Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

1979. február 11, ^ÉPÜJSÁG 7 Könyvtárral és táncos lábbal Szakmunkástanulók szabad időben Pingpongcsata az alagsorban A törvényesség közelről: Mire az ügyész vádat emel i Ot emelet diákság. Ot eme­let tanulás, önfeledt vidám­ság, vagy csendes olvasás, beszélgetés, elmélyült munka. Ot emeleten közel ötszáz gyerek. Az ötszáz sorsban kö­zös, hogy szakmunkás-bizo- nyitvány felé viszi az itt élő ifjú embereket. Fiatalok — szakmunkástanulók. Az ö sza­badidős tevékenységüket indultam megismerni. — Ha a szakmunkástanu­lók szabad idejéről akarsz írni, jobb, ha a kollégiumban kezded és ott is végzed — ta­nácsolta valaki. * Schroth György kollégium- igazgató szavait hallgatva kezdek hinni a tanács realitá­sában. Megtudom, hogy a szekszárdi szakmunkásképző intézet mintegy ezernyolc­száz tanulójának 15 százalé­ka szekszárdi, több mint négyszázan kollégisták, a töb­biek pedig bejárók. Ez utóbbiak — sajnos — szabad idejük jó részét autó­buszon, vonaton vagy ezek várótermeiben ácsorogva töl­tik. A tudásért, a szakmun­kás-bizonyítványért ugyan­annyit tesznek az iskolapad­ban, mint a társaik, de utá­na a szabad időből, a tanu­lásra fordítható órákból ra­bol el sok időt a minden­napos, fárasztóan monoton ingázás. Nem irigylésre mél­tó a helyzetük. Az sincs könnyű helyzet­ben, aki a megyeszékhelyen lakó szakmunkástanulók sza­bad idejét nyomozza. Elvesz­nek a város fiatalságának sokadalmában. Ki a meg­mondhatója annak, hogy százegynéhány táncoló, vagy könyvtárat, zeneműtárat bú­jó, színházba, moziba járó fiatal közül ki a szakmun­kástanuló? Nehéz felismerni és azt hiszem, nem is szük­séges. * Az előcsarnok vacsorázni induló vagy onnét érkező csoportoktól hangos. Este hat óra múlott. A szekszárdi szakmunkásképző kollégiu­mában elérkezett a vacsora ideje. A tálalóablak előtt hosszú sor kígyózik. Akik to­vább lépnek, alumínium­tálon viszik a gőzölgő vacso­rát. Az ebédlő falán hatal­mas festett „vetítővászon”. Heti két estén itt rendezik a filmvetítéseket. Az egyik klubszobából han­gos énekszó kúszik a vacso­rára várakozók, a beszélge­tők közé. A hang után indul­va nem nehéz megtalálni a forrást. A daloskor tanul új nótát. Jelenleg tizenkilencen vannak. Lányok, fiúk, akik szeretik a dalt, az éneklést. Csoportjuk talán egy későbbi szakmunkástanuló-kórus magja. * — Napi két órában biztosí­tunk kimenőt a tanulóknak — mondja Schroth György Könyvtári szieszta kollégiumigazgató. — Dél­után négy órára mindenkinek be kell jönnie, mert akkor kezdődik a tanulóidő. Elvileg hét óráig. Azért elvileg, mert közben hattól megvacsoráz­nak a gyerekek és a szak­köröknek is engedélyeztük hat órától a foglalkozást. — Milyen szakkörök tevé­kenykednek a kollégiumban? — Van lövész-, hímző-, barkács- és bélyeggyűjtő- szakkörünk, de ez a felsoro­lás nem meríti ki a szabad időben a diákokra váró lehe­tőségeket. Például van egy tánczenekarunk is, amit ugye nem lehet szakkörnek nevez­ni. Aztán ott van a könyv­tár, a pingpongterem, a KISZ-klub, a kollégiumi stú­dió is rendszeresen ad mű­sort és bekapcsolódunk a vá­rosi művelődési intézmények programjaiba is. Legutóbb a kubaiak estjén voltak a diák­jaink. Kilencvenhárom tanu­lónknak van színházbérlete és rendszeresek a