Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

©ÍníÉPÜJSÁG 1979. február 11. Múltunkból — Joggal kérdezheti bárki, miért lapunk foly­tatott közvélemény-kuta­tást a megyebajnokság tizenhat csapatánál. Meg kell mondani, mi azzal a céllal kezdtük, hogy sze­mélyesen beszélgessünk azokkal, akikről hétről hétre írunk, kíváncsiak voltunk véleményükre, és vártuk javaslataikat, hogy sportrovatunk jobb, színesebb legyen. El kell mondani, valamennyi be­szélgetés előtt leszögez­tük: nem vagyunk ille­tékesek a labdarúgó-szö­vetség, vagy a megyei sportvezetés ' nevében bármiféle nyilatkozatra, viszont a felmerült, eset­leges javaslatokat eljut­tatjuk hozzájuk. — Mi is nagy érdeklődéssel figyeltük a lap hasábjain megjelent írásokat. Hadd je­gyezzem meg, ha áttekintjük megyénk sportját, a labdarú­gás az, amely a megyebaj- noikságtól a járási serdülő­baj noikságig bezárólag szer­vezetten átfogja a megyét, a legnagyobb érdeklődés a lab­darúgás iránt nyilvánul meg. — A labdarúgás nép­szerűségéhez nem fér kétség, hiszen amikor teljes üzem van, me­gyénkben vasárnapon­ként 7—8 ezer embernek ad szórakozási lehetősé­get a labdarúgó-mérkő­zés. De talán beszélges­sünk arról, amit rendkí­vül sérelmesnek találtak: addig, míg az NB Il-es csapatoknál az egészsé­ges felfelé áramlás cí­mén — melyhez nem fér vita — bajnokság közben is igazolhatnak, addig ez a megyebajnokságban nem engedélyezett. — Az MLSZ koncepciója szerint az NB III megszűnése után a megyebajnokság biz­tosítja az NB I és NB II szá­mára az utánpótlást. A ma­gam részéről jogosnak tar­tom az egyesületek igényét, ezért a szövetség vezetőivel megbeszélést tartottunk ez­zel kapcsolatban. Ezt követő­en kértük az MLSZ állásfog­lalását, javaslatát, hogyan le­hetne megoldani, hogy a já­rási bajnokságból a megye­bajnokságba menet közben lehessen igazolni, Igazuk van a csapatoknak, ez minden szempontból hasznos lenne. — Tehát lényegében még csak véleménykérés történt az MLSZ-től, és most várjuk a válaszu­kat. — Igen, várjuk a választ, és ha az kedvező lesz, az 1979—80-os bajnokságban már bevezetjük, .alkalmaz­zuk. — Talán mondani sem kell, hogy a legtöbbet vi­tatott téma a játékveze­tés volt. Az egyesületek­nél is látják, érzik a leg­nagyobb gondot: kevés a játékvezető. Igaz, a napokban emelték a já­tékvezetői díjakat, de — szerintem — ez nem hoz lényeges változást. El­képzelhető-e, hogy a kö­zeljövőben tud a megyei vezetés lényegesen vál­toztatni a helyzeten? — Elég sok gond, problé­ma merült fél a megyebaj­nokságban a játékvezetőkkel kapcsolatban. Szeretném el­mondani — mint erről már a sportrovatban is olvashattak — nemrég történt meg a me­gyei labdarúgó-szövetségben a játékvezetői bizottság át­szervezése. Vallom: jelenleg olyan emberek dolgoznak ott, akik ismerik a sportágat, an­nak érdekében önzetlenül hajlandók dolgozni. A játék­vezetői bizottság tagjai között van olyan is, aki például az országos JB-nek is tagja. Át­tekintettem a játékvezető- testület programját, és meg­győződtem arról, hogy terv­szerűen dolgoznak, mindent elkövetnek, hogy jól felké­szített játékvezetőink legye­nek. Ennek érdekében to­vábbképzéseket tartanak, új tanfolyamokat szerveznek, mint például jelenleg is van Bátán húsz hallgatóval. Hadd mondjam el azt, hogy a me­gyei sporthivatal, a KISZ-bL zottsággal, és a sporttal fog­lalkozó társszervekkel közö­sen kéthetes sportvezetői tainfolyamot szervezünk az idén. Ezen a megyében űz­hető jelentősebb sportágak játékvezetéséből képzést kapnak, és az általuk válasz­tottból vizsgát kell tenni. A 120 fiatal között, aki majd a tanfolyamon részt vesz, és el­sajátítja a játékvezetést, biz­tos lesz szép számmal, aki olyan szintet ér el a vizsgán, hoigy a közeljövőben már biz_ tosítani tudják az utánpót­lást. — Nincs arra lehető­ség. hogy valamilyen for_ mában a volt labdarúgó­kat beszervezzék a tan­folyamokra? — Úgy érzem, adminisztra­tív úton nem lehet megol­dani, egyéni meggyőzés kell. Magának a játékvezetésnek a tekintélyét, az elismerését kell kiharcolni, el' kell érni, hogy a játékvezetők száma, felkészültsége nőjön. — Még az őszi ligaér­tekezleten — bajnokság előtt — kérték az egye­sületi vezetők, hogy a ki­állított játékos ügyét ne a következő héten, hanem a kiállítást követő na­pokban tárgyalják. Ezzel kapcsolatban a héten megjelent a körlevél, mely szerint csütörtökre teszik át a fegyelmi tár­gyalásokat. önkéntelenül adódik a kérdés: amikor jogos a csapatok kérése, miért kell négy-öt hóna­pot várni egy ilyén dön­tés megszületésére? — Valóban az őszi ligaér­tekezleten vetődött fel ez az igény, majd — mint a cik­kekből kiderült —, minde­nütt szóvá tették. Át kellett gondolni nekünk is ezt. és bevallom, hosszú vita előzte meg a döntést. Nem tudtunk állást foglalt, melyik napon legyen a fegyelmi tárgyalás, végül a csütörtök mellett ál­lapodtunk meg. A csapatok kérésére határoztuk el, hogy a jövőben a játékvezetőket, ha kell fegyelmi úton, köte­lezzük arra, hogy jelentései­ket hétfőn postázzák annak érdekében, hogy a fegyelmi tárgyaláson ne legyen fenn­akadás, mert alapdokumen­tumnak a jövőben is csak a játékvezetői jelentést fogad­juk el. Anélkül az ügyet tár­gyalni nem tudjuk. Tehát a tavaszi szezonban a vasárnap kiállított játékos ügye csü­törtökön a fegyelmi bizottság elé kerül. — Ez nagy könnyebb­séget jelent számukra. Azt azonban a csapatok­nak is tudomásul kell venni, -hogy ebben az esetben nagy ritkán elő­fordulhat, hogy még nem lesz kéznél a játékvezetői jelentés, így ügyük csak egy hét múlva kerülhet tárgyalásra. Ejtsünk ta­lán néhány szót az MNK-ról. Kisdorogon javasolták: amikor 4—5 megyebajnoki csapat van már a selejtezőben, oda- vissza alapon legyenek a mérkőzések, mert nem helyes, hogy esetleg egy vitatható góllal eldől a továbbjutás sorsa. A paksi példával jöttek elő, és a véletlen úgy hozta, hogy néhány nappal ké­sőbb Pakson ez ellen nem tiltakoztak, hanem helyeselték az indítványt. — Az MNK-t a magyar labdarúgó-szövetség verseny- kiírása szerint rendezzük. A kisdorogiak kérése jogos ab­ban az esetben, ha csak né­hány csapat marad „állva”. De mi van akkor, ha az őszi MNK negyven csapata he­lyett mondjuk hatvan jelent­kezik, mint egy évvel ko­rábban? Ez magával hozza;a mérkőzéssorozat kitolódik, és itt ellentmondásba kerülünk, mert a megyebaj nokság rö­vidítését kérik, ugyanakkor az MNK-ban azt akarják, hogy tovább tartson. Itt még meg kell jegyeznem, hogy az egyesületek anyagi helyzete — néhánytól eltekintve — meg sem engedi a hétközi, távoli utazásokat. — A hétközi mérkőzé­sek mellett a bajnokság korai kezdése is minde­nütt téma volt. — Érdeklődéssel figyeltem a javaslatokat, majd a szö­vetséggel megvizsgáltuk a le­hetőségeket. A jelenlegi baj­nokságban, tehát a tavaszi szezonban nem kívánunk változtatni. A felvetések egy része azonban jogos, mégpe­dig azokban az esetekben, amikor hétközi ünnep van. Az 1979—80-as bajnokságban a sorsolást már ennek figye­lembevételével készítjük. Szakmailag nem tartom he­lyesnek, ha három napon be­lül például két mérkőzést játszanának a csapatok, ez rendkívül sok problémát vonna maga után, elsősorban a néhány napon belül gyó­gyuló sérülések miatt kerül­ne hátrányba egyik-másik együttes. — Szakfelügyelő beál­lítását kérték több he­lyen. Az indokuk: na­gyon kellene a helyszí­nen azonnali tanácsadás, segítség az edzőknek. — Az OTSH labdarúgással kapcsolatos állásfoglalásának megfelelően a szakmai mun­ka javítása érdekében a me­gyei testnevelési sporthiva­tal is úgy határozott, hogy szakfelügyelőt állít be. Az anyagi alapot erre megte­remtettük, sőt már a személy is megvan. Rövid időn belül megtörténik a kikérése, és megkezdi a munkáját. Vár­hatóan márciusban, de leg­később április elsejével mun­kába áll, és rendszeresen lá­togatja az egyesületeket, a helyszínen segíti iaz edzők munkáját. — Főállásban dolgozik majd a szakfelügyelő? Nem, mert az anyagi lehe­tőségeink ezt nem engedik meg. De olyan személy ke­rül beállításra, aki gépkocsi­vei rendelkezik, szakmailag felkészült, és így gyakran lá­togathatja az egyesületeket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem folytatjuk a jól bevált módszert, az edzők továbbképzését. — Minden bizonnyal ismert a csapatkapitá­nyok kérése is: ne ők vigyék be, és hozzák el a játékvezetőktől az iga­zolásokat. — A játékosaknak azt az érvelését nem tudom elfo­gadni, hogy felhevült álla­potban kell sok esetben a mérkőzés után az igazolásért bemenni. Mindezek ellenére javaslatot teszek a megyei labdarúgó-szövetség elnöksé­gének, hogy ezt a határoza­tát változtassa meg, mert én nem tartom indokoltnak, hogy a csiapatkaDitány men­jen be a játékvezetőhöz az igazolásokért. A serdülőbaj- noksággal azonban már más a helyzet. Mint az írásokból kivettem, megoszlanak a vé­lemények. A mi álláspon­tunk: a jelenlegi rendszeren nem változtatunk, ez azon. ban nem zárja ki annak le­hetőségét, hogy esetleg ké­sőbb felülvizsgáljuk annak helyességét. — Minden bizonnyal sok embert érdekel, hogy a járási bajnokságot nyert csapatoknak med­dig kell osztályozón ki­harcolni a feljebb jutást? — A járási bajnokság je­lenlegi formája ez év tava­szán befejeződik, és a megyei labdarúgó-szövetség, vala­mint a járási sportfelügyelők egyetértésével háromcsopor­tos járási bajnokságot szer­vezünk már az 1979— 80-.as idényre. Ez ma­gával hozza, hogy a baj­nokoknak nem kell osztá- lyozót játszani, egyenes ágon kerülnek fel a megyebajnok­ságba , — A sportolókban, sportvezetőkben van olyan vágy, hogy időn­ként találkozhassanak a sportvezetőkkel, hogy beszélgetés formájában megvitassák a sportág helyzetét. — A szakosztályok igényét jogosnak tartom, bár két éve a labdarúgó-szövetség részé­ről az összes egyesületet meg­látogatták, beszélgetést foly­tattak velük. Az elkövetkező időben újra szorgalmazzuk az ilyen találkozásokat. Arról is van tudomásunk, hogy nemcsak a játékosok, és a sportág szakosztályvezetői, intézői szeretnének ilyen be­szélgetéseken részt venni, hanem a szurkolók is igényt tartanak erre. Ennek érde­kében előreláthatólag már­ciusban Szekszárdon — vár­hatóan egy szombat délután — olyan ankétot tartunk, me­lyen a játékvezetőktől a já­tékosokig és a szurkolókig mindenki részt vehet. Na­gyon szeretnénk, ha élnének ezzel a lehetőséggel, és eljön­nének, elmondanák vélemé­nyüket, javaslataikat annak érdekében, hogy megyénk labdarúgósportja — a köz­ponti irányelvek figyelembe­vételével — tovább fejlőd­hessen. — Úgy érzem, a lab­darúgást kedvelők sok kérdésre