. A ma kívánalmainak leg­jobban megfelelők, a nagy termőképességű, szárszilárd, gombabetegségeknek jól el­lenálló és a hazai éghajlati adottságoknak leginkább megfelelő középérésű fajták. Viharellenállóság mellett szárazságtűrésük a leglénye­tési erőfeszítések eredmé­nyeként évről évre javuló fajtaválaszték lehetővé teszi azt is, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink az adottsá­goknak megfelelő hibrideket vonják termesztésbe, velük megalapozva a még jobb ter­méseredményeket. K. L. A korszerű, szelektív hatású gyomirtó szerekkel kapálás nélkül is gyommentesen tarthatók az egész tenyészidőszak- ban a nagyüzemi kukoricatáblák gesebb a hazai viszonyok között. Az már régi felisme­rés, hogy a rövidebb tenyész­idejű fajták jobban tűrik a szárazságot, szárukon, keve­sebb levél képződik, ezek is keskenyek, bőrszövetük fe­dőrétege vastag tehát keve­sebb vizet párologtatnak.- A szárazságtűrő korai fajták azonban kevesebbet terem­nek, mint a vízigényesebb, dús levelű későbbiek. A vi­harellenállóság is összefügg fajita- és alaktani sajátossá­gaikkal. Az erőteljesebb gyökérfejlődés, a szilárd szár, a csövek egyforma ma­gassága a száron, általában növeli a viharellen állóságot. Mindezek és esetenként még más elvárások elérése érdekében is századunk első feléig a hagyományos, vagy­is „tiszta fajták” előállításá­ra terekedtek. Napjainkban viszont a fajtatiszta kukori­cafajták jelentősége inkább már csak d hibrid kukoricák előállításában jelentkezik, amelyek csaknem teljesen kiszorították a köztermesz­tésből a tiszta fajtákat, mi­után a II. világháborút kö­vetően először az USA-ban és nem sokkal később világ­szerte bebizonyították na­gyobb termőképességüket. Jelentős területen hazákban is már 30—32 hibridet ter­mesztenek. S az ezzel kap­csolatos szakadatlan nemesi­Vasútépítés Uj vasútvonalat építenek Mongóliában Baga-Hangáj- Biaganur között. A 82 kilo­méter hosszú vasútvonal bekapcsolja a hálózatba Ba- ganurt, ahol jelentős szén- kies — évi hatmillió tonna — kiaknázására létesítenek bá­nyaüzemet. Közelében — a terv szerint — 50 ezer lakosú város fejlődik ki a követke­ző években Az ipar- és városfejlesztést szolgáló vasútvonal egyben lehetővé teszi majd, hogy az ország középső részeit is el­láthassák e fontos fűtő­anyaggal. A plzeni sörmúzeum A Plzenbe látogató turis­ták egyik első útja rendsze­rint a városi sörmúzeumba vezet. A cseh sörgyártás fel­legvárában létesített múze­um gyűjteményét 1972-ben átrendezték, felújították. Azóta 200 ezer, többségében külföldi látogató fordult meg termeiben A múzeum különleges tárgyai közül is kiemelkedik az az 1500-ból származó vas­nyakörv, amelybe a sörhami­sítókat zárták. Érdeklődés­re tarthatnak számot a sör­gyártás kezdeteiből származó eszközök, berendezések is. H síwatag uj eletre kel Irta: Juldas Kurbanov, az Üzbég KP KB titkára Köztársaságunk adja a gyapot 65 százalékát. Az Üzbég Kommunista Párt ezért rendkívül nagy figyel­met szentel e fontos ipari növény termesztésének. A párt gondoskodik róla, hogy növekedjék a kommunisták élenjáró szerepe a munká­ban, a társadalmi-politikai és a gazdasági életben, a szocia­lista munkavérsenyben. Ez­zel kapcsolatban szeretném felidézni az 1939-ben elké­szült Nagy Ferganai-csator- na történetét, amely 270 ki­lométer hosszan, alig néhány hónap alatt épült meg. A kommunisták fel tudták kel­teni az emberek kezdemé­nyező szellemét, céltudato­san irányították azt, szerve­zetté tették, és előteremtet­ték az építéshez szükséges anyagi-technikai feltétele­ket. Pártunk az utóbbi években különösen nagy figyelmet fordít az öntözés fejlesztésé­re, a talajjavításra, a nö­vénynemesítésre, a vetőmag- termesztésre, és a gépesítés fejlesztésére. Agrárpo­litikánk az 1594 kolhozban és szovhozban dolgozó párt- alapszervezétekre támaszko­dik, ezek 173 ezer kommu­nistát itömörítenek soraikba. Politikai munkájukkal elő­mozdítják ta párthatározatok végrehajtását, a párt politi­kájának és a dolgozók alkotó lendületének összekapcsolá­sát. Propaganda- és nevelő munkájukkal részt vállalnak a társadalom szellemi életé­nek alakításában, az új em­ber formálásában. A terme­lési feladatokat összekötik a párt programjában megjelölt teendők megoldásával, neve­zetesen azzal, hogy felszá­molják a város és a falu kö­zötti szociális-gazdasági és kulturális-életmódbeli kü­lönbségeket. A taskenti terület egyik kolhozában, amelynek neve Október 40 éve, Szaid Ibra­A selyemhernyó-tenyésztés fontos tevékenység Vietnam­ban: a tervek szerint nemsokára 30 000 hektár eperfáról 8200 tonna gubót fognak már összegyűjteni. Képünkön a természetes selymet készítő Bac Thuan-i szövetkezet egy dolgozója. Selyemgyártás Vietnamban így épült a Nagy Ferganai-csatorna az 1930-as években gimovnak, a szocialista mun­ka hősének brigádja például tavaly hektáronként 53 má­zsás gyapottermést takarított be. A kolhoznak a szerződés szerint az ezer hektáros gya­potültetvényről 32 mázsás átlagtermést kellett az átve­vőhelyen eladnia. Ibragimov brigádja ennél nagyobb ho­zamra tett vállalást és kez­deményezéséhez a kolhoz többi gyapottermesztője is csatlakozott. így nőtt a kol­hoz bevétele és a tervezett­nél jóval több jutott a szoci­ális-kulturális alapra is. Sok hasonló példát említ­hetnék. Az Üzbegisztánhoz tartozó Karakalpak Auto­nóm Köztársaság Leningrad kolhozában Acsii Rozimovot, kitűnő gyapottermesztő, jól keres, családja jólétben él. őt azonban nemcsak az ér­dekli, hogyan érhet el maga és brigádja jobb eredmé­nyeket, hanem az egész kol­hoz ügyei foglalkoztatják, hiszen termőterületük korlá­tozott. A közelben több ezer hektárra tehető sivatag hú­zódik, bár 500 évvel ezelőtt ott még virágzó mezőgazda­ság volt. Amikor a homok belepte a földeket, az embe­rek is elköltöztek onnan. Ro- zimov vissza akarta hódítani az egykori termőföldeket, bár tudta, hogy hallatlan ne­hézségeket kell leküzdeniük. Szép számmal akadtak tá­mogatói és követői. A nemrég még terméket­len sivatag első hektárait ezek a lelkes emberek tették ismét termővé. Üzbegisztán, Andizsan terület. A XXII. Pártkong­resszus Kolhoz kitűnő gya-i pottermesztője, Egamberdi- jev Szorahon ■HMM mmmmamm

Next

/
Oldalképek
Tartalom