Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
1979. február 7. "népújság 5 Nyersanyag a húskombinátnak. £püi- s----—-----------------—----—-----------------------------------------------------------egyre i nkább láthatóvá válik, mekkora lesz majd a Szekszárdi Húskombinát. Ez a fontos élelmiszeripari üzem rengeteg nyersanyagot kíván, évente 550 ezer hízót. Hogyan lesz ennyi nyersanyaga a kombinátnak, ezt próbáljuk az alábbiakban bemutatni. Háromszázezer hízóról van szó! " Tolna megyei közös « gazdaságok és a háztájik fontos feladatot vál- ———1 lalnak magukra, amikor egyre több sertést tartanak. A rendszeres, év eleji állatszámláláskor derül ki, hogy több a koca, ennek következményeként több hízóra számíthatunk. Az élelmiszer- gazdaság ezen ága a lakosság életszínvonala alakulásában is jelentős tényező. Hiszen nem mindegy, mikor, menynyi és milyen hús kapható. Az egyenletes, tehát a hullámvölgy nélküli, folyamatos tenyésztés azt is föltételezi, hogy jó az abrakellátás, egészséges az állomány. Természetesen a sertés-ciklus ismert hullámvölgyét teljesen nem lehet eltüntetni, de enyhíteni igen. Amíg hagyományos sertés- tartás volt az üzemekben, bizony a természet szeszélyének voltak kitéve a gazdaságok, manapság megfelelő vegyszerek, antibiotikumok segítik az állattenyésztő szakembe- rcKet. Mindinkább tért hódít az iparszerű sertéstartás, amelynek az a lényege, hogy teljesen zárt rendszerben nevelődik fel az állat, higiénikus körülmények között. Az a régi tartási mód, hogy kiengedjük a disznót a legelőre, este eléöntünk egy kis moslékot, ha pedig hízásra fogjuk, bezárjuk és csak kukoricával tartjuk — ma már a múlté, még a legmaradibb egyéni gazda sem foglalkozik ilyen sertéstartással. Megjelentek a korszerű tápok, új tartási technológiákat dolgoztak ki, s alkalmaznak a gyakorlatban. A sertéstartás forradalmaként is föl lehet fogni az immár egy évtizede Tolna megyében is működő' Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozását (ISV), amelynek az országban 340, a megyében pedig 36 taggazdasága van. Az ISV technológiának az a lényege, hogy battériában, fémkutricákban temperált körülmények között, korszerű lápokkal tartják a sertést. Előnye, hogy a régi épületek is felhasználhatók, ugyanakkor a legkorszerűbb az ismert technológiák közül. Az ISV Tolna megyében széles körű szervező munkához fogott, hiszen a Szekszárdi Húskombinát nyersanyagszükségletét legjobb volna csak Tolna megyéből előteremteni. A megyei sertésállományt valamivel több mint félmillióra becsülik, évente az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok mintegy 400 ezer hízót adnak el. Az ágazat fejlesztése indokolt, rendelkezésre áll épület, sok helyütt az évekkel korábban épült ólakat nem használják, miután az újat birtókba vették. A meglévő épületek belső átalakítása több sertés kibocsátását teszi lehetővé, hiszen egy-egy teremben 80— 150 malacot is el lehet helyezni, holott annak előtte ekkora térségben csak negyven malac fért volna el. Rövidebb az ISV technológiával előál- na. lított sertés hízási ideje is. És legfontosabb: a takarmány rendkívül jó hasznosulása. A higiénikus sertéstartási eljárás alkalmazásával az új beruházás tíz százalékkal hatékonyabb, mint más eljárások esetében, a meglévő telepek e technikával történő felszerelése pedig huszonöt százalékos kapacitás- növekedést eredményez, ugyanakkor a sertéshús előállítása 6—8 százalékkal olcsóbb. Mindezekből érthető, hogy a Tolna megyei gazdaságok szívesen állnak az ISV „zászlaja” alá. A napokban alkalmunk volt négy sertéstartó telepet megvizsgálni, s tapasztalataink is igazolják mindazt, amit az ISV vezető szakemberei tájékoztatóul riportunk előtt elmondottak. A tolnai Aranykalász Mgtsz a fejlesztés előtt 1400 hízót bocsátott ki telepéről. Fácánkerten hozzáfogtak egy nagy munkához, amelynek az a lényege, hogy régi ólakat alakítottak át. Behelyezték a klímaberendezést, a kutricá- kat, vizet, villanyt és a fűtést és máris 2077 hízott sertést tudnak évente kibocsátani. Az első kedvező tapasztalatok arra késztették a termelőszövetkezet vezetőségét, hogy ne álljanak meg a fejlesztéssel. így a battériás malacnevelés fokozása érdekében 200 férőhelyes kocaszállást építenek. Amennyiben ez az épület is „üzembe” áll, úgy a telepről évente 2500 hízót tudnak majd eladni. Szó van arról, hogy átveszik az ISV-től az abrafcreceptet is, azaz nem saját keverésű takarmányt használnak fel. Miután az ország több jelentős gazdaságában már kipróbálták az ISV-takarmányo- kat, várható, hogy Tolnán is sikerrel alkalmazzák majd. Egyébként a tolnai szövetkezetben a sertéságazat fejlesztése 790 ezer forintba került. Amennyiben új épületek készültek volna, az összeg a kétszeresét is elérhette volA pálfai termelőszövetkezet sertéstelepe bemutató gazdaság. Mint Lakos József elnök elmondta, örömmel nyugtázzák, hogy példájukat már tucatnyi gazdaság követi és némelyik még jobb eredményt ért el a tavalyi gazdasági évben, mint a mintagazdaság. Holott tudni kell, hogy ez a gazdaság sertéstartásban a megyei legjobbak között van. A telepről tavaly 18,5 millió forint értékű hízót vittek el. Az egy dolgozóra jutó évi termelési érték 930 000 forint, jobb, mint az ipari üzemekben. A korszerű technológia, a zárt tartási rendszer biztos „megélhetést” ad a szövetkezetnek. Nincs akkora kockázat, mint a hagyományos állattartásnál. A pálfai szövetkezetből az ISV-fej- lesztés előtt 4500 hízót adtak évente a népgazdaságnak, jelenleg hazezer hízót adnak el. A fejlesztésre felhasználtak 2,4 millió forintot. Itt elsősorban a nevelési fázist korszerűsítették. Ennek eredménye, hogy a malacelhullás csak 2,8 százalék, ami már világszínvonalnak nevezhető. Jelenleg is folyik a telep fejlesztése, bővítése. Épül egy 240 férőhelyes kocaszállás, iiogy növelni tudják a hízók számát. A felsőnánai Kossuth Mgtsz-ben az ISV-program a múlt év második felében indult. Ebben a szövetkezetben régtől fogva jó hagyományai vannak a sertéstartásnak, gazdaságos is volt ez az ágazat, mégis vállalkoztak az újabb technológia alkalmazására. „Űj” telepet építenek. Felhasználják a régi épületeket és néhány újat is építenek, ahogy a technológia azt megkívánja. A szövetkezetből a fejlesztés előtt 1240 hízót adtak el az állatforgal- minák, a következő években pedig már 4500-at tudnak adni. A beruházást 1980-ban fejezik be. Épül egy új, 936 férőhelyes nevelőépület, új, 51 férőhelyes higiénikus fiazHalász Istvánná nyugdíjas téesztag Pálfán, tavaly csaknem egymillió forintot termelt X *■ Egészségesek, szépek az ISV-malacok tató, 200 férőhelyes kocaszól- lás, és két hizlalda építését tartalmazza a program. Végeredményben itt csaknem teljesen új telepről van szó, hiszen csak két régi épületet használnak fel. De a telephez tartozó közművekkel — út, víz, kazán, stb. — együtt is az építkezés bekerülési költsége 16 millió forint körül lesz. Természetesen ehhez a Dőbröközőn új malac nevelőt építettek szövetkezet állami támogatást is kap, amely körülbelül 10 millió forintot tesz ki. A döbröközi “Zöld Mező Mgtsz is csatlakozott, a programhoz. Itt új épületekben helyezték el a battériákat. Ez a közös gazdaság azt várja az új programtól, hogy tiszta jövedelmének jelentősebb részét az állattartási adja, s előlép a sertéstartás fő ágazattá — a növénytermesztés* elé. 6000 hízó kibocsátása a terv, de a terület, a fejlesztési lehetőség' — a szövetkezetnek van anyagi ereje hozzá —, a munkaerő megléte azt teszi bizonyossá, hogy nem kell a következő ötéves terv végét megvárni, hogy évi tízezer hízót küldjenek Döbrüközről a Szekszárdi Húskombinátba. A négy megyei, s itt bemutatott gazdaság részvétele az ISV-programban, bizonyítja, hogy van lehetőség a Tolna megyei sertéstartás növelésére. A nagykónyi szövetkezetben tizenötezer hízót kibocsátó telep épül, és a következő években újabb négy óriási telep kiépítését tervezik. Felsőnánán a szövetkezet saját építőrészlege és karbantartói szerelik fel az ISV-technikát A tolnai szövetkezet régi épületeiben helyezték el a kutricákat H égeredményben az ISV■ program azt ígéri, hogy mire a húskombinát i I teljes üzemben lesz, 1981-ben, akkorra 300 ezer hízót tudnak az ISV partnergazdaságok Tolna megyei telepeiről Szekszárdra küldeni. S tegyük még ehhez hozzá azt is, hogy más sertéstartási szisztéma is él a megyében, sőt a háztáji gazdaságok produktumára is számíthatunk, tehát 1981-re eléri a Tolna megyei sertéstartási ágazat azt a szintet, ami szükséges a korszerű vágóhíd kiszolgálásához. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: BAKÓ JENŐ Bérál Inréné »«Ital flwl