Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

1979. február 4. KÉPÚJSÁG 13 A szülők és a gyerekek vetélkedtek Belépés nemcsak KISZ-tagoknak Telt ház a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium torna­termében! Első hallásra nincs ebben semmi különös, hisz a középiskolások szervezett sportfoglalkozásán igen gyakori je­lenség. Csakhogy ezúttal másról van szó, a gimnazisták jó­szerivel a nézőtérre kényszerültek. Január utolsó vasárnap­ján a tamási nagyközségi KISZ-bizottság és az általános is­kola közös rendezvénye biztosította a telt házat. Az immár hagyományos „Belépés nemcsak KISZ-tagoknak” tömegsport­akció keretében ezúttal a szülők és a kisiskolások alkottak közös csapatokat, s jól sikerült tömegsportnapon vetélkedtek. A rendezők kérése megértésre talált: anyukákat .és apu­kákat hívták, vegyék fel a tornacipőt, egy délelőttre hagyják félbe a takarítást és az egyéb házimunkát. Jöjjenek sportol­ni, mozogni, bizonyítván gyermekeiknek a sport áldásos sze­repét. Vetélkedjenek együtt, egymásért és egy kicsit a közös sikerélményért. A vidám hangulatú sportnapon az általános iskolák négy II. osztályából negyven tanuló vett részt szüleikkel együtt. Tizenkét ügyességi számban versenyeztek, a végső győzelmet a II/B. osztály csapata szerezte meg. A győztesek csokoládé­jutalomban részesültek, s miután ez a versenysorozat több fordulós — február 11-én a harmadikosok, február 18-án pe­dig a negyedik osztályosok szerepelnek —, alI/B osztály be­került a döntőbe. Nem csodálkoztunk vasárnap délelőtt a játék hevétől ki­pirult arcú szülők tetszésnyilvánításán. Esküdtek rá: ilyen kitűnő sportműsort még nem rendeztek Tamásiban. Remél­jük, a soron következő folytatásban részt vevők is hasonlóan vélekednek majd a „Belépés nemcsak KISZ-tagoknak” tö­megsport rendezvényéről. — KÖNYE IVAN — A megnyitóra felső rakozott csapatok Most mutassuk meg... Labdavezetés partvisnyéllel HDNK PVSK-Sz. Dózsa 0:0 Pécs, 500 néző. V.: Varga. A Szekszárdi Dózsa együtte­sében a következő játékosok kaptak helyet: Pólyák (Li­povszky) — Somodi, Szlovák, Bonnyai — Tóth (Adorján). Lados, Weitner, Szőcs — Sza­bó (Mezei), Bocz, Landek (Szekeres). Kitűnően előké­szített talajú pályán játszotta a két csapat a Hétfői Dunán­túli Napló-kupa harmadik fordulójának mérkőzését. Jól kezdett a szekszárdi gárda, a 2. percben Szabó jó átadás­sal futtatta Weitnert a jobb oldalon, aki Bocz elé játszott, de a középcsatár öt méterről ügyetlenül lőtt, a kapusról ki­vágódott a labda. Az 5. perc­ben a pécsi Szabó 20 méteres szabadrúgása centiméterekkel suhant el Pólyák kapuja mel­lett. Ezután változatos me­zőnyjáték folyt, egyik kapu sem forgott veszélyben. A 28. percben Szőcs húszméteres csavart szabadrúgása a vé­dőkről pattant le, Szabó elől csak üggyel-bajjal mentettek a PVSK védői. A 30. perc­ben Szőcs vezette fel a lab­dát, majd 35 méterről várat­lanul lövésre szánta el ma­gát, Sulyok bravúrral tolta szögletre a labdát. A 42. perc­ben Kresz jobb oldali szög­letét Hüber hat méterről a kapufára fejelte. Szünet után nagy lendü­lettel támadott a hazai csa­pat, de a Dózsa védelme rendre meghiúsította ezeket az akciókat. A 69. percben Réfi nyolc méterről küldött fejese alig csúszott el a léc fölött, egy perccel később Kresz az ötösről, nagy hely­zetben az oldalhálóba vágta a labdát. A találkozó legna­gyobb helyzetét Szekeres hagyta ki a 81. percben: bal oldalról, 13 méterről, senki­től sem zavartatva kapu mel­lé lőtt. Jó iramú, változatos küzdelmet vívott a két csa­pat. Öregfiúk találkozója február 24-én —“——————————^———— Lelkes készülődés Bonyhádon Hallotta? — De kinek a pénzéből? — Mi az, magában beszél? — Jé, tényleg, hangosan gondolkodtam. Az jár az eszemben, hogy egyesek ki­nek a pénzéből gavallérok nagylelkűen. — A héten voltam Mohá­cson, és elgyönyörködtem az új pályában, mely most szé­pül, bővül. Valamikor augusztusban volt a hivata­los átadás, és ha készen