Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-14 / 61. szám
1979. március 14. NÉPÚJSÁG 5 Lézer a számítástechnikában A számítógéptermek egyik legfontosabb berendezése ’ a somyomtató, amelyeken megjelennek a gép által feldől - zott adatok. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával kidolgozták lézeres változatát. Az új berendezés a hagyományos, mechanikus elven működő sornyomtatónál mintegy négyszer gyorsabb, egy perc alatt egymillió számot vagy betűt ír ki. A lézersugár tiszta és szép betűformákat rajzol, ezért a nyomdaiparban is használható a berendezés. A lézersugaras sornyomtató Országos tanácskozás a társadalmi tulajdon védelméről A nehézipari ágazatban a társadalmi tulajdonban szándékos bűncselekménnyel okozott kár értéke 1964. és 1978. között 38 százalékkal csökkent — mondotta Simon Pál nehézipari miniszter kedden, a minisztériumban tartott országos tanácskozáson, amelyen az ágazat vállalatainak gazdasági és tár- sadalmi vezetői, valamint több megyei rendőrkapitányság képviselői és vállalati üzemrendészek vettek részt. A tanácskozáson megjelent Benkei András belügyminiszter is. A nehézipari ágazatban az utóbbi másfél évtizedben sokrétűen foglalkoztak a társadalmi tulajdon védelmével, a szándékos bűncselekmények elkövetésének megelőzésével. Olyan helyzetet alakítottak ki, amelyben a rendszeres ellenőrzés és a bizonylati fegyelem lényegében kizárja a visszaélések lehetőségeit. A rendszeres ellenőrzésben és a felvilágosító munkában a nehézipari vállalatoknál több mint 17 ezer társadalmi üzemrendészeti aktíva vesz részt, ök is jelentősen hozzájárultak a megelőzéshez. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények csökkenése azért is figyelemre méltó, mert ebben az időszakban az ágazat állóeszközeinek értéke csaknem megháromszorozódott, a készletek négyszeresre növekedtek, s többszörösére emelkedett a dolgozók száma is. (MTI) Vállalati kapcsolatok — személyes kapcsolatok Harmadik hónapja tartott már a vita a más és más tárcához sorolt két vállalat ügyintézői között. A földrajzi távolságot áthidalta a levélváltás, a telexüzenet, a telefonálás, a nézőpontbeli különbségeket azonban semmi sem csökkentette. A cégek buzgó alkalmazottai azt bizonygatták egymásnak, hogy elképzelhetetlen számukra az, amit a partner szeretne; nekik nem másfél esztendő múlva, hanem hat hónap elteltével kell a nagy összegű export- szállításhoz kapcsolódó részegység, a túloldalon viszont azt állították, csakis másfél év lehet a határidő, előbb nem fér a termelési programba. Hullócsillagként villantak fel, s hunytak ki érvek nép- gazdasági érdekekről, jogszabályi előírásokról, megértésről és merevségről, ámde az ügy ott rostokolt, ahol kezdetben; nullponton. A két vállalatot eddig nem hozta össze a bal- vagy a jobbsorsa, a kivitelben érdekelt külkereskedelmi vállalattól tudták meg, létezik a másik. Mígnem... mígnem a vezér- igazgató tájékoztatást kért, hol mit értek el a szóban forgó megrendelés teljesítésének előkészítésében, s akkor derült ki a kudarc. Behozatta a papírokat, s az első levélnél máris megállt az olvasásban. A cégszerű aláírások egyike, az igazgatóé torpan- totta meg a türelmetlen lapozásra fölkészült ujjakat. Csak nem...? Igen sürgős, háromszoros díjú telefonhívás következett. S fél óra elteltével a vezér- igazgatói szobában már ott ültek az érintett ügyintézők és osztályvezetőik, jegyezve, ki mikor hová menjen, milyen papírokat vigyen magával. Négy hónap múlva készen lesz a hidraulikákat működtető részegység! A távozók összenéztek, s tekintetük elismeréssel nyugtázta, hiába, az „öreget” nem lehet akármivel etetni... Az öreg, azaz a vállalat ötvenhez közeledő vezérigazgatója viszont azt tudta, amit beosztottai nem. Másfél évtizeddel ezelőtt, éveken át jó társai, segítői voltak egymásnak a partner cég jelenlegi vezetőjével a szülőhely megyéjének testületében. Azután egyiküket erre, másikukat arra vitte a sors. A közös emlékeket fátyollal takarta be az idő, de az aláírás megpillantása, a telefon, a gond lényegének rövid összefoglalása elég volt ahhoz,- hogy egycsapásra megváltozzék a helyzet. Tagadhatatlan: gyakran átsegítik a vállalati kapcsolatokat a zökkenőkön a személyes kapcsolatok, a szó jó értelmében vett — mert a korrupciós szagú tüsténkedést, bár akad ilyen is, hagyjuk most figyelmen kívül — ismeretségek. Nem ez a meghökkentő, sokkal inkább az, hosszú évek óta partneri viszonyban lévő cégek semmit sem tudnak a másikról. A hivatalos iratok és üzenet- váltások személytelensége arc nélkülivé teszi a megrendelő, a szállító vállalat egészét, s vele közömbössé a tényleges akadályokat, nehézségeket, lehetetlenné a megértést. Minden termelőhelyen vannak tartalékok, s így annak lehetősége is nyitott, ha alapos ok mutatkozik rá, lódítsanak egyet a bajba jutottak szekerén. Ha úgy történik ez, hogy nem érint hátrányosan másokat — azaz az egyéb kötelezettségek igazságtalan fél- retolása nélkül oldható meg a dolog —, nincs benne semmi kivetnivaló. Sőt, helyeselni, támogatni lehet a jobb megértést nyújtó kapcsolatok, ismeretségek széles körét, a fiatalok védnökségi mozgalmaitól, a szocialista brigádok tapasztalatcseréin át a vezetők találkozásáig; az ilyesfajta ismeret — engedjük meg e szakszerűtlenséget — termelési tényezővé válhat a tervezéskor éppúgy, mint a gyártmányfejlesztésben. Szerencsére, nem újdonságot fedeztünk fel; ilyen kao- csolatok vannak, cégek sora támaszkodik olykor évtizedes együttműködések személyes ismeretségektől is átszőtt erős anyagára, ahogy partnere ugyanezt teheti, a viszonosság alapján. A gondot nem ez, hanem az okozza, hogy bár a jogi, pénzügyi előírások merev — mert általános, az egyedi helyzetet figyelembe nem vehető — kereteit ésszerűen meglágyítja, testre, helyzetre szabja az elvi alapokon nyugvó, értelmet és érzelmet elegyítő személyes kapcsolat, ezzel a lehetőséggel nem sokat törődnek némely helyen, olykor még egy- egy nagyvállalat különböző gyárai között sem. Gyakori a panasz napjainkban arra, hogy „jogászkodunk”, azaz a vállalatok közötti kapcsolatokban mindent, s kizárólagosan a jogászokra, a jogi rendezésre bízunk, ahelyett, hogy tisztelve a jogi kereteket, emberileg is mérlegelnénk. azaz megpróbálnánk beleélni magunkat a partner helyébe, s akkor és úgy dön- tenénk kívánságáról. Korántsem állítjuk, hogy a személyes kapcsolatok a vállalati kapcsolatok döccenőit, olykor már kátyúit elsimítják; nincsenek csodaszerek, ez sem az. Mégis, lehetőséget sejtünk benne. Lehetőséget a jobb együttműködésre, a nagyobb rugalmasságra, a végső soron közös célok, érdekek belátására, elfogadtatására. VERESS TAMAS Falcellák az erőműnek A VEGYÉPSZER tamási gyárában még javában tart a százmillió forintos üzemcsarnok építése. A TOTÉV többszöri határidő-módosítás után, remélhetőleg ebben az évben befejezi a beruházást. Az üzemben tavaly ősz óta készítenek falcellákat az épülő atomerőmű számára. Az ez évben kezdett 26 segédépületi, 5—10 tonna súlyú acélfalakat május elsejéig készítik el. A TOTÉV munkásai az üzemépület földelését he- gesztik TERMESZTÉS FÓLIA ALATT Hogyan hasznosítsuk gazdaságosan a fűtés nélküli fóliaházakat? Általában a kétszeri tavaszi hasznosítás adja a lekedvezőbb eredményt. Az első szakaszban hidegtűrő növényeket termeszthetünk. így vethetünk hónapos retket. Erre alkalmas fajták a Certina, a Korai legjobb, vagy a Piaci piros. A te- nyészterület 5x5 centiméter. Várható termés 250—300 darab négyzetméterenként. Ültethetünk fejes salátát, Ventura és Deci minor fajtákat. Növényenként a 20x20 centiméteres tenyészterület a legmegfelelőbb. A szedés április első dekádjában várható. Általában 20—22 fej értékesíthető négyzetméterenként. Karalábéból a Soroksári fehér és a Szentesi korai javasolható a fólia alatti hajtatásra. Egy négyzetméterről 18—22 karalábé szedhető már április első felében. A fűtés nélküli fóliaházak másodszori hasznosítására már javasolhatók a melegigényes növények is. A retek után például paradicsom ültethető április első felében. A sor- és tőtávolság 30x30 centiméter legyen. Az értékesíthető termés átlagosan 3—4 kilogramm négyzetméterenként. A termesztésre ajánlott fajták a következők: Kecskeméti merevszárú, K—3-as, és a Soroksári korai. Paprikát a saláta után érdemes ültetni, április közepén vagy végén. A 30x30 centiméteres tenyészterület a legkedvezőbb. Várható termés egy négyzet- méterről 50 darab paprika. A hajtatásra alkalmas fajták a H—2-es, a Hatvani, a Cecei és a Soroksári hajtató. A karalábé után ültethető az uborka. Javasolt fajták a Budai félhosszú, a K—113, és a Nimbus. Ültetésre az április vége és a május eleje az alkalmas időpont. 100x50, illetve 125x40 centiméteres kötésben fészkekbe rakjuk az uborkapalántákat. Salátauborkából 5, konzervuborkából 10 kilogramm szedhető le átlagosan egy négyzetméterről. AKAR NYULAT TENYÉSZTENI? A kérdést a nyúltenyésztő szakcsoport kiállításán tette fel az egyik, figyelmesen vizsgálódó látogatónak egy nyulászkodással régen foglalkozó tenyésztő. A látogatóban érdeklődést vélt felfedezni, hosszan kezdte hát magyarázni: mi szükséges ahhoz, hogy valaki nyulat tartson? Mindenekelőtt az, hogy szeresse az állatokat, legyen kedve velük foglalkozni. Szükség van reggel, este egy - egy szabad órára; az etetés, itatás és a takarítás ennyi időt igénybe vesz. Nyulat tartani istállóban, fészer alatt elhelyezett ketrecekben lehet. A zárt istálló jobb, mint a fészer, bármelyikről legyen is azonban szó, levegősnek, tisztán tarthatónak kell lennie. A nyulakat védeni kell a vírus - betegségeket terjesztő szúnyogok ellen. Az ajtókra, ablakokra íűrű hálót kell szerelni, s a rovarokat permetezéssel is szükséges irtani. Gyakori kérdés: milyen fajta nyulat és hányat tartson a kezdő tenyésztő? Ajánlhatók a hasonló környezetből származó, edzett fajták: az új-zélandi, a kaliforniai, a bécsikék, a német világos nagyezüst, a magyar óriás és a tarka tartása. A gyakorlott tenyésztő, ha higiénikus körülményeket képes teremteni és kifogástalanul takarmányoz, s ha a honosítás kockázatát is vállalja, vásárolhat nagyüzemből származó tenyészállatot is. Legjobb elsőként csak néhány tenyészanyát és egy bakot vásárolni. A nyu- lak körül végzett munka gyakorlására kisebb tenyészet való, amely persze gyorsan növelhető, hiszen a nyúl szapora. Nagy előny, ha szakcsoport működik, mert ilyen esetben könnyebb a tenyészállatok, takarmányok, ketrecek beszerzése, biztosított a rendszeres értékesítés. Szakcsoport ÁFÉSZ vagy tsz keretében alakítható, ha legalább tíz tenyésztő vállalkozik a belépésre. A nyúltenyésztők többsége arra törekszik, hogy olcsón állítson elő vágónyulat, éppen ezért saját maga készít ketrecet, etetőt, itatót, fialóládát, maga neveli a te- nyészanyákat. Fontos, hogy a takarmányozás is minél kevesebbe kerüljön. Ezért a nyúltartók igyekeznek lucernaföldre, füves árokpartra szert tenni, ahol zöldtakarmányt tudnak gyűjteni, és ahol szénát is készíthetnek télre. Sokan a kertjükben termő növényeket, a répát, csicsókát, a hullott gyümölcsöt is hasznosítják. Aki azonban nem kíván barkácsolni, s arra sincs ideje, hogy olcsó takarmányokat gyűjtsön, a kereskedelemhez fordulhat. Nyúlketrecet a tatabányai Delta Ipari Szövetkezet és a Budapesti Kisállattenyésztők Szövetkezete gyárt és árusít. Olyan szakcsoportok, amelyek valamely nyúltartó nagyüzemmel állnak szerződéses kapcsolatban, a partnertől vásárolhatnak ketreceket. Egy ketrecblokkban általában hat tenyészállat számára van hely. Búza, árpa és nyúltáp általában kapható, kukorica is, de e takarmányból csak kevés adható a nyúlnak, mert elhízik tőle. Lucerna- és rétiszénát a mezőgazdasági nagyüzemektől lehet vásárolni. A nyúl számára különböző takarmánykiegészítők — vitaminok és ásványi anyagok — is készülnek, ezek a vetőmag- és gazdaboltokban, vagy takarmányárusító helyeken szerezhetők be. A nyúl évente ötször, hatszor fialtatható. A nyúltartó elégedett lehet, ha fialásonként 6—7 nyulat választ el, s azok 10—12 hetes korukra elérik az alsó értékesítési súlyhatárt, a 2.3 kg- mot. Az ilyen nyúl 2,8 kg-ig értékesíthető a legjobb áron, jelenleg nyáron 33—34, télen 36—37 forintért kilónként. Az öreg és három kilón felüli nyúl nem tekinthető I. osztályú pecsenyenyúlnak. A nyúltartók bőven találnak a tenyésztéshez és a betegségek elleni védekezéshez szükséges szakirodalmat. A havonta megjelenő Kiste- nyésztők Lapja harmadik évtizede foglalkozik a nyúl- tenyésztéssel, de kezdők és gyakorlottak számára kaphatók szakkönyvek is. A nyulat exportra neveljük. 1978-ban negyvenmillió dollárt hozott az országnak a nyúlexport. A nyúltartás- sal foglalkozóknak pedig jelentős anyagi hasznot, szép és érdekes elfoglaltságot, nyújt az egyre népszerűbb kisállat. A befejezetlen csarnokban már dolgoznak a tamásiak
