Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-28 / 49. szám
1979. február 28. NÉPÚJSÁG 3 Otthonteremtő közösség 2. Lakásfenntartó szövetkezetek Szekszárdon a Bottyánhegyi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet szervezésében már egy kisebb lakótelep épült és épül fel (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Egy idő óta gyakori beszédtéma a gyermekélelmezés helyzete, mivel a gyermek- élelmezésben részt vevők száma évről évre nő. Az igényekkel ezért nem könnyű lépést tartani. így elég sok az eredményeket esetenként megkérdőjelező észrevétel a szülők részéről— Valóban aggasztó lenne a helyzet? -— kérdezem Szántó Pétert, a paksi Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét. — Nem állítom, hogy nincsenek problémák, sőt igen súlyos gondokkal is küzdünk, de mindannyiunk érdeke, hogy mielőbb kiküszöböljük ezeket. Pontosabban: a gyermekintézményekben folyó élelmezés továbbfejlesztéséről a Minisztertanács határozatban intézkedett. Napjainkban a szervezett étkezésben részt vevő tanulók száma fokozatosan bővül. A gyermekétkeztetésnek új minőségi követelményt is ki kell elégítenie. E minőségi követelmény az étrend változatosságán, a nagyrészt tudományosan összeállított kalóriaszámításon és alapanyag- összetételen alapul. — Intézményeinkből panaszok érkeztek az élelmezéssel kapcsolatban, ezért szükségesnek tartottuk bizonyos felmérések, vizsgálatok elvégzését. írásban kértük a vezetők véleményét, tapasztalatait. Az óvónők véleménye szerint az adagok meny- nyisége általában megfelelő, kivéve egyes ételeket. A levesek viszont ízetlenek és Az efmúlt év utolsó hónapja óta folyamatosan tartják megyénkben a falugyűléseket. Egy-egy település vezetői, a községi tanács munkájának irányítói beszámolnak a területükön az elmúlt évben végzett munkáról. Számadás ez, ahol szóba került az is, hogy a tavalyi falugyűlésen elhangzott kérésekből, javaslatokból mi valósult meg, mi és miért nem készült el. A tamási járásban már csak néhány falugyűlés van hátra. A falugyűlések tapasztalatait vizsgálva elmondhatjuk, hogy mindenütt foglalkoztak a lakosság életét közvetlenül befolyásoló kérdésekkel. így a tanácsok munkája mellett szóba kerültek az adott település kommunális ellátottságának kérdései, a helyi szolgáltatások nem elég tartalmasak. A pörkölteket és a ragulevest kövér húsokból készítik, ami nerft felel meg az óvodás korú gyermekek igényeinek. Friss főzeléket a gyermekek még nyári szezonban sem kapnak, kivétel a káposztafélék. Az étrendben ritkán fordul elő gyümölcs. Nyáron is sok esetben inkább befőttet kapnak, télen pedig néha almát, amelyek minősége sok esetben kifogásolható. A 3. sz. általános iskola tanulói a lakótelepi Munkás étteremben ebédelnek. A 12 órakor érkező tanulókat tiszta ebédlő és szépen megterített asztalok várják. A kiszolgálást a konyhai személyzet segíti. A gyerekek önkiszolgálását a zsúfoltság miatt a nevelők balesetveszélyesnek ítélik. A második turnusban étkezők csak ritkán kerülnek tiszta asztalok mellé. Az evőeszközök vizesek, egy kosárban vannak összekeverve és tisztaságuk sem kifogástalan. Az alsó tagozatosoknak kiosztott ételadagok bőségesek. A felső tagozatosok nagyobb adagokat igényelnének. Többször megtörténik, hogy az ebédeltetés végén érkezők egy részének már nem jut ugyanabból az ételből, ezért más ételt kapnak. — Nagyon sok iskolában az intézmény saját konyhája gondoskodik az ellátásról. Miért hiányzik ez a lakótelepi óvodában és iskolában? — A korszerű konyhák kialakítása a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem tudott lépést tartani a növekvő helyzete és más fontos témakörök. A falugyűlés előkészítéseként a legtöbb helyen írásos meghívót kapott a lakosság, de például Gyönkön és Si- montornyán az előkészítés leghatásosabb módját választva a tanácstagok, a párttagok és a népfront aktivistái személyesen hívtak meg mindenkit a falugyűlésre. Természetesen az előzetes szervezés hatással volt a falugyűlések látogatottságára is. A falugyűlések hagyományos formája mellett egyes községekben fórumokat, rétegtalálkozókat is szerveztek. Jelentős látogatószámmal zajlottak le ott is a falugyűlések, ahol valami konkrét célhoz — vízműépítés megbeszélése — kapcsolódtak. A falugyűlésen részt vevők aktivitása általában jó volt. igényekkel, ezért néhány éve kezdeményezés indult a vendéglátóipari vállalatokkal történő étkeztetés megoldására. A vendéglátós étkeztetés Pakson három formában működik: a vállalat által előállított ételt az intézményhez szállítják és a fogyasztás helyben történik, például az óvodák esetében. A 3. sz. általános iskola tanulói a vendéglátóipari egységben részesülnek étkeztetésben. A harmadik változat esetében az intézményi konyha a vendéglátó vállalat kezelésében működik. A Hazafias Népfront és a KÖJÁL vizsgálatának eredménye szerint a három étkeztetés kalóriaértéke a 60 százalék helyett még a 40 százalékot sem éri el. — Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán van-e olyan szakember akár az intézménynél, akár a vendéglátó vállalatnál, aki jártas “a gyermekélelmezésben? — Az étlapterveket az intézmények gazdasági vezetője készíti el és a vállalat ételtechnikusával egyezteti. Csak beszerzési nehézségek esetén változtatnak ezen Éppen ezért az ellenőrzések során feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében hoztuk azt a határozatot, hogy az étlaptervezéssel, a konyhai technológia meghatározásával olyan szakembereket foglalkoztassanak, akik megfelelő szakmai tudással rendelkeznek és szívügyüknek is érzik a gyermekek helyes táplálkozását. Sok hozzászólás, közérdekű bejelentés hangzott el mindenütt. A javaslatokat, bejelentéseket nyilvántartásba vették, a tervek összeállításánál hasznosították, az inr tézkedést kívánó felszólalások elintézése után értesítették a javaslattevőt, a bejelentőt. A közérdekű panaszok többsége — különösen a társközségekben — út, híd, járda, csatorna javítására, építésére, közvilágítás bővítésére, a vízellátás javítására, vagy megoldására vonatkozott. Az ezekben a témakörökben felszólalók és a hozzájuik csatlakozók számos esetben tettek társadalmi munka végzésére, vagy önkéntes községfejlesztési hozzájárulás fizetésére felajánlásokat. Budapesten, más városokban, de mind több községben is vannak szövetkezeti lakások, házak. így nevezik őket, mert tulajdonosaik lakás- fenntartó szövetkezetbe tömörülve gondoskodnak a ház karbantartásáról, s majdan a felújításáról. Hazánkban jelenleg mintegy 870 ilyen szövetkezet van, 170 ezer lakással. Létrejöttük és későbbi növekedésük körülményei nem voltak azonosak és ma sem azok. Egy részük a céljukat megvalósított lakásépítő szövetkezetekből alakult át fenntartóvá. Ennél jóval nagyobb hányadukat azok alakították meg, akik úgynevezett tanácsi értékesí- tésű szövetkezeti lakást vásároltak. Végül: választották a fenntartó szövetkezeti formát olyan családok is, amelyek OTP-beruházású társas- házban laknak. HÁROMNEGYED MILLIÓ EMBER OTTHONA Az utóbbiaknak is nyomós okuk van rá, hogy lakás- fenntartó szövetkezetét hozzanak létre, illetőleg belépjenek egy már működőbe. A költségvetésből gazdálkodó ingatlankezelő vállalatok ugyanis csak az állami, a tanácsi bérlakások karbantartásával, felújításával foglalkoznak és köztudomású, hogy nehézségekkel küszködnek. Minden, magánerőből épített ház, illetőleg lakás „üzemeltetése” és bizonyos idő után élkerülhetetlen tatarozása a tulajdonosok dolga, terhe. A társasházakra ugyanúgy érvényes ez, mint a szövetkezetiekre és természetesen a családi házakra. Kézenfekvő, hogy a társasházak lakóinak is az a legésszerűbb megoldás, ha a karbantartás és a felújítás költségeinek viselésére összefognak, s havonta bizonyos összeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Ez a magyarázata annak, hogy az idén is várhatóan 2,5—3 ezer OTP-beruházású lakással gyarapodnak a fenntartó szövetkezetek. További, mintegy ötezerrel a lakásépítő szövetkezetek növelik a mostani lakásállományt. S mint eddig, ebben az évben is a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások járulnak hozzá a legnagyobb arányban — szám szerint 9,5—10 ezerrel — a fenntartó szövetkezetek térhódításához. A kezelésükbe tartozó lakások száma az idei év végén előreláthatóan meghaladja a 185 ezret. Ez pedig — a családtagok számát is figyelembe véve — annyit jelent, hogy több mint háromnegyed millió ember él szövetkezeti lakásban. JÓ EGYETÉRTÉSBEN Nem mindegy, hogy hogyan. Jó közösségi szellemű szövetkezet egymással egyetértésben lévő tagjaiként-e, vagy csak úgy, mint nagy házakban összezsúfolódott idegenek, akik kényszerűségből vállalták a szövetkezetét. Minden rájuk vonatkozó jogszabály módot és ösztönzést ad rá, hogy egészséges gon- dolkozású és magatartású lakóközösségek alakuljanak ki ezekben a szövetkezetekben. Olyanok, amelyekben következetesen érvényesülhet a demokratizmus, a tevékeny részvétel a közös ügyek megvitatásában, a döntésekben és az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásában. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint — azonos érdekű állampolgárok önkéntes összefogása, társulása olyan közös célok megvalósítására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó "szövetkezetnek, amelynek tagjai valójában kiutalásos alapon vásárolhatnak a tanácstól úgynevezett szövetkezeti lakást. A beköltözéskor vagy utána találkoznak életükben először a lakók egymással. S már első tapasztalataik sem kedvezőek. Mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elkészült házat, lakásokat. Rendszerint hosszú hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett és a később előbukkanó hibákat majd kijavítják az illletékes vállalatok a jótállási határidőn belül. Ezek a javítások gyakran elmaradnak vagy késnek, s ennek minden következményét a szövetkezet kénytelen viselni. Nemegyszer milliós vagy még nagyobb költségeket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek, azután futnak a pénzük után. S persze, szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig semmiről sem tehet, kényszerhelyzetben van. Rossz hatása van annak is, hogy a most már meglehetősen nagy méretű és létszámú lakásfenntartó szövetkezetek egy részében még nem találták meg a jó gyakorlati megoldást, a tagok érdemleges szerepének kibontakoztatására a közös ügyek megvitatásában, a döntések meghozatalában, s a határozatok végrehajtásának az ellenőrzésében. Helyenként maguk a választott vezetők is hajlamosak rá, hogy bürokratikus, hivatali szellemben dolgozzanak, uta- sítgassanak. GULYÁS PÁL (Vége.) BÁRKAI FERENCNÉ Falugyűlések a tamási járásban A világ hetven országába Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat — mely az idén ünnepli alapítása 30. évfordulóját — korszerű írógépeket gyárt exportra. Termékeiket a világ hetven országában értékesítik. A képen: szalagrendszerben készülnek a korszerű írógépek. Kongresszus-gazdak vagyunk Belátom, a címbeli szófűzés meglehetősen szokatlan. Mentségül csupán azt jegyzem meg, hogy céllal. Eldőlt a napokban egy számunkra rendkívül fontos kérdés. Budapesten, a Magyar Diabétesz Társaság főtitkáránál, dr. Tamás Gyulánál járva a Tolna megyei Kórház—Rendelőintézet két főorvosa, dr. Tornóczki János és dr. Sudár Géza azzal a megtisztelő kéréssel tért haza, hogy Tolna megye, illetve Szekszárd rendezze meg jövő év nyarán az V. magyar diabetesz- kongresszust. Első házigazdája a cukorbetegség gyógyításával foglalkozó szakorvosok kongresszusának Dunaújváros volt, majd Gyula, Debrecen és Miskolc következett. Semmi kétség, jövő nyárig sok víz lefolyik mind a Dunán, mind a Sión és több ösz- sze jövetelt is tartanak a Szekszárdon nemrég — és az országban Eger és Nagykanizsa után harmadikként — megalakult diabetesz- klub tagjai. Házigazda tisztünk azért lehet téma máris, mert — szintén a társaság ajánlására — a soron következő kongresszus nemcsak a cukorbetegséggel foglalkozó hazai és külföldi szaktekintélyek, szakemberek fóruma lesz. Egy napot kapnak tanácskozásra maguk a cukorbetegek is. Ilyesmire eddig még nem volt példa. Pontosabban hazai példa nem akadt, külföldi annál több. Csakhogy külföldön nagyon gazdag országok, nagyon gazdag cukorbetegei tanácskoznak orvosaikkal párhuzamosan arról, amit 1971-ben a WHO az egészségügyi világnap jelmondatába ekként sűrített: „A cukorbeteg is teljes értékű ember,” A mi hazánk nem tartozik a gazdag országok közé, az egészségügyi ellátás azonban állampolgári jogon ingyenes és magas szintű. Ez utóbbi világviszonylatban jogos elismerés tárgyát képezi. Közvéleményünk egyébként tud arról, hogy a közösség aktív közreműködése jelentősen elősegítheti a cukorbeteg emberek egészségének megjavítását. Talán egyetlen más megbetegedésre sem érvényes annyira, mint a cukorbetegségre az, hogy a gyógyító orvos munkája nem vezethet tartós eredményre a beteg tudatos közreműködése nélkül. Ha ugyanis hiányzik ez az együttműködés, nem tartható egyensúlyban a cukorbeteg egészsége. Mostanában került kezembe a Magyar Konyhának az a száma, amiben „Diétát rendelt a doktor” címmel dr. An- geli István és Pelle József né a következőket írják: „A cukorbaj korunk egyik legelterjedtebb népbetegsége és a cukorbetegek számát a világon ma már 60 millióra becsülik. Hazánkban 200 ezer az ismert esetek száma, de belátható időn belül, hozzávetőlegesen még 400 ezer ember válik cukorbeteggé. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy a lakosság 25 százaléka — nálunk 2,5 millió ember — már a cukorbaj hajlamával születik és a kedvezőtlen táplálkozás hatására azzá válhat, akkor senki előtt sem kétséges, hogy a cukorbetegség megelőzése, kezelése mennyire fontos...” Mindezek után ugye szükségtelen hangsúlyozni, hogy minél többet tudunk a cukorbetegségről, annál jobban, sikeresebben harcolhatunk ellene. Mint hallottuk, a cukorbaj gyógyításáról Bécsben rendeznek világkongresszust még ebben az évben. Ennek két satelita szekciója ülésezik majd Budapesten és Hévizén. Hogy a bolygószekcióknak mi lehetünk a rendezői, tulajdonképpen annak elismerése, amit Magyarország tett és tesz a cukorbetegség ellen folyó küzdelemben. Arra a kérdésre, hogy 1980. június 11—12—13—14-én zajló V. magyar diabetesz- kongresszus első, a betegeknek szánt tanácskozási napjára kiket várnak, a rendezők elmondották, hogy elsősorban a szekszárdiakat, Tolna megyeieket. Addig a dia- beteszklub negyedévenkénti összejövetelein sok szó esik még pro és kontra a cukorbetegek ét- és életrendjéről, a betegség kezeléséről, az újabb és újabb tudnivalókról. Egyszóval: nemcsak a szakma készülhet fel a kongresz- szusra, hanem az érdekelt laikusok is! — óa —
