Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

1979. február 6. Képújság 5 Huszonhét egyesület - négyszáz versenyző v1 1 ■ ■ ..................... F elnőtteknél i győztes: Reisch József (Németkér) Csapatversenyben 1. Pincehely. 2. Öcseny Az ifjúságiak mezőnye ezer méter után Mintha minden összeeskü­dött volna, hogy ne sikerül­jön — vagy legalábbis meg­zavarja — a labdarúgók me­zei futóversenyét. Az első zavaró körülmény akikor je­lentkezett, amikor az edzők tanácskozása volt. Hogy mi­ért? Azt az edzők tudják legjobban, és talán nem is tartozik a nagy nyilvános­ságra. Ezt még tetézte, hogy vasárnap hajnalban eleredt az eső, és akkor csendesedett, állt el, mire a labdarúgók autóbuszaikba, gépkocsijaik­ba szálltak, hazaindultak. Elsőnek a pincehelyiek ér­keztek, majd jöttek a szek­szárdi sportiskolások, a ger- jeniek. Kilenc órára közel kétszáz Labdarúgó toporgott, és sűrűn nézegette az eget: vajon megkegyelmez-e az időjárás? A pályakijelölés már nyolc óra után megkezdődött, de a köd miatt csak gyanítani le­hetett, merre is járnak, látni nem lehetett őket. A verseny kezdetére aztán valamelyest felszállt a köd, így legalább sejteni lehetett a verseny út­vonalát, azt, hol kell keres­ni a letűzott zászlót, ahol el kell fordulni. Kilenc óra után szinte per­cenként érkeztek a jármű­vek. A sportolók egy része az autóbuszban maradt, a másik részük a MÉM Repülőgépes Szolgálat kellemesen fűtött helyiségében latolgatta a ver­seny esélyeit. A hangár előtt vagy száztövenen az eső elől, a fal mellé húzódtak, és ott várták türelmetlenül a rajtot. Tíz perccel tíz óra előtt a hangosbeszélő felszólította a legfiatalabbakat, hogy gyüle­kezzenek a rajthelyen. Nyolcvan serdülő igyekezett lelkesedéssel, becsvággyal, hogy mielőbb nekivághasson a távnak. Előtte azonban meg kellett hallgatniuk a tudnivalókat, többek közt azt, hogy beérkezéskor min­denki kap egy számot, és az­zal fel kell iratkozni a listá­ra, mert csalk így lehet a pontos sorrendet megállapí­tani. Utólag kiderült, a leg­fiatalabbak közül többen nem figyeltek oda, így mi­után befutottak a célba, nem álltak a sorba, így inem is ke­rülhettek az eredménylistá­ra. Érdekesen alakult — mint utólag kiderült — a nyolcvan serdülő megoszlása. Megyebajnokságban szerep­lő egyesületek közül csak a kisdorogiak hoztak serdülőt, szám szerint négyet. A Szek­szárdi Sportiskolának har­minc, Bátának nyolc, Duna- szentgyörgynek három ilyen korú labdarúgója indult, míg a Szekszárdi Spartacus harmincöt versenyzővel kép­viseltette magát, ebből hu­szonnyolc a kajak-kenu, míg hét a kerékpáros-szakosztály tagja volt. A Szekszárdi Sportiskola fiataljai bírták legjobban a távot, de dicséretes módon helytálltak a Spartacus fia­taljai, sőt a dunaszentgyörgyi Polgár Sándor is, ő nyolca­diknak, a kisdorogi Máté Ferenc tizenkettediknek ér­kezett célba. Ebben a ver­senyszámban a legjobb húsz sorrendje: 1. Ferkelt Zoltán, 2. Molnár Tamás, 3. Bosnyák József (mindhárom Sz. Sí), 4. Nagyváradi Pál (Sz. Spart.), 5. Oszter Zoltán (Sz. Spart.), 6. Papp Mihály (Sz. Sí), 7. Inger József (Sz. Spart.), 8. Polgár Sándor (Dunaszent- györgy), 9. Bojtos György (Sz. Sí), 10. Hetlik János (Sz. Spart.), 11. Hanák Árpád (Sz. Sí), 12. Máté Ferenc (Kisdo- rog), 13. Töttős Attila (Sz. Sí), 14. Tóth Lajos (Sz. Sí), 15. Tóth József (Sz. Sí) 16. Vida János (Tengelic), 17. Nagy István (Sz. Spart.), 18. Rórh Antal (Sz. Spart.), 19. Radochi István (Báta), 20. Halász Tamás (Sz. Sí). Az ifjúságiak — mivel az ő távjuk 3000 méter volt — a hangártól távolabb gyüle­keztek. Ahogy a népes cso­port a rajthely felé tartott, már látni lehetett, hogy itt az indulók száma túlhaladja a százat. Utólag kiderült: 111 ifjúsági rajtolt. Köztük volt a Szekszárdi Spartacus két kajakozója és három kereke­se is. A sportiskolások ebben a korcsoportban harmincegy fiatallal szerepeltek. Rajt után csak sejteni lehetett, va­jon merre jár a mezőny. Az eső vigasztalanul esett, a köd rátelepedett a repülőtérre. Szerencsére az ifjúságiakat ez különösképpen nem zavarta, és élvezetes harc alakult ki a jobb helyezésekért. Első­nek a paksi Wolf Márton ér­kezett célba, 2. helyen a Szekszárdi Spartacus kajako­zója Tóth Csaba, míg har­madiknak Halász Zoltán, a magyar kerékpáros-váloga­tott tagja érkezett. A további sorrend: 4. Törő József (Apar- hant), 5. Hujbert Gyula (Sz. Sí), 6. Bérdi Zsolt (Tolna), 7. Nagy István (Tolna), 8. Stefán Károly (Sz. Sí), 9. Papp Lajos (Sz. Sí), 10. Hor­váth József (Sz. Sí), 11. Új­vári Mátyás (Kisdorog), 12. Heidecker János (Aparhant), 13. Komáromi Tibor (Sz. Sí), 14. Hajdekin István (Báta), 15. Trazer Róbert (Tolna), 16. Palkó György (Aparhant), 17. Marcsa Attila (öcsény), 18. Madburger András (öcsény), 19. Fekete László (Pincehely), 20. Juhász László (Pince­hely). Ebben a kategóriában nem­csak az egyéni győzteseket; hanem a legjobb csapatokat is rangsorolták. A sportisko­la (Hujbert, Stefán, Papp) versenyzői bizonyultak leg­jobbnak, így az 1. helyre ke­rültek. Második helyen a tol­nai csapat végzett (Bérdi, Nagy, Trázer). Az aparhan- tiak az előkelő 3. helyen vé­geztek (Törő, Heidecker, Palkó). További sorrend: 4. Szekszárdi Sportiskola II., 5. Paks, 6. Pincehely. Valamelyest javult az idő, a pálya feléig már el lehetett látni, amikor a felnőttek gyü­lekeztek a rajthelyen. Mivel itt név szerinti nevezés nem volt, csak utólag, a beérke­zések alapján lehetett meg­állapítani az indulók számát. A versenybíróságot is meg­lepte, 210-en iratkoztak fel, ugyanakkor akadtak vagy húszán, akik nem futották végig a távot, feladták. 1500— 2000 méter után már kiala­kult az élmezőny. Kétezer méternél a faddi Kertész biz­tosan vezetett — aki tavaly pályatévesztés miatt csak 2. lehetett. A tavalyi győztes cikói Kocsis Imre közvetlen az élboly mögött futott. Leg­alább ötszázan szorongtak a befutóhelynél, hogy szem­tanúi lehessének az izgalmas versenynek, hogy elsőként értesüljenek, kié lesz a győ­zelem, ki a leggyorsabb a megye felnőtt labdarúgói kö­zül. Mindenki kérdezte, ku­tatta ki a győztes, mert nem ismerték. Mint kiderült, nem nagyon ismerhetik, hisz nem a megyebajnokságban sze­replő csapatok közül került ki, hanem a németkéri együt­tesből. Neve: Reisch József. Közvetlen mögötte érkezett célba Kertész Gyula, míg a 3. hely egy helybélinek ju­tott, Hajnovics Zoltán sze­mélyében. A DMSC-s Vida József 6. lett, úgyszólván vele egy időben érkezett klubtár­sa Nagy Béla is. Ezekben a másodpercekben döbbentek rá, ha Dombóvárról nem öten jönnek, könnyedén megnyer­<4 hették volna a csapatver­senyt. A felnőtteknél a to­vábbi sorrend így alakult: 4. Stercz József (TÁÉV SK), 5. Herner János (öcsény), 6. Vida József (DMSC), 7. Ker­tész József (Bogyiszló), 8. Horváth Tibor (Pincehely), 9. Nagy Béla (DMSC), 10. Nagy Sándor (öcsény), 11. Kocsis Imre (Cikó), 12. Guttengéber Tamás (Nagydorog), 13. Ju­hász János (Pincehely),' 14. Balsai Károly (Dunaszent- györgy), 15. Bagi József (Tol­na), 16. Kántor László (Pin­cehely), 17. Széles Attila (Sz. Spart.), 18. Walter István (Sz. Dózsa), 19. Kubatovics János (Bogyiszló), 20. Bőm Zoltán (Kisdorog). Csapatban a pincehelyiek bizonyultak legjobbnak (Ju­hász I., Kántor, Pető, Kuvik, Juhász II.). A legnagyobb meglepetés: az őcsényi csa­pat a 2. helyet szerezte meg (Hajnovics, Herner, Nagy, Balogh, Fodor). A TÁÉV SK csapatának a 3. hely jutott (Stercz, Böröcz, Flaskár, Agó- csi, Molnár). A Dombóvári MSC csapata annak ellenére, hogy csak öten indultak a 4. helyet szerezte meg. Annyi bizonyos, ha ők nyolc-kilenc emberrel részt vesznek, övék az első hely és a 5 labda. További sorrend: 5. Báta­szék, 6. Tolnai VL, 7. Sz. Dó­zsa II, 8. Báta, 9. Fadd, 10. Nagydorog, 11. Kisdorog, 12. Hőgyész. A dunaszentgyör- gyiek közvetlen Hőgyész mö­gött végeztek. A verseny után került sor az eredményhirdetésre, a díj­átadásra. Ezeket Becze Ist­ván, a labdarúgó-szövetség elnöke és dr. Szűcs László, a szövetség főtitkára adta át. Néhány perccel a célba ér­kezése után beszélgettünk a győztessel, Reisch Józseffel: — A németkéri csapatban mint középpályás játszom. Szeretem ezt a posztot, ott sokat lehet mozogni. Heten­ként négy-öt napon tartok edzést, 10—15 ezer métert fu­tok. Dunaújvárosban a MÁV- nál dolgozom, mint üzem­mérnök. Szekszárdon a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában végeztem 1972-ben, majd Győrben a Közlekedés- és Távközlési Főiskolán szerez­tem diplomát. Hogy számí­tottam-e a győzelemre? Tit­kon reménykedtem, de a faddi fiú úgyszólván végig vezetett, és csak a cél előtt 3—400 méterrel tudtam meg­előzni. Örülök, hogy sikerült bizonyítani a németkéri egyesületnek ezzel elismerést szerezni. Befejeződött a nagy ver­seny, elvonult a tömeg. Ott maradt viszont a százötven jármű és mintegy hatszáz ember nyoma. Elég lesz a repülőtér bejáratának kör­nyékén rendet teremteni, az irodákat, a pihenőszobákat a behordott sártól megszaba­dítani. Köszönet és elismerés a MÉM Repülőgépes Szolgá­lat őcsényi bázisának, hogy A felnőttverseny győztese: Reish József minden ellenszolgáltatás nél­kül — a versenybírósághoz hasonlóan — mindent meg­tettek a siker érdekében. Annak eldöntését viszont, hogy ilyen időjárás ellenére négyszázan megjelentek, il­letve végigfutották a távot, az olvasóra bízzuk, vajon si­kert hozott-e a labdarúgók második nagy mezei futó­versenye. —kas— Schaffer István (SI) átveszi a szövetség vezetőitől a lab­dákat Az ifjúságiak győztese: a pák si Wolf Márton a célban Rajtol a sedülők mezőnye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom