Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

1979. február 4. Képújság n Moziorgona Apa arca kidagadt, teljes erőből riadót fújt a trom­bitáján a fejvesztetten rohangáló (katonáknak, máskor rendőröknek vagy tűzoltóknak. Az elveszett gyermek siratásához Apa hegedűje zokogott szívettőpően, s az ő húrjain csendült fel a szerenád is a gondolában ringa- tódzó szerelmespárnak. Mellette Albert bácsi dobja pergett a menetelőknek, s ő durrogatott nagyokat az üstddbon is, ha ketten egymásba ütköztek, pofon csat­tant, vagy belerúgtak valókibe, netán összerohant két autó vagy vonat. Alkalmas pillanatokban Albert bácsi aJklarinétjét kapta elő, s fújt rajta rikoltó vagy andalí­tó dallamokat. A bajai moziban élveztem mindezt, ámulön vagy kacagva követve Chaplin, Buster Keaton, Fatty, Zigot- to és Zigomár, Stan és Pan, Harold Lloyd kalandjait. A némafilm hőskorában^ a húszas évek elején. Később Pesten nagyobb zenekarokkal is találkoztam a mozik­ban, amelyek már nemcsak a filmeket kísérték, hanem vetítés előtt és a szünetekben kis hangversenyt is ad­tak, míg a nagyérdemű közönség perecet ropogtatott és krachedlit vagy málnaszörpöt iszogatott. Egy jegysze­dő pedig hatalmas pumpával járt körbe és illatfelhőket szórt a széksorok fölé. Párizsban, a híres Gaumont Patace-ban aztán mo­ziorgonát is hallhattam. Gyönyörűen zengett a négy manuálós, 1200 sípos, hatalmas hangszer, de már csak kuriózumként — hiszen 1964-ben jutottam el álmaim városába. Virtuóz dzsesszmelódiákat játszott a Gau­mont utolsó orgonistája, Gilbert le Roy. Feledhetetlen élmény volt. Akkor már „csak” 2500 személyes volt a világ va­laha legnagyobb, 6000 nézőt is befogadni képes mozija, amely egyre zsugorodott, míg végül 1972-ben végleg be­zárták. A Gaumont-t elsirató újságcikkekből akkor nem derült ki, mi lett az ugyancsak a világ legnagyobb- jának hirdetett moziorgona sorsa. Nemrég arról olvastam egy képes propaganda- kiadványban: megmenekült a legendás hangszer, nem került az ócskás telepre. Restaurálták, modernizálták és újból üzembe helyezték Nogent-sur-Morne-ban. Egy másik megmentett műemlékben, a párizsi híres vásár­csarnok, a Les Halles egyik vastraverzes üvegcsarno­kában, amelyből művelődési ház lett Nogent-ban. Kor­szerűsítették a klaviatúráját, a levegőellátását és a síp­ládájára két új táblaképet is festettek. Még tavaly, az év végén adtak először hangversenyt az újjáépített or­gonával. Gilbert le Roy játszott, a Gaumont utolsó or­gonistája, akinek a játékában én is gyönyörködhettem még. Szép gesztusként le Roy-t kinevezték a ház tisz­teletbeli orgonistájává. A tudósítás arról is beszámolt, hogy a megmentett moziorgona megszólaltatásához nemcsak a régi idők mozijának koros rajongói zarándokoltak el, hanem sok fiatal is. Gondolom, a tévé burleszk-felújításai tették kíváncsivá őket a moziorgonára. Szép hangverseny lehetett. Kár, hogy valószínűleg sosem jutóik már el Nogent-ba, nem hallhatom többé az utolsó moziorgonát. Nem hallottam róla ugyanis, hogy bárhol másutt a világon őriznének még mozior­gonát. HOMORÓDI JÓZSEF „At the Serpentine”, hir­deti a Henry Moore-tárlat katalógusának címoldala, a Szerpentin pedig a londoni Hyde-park kedves tava, és így hívják a tó partján húzó­dó sétautat is. 1978 nyarán és őszén a tó másik partján, a parik templomocskája kö­rül1, a Szerpentin híd közelé­ben állították fel és ki a 80 éves angol szobrász, az 1948- as velencei bienmálé 'nagydí­jasa kilenc nagyméretű már­vány- és bronzszobrát a park rétjein és lombos fáinak kö­zelében, jó helyzetből szem­lélve a szobrokat még a tó távolabbi tükre is látható. Moore tömegből kibomlott alakzatai valóban szinte kö­vetelik a szabad természeti környezetet (így ül szinte időtlenül a Király és Király­nő egy felsőangliai tó part­ján, másolata az antwerpeni szabadtéri múzeumban), hi­szen maguk is a természeti környezetből kinőtten talál­ták meg művészi alakjukat, akár a folyók sodrása vagy a végnélküli erózió formálta volna őket arra az alakra, ami a szobrász munkája nyomán látható. És ' bizony Moore-tól na­gyon távol állhat így az em­lékműszobrászat igénye (bár magánák a térnek és időnek emel emlékműveket), pedig a Serpentine Road a Hyde parkban a Wellington mú­zeumtól (ebben Canova pu­cér Napóleon-gladiátora), akár a közkedvelt Aikhillész szobortól (amely nem Akhil- lészt ábrázolja) -az Albert Memorial-ig vezet, amely London közismerten legízlés. telenebb emlékműve, és va­laha bizony a Kristálypalota is ezen a környéken állt. Bi­zonnyal nem minden célza­tosság nélkül települt ide ez a szabadtéri szoborkiállítás, amelynek szép kiegészítése a Serpentine Gallery-ben lát­ható fafaragások és más kis­plasztikák, belső terekre ter­vezett szobrok sora: bennük a természet alapformáihoz visszatalált plasztika szem­hez és kézhez simuló, csak első pillantásra amorf, a Henry Moore játékai képzelet kiegészítésével ol­dottabb testformákat ihlető — fekvő anya gyermekével, fekvő drapériás és meztelen figurák, több részből álló, csak a nézetek megválasztá­sával kiegészülő nőalakok, torzók, pillangó, összegöm­bölyödött fekvő alak, bolt­íves formák, guggolok, bir­ka; orsók, csigolyák stb. — alkotásai. Az Arts Council kiadásá­ban megjelent (hozzám ba­ráti kegyből és baráti köz­vetítéssel jutott) katalógus színes borítja jól érzékelteti a zöld környezet, a fehér márvány és a vöröses bronz (közöttük a tó piszkoszöld tükrözései) remekül harmo­nizáló szín- és formaegyüt­tesét, más fényképek ugyan­így a Moore-szobrok termé­szeti alapformáit a műterem­ben: kagylók, fosszilis vagy még eredeti anyagú, akár agyagból a kéz játékaival formált állatcsontok, csigák és csigolyák, kavicsok és uszadékfák az artisztikusra rendezett polcokon. A szabadtéri tárlat külön érdekessége, hogy Moore szobrai jórészt közvetlenül a „fűből nőnek ki”, gondosan kerülik a posztamenseköt. Másrészt pedig az alkotások­hoz hozzányúlni, kívánatos formáikat és felületüket megsimogatni, a fekvő bronzhölgyek ölébe ülni, a domború formákat szemmel és kézzel egyaránt végigta­pogatni szabad. így szinte elemi, de mindenképpen szi- nesztetikus élmény tehát az, amit a szobrok látogatóiknak nyújtanak. A tárlat nemcsak „év­fordulós”, de kivételes ér- dekességű volt tehát: sehol egy ikarcosabb él vagy érde- sebb felület (csupán egy „tö­rött” bronzfigurán), a lágy ívű szobrok szépen simultak a természeti környezet eny­he hullámvonalaiba, ugyan­így a szemekbe, akár a si­mító tenyerekbe is. Mi pe­dig nemcsak Henry Moore plasztikáinak őserején tű­nődhetünk, de akár a hazai kiállítások zord őrein is, akik nemrégiben (pl.) szigorral távol tartottak egy remek kismozdonytól minden ér­deklődő gyermeket, kötélkor­dont vontak a mozgatásit kü­lönösen igénylő Pán Márta- plasztikák köré. Pedig a római Szent Péter bazilika híres ülő Szénit Pé­teré nemcsak a gyakori fel- öltöztetésnek, de az ájtatos ajkaknak is talán már más­fél évezrede keményen el­lenáll, Michelangelo Medici kápolnájának márványhöl­gyei szelíden várják a simító kezeket. Milliók szereznek élményt a tapintásukkal is. Igaz, az Albert-emlékmű- höz zarándokolnak napon­ként a Londonban forgó ide­genek ezrei („négyféléi grá­nitlépcsők vezetnek a góti­kus-szecessziós kápolnaszerü építményhez, amelynek már­ványtalapzatán 178 művész dombormívű alakja látha­tó”, majd „további márvány­csoportok... gránitoszlop­nyalábok..., bronzfigurák..., az oszlopok gótikus bal- dachinná formálódnak, ezt pedig háromszög alakú tim­panonok, saroktornyocskák, valamint egy keresztben végződő középtorony tetőzi be. Van itt aranyozás, színes ékkődísz, üvegmozaik... négy és fél méter magas aranyo­zott bronzszobor...”), bár Viktória királynő férjének egyetlen érdeme a bédekker szerint az 1851-es Nagy Ki­állítás megrendezése volt. J. H. Foley ezért mintázta meg az aranyozott bronzher­ceget egy kezében tartott ki­állítási katalógussal. A fe­lejthetetlen hercegnek .tehát mindene van, Henry Moore szobrainak pedig még jó­részt keze, sőt dereka sincs. Csak éppen méznek a Sem­mibe. BODRI FERENC Várkastély minarettel Csehszlovákiában a leglá­togatottabb műemlékek közé tartozik a hatalmas park kö­zepén épült lednicei kas­tély, amelyet Morvaország gyöngyszemének is nevez­nek. Lednice nevét az írásos emlékek első ízben 1222-ben említik. 1945-ig az osztrák Liechtenstein család birtoka volt, .aztán a csehszlovák ál­lam tudajdonába került. A kastély helyén egykor gótikus erődítmény állott, amelyet a XVI. században reneszánsz várkastéllyá épí­tettek át, környékén pedig pompás parkot létesítettek, amely a XVII. századra szobrokkal, szökőkutakkal ékes barokk parkká alakult. Újabb átépítéssel a várkas­tély barokk stílusú lett. Ké­sőbb, 1797-ben egzotikus épülettel gazdagodott: akko­ri tulajdonosa — törökor­szági útjáról visszatérve — minaretet építtetett hozzá. A hatvan méter magas minare­tet három galériával .látták el, díszes kilátóhelyeket épí­tettek hozzá. A XIX. század­ban a parkban tavat létesí­tettek, szigetekkel; a park keleti részén várromokat imitáló építményt emeltek, római diadalívet, vadászkas­télyt, egy Apollo-templomot, a terület határán pedig egv olyan kis kastélyt, amelynek tengelye alkotta valaha a ha­tárt Morvaország és Ausztria között. A XIX. század . kö­zepén végrehajtott változta­tások neogótikus stílusjegye­ket mutatnak. A várkastély ebben a formájában várja ma is a látogatókat. Évente 287 ezren keresik fel ezt a műemléket, s Csehszlovákia szebbnél szebb, régi fényük­ben tündöklő várai, kastélyai közül csupán a karlsteini vár dicsekedhet több látogató­val. A Kirov nevét viselő le- ningrádi állami akadémiai opera és balettszínház szik­rázó kristálycsillárjai és gyönyörű freskói méltóak a Néva-parti - város építészeti együtteséhez. A csaknem 200 évvel ez­előtt „tragédiák és komédi­ák előadására” alapított szín­ház korábban Marinszki' ne­vét viselte. Ez a színház ki­emelkedő orosz zeneszerzők, balettmesterek és színészek pódiuma lett. Az orosz ope­ra olyan mesterműveinek tartották itt ősbemutatóit, mint Glinka: Ivan Szusza- nyiin, Muszorgszkij: Borisz Godunov, Csajkovszkij: Pikk dáma, Borogyin: Igor herceg és Rubinstein: Démon című műve. Itt virágzott ki Petip Má­riusz lángelméje, akit az orosz koreográfia reformá­toraként tartunk nyilván. El­ső rendezéseivel — Csaj­kovszkij : Hattyúk tavas Csip­kerózsika és Glazunov; Raj- monda a szimfonikus balett új korszakát indította ed'. A színház őrzi hagyomá­nyait, de nem reked meg a régi formáknál. A jelenlegi színészgárda folytatja a mű­vészet új útjainak keresését. A színház balettcsoportját jelenleg a .tehetséges koreog­ráfus, Oleg Vinogradov ve­zeti, akinek szovjet és külföl­di színpadokon is alkalmaz­zák koreográfiáit. Jelenleg Petip: Giselle balettjének koreográfiáját újítja fel. Az előző bemutató Morisz Zsapp „A Párizsi Notre Dame” cí­mű balett volt, melyet a hí­res francia koreográfussal Rolan Petit-vei közösen ren­deztek. Rolan Petit az első francia a koreográfus, aki szovjet színpadon rendezett. ...A színház nemzetközi kapcsolatai a jelenben még jobban kiszélesedtek és meg­erősödtek. Előzetes együtt­működési megállapodást ír­tak alá a Római Operaház­zal és elvben megegyeztek az 1978—80-as években tör­ténő kölcsönös vendégsze­replésekről. Folytatják azt a gyakorla­tot, hogy külföldi szakembe­reket hívnak meg az előadá­sok rendezésére. Például: A Kirov nevét viselő állami akadémiai opera- és balettszínház Richard Strauss Rózsalovag című operáját Drezdából ér­kező kollégák rendezik le- ningrádi színpadon, A színház nézőtere A leningrádi opera Egy dunántúli a magyar szecessziúban... Lassan három évtized vo­nult el Nagy Sándor festő­művész halála óta. Annyira észrevétlenül távozott az élők közül, hoigy sokáig pon­tos dátumában sem tudott kiegyezni a szákirodaiam. Igaz, akkoriban — 1950 tá­jékán! — nem emlegette senki a szecessziót. A hatva­nas évek divatja irányította újra a figyelmet a hajdani nagy „kivonulás” mesterei felé. Kiállítások támasztot­ták fel e kor emlékeit, idéz­ték meg szellemét. Tanul- - mányok, szemelvénygyűjte­mények jelentek meg. Kísér­let történt a részkutatások összegzésére. Gyarapodtak is­mereteink a gödöllői mű­hellyel kapcsolatban, s kis­monográfiák foglalkoztak a vezető mesterekkel. Ezek sorába tartozik R. Geliér Ka­talin — Corvinánál megje­lent — könyve Nagy Sándor pályafutásáról. A gödöllőiek egyik vezető egyénisége — Körösfői mel­lett — Nagy Sándor volt. Alakja, tevékenysége a szá­munkra különösen érdekes. Hosszú élete során több íz­ben összekapcsolódott sorsa a Dunántúllal. Németbányán, pusztai gyerekként született 1869-ben. Tanulóéveit Veszp­rémben, Győrött .töltötte. Rendkívüli rajztehetsége előbb Székely Bertalant ra­gadtatta el, később Párizs­ban is elismerést aratott Hiába mosolygott rá a siker az art nouveau égisze alatt, csalódottan tért haza. Veszp­rémben telepedett le. GeLlér szerint e ponton, indul „sze­cessziós művészegyéniségé- nek kibontakozása”. A gödöllői műhely 1902-től szerveződik. Nagyék — mert ekkor már nős, — 1907-ben, műteremházuk elkészülte után költöztek a kissé külö­nös, ám céltudatos, szép ter­veket forgató 'társaság köré­be. Akkor már komoly sike­reket ért el a grafikában;, de a művészet minden ágában tevékeny volt. 1909-ben a veszprémi színház előcsarno­kába üvegablakot tervezett, a déli homlokzatra pedig sa­játos felfogásban elkészítette Hunor és Miagor című sgraf- fitóját. Nagy Sándor sajátos ma­gatartást testesített meg. A szellemi alapot Rómából (nazarénus .tanok), Párizsból (Ruskin és preraffaelisták) hozta magával. Tolsztoj ta­nításait is magáévá tette. A formai gyökerek a kalotasze­gi magyar népművészetbe mélyülnek. Művészi ideálja a sokoldalúság, az alkotói alá­zat. Érzékeny a szociális esz­mék iránt. Állásfoglalását összetett jelképekkel fejezi ki. Kapcsolatba kerü'l a radi­kalizmus képviselőivel (Ady, Várnai Zseni). Idealista vi­lágszemlélete azonban meg­akadályozta, hogy a prog­resszió táborába sodródjon. Élete utolsó szakaszában művészete eklektikus arcu­latot ölt. Ekkor készül nagy munkája, a csornai templom dekorációja is. Talán a tel­jességre törekvés akadályoz­ta meg abban, hogy sajátos, eredeti stílusjegyeket felmu­tató életművet teremtsen. Freskói, üvegtervei egy jár­ható utat jeleznek a „neoba­rokk” álpompától, ízlésfi­camtól terhes erdejében. Mű­vei java méltó az utókor el­ismerésére. Grafikai tevé­kenysége pedig kiemeli az első századi^gyed átlagából. Jelentőségének felméréséhez hasznos támaszt nyújt R. Geliér Katalin tanulmánya. SALAMON NÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom