Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

ia^tSépüjság

1979. február 11,

Itt a lehetőség

A ma délutáni, Szigetvár elleni mérkőzéssel befejezi szereplését a Szekszárdi Dózsa csapata a Hétfői Dunántúli Napló-kupában. A szerdai fordulóban vaskos meglepetések születtek: kikapott a PVSK és a Kaposvári Rákóczi A Dózsa együttesének komlói győzelmével egyszeriben megnőtt az esélye a HDNK megnyerésére. A PVSK már nem szerezhet pontot, ugyanakkor a szekszárdiak mai esetleges győzel. műk után átvehetik a vezetést, sőt könnyen lehet, ezzel együtt kupát is a jövő heti eredményhirdetéskor. A Szigetvár nem lesz könnyű ellenfél, hétközben 3:l-re győzött a Kaposvári Rákóczi ellen.

a HDNK Állasa :

1. PVSK

2. Sz. Dózsa

3. Komló

4. MVTE

5. Szigetvár

6. K. Rákóczi

5

3

1

1

10-5 7

4

2

2

—

4-2 6

4

2

—

2

8-4 4

3

2

—

1

7-4 4

4

1

—

3

5-15 2

4

—

1

3

5-10 1

Kosárlabda NB I

Sz. Dózsa-PVSK 74:61 (34:23)

Szekszárd, 400 néző. Vezette: Berendi, Major. Szekszárdi Dózsa: Harsányi (30), Binder (—), Varga (18), Pártos (9), Tarczy (10). Csere: Sáfrány (7), Palotás (—). Edző: Tapodi László. Pécsi VSK: Bumdásané (4), Csankó (4), Verbőcziiné (9), Russainé (6), Notaisz (19). Csere: Hollós (17), Hanke (2), Németh (—). Edző: Horváth Imre. Nagy

várakozás előzte meg a két nyeretlen együttes találkozóját. A pécsieknél Verbőcziné is csatasorba állt, begipszelt kézzel vállalta — idén először —, a játékot. Csankó és Bundászné révén a 2. percben 4:0-ra a vendégek szereztek vezetést. Tapodi edző időt kért, azután Pártos akcióból, Varga félig sikerült büntetőből 4:3-ra szépített. A 4. percben Tarczy kosarával átvette a vezetést a Dózsa, de Verbőcziné 7:5-re fordított. Az 5. percben 9:7-re, két perccel később már, ll:7-re húzott el a Dózsa. Ideges hangulat uralkodott a pályán, a 9. percben 16:10-es szekszárdi vezetésnél a pécsi edző kért időt. A 10. percben 20:10-es állásnál Varga hagyott ki két büntetőt, helyére Sáfrány állt be. A 16. perc- ben 24:14-nél Tapodi edző másodszor is időt kért. Sok volt az- eladott labda, így szinte „megmerevedett” az eredményjelző tábla. A félidő hajrájában aztán ismét láthattunk kosaraikat, no meg egy sérülést, melynek Binder volt a szenvedő alanya.

A második félidő Harsányi büntetőből szerzett kosaraival kezdődött, majd Tarczy volt eredményes: 38:23. A 4. perében 44:27-es Dózsa-veze- tésnél Varga sérülése miatt egy percig állt a játék, közben Palotást Sáfrány váltotta fel. Változatos küzdelem folyt, a 7. percben Sáfrány büntetőből 50:31 re alakította a mérkőzés állását. Ezután feljött a PVSK, a 10. percben 52:39-re szépítettek, amikor a hazaiaknál Tapodi edző időkéréssel igyekezett rendezni a sorokat. A 12. percben Varga büntetőből, Harsányi remök akcióból 56:45-re módosította az állást. Felváltva esték a kosarak, de a hazaiak határtalan lelkesedéssel küzdöttek, s egy pillanatra sem engedték ki kezükből az irányítást. Pártos nagyszerű megoldásokkal sorra hozta helyzetbe társait, a 16. percben 66:55-ös mérkőzásáillásnál Verbőcziné kipontozódott. A 18. percben 68:55, a 19. percben 70:57,

majd az utolsó percben

mindkét csapat egyaránt négy pontot gyűjtött. A közönség hatalmas tapsa köszöntötte a Dózsa együttesének idei első győzelmét,

Lovas nemzet vagyunk

Az Amerikát megjárt Im- periál megnyerte a szocialista országok nagydíját is

Sokáig úgy tartottak bennünket számon, hogy lovas nemzet vagyunk. Ezt a hírnevet csak rövid néhány esztendő szakította meg, mivel ismét félismertük a lótenyésztés és fajtanemesítés hasznosságát.

Hogyan is kezdődött?

így ír a hazai lósport és lótenyésztés megálmodójáról és megteremtőjéről Halász György, a telivértenyész- fés kiváló ismerője: „Az angol ló elterjesztője, s a hazai telivértenyésztés megalapítója Széchenyi István volt. Felmérte azt a hatalmas közgazdasági érdeket, melyet a lótenyésztés jelent. Tollal és tettel, intézmények kezdeményezésével és alapításával igyekezett lótenyésztésünk fejlesztését előmozdítani. Széchenyi 1815 őszén utazott Angliába, és ennek a kirándulásnak köszönheti Ausztria és Magyarország, a

Az ötvennégy versenyt nyert „Kincsem” szobrának felavatása a galopp-pályán

telivértenyésztésnek és l óver- senyzésnek megindulását, ö maga is importált méneket és kancákat. Vadász- és ménesmestert, idomárt, valamint versenylovakat szerződtetett, hogy a magyaroknak is alkalmuk legyen elsajátítani az angol lovak idomítá- sát és a verseny lovaglást.”

Széchenyi igyekezete nem volt hiábavaló. 1827. június hatodikén az Üllői út és Soroksári út közti gyepen — tehát százötvenkét éve —megrendezték az első futtatást. S ez idő óta a magyar telivértenyésztés aranykönyvébe olyan nevek kerültek, mint az ötvennégy versenyt nyert Kincsem, „akinek” tizennegyedik generációja ma is hódít szerte a világban. S a ranglista élén szerepelt nemzetközi mezőnyben hosszú éveken keresztül. Imperiál, Kisbér, Tokió, Botond, Miczi, Pardon,, Imi, s mind a többiek akik rangot és elismerést szereztek a magyar ló- tenyésztésnek.

Ma a magyar lovastradíci- ók egyik leghívebb őrzője a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, melynek törzs- ménistállója az 1826 óta meglévő állományából folyamatosan tenyészt. Csupán O’Ba- jian, ez a kiváló arab mén, huszonöt évig fedezett a ménesben, s mintegy 301 csikó származott tőle.

De szintén sokat tesznek a hazai lótenyésztés érdekében a Szilvásváradi Állami Gazdaságban, melynek lipicai ménese világhírű, csakúgy, mint a Hortobágyi Állami Gazdaság móniusz ménese, mely 1971-ben ünnepelte megalapításának háromszá- zadik évfordulóját. S szintén nemzetközi tekintélynek örvend a mezőhegyesi ménes, mely már az 1906-os párizsi világkiállításon felhívta magára a figyelmet. A sort hosz- szan lehetne folytatni, például: a hazánkba látogató

külföldiek egyik legkedvencebb programja a Nagyvázsonyi .vagy a Nyirtassi Állami Gazdaság lovasiskolúja.

Az első futtatástól sok idő telt él. Azóta nemcsak a közönség, a téteket, reményeket jelentő lovak, hanem a környezet is megváltozott. 1880-tól 1920-ig például a mai Népstadion helyén lévő pályáin tartották a versenyeket — az egyik oda vezető utcát ma is Verseny utcának nevezik. 1920-ítól Alagon voltak ia futtatások. Ma pedig a Dobi István úti galopp- és a Kerepesi úti ügetőpályára zarándokolnak versenynapokon a lósport megszállottjai.

ÁGH TIHAMÉR

Súlyemelés

Faddon és Tolnán nincsenek

meg a feltételek

A megyei súlyemelő-szövetség értekezletet tartott, melyen értékelték a szakosztályok elmúlt évi munkáját. Az értekezletre az egyesületek vezetőit is meghívták Szekszárdról és Bátaszékről meg is jelentek, viszont éppen a két gondokkal küszködő helyről — Tóináról és Faddról — csak az edző képviselte az egyesületet. így érthető, hogy a szövetség vezetői lényeges választ a jövővel kapcsolatban mem kaphattak. A beszámolót Bíró

Gyula, a szövétség elnöke

tartotta. Először a Szekszárdi Sportiskola munkájáról adott tájékoztatót.

— A sportiskolánál Andics József főfoglalkozású edző vezetésével dolgoznak, munkáját két mellékfoglalkozású edző segíti. Szakmai munkájuk megfelelő, nagy hozzáértéssel, lelkesen végzik feladatukat. A rendelkezésre álló versenyzői gárda teljesítette, amire tudása alapján képes. Kilenc bajnoki ponttal zárták az évet, ezenkívül az úttörők második, és negyedik helyezést szereztek az ő kategóriájukban az országos bajnokságon. A szakosztálynak, két aranyjelvényes, két ezüstjelvényes, és öt bronzjelvényes versenyzője van. Ennek ellenére 1977-hez viszonyítva a minősített versenyzők száma csökkent.

— A Szekszárdi Dózsánál Balogh László vezeti az edzéseket. Az előbbi évhez viszonyítva sikeres idényt zártak, ami a megfelelő, hozzáértő szakmai munka eredménye. Az országos bajnokságon négy Dózsa-versenyző tizennégy pontot szerzett, ami komoly teljesítmény. A szakosztálynak 'tizenkét minősített versenyzője van. Ketten III. osztályú, öten ifjúsági

— Maga a megmentőm,

segítsen rajtam!

— Mi ,a baj?

— Szeretnék én is ott lenni február 24-én Bonyhádon, a volt labdarúgók találkozóján, de állítólag már nincs hely.

— Van ebben igazság, a jelentkezők száma eléri a százat, pedig csak azokat hívták meg, akik 1930-tól 1970- ig Bonyhád színeiben játszottak. Lesz gazdag program. A szervező bizottság már lázasan dolgozik. Annyit megteszek, szólok az érdekében, adjanak egy meghívót magának.

— Megkaptam a játékvezetők körlevelét, melyben meglepetéssel tapasztaltam frisseségüket. Gondolja el, már most közük a nyári táborozás időpontját.

— Ez dicséretes dolog, így legalább tudnak készülni a játékvezetők, egyeztetik a családdal a szabadság, a nyaralás idejét.

— Amint beszélik, Öcsény- ben azonban nem volt éppenséggel minden egyeztetve a mezei futóversenyen.

— Ismét megmutatkozott, hogy a labdarúgók közül né- hányan mennyire „talpraesettek”.

— Különösen a felnőtteknél volt ilyen. Akadt aki 1500 méternél leállt, majd

aranyjelvényes, ketten ifjúsági ezüstjelvényes, és hárman ifjúsági bronzjelvényes minősítéssel rendelkeznek.

A beszámoló a 'továbbiakban Bonyhád, és Bátaszók szakosztályaival foglalkozott. Mint Bíró Gyula megállapította, Bonyhádon tetézte a bajt, -hogy az iskolák mereven elzárkóztak az utánpótlás biztosításától, a fiatalok

súlyemelő-szakosztályban történő sportolásuktól. A hosszú ideig rossz körülmények között dolgozó szakosztályok versenyzői közül sokan leálltak, vagy máshova igazoltak. Jelenleg már mindkét helyen — Bonyhádon és Bátaszéken — is van kondícióterem, ahol átlag 20 —25 úttörő korú gyerekkel

foglalkoznak, de belőlük csak két-három év múlva lehet minősített versenyző. Tehát addig míg Bonyhádon és Bátaszéken némi megtorpanás után ismét megindult a szakosztályélet, addig Faddon, és Tolnán szeptemberig szünetelt a szakosztályokban a munka. Ennek oka a legalapvetőbb feltétel, a terem hiánya. Szeptembertől ugyan átmeneti megoldást találtak mindkét helyen, de ez nem végleges.

A beszámoló végül megállapította: a két szekszárdi

szakosztály kivételével komoly visszaesés tapasztalható. Bonyhádon és Bátaszéken még van reális lehetőség a hullámvölgyből kikerülni, de Tolnán és Faddon változatlanul nincsenek meg a feltételek a működéshez.

A beszámolót élénk vita követte. Kovács Vilmos tolnai edző a teremgondokról beszélt, arról, hogy mindent megígérnek, de azokból keveset teljesítenek. A szakosztálytól eredményt várnak,

amikor ismét jött a mezőny, közéjük vágódott, és a legjobbak között érkezett célba.

— Ez igaz?

— Sajnos igaz, éppúgy, mint az, hogy többen, köztük a temgeliciek, egy kör után feladták a versenyt, kiálltak.

— A bajnoki mérkőzésen csinálják meg ezt!

— Ott nem kell kiállni, elég annyi, ha lazítanak. A helyezések alapján azonban könnyű megállapítani hol vannak ilyen „pihengetős” labdarúgók.

— Szavamra mondom, az életben nem hozom szóba a mezei futóversenyt, ha még egy kérdésemre válaszol.

— Miért ne?

— Mi igaz abból, hogy óvtak?

— Miért?

— Mert Sípos, a bogyiszlói csapat vezetője is ött volt a versenyen.

— Ez óvási ök?

— Állítólag igen, mert a körlevél szerint minden labdarúgó-eseménytől eltiltották fél évre.

— Más is kapott hat hónap eltiltást, aki Bonyhád környékén az egyik elnökségnek oszlopos tagja.

— Neki is a játékvezetővel volt baja?

— Igen.

— Mit vár a mai naptól?

— Szép, kellemes napsütést.

— Nem erre gondoltam, hanem, hogy a Dózsa labdarúgóinak sikerül-e megnyerni a HDN-kupát.

ugyanakkor az alapvető feltételt nem biztosítják. Mint az edző felszólalásából kiderül : a most épülő kondíció- terem sem a súlyemelőké lesz. Koszter István faddi edző elmondta; sok utánjárás után kaptak egy helyiséget. Jelenleg segédezői tanfo. lyamra jár, de lehet, hogy nem tudja befejezni, hisz ez a szabadsága terhére megy és már jelentkeznek a gondok. Egyértelműen leszögezte: az egyesületi vezetők nem segítik a szakosztály munkáját.

A Bonyhádi Botond edzője, Dobler László jelentette: termük elkészült, jó az utánpótlás, azonban az állami támo- - gatás csökkenése határozott zavart okoz. Illés Béla, a bá- aszéki egyesület ügyvezető elnöke bejelentette; termük használható állapotban van, továbbra is támogatják a szakosztály munkáját, bár az utánpótlás biztosítása komoly gondot jelent. Kérte a szövetség támogatását és azt, hogy az újságok többet foglalkozzanak a súlyemeléssel.

A Szekszárdi Sportiskola igazgatója, Lépő László szerint létszámnövelést csak abban az esetben tudnak végrehajtani, ha teremgondjaik megoldódnak. A meglévő helyiségek kicsik, ott több sportolót nem lehet foglalkoztatni. Andics József, a sportiskola edzője a megye legjobb súlyemelőinek jutalmazását javasolta. Várkonyi Béla, a városi sportfelügyelőség képviseletében kijelentette: a

felmerült problémákat megvizsgálják. Kérte a szövetség vezetőit, látogassák meg azokat a szakosztályokat, ahol évek óta súlyos gondok jelentkeznek. A felszólalásokat Bíró Gyula, a szövetség elnöke összegezte, illetve válaszolt rájuk.

— Ami azt illeti, szép siker lenne.

— Reménykedjünk.

— Beszélik, hogy az egyik egyesületünk jól betankolt labdarúgócipőből.

— Nem szabad elszalasztani a lehetőséget, ha éppen jó minőségű, és olcsó cipőt lehet kapni az üzletekben.

— Ennél még jobb, ha 'negyven párat adnak, és azért nem kell fizetni, csak egy nevet odakanyarítani a játékos kiadatásának nyomtatványára.

— Negyven pár cipő?

— Igen. Ez ami biztos, de nem is titkolják.

— És ezenkívül?

— Azt ne tőlem kérdezze.

— De azt remélem, tudja, hogy az elmúlt év legnagyobb igazoláshamisítása hol történt?

— Nem.

— Majd akkor elmondom: Öcsényben. A bátai serdülőcsapat ellen öcsényben kiállt tíz hazai játékos. A bátai gyerekek bácsinak szólították őket, és ez egy kicsit feltűnő lett a játékvezetőnek.

— A következmény?

— A bátai intéző kérte a játékvezetőt, hogy nézze át még egyszer az őcsényiek igazolását, mert neki úgy tűnik, mintha az öregfiúk csapatát állították volna ki a serdülők ellen.

— Ez már túlzás.

— Lehet, de annyi bizonyos, hogy a tíz őcsényi igazolásból, kilenc hamisítött volt.-kas

Minden esztendőben megrendezik a hortobágyi lovasnapokat