Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
1979. március 2. ^NÉPÚJSÁG 3 A hetvenes évek közepe táján a MEZŐGÉP Tröszt majd minden vállalata a korábbinál nehezebb helyzetbe került: a termékeik iránti kereslet csökkent. Ma viszont már akad olyan vállalat is, amelyik lassan nem tud időben eleget tenni a hozzá beérkezett rendeléseknek, hisz vigyázniuk kell arra, hogy csak jó minőségű termék .kerüljön ki a kezük alól. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat kritikus éve 1976 volt. A vállalat gyönki gyáregységében arról érdeklődtünk Bozsó János gyáregységvezetőtől: volt-e valaha is fennakadás a gyönki üzemben? Éppen tíz éve, hogy a gyönki gépjavító állomás a rító gépeket 1977-ben kezdték előállítani. Az elmúlt évben a kiszántó egységből hat- vanat, fejezőből 110-et, rakodóból 38-at készítettek. A tervek szerint idén 30 kiszántót, 85' fejezőt és 57 rakodógépegységet gyártanak. Idén már az év első negyedében elkészül 42 dohány- palántázó munkagép. Ezt követően a legtöbb munkát a cukorrépa-betakarító gépsorok adják. Emellett felújítanak 6—7 ezer hidraulikát is. Az elmúlt évben a gyáregységben profiltisztításra került sor; korábban tárcsás és nagy teljesítményű kiszántót, hagyományos és rotoros fejezőt, valamint magasított és nagy teljesítményű rakodót egyaránt gyártottak — idén már csak a korszerű változat MEZŐGÉP Szervezetébe került. A kezdet kezdetén „tolikapát”, szőlőprést és targoncás permetezőt — azaz igen egyszerű felépítésű mezőgazdasági szerszámokat készítettek. Később egyre bonyolultabbak, összetettebbek lettek a gyártmányok: az angyalföldi hajógyárnak szállítottak darubordákat, a telefongyárnak pedig kábelkorbácsot. A cukorrépa-betakarító gépek gyártását 1974- ben kezdték, de az egysoros egymenetes gépre egyre kevesebb helyen tartottak igényt. A mezőgazdasági nagyüzemek koncentrálódása következtében nagy teljesítményű gépekre volt szükség: a hatsoros cukorrépa-betakaszerelése a feladat. A meglévő munkák mellett — a vállalati munkamegosztásból adódóan — alkatrészeket, többek között lánckerekeket készítenek valamennyi gyáregység számára. Az üzemben igen ritkán fordul elő, hogy leállnak valamilyen munkával, s ha mégis megesik, az ok géphiba vagy áramszünet. Minden hónapban meghatározzák a következő hónap munkaprogramját, s amennyiben egyetlen alkatrész is hiányzik a folyamatos munkavégzéshez, több programvariációt dolgoznak ki. A gyáregységben 70 szakmunkás és 70 betanított munkás dolgozik. Évente 89 millió forint az itt előállított termelési érték — ez a vállalati termelési érték 20 százalékát teszi ki. A 15 éves terv értelmében 1982-ig a cukorrépa-gépsor gyártása lesz a gyáregység feladata, ezt követően a- szőlőművelő, betakarító és borászati gépek bizonyos egységeit készítik Gyönkön. Ez a program hosz- szú időre meghatározza a gyönki egység munkáját: a KGST keretében a MEZŐGÉP Tröszt, ezen belül pedig a Tolna megyei vállalat feladata lesz a szőlőművelés és a borkezelés gépeinek előállítása. Dohánypalántázó egységek — a barázdanyitó, a palántafogó rugó és a vízkiöntő majd ezután kerül a gépre Háttérben: az RTA cukorrépa-alapgép, erre szerelik fel a betakarító egységeket Végkikészítés — azaz festés-előkészítés a fejezőgép vázán. Gyönk, MEZŐGÉP fi kéziszerszámoktól a gépsorokig A MNOT ülése Paksi ÁFÉSZ Jő munka rétién nagy nyereség Kiváló eredményről adhatott számot a paksi ÁFÉSZ igazgatósága a küldöttgyűlésen, amit 25 részközgyűlés után tartottak. A szövetkezet az elmúlt évi tevékenységével 19 millió forint nyereséghez jutott, ez 33,5 százalékkal több mint az 1977-es nyereség. Az árrés szintje nem magasabb: a dinamikus nyereségnövekedés oka alapvetően a hatékony költséggazdálkodás. Az igazgatóság elnöke, Sebestyén Zsigmond sok érdekes számot ismertetett. Elmondta például, hogy száz forint munkabérre 111 forint 62 fillér nyereség jutott. ’ és 100 forint befektetett eszközre 24 forint 30 fillér nyereség, s ez mindegyik sokkal több az előző évinél. — Az évről évre javuló gazdasági eredményeinkben nagy szerepe van dolgozóink szakmai színvonala állandó emelésének — mondotta Sebestyén Zsigmond. — Évek óta tervszerűen folytatjuk a szakemberképzést és a továbbképzést. 1978-ban 33 szakmunkástanuló végzett, 31-en munkaviszonyt létesítettek szövetkezetünknél. Az 1978—79-es tanévben újabb 55 tanulót iskoláztunk be. — A legnagyobb forgalom- növekedés a vegyesiparcikkekből volt. Figyelembe vettük Paks helyzetét, igényeit. Bútorral és lakásfelszerelési cikkek beszerzésével is igyekeztünk kielégíteni az igényeket. Kiemelten kell foglalkoznunk a háztáji és kisgazdaságok ellátásával, biztosítani számukra a vetőmagot, . a szaporítóanyagot, a növényvédő szereket, a műtrágyát, a kisgépeket. A paksi ÁFÉSZ-nél a kiskereskedelmi forgalom 16,5 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Élelmiszert 114 millió forintért adtak el Pakson és környékén, ruhafélét 54 millióért, vegyes iparcikket csaknem százmillióért. A vendéglátás is túlteljesítette a tervét, annak ellenére, hogy a szeszesital-forgalom 16.6 százalékkal csökkent. Az erősen növekvő ételforgalom különösen a kömlődi halász- csárdában mutatkozott meg, és a csárdának a tavaszi és az őszi BNV-n is sikere volt. Részletes tájékoztatást kaptak az ÁFÉSZ küldöttei a szövetkezet egyéb tevékenységéről is. a felvásárlás, a szolgáltató és ipari tevékenység (például autójavítás) eredményeiről, majd pedig az idei feladatok főbb jellemzőiről. Somi Benjamin, a MÉSZÖV elnöke felszólalásában közölte: a megyében a paksi ÁFÉSZ tavalyi eredményei a legjobbak, s kifejezte elismerését. Az idei nemzetközi nőnap eseményei elválaszthatatlanul összefonódnak a nemzetközi gyermekévhez kapcsolódó szolidaritási eseményekkel. E gondolat jegyében nyitotta meg Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos TaNagydorogról kapják a háztáji sertéseknek való táptakarmányt a dunaszentgyör- gyiek, az ÁFÉSZ közvetítésével. Azt mondják a község vezetői, hogy elég gyakori panasz: nincs választék tápokból. Hol ez, hol az hiányzik. Sőt olyan eset is megtörtént néhányszor, hogy egy-két napig egyáltalán nem volt táp. Ennek oka az ÁFÉSZ szállítói szerint az, hogy nem tudnak mindig kocsit adni, sőt rakodómunkásból is hiány van. Tehát nem a takarmány előállításában mutatkoznak bajok, így nem lehetetlen a kérés: hiánytalanul és folyamatosan lássa el az ÁFÉSZ a takarmányboltot. Az utóbbi időben nagyra nőtt a sertéshizlalási kedv a háztájiban. Fáth Lajos, az Ezüstkalász Tsz volt elnöke, aki betegség miatt nyugdíjas, a háztáji bizottság elnökeként foglalkozik a tsz-ta- gok ügyeivel. Örömmel újságolta: az 1976-ban eladott nácsána-k elnöke csütörtökön az országos tanács ülését. A Parlament Vadásztermében a testület ezúttal a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozó nők helyzetéről, élet- és munkakörülményeinek alakulásáról tájékozódott. 400 sertés után az idén már 2000 háztáji sertés értékesítése várható a tsz-en keresztül. Nagyon kell tehát a megfelelő takarmány. A háztáji kukoricát természetben adják ki az Ezüstkalász Tsz. nél, így is biztosítani akarják a jószág eledelét, összesen 130 vagon szemes kukoricát adott ki tavaly ősszel a tagoknak és takarmánygabonából is elad évente (ezt már úgy vásárolják) 20—25 vagonnal. Lucernát is vehettek, sőt nemcsak tsz-tagok, hanem minden érdeklődő, szükség szerint. Érdekességként megemlítette Fáth Lajos: Marosi József gépkocsi- vezető tszt-ag és a felesége nevel legtöbb hízó sertést, évente 40-et. Már az idén is eladtak a tsz-nek huszonkettőt és most akar venni Marosi József 50 malacot. (A dunaszentgyörgyi magazin lapunk szombati számának 4. oldalán jelenik meg.) Akadozik a tápellátás In igazi elefánt ■ agyarországon évente több mint kétmilliárd forintot fordítanak reklámra, ami megközelíti a nemzeti jövedelem fél százalékát. Ha semmi más, ez a tény is elég okot adott arra, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma áttekintse a reklám helyzetét és fejlesztésének -lehetőségeit. A reklámnak nálunk mások a funkciói, mint a tőkés gazdaságokban; ott a reklám a verseny és a manipuláció eszköze, s gyakorta pazarló fogyasztásra buzdít. A tőkés országok nemzeti jövedelmük 1,5—2,5 százalékát fordítják erre a célra. Nálunk a reklám mindenekelőtt -a fogyasztók tájékoztatását szolgálja, s a vállalati és népgazdasági célok érvényre juttatását segíti elő. Hogy ez mit jélen-t a gyakorlatban, azt folytonosan tapasztalhatjuk. Reklám, propaganda nélkül szinte nem is lenne módunk megismerni az új termékeket — a kirakat is a reklám eszköze! — és azt sem, miként kell azokat használni. (A használati-kezelési útmutatók is a reklám fogalomkörébe tartoznak.) Abban, hogy elterjedtek a korszerű háztartási gépek, hogy meghonosodtak az új mosószerek, kedveltté váltak az üdítő italok, kon- zervek, mélyhűtött készítmények — a példákat vég nélkül sorolhatnánk —, nagy szerepe volt és van a hirdetéseknek. Az áruválaszték bővülésével párhuzamosan pedig csak tovább növekszik a reklám szerepe, f—« égis van bennünk vaM- lami halvány, kimondatlan bizalmatlanság ‘ J a hirdetésekkel szemben. Talán mert jól tudjuk, hogy a hirdetők nem altruista intézmények: saját céljaik éléréséhez alkalmazzák a reklám eszközeit, módszereit. Azért fizetnek, hogy eladhassák termékeiket, növelhessék forgalmukat, hasznukat, megerősítsék vagy megalapozzák üzleti hírnevüket. Ám ez a törekvésük — éppen a szocialista gazdasági rendből következően — többnyire egybeesik mind a fogyasztó, mind a népgazdaság érdekeivel. Ha inem így van, abban az esetben az adott reklám nem is kívánatos, nincs helye a sajtóban, a rádióban, a hirdetőoszlopon. Túl a gazdasági célokon, a reklám ízlésünket és tudatunkat is formálja. Gondoljunk csak az antialkoholista- propagandára, vagy arra, amelyik a környezetvédelemre vagy az energiatakarékosságra buzdít. A jó reklám — legyen akár plakát, akár film akár egy rövid jelmondat — esztétikailag is értékes, és mint ilyen — ízlésnevelő. Ezért is esett sok szó a kollégium ülésén a reklám színvonaláról. Meg kell mondanunk: nem egyértelműen el- ismerőek voltak ezek a szavak. Amint a közvélemény sem egyértelmű elismeréssel fogadja a különféle reklámokat. Vannak olyanok, amelyeket megkedvelünk, amelyek tovább gondolkodásra, játékra késztetnek. Bizonyítja ezt a legújabb viccek egyike, amély így szól: — Két elefánt megy a körúton. Az egyiknek balra állnak az agyarai, a másiknak jobbra. Melyik az igazi? — Talán amelyiknek balra ... — Nem. A jéghideg Coca Cola az igazi” V'";. v.; minisztérium vezető A testületé egyebek kö- zott megállapította, ——J hogy túlságosan sok vállalat,. szövetkezet — körülbelül 60 — foglalkozik nálunk reklámszolgáltatásokkal. Jó, hogy megszűnt a Magyar Hirdető korábbi monopolhelyzete, az is hasznos, hogy a szakvállalatok, szövetkezetek között verseny alakult ki, de az alighanem felesleges, hogy '■mezőgazda- sági és ipari szövetkezetek tucatjai gyártanak reklám- eszközöket, vállalják kiállítások kivitelezését. Ezért döntöttek úgy, hogy a közeljövőben öt-hat cégnél megvizsgálják a melléktevékenységként folytatott reklámszolgáltatás személyi és tárgyi adottságait. Pontosabban azt, hogy megvannak-e a szükséges feltételek. A döntés bizonyára hatással lesz a reklám ma meglehetősen ingadozó, változékony színvonalára is. A kollégium ülésén azt is megállapították, hogy nálunk viszonylag kevés a televíziós reklám: keresni fogják hát a módját annak, hogy a képernyőn több szellemes reklámfilmet láthassunk. Az eddiginél nagyobb gondot kívánnak fordítani olyan reklámeszközökre, mint a kirakatok, vagy a boltok belsejében elhelyezett hirdetmények. Teszik ezt alighanem mindaninyiumk megelégedésére, hiszen — ismerjük el — a reklámtevékenységet általában érdeklődéssél figyeljük, hiszen a reklám szórakoztat is, miközben fontos információkat közöl. Igaz, a reklámot gyakran szidjuk, de — kíváncsiak vagyunk rá. GÁL ZSUZSA Az ország legnagyobb kohója Még ma is az ország legnagyobb kohója a Dunai Vasmű 1. számú olvasztója, amelyet 1954. február 28-án avattak fel. Az akkor 700 köbméteres kohó időközben „megnőtt”, térfogata 960 köbméter lett az átalakítások során. Most házi jubileumon ünnepli a negyedszázados évfordulót. A képen: csapolás az 1. sz. kohónál.