lesz, bizony sokan megiri­gyelhetik. — De lesz hozzá NB Il-es csapatuk is? — Mohácson nagy a lelke­sedés, sőt; az áldozatvállalás is. A labdarúgók napi két edzéssel készülnek a megye­bajnokság rajtjára. — De kinek a pénzéből? — Ezt tőlük kérdezze meg. De az biztos, hogy nem azo­nosak az esélyek, ha például majd az osztályozón egy Tolna megyei csapat törté­netesen Moháccsal, vagy hozzá hasonló „különleges” kedvezményekben részesülő csapatokkal találkozik össze. — Tudomásom van arról is, hogy nálunk az egyik, megyebajnokságban szereplő csapat öt-hat kulcsjátékosa tíz nap óta lejár az edzésre nézelődni. — Nem edzeni? — Nem. Addig nem haj­landók levetkőzni, és edzést folytatni, míg nem teljesítik követelésüket. — Már tudom hol van ez. Arról is értesültem, hogy az elnökkel tárgyaltak szőkébb körben, és a labdarúgók va­lami megjegyzést tettek, melyre az elnök kivonult a megbeszélésről. — Van viszont egy jó hí­rem is. Ha minden igaz, a magyar fogathajtó bajnokság első fordulóját Dombóvárott tartják. Most folynak a tár­gyalások. — Jó lenne, ha sikerülne megállapodni. Biztos sok né­zője lenne ennek a sport­csemegének. — Miért toporog oly ide­gesen, készül valahova? — Igen, öcsénybe, a lab­darúgók mezei futóversenyé­re. Szörnyen kíváncsi va­gyok; a megyebajnokságban szereplő csapatok közül há­nyán, milyen létszámban je­lennek meg, mert állítólag... — Majd ezt egy hét múl­va megtárgyaljuk, ne mond­junk előre véleményt. — A nagymányokiak is ezen az elven vannak, ők sem mondtak semmit azon kívül, hogy szeretnék a zászlójukat újra látni. — Mit? — Hát azokat a zászlókat, melyeket az elmúlt fél év­század alatt összegyűjtöttek. — Néhány éve még meg­voltak, láttam őket. — Az igaz, de azóta egy nagymányoki illető önszor­galomból magához vette, és lakásán tartja. — Hát ha tadják, kinél van, miért nem kérik meg arra. hogy adja vissza? — Mert az illető beosztá­sa olyan, hogy nincs senki, aki szólni merjen. A nagy­mányokiak is tudják, jobbja békesség... — Hajoljon közelebb, sze­retnék súgni valamit, nem szeretném, ha bárki meg­hallaná. — Itt vagyok, hallgatom... Ajjaj, most már értem, miért kérdezi, ismételgeti: de kinek a pénzéből. —kas Bonyhádon a szervező bi­zottság tagjai lázasan készül­nek a február 24-i találko­zóra, ahol a volt bonyhádi labdarúgók adnak egymás­nak randevút. A szervezők 180 meghívót küldenek ki azoknak, akik valaha Bony- hád színeiben játszottak, vagy bármilyen tisztséget vi­seltek. Gyűjtik az újságcik­keket, fényképeket, zászló­kat, kupákat, melyből a ta­lálkozó napján kiállítást rendeznek. Már elkészült a tablók ter­ve, melyre a fényképek, az egykori cikkek kerülnek. Kutasi Béla, Szabó Elemér, Borsodi István körültekin­tően szervez, tárgyal a siker érdekében. A jelekből ítélve telt ház lesz ezen a szomba- toon az Etelka vendéglőben. Érdekességként két össze­állítás a bonyhádi csapatról. Huszonöt éve, 1954-ben a következők játszottak a me­gyebajnokságban a Vasas színeiben: Sváb György (ed­ző), Kubicska- György, Lu­kács Lajos, Horváth János, Major György, Felföldi László, Erdélyi Mihály, For­ró Ferenc, Steib Ferenc, Lo- sonczi István, Szabó Elemér, Németh Lajos, Rottár Ró­bert, Béres József. A Bony­hádi Vasas ifjúsági csapatá-, ban 1956-ban a következők játszottak, amikor bajnok­ságot nyertek: Herbszt Ke­resztény, Reiff György, Wei- szenburger János, Paplauer Ferenc, Völgyi István, Bor­sodi István, Szabó János, Fláding János, Krsutz Já­nos, Váradi László, Péter Dá­niel, Adonics László, Pataki József, Péter Győző, Városi Lázár, Szeifert Dezső. Szak­osztályvezető : Nagy Ferenc. Szakosztályintéző: Kutasi Bé­la. Gsapatintéző: Háhn Jó­zsef. Edző: Krámer Lipót. Szertáros: id. Sziklai Jakab. 1964-ben a Vasas színeit kép viselték: Balról jobbra: Pa­taki, Szabó, Mező, Endrődi, Losonczi edző, Borsodi, Pé­ter. Alsó sor: Fláding, Kovács, Vajda. Mögöttük: Klein és Wágner II.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom