Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
1979. február 11, ^ÉPÜJSÁG 7 Könyvtárral és táncos lábbal Szakmunkástanulók szabad időben Pingpongcsata az alagsorban A törvényesség közelről: Mire az ügyész vádat emel i Ot emelet diákság. Ot emelet tanulás, önfeledt vidámság, vagy csendes olvasás, beszélgetés, elmélyült munka. Ot emeleten közel ötszáz gyerek. Az ötszáz sorsban közös, hogy szakmunkás-bizo- nyitvány felé viszi az itt élő ifjú embereket. Fiatalok — szakmunkástanulók. Az ö szabadidős tevékenységüket indultam megismerni. — Ha a szakmunkástanulók szabad idejéről akarsz írni, jobb, ha a kollégiumban kezded és ott is végzed — tanácsolta valaki. * Schroth György kollégium- igazgató szavait hallgatva kezdek hinni a tanács realitásában. Megtudom, hogy a szekszárdi szakmunkásképző intézet mintegy ezernyolcszáz tanulójának 15 százaléka szekszárdi, több mint négyszázan kollégisták, a többiek pedig bejárók. Ez utóbbiak — sajnos — szabad idejük jó részét autóbuszon, vonaton vagy ezek várótermeiben ácsorogva töltik. A tudásért, a szakmunkás-bizonyítványért ugyanannyit tesznek az iskolapadban, mint a társaik, de utána a szabad időből, a tanulásra fordítható órákból rabol el sok időt a mindennapos, fárasztóan monoton ingázás. Nem irigylésre méltó a helyzetük. Az sincs könnyű helyzetben, aki a megyeszékhelyen lakó szakmunkástanulók szabad idejét nyomozza. Elvesznek a város fiatalságának sokadalmában. Ki a megmondhatója annak, hogy százegynéhány táncoló, vagy könyvtárat, zeneműtárat bújó, színházba, moziba járó fiatal közül ki a szakmunkástanuló? Nehéz felismerni és azt hiszem, nem is szükséges. * Az előcsarnok vacsorázni induló vagy onnét érkező csoportoktól hangos. Este hat óra múlott. A szekszárdi szakmunkásképző kollégiumában elérkezett a vacsora ideje. A tálalóablak előtt hosszú sor kígyózik. Akik tovább lépnek, alumíniumtálon viszik a gőzölgő vacsorát. Az ebédlő falán hatalmas festett „vetítővászon”. Heti két estén itt rendezik a filmvetítéseket. Az egyik klubszobából hangos énekszó kúszik a vacsorára várakozók, a beszélgetők közé. A hang után indulva nem nehéz megtalálni a forrást. A daloskor tanul új nótát. Jelenleg tizenkilencen vannak. Lányok, fiúk, akik szeretik a dalt, az éneklést. Csoportjuk talán egy későbbi szakmunkástanuló-kórus magja. * — Napi két órában biztosítunk kimenőt a tanulóknak — mondja Schroth György Könyvtári szieszta kollégiumigazgató. — Délután négy órára mindenkinek be kell jönnie, mert akkor kezdődik a tanulóidő. Elvileg hét óráig. Azért elvileg, mert közben hattól megvacsoráznak a gyerekek és a szakköröknek is engedélyeztük hat órától a foglalkozást. — Milyen szakkörök tevékenykednek a kollégiumban? — Van lövész-, hímző-, barkács- és bélyeggyűjtő- szakkörünk, de ez a felsorolás nem meríti ki a szabad időben a diákokra váró lehetőségeket. Például van egy tánczenekarunk is, amit ugye nem lehet szakkörnek nevezni. Aztán ott van a könyvtár, a pingpongterem, a KISZ-klub, a kollégiumi stúdió is rendszeresen ad műsort és bekapcsolódunk a városi művelődési intézmények programjaiba is. Legutóbb a kubaiak estjén voltak a diákjaink. Kilencvenhárom tanulónknak van színházbérlete és rendszeresek a mozilátogatások is. ★ A könyvtár asztalatai mellett a forgó fotelekben fiúk, lányok olvasnak. A kölcsönzőpult előtt néhányan új könyvre várva állnak türelmesen. A kétezer-ötszáz kötet nem sok, de a kollégiumi könyvtár mellett ott a nagy, az iskolai. Sokan ott tagok, de olvasgatni ide is bejárnak. Egyébként a kollégiumi könyvtár könyveit is rendszeresen cserélik. Az egyik asztal mellett Kevevári János vasipari tanuló az új filmlexikont forgatja. — Nem keresek semmit, csak szeretem olvasni a lexikonokat. Sok érdekes újat lehet így is megtanulni. Egyébként az olvasnivalót az iskolai könyvtárból hozom — mondja. — Mit szeretsz olvasni? — Regényeket, útleírásokat, az utóbbi időben rákaptam a tudományos fantasztikus regényekre. Most is egy olyant olvasok. A szomszéd terem falán körben oklevelek, a fal tövében zongora. — Itt rendszeresen hangversenyeket, előadásokat rendezünk — mond ja az igazgató. — A zeneiskola tanárai havonta egyszer zenei és hangszerbemutatókat tartanak nekünk. Ugyanígy rendszeresek a kollégiumban a TIT-előadások is. Havonta egyszer egészségügyi előadást is rendezünk, de csillagászati kérdésekről is beszélt már itt a bajai és az Uránia csillag- vizsgáló igazgatója. — Szabad időhöz tartozik a sportolás is... — Sajnos korántsem olyan rózsásak a lehetőségeink, mint szeretnénk. A tornatermünkben kevés hely jut ennyi gyereknek, zöldterületünk szinte alig van. Mégis ötvenkét aktív sportoló van a kollégiumban. Velük az egyik nevelő tanár foglalkozik, külön tanórákon, hogy tanidőben is elmehessenek edzésre. Persze a megkülönböztetett bánásmód feltétele a bukásmentesség. Ahogy valaki közülük megbukik, elesett ezektől a kedvezményektől. * — Miről beszéltél az ifjúsági parlamenten? — kérdezem Petz Csillát, a kollégium diáktanácsának titkárát. — Területet kértem a kollégiumnak. Egyszerűen nincs hova kilépnünk. Ha csak egy hosszú, keskeny járda lenne, ahol futhatunk, mozoghatunk, már az is eredmény. De el sem tudom képzelni mi lenne, ha az itt lakó ötszáz diáknak csak a fele egyszerre menne le az udvarra. Azt hiszem, mozdulni sem tudnánk. — Beszélj a diáktanácsról. — Tizenöten vagyunk tagjai. Minden év februárjában a harmadikos DT-tag helyett újat választunk az elsősök közül, de év végéig a harmadikos is tiszteletbeli tag marad. Mi döntünk minden fontos dologban, ami a kollégiumban történik. — Mennyire önálló a diáktanács? — Természetesen együtt dolgozunk a nevelőkkel, de heti egy napon önkormányzatunk van. Akkor a reggeli ébresztőtől a takarodóig mindenütt DT-tagok irányítanak. Előfordult már olyan is, hogy a tanári vezetés egy diákot ki akart zárni a kollégiumból, de mi próbaidőt szavaztunk neki és ezalatt megjavult, máig is kollégista. • — Azt szeretnénk megvalósítani a diákok minél aktívabb közreműködése, önállósága mellett, hogy a fiatal, KISZ-korosztályú tanárok közül is legyen minden területnek, tevékenységnek gazdája — mondja Szabó Ferenc, a szakmunkásképző intézet KISZ-bizottságának a titkára. — Tehát korlátozott a fiatalok önállósága? — Nem. Erről szó sincs, de tudomásul kell venni, hogy ezeknek a tizenéves fiataloknak még szükségük van az irányításra. Persze ez nem lehet durva beavatkozás, de a vadhajtásokat nyesegetni kell. A területfelelősök — ha jól végzik munkájukat — számítanak a diákok öntevékenységére, de nem hagyják elszunnyadni az igényt az aktív, tartalmas munkára, lelkesítik a gyerekeket, kihoznak mindent, amit önállóan esetleg nem végeznének el. * Sötét este ereszkedett a kollégiumra. Egyre több kollégistát von bűvös fénykörébe a televízió. A legfelső emeletről a gitár pengése, orgona zúgása hallik. Cvick Péter vezetésével gyakorol a kollégium tánczenekara. A földszinti klubszobában pedig Hegedűs tanár úr a klasz- szikus táncok alaplépéseire oktatja az érdeklődőket. Az udvari ajtó beszögelésében csendesen beszélgetve cigarettáznak néhányan. Az ötödik emeleten ádáz tv-foci- csatát vívnak a keristák. A kollégium ablakaiból fény árad az utcára. TAMÁSI JÁNOS AZ ÚJSÁGÍRÁSON belül is van szakosodás. Ezt az, aki rendszeresen olvassa lapunkat, már bizonyára észrevette. Jómagam nem vagyok bírósági tudósító, csak voltam valamikor. Veszprém megyében ment el a kedvem tőle, amikor tudósítanom kellett a csajági gyilkos több napos tárgyalását, aki kőtörő kalapáccsal verte szét a tulajdon apja fejét. Nem voltak épületes napok, de persze nem jártak azzal, hogy azóta is ne érdeklődnék a bűnügyek iránt, amivel aligha állok egyedül. Ebben a hajlandóságomban remélem, hogy nemcsak a krimik, továbbá Kojak, Colombo, Keller és Derrick felügyelők játszanak közre, hanem a társadalmi visszásságok iránti kíváncsiság is. Ezek a visszásságok — bűnügyekre gondolok — nem véletlenül jönnek létre. A felderített bűnügyek szereplői előbb-utóbb bíróság elé kerülnek, de az a tapasztalat, hogy arról az útról, mely az ügyész vádemelésével még korántsem ér véget, a szükségesnél kevesebbet tud a közvélemény. Vagyis az olvasók többsége, akiknek általában az is jellemző tulajdonsága, hogy se ügyésszel, se bíróval nincsen semmi dolguk. Az alábbi írás elsősorban nekik szól. Nem bírósági tudósítás tehát, hanem rendszerbe foglalt feljegyzéseim, melyeket annak tudakolása közben készítettem, hogy mi történik addig a pillanatig, amíg az ügyész vádat emel. Ez a pillanat még előttünk van, az ügyet előreláthatólag március végén, vagy április elején tárgyalja majd Szek- szárdon a fiatalkorúak tanácsa. Az eset tehát annyiban rendhagyóbb a szokottnál, hogy legnagyobbrészt fiatalkorú bűnelkövetők szerepelnek benne. A CSELEKMÉNY ÉS A SZEREPLŐK Szekszárdon (alighanem a megyeszékhely legkevésbé őrzött ruhatárából) az Arany János utcai önkiszolgáló étteremből eltűnik egy 8000 forint értékű kabát. A kabátot a 19 éves B. József a Bizományiban nevetséges áron értékesíti. Erre valahogyan felfigyelnek, B. József — aki „megrontásért” már állt a törvény előtt — rendőrkézre kerül, majd előzetesbe, most is ott van. Eközben — végre — arra is felfigyelnek, hogy B. József egy esztendeje munkaviszony nélkül él. Bűntársai: S. Ildikó 16 éves, egyben élettársa is és jelenleg áldott állapotban van. O. Tünde 17 éves, B. Gyöngyi 15 éves és B. Anikó 15 éves. Fokozatosan fény derül teljes működési területükre, ami nem csekély: az önkiszolgáló étterem, a Korzó Áruház, az újvárosi ABC, a Bartina-beli és a Tartsay lakótelepi, az Otthon Áruház, a 160 lakásos alatti csemege- és az itteni ruházati bolt, meg még talán több is. A végeredmény: a legvalószerűtlenebb tételekben összelopott, legalább 30 ezer forint körüli érték, kereken fél év alatt. Ezt nevezik jogi szaknyelven: „többrendbeli, folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett lopás” bűntettének. VALAMENNYI elkövető rendes, sőt olykor jó eredménnyel végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Valamennyiük szülei tisztességesen dolgozó, elfogadható anyagi körülmények között élő emberek. Családi problémáktól azonban nem mentesek, van köztük elvált és olyan helyzetű is, ahol a kiskorú nevelése a nagymamái gegyülésben merült ki. A bűnszövetség tagjai közül szinte valamennyi épp csak belekóstolt a munkába, aztán a könnyebben megszerezhető jövedelmek felé fordult. Szemvillanásból is megértették egymást, alkalmazkodtak a helyzethez és a helyszínhez. „Falaztak” egymásnak, ha kellett, de az is előfordult, hogy a jól öltözött B. Gyöngyi előbb felpróbált, majd félre tetetett magának egy szoknyát: — hogy tudja, később milyen méretűt célszerű lopnia. Szoknya, kabát, hajsütővas, ital, elektromos berendezések, szinte semmi nem maradt ki érdeklődésük köréből. Szép kezdet — mondaná az ember, de nincs igaza. A SZOCIALISTA jogrendszer szinte egyáltalán nem ismer nevelhetetlen bűnözőt, fiatalkorúak esetében pedig különösen nem. Az ő esetükben legfőbb ügyészi utasítás írja elő a fokozott ügyészi felügyeletet, tulajdonképpen a letartóztatás pillanatától. A fentiek közül például csak B. József van előzetes letartóztatásban és B. Anikónak rendelték el állami gondozásba vételét. Az ügyészi felügyelet kiterjed a nyomozásra, a bizonyítási eljárásra és az se elég, ha már a bűncselekmény tökéletesen bizonyítottnak látszik. A fiatalkorúak ügyésze ezek mellett köteles felderíteni az elébe kerülő egész múltját, mintegy nyomon követni azt az utat, mely a törvénnyel való ösz- szeütközésig vezetett. Környezettanulmányt végez, meghallgatja a kiskorú gondozóját, szükség esetén pszichiáter véleményét kéri. (Ebben az esetben erre nem került sor: — B. József és társasága szinte túlságosan is „normális”.) A „kihallgatás” természetesen nem gyerekjáték, de színhelyéül se szükséges valamiféle poros, vasráfcsos kó- tert elképzelni. Az üggyel foglalkozó ügyésznő; magas, karcsú fiatalasszony; szobája ízlésesen berendezett. A kihallgatáson a törvényes képviselő, vagy az ügyvéd jelen van. A fiatalkorúak esetében kötelező a védelem. Végül pedig ügyüket ugyancsak szigorú szabályok szerint összeállított tanács tárgyalja, ahol a szakbíró elnök mellett kötelező, hogy az egyik ülnök pedagógus, a másik nő legyen... ÉS AMI a jelek szerint .úgy tűnhet, hogy nem kötelező? Az mintha a társadalom és ezen belül a szűkebb közösség, a család odafigyelése lenne. Bajos tudomásul venni azt, hogy senki nem figyelt fel életük második évtizedét tiprók kereset nélküli anyagi jó módjára, vagy arra, hogy rendszeresen igyekeznek eladni aligha maguk termelte árukat. Sok minden megtörténik addig, míg az ügyész vádat emel. Még többnek kellene történnie korábban, hogy minél kevesebbek nevelésének színhelyéül kelljen a társadalomnak a büntetésvégrehajtási intézeteket kijelölnie. ORDAS IVÁN Csendes este a KISZ-klubban