moziláto­gatások is. ★ A könyvtár asztalatai mel­lett a forgó fotelekben fiúk, lányok olvasnak. A kölcsön­zőpult előtt néhányan új könyvre várva állnak türel­mesen. A kétezer-ötszáz kö­tet nem sok, de a kollégiumi könyvtár mellett ott a nagy, az iskolai. Sokan ott tagok, de olvasgatni ide is bejárnak. Egyébként a kollégiumi könyvtár könyveit is rendsze­resen cserélik. Az egyik asztal mellett Kevevári János vasipari ta­nuló az új filmlexikont for­gatja. — Nem keresek semmit, csak szeretem olvasni a lexi­konokat. Sok érdekes újat le­het így is megtanulni. Egyéb­ként az olvasnivalót az isko­lai könyvtárból hozom — mondja. — Mit szeretsz olvasni? — Regényeket, útleíráso­kat, az utóbbi időben rákap­tam a tudományos fantaszti­kus regényekre. Most is egy olyant olvasok. A szomszéd terem falán körben oklevelek, a fal tövé­ben zongora. — Itt rendszeresen hang­versenyeket, előadásokat rendezünk — mond ja az igaz­gató. — A zeneiskola tanárai havonta egyszer zenei és hangszerbemutatókat tarta­nak nekünk. Ugyanígy rend­szeresek a kollégiumban a TIT-előadások is. Havonta egyszer egészségügyi előadást is rendezünk, de csillagászati kérdésekről is beszélt már itt a bajai és az Uránia csillag- vizsgáló igazgatója. — Szabad időhöz tartozik a sportolás is... — Sajnos korántsem olyan rózsásak a lehetőségeink, mint szeretnénk. A torna­termünkben kevés hely jut ennyi gyereknek, zöldterüle­tünk szinte alig van. Mégis ötvenkét aktív sportoló van a kollégiumban. Velük az egyik nevelő tanár foglalko­zik, külön tanórákon, hogy tanidőben is elmehessenek edzésre. Persze a megkülön­böztetett bánásmód feltétele a bukásmentesség. Ahogy va­laki közülük megbukik, el­esett ezektől a kedvezmé­nyektől. * — Miről beszéltél az ifjú­sági parlamenten? — kérde­zem Petz Csillát, a kollégium diáktanácsának titkárát. — Területet kértem a kol­légiumnak. Egyszerűen nincs hova kilépnünk. Ha csak egy hosszú, keskeny járda lenne, ahol futhatunk, mozoghatunk, már az is eredmény. De el sem tudom képzelni mi len­ne, ha az itt lakó ötszáz diák­nak csak a fele egyszerre menne le az udvarra. Azt hi­szem, mozdulni sem tudnánk. — Beszélj a diáktanácsról. — Tizenöten vagyunk tag­jai. Minden év februárjában a harmadikos DT-tag helyett újat választunk az elsősök közül, de év végéig a harma­dikos is tiszteletbeli tag ma­rad. Mi döntünk minden fon­tos dologban, ami a kollé­giumban történik. — Mennyire önálló a diák­tanács? — Természetesen együtt dolgozunk a nevelőkkel, de heti egy napon önkormány­zatunk van. Akkor a reggeli ébresztőtől a takarodóig min­denütt DT-tagok irányítanak. Előfordult már olyan is, hogy a tanári vezetés egy diákot ki akart zárni a kollégium­ból, de mi próbaidőt szavaz­tunk neki és ezalatt megja­vult, máig is kollégista. • — Azt szeretnénk megvaló­sítani a diákok minél aktí­vabb közreműködése, önálló­sága mellett, hogy a fiatal, KISZ-korosztályú tanárok közül is legyen minden terü­letnek, tevékenységnek gaz­dája — mondja Szabó Fe­renc, a szakmunkásképző in­tézet KISZ-bizottságának a titkára. — Tehát korlátozott a fia­talok önállósága? — Nem. Erről szó sincs, de tudomásul kell venni, hogy ezeknek a tizenéves fiatalok­nak még szükségük van az irányításra. Persze ez nem lehet durva beavatkozás, de a vadhajtásokat nyesegetni kell. A területfelelősök — ha jól végzik munkájukat — számítanak a diákok öntevé­kenységére, de nem hagyják elszunnyadni az igényt az aktív, tartalmas munkára, lelkesítik a gyerekeket, ki­hoznak mindent, amit önálló­an esetleg nem végeznének el. * Sötét este ereszkedett a kollégiumra. Egyre több kol­légistát von bűvös fényköré­be a televízió. A legfelső emeletről a gitár pengése, or­gona zúgása hallik. Cvick Pé­ter vezetésével gyakorol a kollégium tánczenekara. A földszinti klubszobában pe­dig Hegedűs tanár úr a klasz- szikus táncok alaplépéseire oktatja az érdeklődőket. Az udvari ajtó beszögelésében csendesen beszélgetve ciga­rettáznak néhányan. Az ötö­dik emeleten ádáz tv-foci- csatát vívnak a keristák. A kollégium ablakaiból fény árad az utcára. TAMÁSI JÁNOS AZ ÚJSÁGÍRÁSON belül is van szakosodás. Ezt az, aki rendszeresen olvassa la­punkat, már bizonyára észre­vette. Jómagam nem vagyok bírósági tudósító, csak vol­tam valamikor. Veszprém megyében ment el a kedvem tőle, amikor tudósítanom kel­lett a csajági gyilkos több napos tárgyalását, aki kőtörő kalapáccsal verte szét a tu­lajdon apja fejét. Nem voltak épületes napok, de persze nem jártak azzal, hogy azóta is ne érdeklődnék a bűnügyek iránt, amivel aligha állok egyedül. Ebben a hajlandó­ságomban remélem, hogy nemcsak a krimik, továbbá Kojak, Colombo, Keller és Derrick felügyelők játszanak közre, hanem a társadalmi visszásságok iránti kíváncsi­ság is. Ezek a visszásságok — bűnügyekre gondolok — nem véletlenül jönnek létre. A felderített bűnügyek szereplői előbb-utóbb bíróság elé ke­rülnek, de az a tapasztalat, hogy arról az útról, mely az ügyész vádemelésével még korántsem ér véget, a szük­ségesnél kevesebbet tud a közvélemény. Vagyis az olva­sók többsége, akiknek általá­ban az is jellemző tulajdon­sága, hogy se ügyésszel, se bíróval nincsen semmi dol­guk. Az alábbi írás elsősorban nekik szól. Nem bírósági tu­dósítás tehát, hanem rend­szerbe foglalt feljegyzéseim, melyeket annak tudakolása közben készítettem, hogy mi történik addig a pillanatig, amíg az ügyész vádat emel. Ez a pillanat még előttünk van, az ügyet előreláthatólag március végén, vagy április elején tárgyalja majd Szek- szárdon a fiatalkorúak taná­csa. Az eset tehát annyiban rendhagyóbb a szokottnál, hogy legnagyobbrészt fiatal­korú bűnelkövetők szerepel­nek benne. A CSELEKMÉNY ÉS A SZEREPLŐK Szekszárdon (alighanem a megyeszékhely legkevésbé őr­zött ruhatárából) az Arany János utcai önkiszolgáló ét­teremből eltűnik egy 8000 fo­rint értékű kabát. A kabátot a 19 éves B. József a Bizo­mányiban nevetséges áron értékesíti. Erre valahogyan felfigyelnek, B. József — aki „megrontásért” már állt a törvény előtt — rendőrkézre kerül, majd előzetesbe, most is ott van. Eközben — végre — arra is felfigyelnek, hogy B. József egy esztendeje mun­kaviszony nélkül él. Bűntár­sai: S. Ildikó 16 éves, egyben élettársa is és jelenleg áldott állapotban van. O. Tünde 17 éves, B. Gyöngyi 15 éves és B. Anikó 15 éves. Fokozato­san fény derül teljes műkö­dési területükre, ami nem csekély: az önkiszolgáló ét­terem, a Korzó Áruház, az újvárosi ABC, a Bartina-beli és a Tartsay lakótelepi, az Otthon Áruház, a 160 lakásos alatti csemege- és az itteni ruházati bolt, meg még talán több is. A végeredmény: a legvalószerűtlenebb tételek­ben összelopott, legalább 30 ezer forint körüli érték, kere­ken fél év alatt. Ezt nevezik jogi szaknyel­ven: „többrendbeli, folytató­lagosan, bűnszövetségben el­követett lopás” bűntettének. VALAMENNYI elkövető rendes, sőt olykor jó ered­ménnyel végezte el az általá­nos iskola nyolc osztályát. Valamennyiük szülei tisztes­ségesen dolgozó, elfogadható anyagi körülmények között élő emberek. Családi problé­máktól azonban nem mente­sek, van köztük elvált és olyan helyzetű is, ahol a kis­korú nevelése a nagymamái gegyülésben merült ki. A bűnszövetség tagjai közül szinte valamennyi épp csak belekóstolt a munkába, aztán a könnyebben megszerezhető jövedelmek felé fordult. Szemvillanásból is megértet­ték egymást, alkalmazkodtak a helyzethez és a helyszín­hez. „Falaztak” egymásnak, ha kellett, de az is előfordult, hogy a jól öltözött B. Gyön­gyi előbb felpróbált, majd félre tetetett magának egy szoknyát: — hogy tudja, ké­sőbb milyen méretűt célsze­rű lopnia. Szoknya, kabát, hajsütővas, ital, elektromos berendezések, szinte semmi nem maradt ki érdeklődésük köréből. Szép kezdet — mon­daná az ember, de nincs igaza. A SZOCIALISTA jogrend­szer szinte egyáltalán nem ismer nevelhetetlen bűnözőt, fiatalkorúak esetében pedig különösen nem. Az ő esetük­ben legfőbb ügyészi utasítás írja elő a fokozott ügyészi felügyeletet, tulajdonképpen a letartóztatás pillanatától. A fentiek közül például csak B. József van előzetes letartóz­tatásban és B. Anikónak ren­delték el állami gondozásba vételét. Az ügyészi felügyelet kiterjed a nyomozásra, a bi­zonyítási eljárásra és az se elég, ha már a bűncselek­mény tökéletesen bizonyított­nak látszik. A fiatalkorúak ügyésze ezek mellett köteles felderíteni az elébe kerülő egész múltját, mintegy nyo­mon követni azt az utat, mely a törvénnyel való ösz- szeütközésig vezetett. Kör­nyezettanulmányt végez, meghallgatja a kiskorú gon­dozóját, szükség esetén pszi­chiáter véleményét kéri. (Eb­ben az esetben erre nem ke­rült sor: — B. József és tár­sasága szinte túlságosan is „normális”.) A „kihallgatás” természe­tesen nem gyerekjáték, de színhelyéül se szükséges va­lamiféle poros, vasráfcsos kó- tert elképzelni. Az üggyel foglalkozó ügyésznő; magas, karcsú fiatalasszony; szobája ízlésesen berendezett. A ki­hallgatáson a törvényes kép­viselő, vagy az ügyvéd jelen van. A fiatalkorúak esetében kötelező a védelem. Végül pedig ügyüket ugyancsak szi­gorú szabályok szerint össze­állított tanács tárgyalja, ahol a szakbíró elnök mellett kö­telező, hogy az egyik ülnök pedagógus, a másik nő le­gyen... ÉS AMI a jelek szerint .úgy tűnhet, hogy nem kötelező? Az mintha a társadalom és ezen belül a szűkebb közös­ség, a család odafigyelése lenne. Bajos tudomásul ven­ni azt, hogy senki nem figyelt fel életük második évtizedét tiprók kereset nélküli anyagi jó módjára, vagy arra, hogy rendszeresen igyekeznek el­adni aligha maguk termelte árukat. Sok minden megtör­ténik addig, míg az ügyész vádat emel. Még többnek kellene történnie korábban, hogy minél kevesebbek neve­lésének színhelyéül kelljen a társadalomnak a büntetés­végrehajtási intézeteket ki­jelölnie. ORDAS IVÁN Csendes este a KISZ-klubban

Next

/
Oldalképek
Tartalom