választ kaptak beszélgetésünk során. — Én is remélem, az idő- és helyhiány miatt elmaradt témák az említett márciusi •ankéton ismét felszínre ke­rülnek. Ismétlem: szeretettel hívunk, várunk mindenkit. NYAKAS ISTVÁN S sak annyit tudunk, hogy a csata, amelynek leírását Thuróczy Já­nos krónikája alapján közöljük. Tolna megye dél­keleti részén zajlott le 1440- ben. Vannak, akik a mai Bá- taszék térségét, mások Bátát (pl. Callimachus és Matthias Miechov) említik, de van olyan krónikás (pl. Bonfini), aki Szekszárdot és környékét jelöli meg a csata színhelyé­ül. Nyilván még iskolai tanul­mányainkból tudjuk, hogy Zsigmond király fél évszáza­don át uralkodott. Öt veje, Albert osztrák herceg követ­te a trónon. Albert csak rö­vid ideig volt király, még két év sem telt el, s meghalt. Ha­lálakor felesége, Erzsébet ki­rályné terhes volt. A főurak többsége azon a véleményen volt, hogy nem várják meg a trónörökös születését, hanem külföldről választanak ki­rályt. Jelöltjük a lengyel tró­non ülő III. Ulászló volt, aki a felkérésnek eleget téve, I. Ulászló néven került a ma­gyar királyok sorába. Idő­közben Erzsébet megszült, fiúgyerméknek adott életet. A fiút V. László néven seb­tében királlyá koronázták. Az ország politikáját alakító főurak csoportja megoszlott. Hunyadi János, Újlaki László, az ország leggazda­gabb főurai I. Ulászló mel­lett álltak, mások pedig Er­zsébet királyné és a csecse­mő V. László hívei voltak. A két tábor folytonosan ellen­ségeskedett, míg végül is a hatalom Ulászló kezében összpontosult. A két tábor harcának egyik eseménye a megye területén lezajlott csa­ta volt. Thuróczy János írta az üt­közetről : „Miközben tehát valameny- nyien, urak és szolgák az em­lített pártok valamelyikének oldalára álltak, a maguk ol­daláról a másikat sanda szem­mel figyelték és balga gondo­latokat szőttek, az ország ha­talmas férfiai Garai László bán, Kórógyi Fülöp János, Harapki Botos András, Tamá­si Vajda Henrik minden ere­jüket hadba hívták, hogy a királynéra és fiára váró jog­talanságot elhárítsák, a ciká- dori monostor mellett, melyet a nép Széknek nevez, tábort ütöttek. Ellenük vonult az említett Hunyadi János úr, a vajda és Újlaki Miklós, az akkori ma- csói bán rendezett csapatok­kal, lobogó zászlókkal, hatal­mas haderővel rátámadtak azok táborára. A támadás kö­vetkeztében rettenetes fegy­vercsörgés támadt mindkét seregben, nem kisebb erővel válaszoltak a dobok és a kür­tök mindkét fél részéről egy­másnak. Ám, mivel Ulászló király pártján állók nagyobb lelkesedéssel harcoltak, rá­adásul a másik párt tábora megzavarodott és felbomol­va szétszóródott, emiatt azok valamennyien táboruk vé­delmétől megfosztva szana­szét futottak és a sűrű erdők­ben rejteztek el. A vajda és a bán csapatai üldözni kezdték őket és nem kevésbé súlyos csapást mér­tek rájuk, mintha pogányok lettek volna. A könyörtelen Botos András is itt halt meg könyörtelen halállal. Vajda- fi Henrik is fogságba esett. Garai László bán és Kórógyi Fülöp János pedig, noha tes­tesebbek voltak másoknál, mégis, amikor a menekülés lett úrrá az ellenségen, a töb­bieknél nem voltak nehézke­sebbek. Mindenesetre mene­külés közben szétszóródva, soha ezután a harcmezőn az ellenséggel szembenézni nem mertek. Hunyadi János vajda úr és Újlaki Miklós bán tehát, miután szétverték az ellensé­get, tábori felszereléssel és egyszersmind csapatokkal gazdagodva innen tovább ve­zették seregüket, megtámad­ták Simontomya, valamint Siklós várakat. Megkísérel­ték azokat ostrom alá fogni. Mivel elfoglalni nem tudták, ezért eltávozták alóluk és szétszéledve az országban, minden országbélit Ulászló király iránti engedelmességre kényszerítettek.” * Hunyadinak az említett csatája után nem szakadt meg kapcsolata a megyével, noha ő maga — ismereteink sze­rint — nem járt többet Tol­nában. Amikor a hatalom Ulászló kezében összponto­sult lehetővé vált, hogy minden erővel az országhoz közeledő török ellen készül­jenek. Hunyadi már 1442-ben két csatát vívott a törökkel, az egyikben győzött, a má­sikban ő húzta a rövidebbet. A király a hadsereg felállí­tására több déli vármegye adóját átengedte Hunyadi Jánosnak és Újlaki Miklós­nak. A Tolna vármegyében beszedett adót az 1444. évi hadjárat előkészítésére fordí­tották. Az alábbiakban rész­letet közlünk abból a levél­ből, amelyben Hunyadi János az adó beszedését sürgeti a tolnai adószedőknél, Bodó Gergelynél és Emesny Mi- hálynál. í „Minthogy számtalan te­kintélyes emberünkkel és familiárisunkkal, akik az er­délyi és a vánadi részeken megjelenték, a Tolna várme­gyéből várható említett rendkívüli adóból és az urunk királyunk, valamint az ország lakosai által nekünk kiutalt (összeszámolva 10 700 tiszta aranyforintnyi) összeg­ből Újlaki Miklós, ugyancsak erdélyi vajdával közösen, hadjáratot kell előkészíte­nünk és nincs miből, ezért nagyon kérünk benneteket, sőt meghagyjuk nektek, hogy most rögtön az említett adó felét nagyon gyorsan szedjé­tek be, amely 5350 aranyfo­rint összegben Tolna várme­gyéből nekünk jár és minket illet; méltóztassatok azt ne­mes Dóczy Mihálynak, kü­lönleges megbízatásunkkal rendelkező familiárisunknak, ezen levelünk felmutatójá­nak, akit ennek az adónak, át­vételére saját személyünkben küldtünk ki, teljes egészében átadni és neki leszámolni. Másképpen tenni ne mer­jetek, amennyiben Istennek, a keresztény vallásnak, ki­rály urunknak, az ő szent ko­ronájának, Magyarországnak és az egész államnak hű szol­gálatokat kívántok tenni! Egyébként ezt az oklevelet annak az 5350 aranyforint tényleges és teljes kifizetésé­nek, vagyis megbízatások igazolására magatoknak meg­őrizzétek ! Kelt Apátfalva községben Szent Márk evangélista ün­nepén, az Úr 1443-ik eszten­dejében.” A hadjárat, amelyre a ren­geteg pénzt költötték, szám­talan kisebb-nagyobb sikeres csatározás után, Várnánál teljes vereséggel végződött. I. Ulászló király is a csatatéren vesztette életét. * A Szövetkezeti Élet 1946. május 15-i számában olvas­hatjuk, a megye földműves­szövetkezeti mozgalmának kezdetéről: „A földművesszövetkeze­tektől félnek Tolnában. Azt mondják: „kolhozt” nem akarnak. Valami rossz szer­vező egyes helyeken egészen elmérgesítette a viszonyt és hallani sem akarnák az ilyen­fajta szövetkezetekről. Eddig Lengyel, Kölesd, Kurd, Ke- szőhidegkút és Ozora mégis alakított földművesszövetke- zetet. Tolnában tejszövetke­zetek is dolgoznak. Munkás­ságukra sok a panasz.” Jó szervezőkre is szükség lenne: iszont abból nem kér­nek, hogy a szövetke­zeteket olyanok szán­ják meg, akik szemé­lyüknél és tudásuknál fogva összeférhetetlenségbe ke­rülnek az igazi szövetkezeti eszme rovására.” De messze járunk már a „kolhoz” és a „csajka” me­séktől! A politikai légkört egykor mérgező rémmeséken ma már csak mosolygunk... K. BALOG JÁNOS B íJTSTníj [Ts Herczlg Gátőrrel, e Tolná megyei Testnevelési és Sporthivatal elnökével.! ...... ...................................................______......_......Jl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom