Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
1979. február 4. NÉPÚJSÁG 9 Politechnikai kombinát segíti a pályaválasztást Uj autópálya Erre a nehéz kérdésre a szovjet serdülőkorúaknak már az iskolákban segítenek megfelelni. A pályaválasztási tanácsadás azokon az órákon kezdődik, ahol a diákok a különböző munkákról hallanak. Sok gyerek ilyenkor kezd gondolkodni azon, milyen tulajdonságokkal kell bírnia, hogy sikeresen álljon helyt ezen vagy azon a munka- területen. A pályaválasztás a politechnikai kombinátban folytatódik tovább, ami a tanulók szakmai felkészítéséhez szolgál alapul egy-egy városban vagy kerületben. A speciálisan felszerelt műhely-osztályokban szakképzett mesterek irányításával két év alatt minden tanuló elsajátítja a szakma fogásait Az iskola befejezése után minden végzős számára biztosítanak munkát, illetve technikumokban és főiskolákon tanulhatnak tovább. A mai diákok, akik ma még csak tanulják a szakmát, holnap már munkások lesznek. Az APN tudósítójának Moldáviában készült felvételei egy ilyen kombinát munkáját mutatják be, amely Tiraszpolban működik. APN—KS Tavaly novemberben adák át rendeltetésének a Bratstvo- jedinstvo autópálya Belgrád és Batocina közötti 112 kilométer hosszú szakaszát, s ezzel már 224 kilométernyi készen van a transz-jugoszláviai autópályából. A korszerű új út hatsávos, teljes hossza 1204 kilométer lesz. Két jelentős európai útvonalhoz kapcsolódik, az európai E—70-eshez, amely Lyontól Torinóig, majd Velencén át Ljubljana—Zágráb —Belgrád—Bukarest—Várna útvonalon vezet és az E—75- öshöz, amely Észak-Európát köti össze Helsinki—Varsó— Budapest—iBelgrád—Skopje —Athén—Isztambul vonalon a Közel- és Közép-Kelettel. ők a szakácsmesterséget választották A tiraszpoli (Moldáviai SZSZK) végzős iskolások húsz szakterület közül választhatnak a politechnikai kombinátban. Tanulók az elektromos körszcrelő-futószalagnál Egészségvédelem Vietnamban Az ENSZ támogatásával egészségvédelmi és járványügyi intézetet hoztak létre Vietnam Tien Giang tartományában, a Mekong folyó deltájánál. Az intézet a környéken a járványos megbetegedések, így például a bélfertőzés és a torokgyík tüneteit vizsgálja, segít a helyi kórháznak a fertőzéses betegségek megelőzésében. A képen az intézet egy laboratóriumában folynak a vizsgálatok. (Fotó: VNA—MTI—KS) Ami nincs a borítékban... Kereken 7 millió kereső kapja kézhez Csehszlovákiában' havonta kétszer a fizetési borítékot. Ezek a borítékok évről évre vastagabbak: míg 1970-ben egy-egy munkás vagy alkalmazott havi átlagos jövedelme 1937 cseh korona volt, 1978-ban már 2500. Az egy háztartásra jutó havi jövedelem megközelíti az 5 és fél ezer koronát, ha a különféle szociális szolgáltatásokat is számba vesszük, mert ez a jelentős összeg nincs benne a borítékban ! A csehszlovák dolgozók fizetéséből egyetlen levonás van: a jövedelmi adó; sem társadalombiztosítási hozzájárulást, sem nyugdíjjárulékot nem fizetnek. A lakosság szociális, kulturális és orvosi ellátására fordított összegeket az állam fedezi. 1977-ben 106,7 milliárd cseh koronát biztosítottak ezekre a célokra az állami költségvetésből. Ingyenes az egészségügyi ellátás, az iskolák — az óvodától a főiskoláig —, a szülők csak az iskolai étkeztetés költségeihez járulnak hozzá. A lakbérek minimálisak. A gyógyászati eszközök, a gyógyszerek ára névleges: a gyógyszerért egy koronát kell fizetni, azaz egy vasárnapi újság árát. Ingyenesek a tankönyvek is. Az állam nyugdíjakra 36,6 milliárdot, betegségi biztosításra 11 milliárdot, családi pótlékra több mint 10 milliárdot fizetett ki 1977-ben. E sokféle juttatás révén Csehszlovákia minden lakosára havonta 592 cseh korona jut „borítékon kívül” lÄÄtfls továbbtanulás az NDK-ban Őszintén szólva meglepődtem, amikor nemrégiben egy, az NDK-ban is kiemelkedő színvonalúnak számító berlini általános iskolában jártam. Az igazgatónő arról beszélt, hogy a most végző tanulók közül mennyien tanulnak majd tovább építőipari szakmunkásnak, s azzal is nagyon elégedett volt, hogy sok tanulójuk a politechnikai oktatás során megszerette a vasas munkát, közülük sokan jelentkeztek géplakatosnak is. — És a továbbtanulás? — érdeklődtem a mi szokásos szóhasználatunk szerint. — Mondtam már, hogy a most végző négy osztályból már három gyermek kivételével mindenkinek megvan a helye — válaszolta. — És egészen biztos, hogy ez a három gyerek is talál majd magának való, képességeinek és hajlamainak megfelelő foglalkozást. — Már úgy gondoltam, hogy mi a helyzet azokkal, akik tovább mehetnek a tizenegyedik osztályba — pontosítottam a kérdést. — Úgy értettem a továbbtanulást.. . — A négy osztályból, összesen 120 gyerekből heten kerültek majd a 12 osztályos általános iskola tizenegyedik osztályába és tesznek két év múlva érettségit — hangzott a válasz. — Közülük egynek sem volt egyetlen négyese sem életében... Tudnivaló, hogy az NDK-iskolákban az 1-es a legjobb, az 5-ös a legrosszabb jegy. Dehát nem ez az egyetlen különbség a magyar és az NDK iskolarendszer között. A legszembetűnőbb különbség: nem az érettségi után, hanem a tizedik osztályban derül ki, melyik gyerek kerül majd később egyetemre, főiskolára, felsőoktatási intézménybe. Az általános iskola tíz osztályának elvégzése kötelező: a tizenegyedik és tizenkettedik osztályba azok mehetnek, akik különösen tehetségesnek bizonyulnak. Aki a tizenegyedikbe jut, csaknem biztosan felvételt nyer valamelyik egyetem vagy főiskola nappali tagozatára. Mivel az érettségizettek száma és az egyetemi, főiskolai helyek összhangban vannak, egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákat sem tartanak. Még az érettségi előtt biztosan tudja mindenki, hogy hol folytathatja tovább a tanulást. Problémát csak az jelent e tekintetben, hogy például orvosnak vagy közgazdásznak aránytalanul többen szeretnének menni, mint mérnöknek az előbbieknél állandó a túljelentkezés, míg a műszaki pályák iránti érdeklődés jóval kisebb. — Nem kevés ez: százhúsz gyerekből csupán hét érettségizett? — kérdezem az igazgatónőt. — Végtére is a pedagógusok törekvése mindig az volt, hogy minél többen tanuljanak a gyerekeik közül... A válasz csaknem felér egy rendre utasítással: — Aki szakmunkásnak megy, az továbbtanul. A mi oktatási rendszerünk lényege, központja a munkára nevelés. Micsoda pedagógusok lennénk, ha ezek után szomorkodnánk amiatt, hogy gyerekeink közül többen mennek az építőiparba, mint amennyien az egyetemekre juthatnak. És egyébként is: a legjobb szakmunkások aztán továbbtanulhatnak, mérnök lehet belőlük. Az oktatási rendszerben nincs zsákutca, akármerre is bocsátjuk útnak a tizedik osztályos gyerekeinket, mindenhová vezethet az útjuk... A továbbtanulás problémái az NDK-ban a fiatalok életének más időpontjában és más módon jelentkeznek, mint nálunk. És a lehetőségeknek természetesen a szükségletek szabnak határt. 1951-ben 31 500-an tanultak az egyetemeken, főiskolákon, akkor tízezer lakosra 17,2 hallgató jutott. Ettől kezdve fokozatosan növekedett a szám és az arány. 1972-ben érte el csúcspontját: tízezer NDK-állampolgár közül 94,6 ült felsőoktatási intézmények padjaiban, összesen több, mint 160 ezer. Ettől kezdve fokozatos és tervszerű csökkenés figyelhető meg. A legutóbbi adatok: 130 ezernél valamivel kevesebb hallgató, tízezer lakosra 77,3 jut és közben tovább nő a mérnökhallgatók száma. Ez összefügg az ipar korszerű és továbbra is korszerűsödő technikájával. 1990-re — a tervek szerint — 520 ezer mérnök dolgozik majd, s ez a dolgozók 6,5 százalékát jelenti. 1 És persze, az egyetemekről, főiskolákról érkezett vissza — útjuk kezdetéhez — az a 68 ezer új tanár és tanító, aki a legutóbbi tíz esztendőben állt munkába. Szükség volt rájuk, hogy csökkenthessék az átlag-osztálylétszámot. 1977—78- ig 24,2-re, és azért, hogy elérjék a kitűzött alapcélt: a gyermekeknek legalább 90 százaléka túljusson a nyolcadik osztályon a kilencedikbe és tizedikbe. A tavaly megtartott pedagógiai kongresszuson örömmel állapíthatták meg: a tanulók 93 százaléka teljesen befejezi a tízosztályos általános iskolát. PINTÉR ISTVÄN A KGST-n belüli szakosodás alapján Bulgária évek óta gyárt különböző típusú számológépeket a többi tagország számára is. Kiváló minőségű termékeiről' ismert a Szi- lisztrában található „Orgtechnika” gyár is. Képünkön az itt készülő „ELKA—55” típusú gép utolsó műszaki ellenőrzését végzik. (Fotó: SZÓFIA-PRESS—KS) Jó minőség — gyors munka. Ez a jelszava a bulgáriai „Marica-Iztok” hőerőmű dolgozóinak. Képünkön a népgazdaság részére igen fontos új létesítmény egyik nagy teljesítményű transzformátorát szerelik.