Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

1979. február 25. Mi újság az MSZBT-tagcsoportoknál ? A hétköznapok barátsága A Magyar—Szovjet Baráti Társaság negy­venkét tagcsoportja működik Tolna megyé­ben, és tegyük hozzá — az országos elnökség értékelése szerint is — kiválóan. A tagcsoportok többsége már túl van az „ünnepek ba­rátságán”. Tevékenységük nem merül ki a Szovjetunió­val kapcsolatos évfordulókról és a nemzeti ünnepekről tör­ténő megemlékezésben. A ba­rátsági munka mindennapok részévé, a napi politikai te­vékenység szerves elemévé válik, és ez nem is lehet másként, hiszen a két nép, a két párt és a két állam szi- i lárd internacionalista szö­vetsége is az. Persze ezt sokkal köny- nyebb kimondani, mint a gyakorlatban megvalósítani. A tagcsoportok évente ér­tékelik önmagukat és megte­szi ezt az illetékes pártve­zetőség vagy pártszervezet is. Az idén az értékelés meg­történt, a tagcsoportok több­sége már az idei programot . állítja össze. A barátsági munkának ezer színe van, formái szinte vég­telenek. A megye tagcsoport­jai — a helyi sajátosságok­nak megfelelően — egyik­másik területtel behatóbban foglalkoznak, mint a többi­vel, ami nem jelenti azt, hogy mást nem csinálnak. Mind a negyvenkét tagcso­port összes elmúlt évi meg­mozdulását felsorolni szinte lehetetlenség. Az egyes cso­portok arculata viszont az utóbbi években kialakult. Teljesen kézenfekvő, hogy a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat, mint tagcsoport, a szovjet filmek népszerűsíté­sét tűzte ki célul és valósítja is meg. Kölcsönöznek nem­csak egyszerű filmet, hanem le is vetítik őket az általános iskolákban és állnak a többi tagcsoport rendelkezésére is, a többiek pedig élnek ezzel a lehetőséggel. Az évfordulók táján épp úgy, mint máskor. Nef issza és apja Elgedarifba nehéz Magyar- országról táviratozni. Ahogy az olvasó nem és tegnapig az újságíró sem tud­ja, tudta, hogy hol van Elge- darif, ugyanúgy nem szerepel ez a név a posta mindentudó helységlajstromában. Ez nem a posta hibája, hanem bár­milyen furcsa is, az angolo­ké, akik „britesítették” az eredeti arab nevet és így csak Gedarifként jegyzik a meg­felelő szakkönyvekben. Gedarif negyvenezer lako­sú járási székhely Szudán­ban, közel az etióp határhoz. Van középiskolája, kórháza és itt született 1951 decemberé­ben Mohamed Ahmed Elhag doktor, aki tavaly ősszel a dombóvári kórházban dr. Vá- radi Béla főorvos fül-, orr-, gégeosztályán kezdte meg Immár hagyományos a minden év őszén megrende­zésre kerülő barátsági napok rendezvénysorozata. A tag­csoportok a párt- az állami és a társadalmi szervekkel együtt ünnepük meg az ak­tuális évfordulókat. INTERNACIONALISTA NEVELES Az internacionalista neve­lésből mindegyik tagcsoport kiveszi a részét. Az iskolák­nak egyébként is feladatuk ez, természetes, hogy az azokban működő tagcsoportok is ezt a feladatot helyezik előtérbe. Jól is csinálják mindenütt. A szekszárdi IV. számú Általá­nos Iskolában éppúgy, mint a tolnai, a tamási és a paksi gimnáziumban. A formák ebben az esetben is igen vál­tozatosak. Mindegyik iskolá­ban leveleznek a diákok szov­jet fiatalokkal. Van, ahol ezt szervezeti keretek között te­szik, másutt spontán és önte­vékenyen. A Szovjetunió né­peinek életét nemcsak az orosz órákon van mód meg­ismertetni és szovjet irodalom népszerűsítése sem szűkül le a nyelvórákra. A megyé­nek Vajnai János szakfel­ügyelő jóvoltából tartalmas a kapcsolata a MAPRJÁL-lal, az orosz nyelvtanárok nem­zetközi szervezetével. A nyá­ri nyelvtábori mozgalom is kapcsolatot tart az egyik­másik tagcsoporttal. A föld­rajz-, sőt a matematikaórán és szakkörön is beszélnek a Szovjetunióról. TESTVÉRKAPCSOLATOK A két nép barátságának az elmélyítésében már ma is nagy, a turizmussal együtt még egyre növekszik a sze­mélyes kapcsolatok jelentő­sége. Ez nemcsak levelezés és a hivatalos kapcsolatok útján történik. A kialakított test­vérmegyei, -városi, -üzemi és -iskolai kapcsolatok szül­nek egy csomó személyes is­meretséget, barátságot. Nincs olyan tagcsoport, amelyből még senki se járt volna a Szovjetunióban, de a legtöbben talán a Hőgyészi Állami Gazdaságból. Évente 8—10 dolgozó kapja jutalom­gyógyító munkáját. Beszélge­tésünket Dombóvárott kezd­tük, majd az Elhag család kurdi otthonában folytattuk. — Restellkedve be kell is­mernünk, hogy nem túl sokat tudunk Szudánról... A magas, karcsú fiatalem­ber vidáman mosolyog: — Mégis, mit? — Amit a lexikonból ki­nézni lehet. Azt, hogy 2 és fél millió négyzetkilométeres te­rületével 37-szer nagyobb Magyarországnál, körülbelül húszmillió lakosa van. A tör­ténelméből a két Mahdi-féle felkelést, Kitchener lord vé­rengzéseit és mindazt, amit felszabadulása óta a legújabb korra vonatkozóan az újsá­gok hírül adtak. És ön mit tudott Magyarországról, mi­előtt ide jött? — Azt, hogy agrárország és kitűnő labdarúgói vannak! — Mindkettőről már múlt időben beszélhetünk... Ho­gyan került Magyarországra, mely a valóságban bizonyára másfélének bizonyult, mint amilyennek ön előzetesen el­képzelte? — Tulajdonképpen semmi­lyennek se képzeltem el. De talán kezdjük kissé távolabb­ról. Gazdálkodó családból származom, apámnak 1000 fedán földje van és egy trak­tora. Két testvérem most is a mezőgazdaságban dolgozik. Az 1000 fedán gondolom önöknek nem sokat mond, nagyjából 600 hektár, ami nálunk, külterjes viszonyaink között közepes jómódot je­ként az utazást, de volt már olyan év is, amikor harmin­cán látogattak a Szovjetunió­ba, a gazdaság dolgozói kö­zül. A Morsanszki járás ál­lami gazdaságával tartalmas­sá vált a testvérkapcsolatuk. Nem maradnak ki az egyéb ismerkedési lehetőségekből sem. Minden évben két-há- rom, az Szovjetunióból érke­ző turistacsoportot fogadnak. És Hőgyész csak egy kiraga­dott példa sokszínű testvér- kapcsolatok rendszeréből. A személyes ismerkedés, barátkozás témaköréhez tar­toznak a tagcsoportok szer­vezte turistautak is. Mennek az aktívák barátságvonattal, az utazási irodák meghirdet­te társasutazással és az ő kezdeményezésükre szervezett különutakra is. Tavaly elő­ször szervezett az IBUSZ ki­fejezetten MSZBT-utat, olyan programmal, amelyikben he­lyet kapott SZMBT-tagcso- porttal való találkozás is. Az elsőt követi a többi. A TERMELES SEGÍTÉSE A tagcsoportok a maguk sajátos eszközeivel segíthetik a termelést is — közvetve vagy közvetlenül. A Simon- tornyai Bőrgyárban és a Bonyhádi Cipőgyárban szo­ros kapcsolat alakult ki a szocialista brigádok és a tag­csoportok között. Ennek egyik formája, hogy védnök­séget vállaltak a szovjet ex­port teljesítése fölött, első­sorban minőségi téren. Mi­vel Simontornyán gyártják az alapanyagot, a két gyár mun­kásai közötti jó kapcsolat is igen fontos, ezt segíti elő a tagcsoportok együttműködé­se is. Az új szovjet szövőgépek megismertetésében vállalt szerepet a Patex tolnai gyá­rának tagcsoportja. Egészen konkrét az együttműködés — nemzetközi szinten is — az atomerőműnél. TÁJÉKOZTATÁS és VETÉLKEDŐK Az embereket érdekli, ho­gyan élnek a Szovjetunióban az emberek. Az aktuális kér­désekről szeretnének minél többet megtudni. így példá­ul sokan voltak kíváncsiak az új szovjet alkotmányra, a lent. Hatan vagyunk testvé­rek. Ibrahim a legidősebb, utána Abdullah következik, majd Fatima, Batul, én és Aziz. Nálunk angol az okta­tási rendszer és az arab után ez a második, kötelező nyelv. A négy elemit négy közép­iskola, majd négy gimnázium követi. Érettségi után repülő­tiszt szerettem volna lenni... — Az egészségügytől meg­lehetősen távoli pálya... Újabb nevetés. Elhag dok­tor szívesen, szívből, sokat és természetesen nevet. Megis­merkedésünk előtt azt az in­formációt kaptuk, hogy a népgazdasági tervre. Ezekről és más témákról folyamato­san szerveznek előadásokat a Bonyhádi Cipőgyárban, Bá- tán és még sok más helyen. Az információéhséget elé­gíti ki és még szórakoztat is a vetélkedő. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő eredetileg a Lapkiadó Válla­lat kezdeményezése volt, és a kiadónál megjelenő Szovjet­unió című lapban közölt cik­kek anyagára támaszkodott. Középiskolások számára hir­detik meg minden évben, az idén is. Ma már számtalan szinten — és tegyük hozzá: különböző színvonalon ren­deznek vetélkedőt ezen a né­ven. Igen népszerű ismeret­terjesztési forma. Csinálják a gazdasági egységeken belül brigádoknak, tagcsoportok egymás között, és a tagcso­portok iskolák számára. Az együttműködésnek is formá­jává vált a vetélkedő. A ta­lálkozáskor kicserélik a ba­rátsági munka tapasztalatait. A tamási járás tagcsoport­jait a nagykónyi termelőszö­vetkezet rendszeresen meg­hívja tapasztalatcserére. A tamási járási hivatalban pedig a politikai vitakörben beszél­nek meg a Szovjetunióval kapcsolatos témákat. A tagcsoportok szerencsé­re sehol nem zárt egységek, hatókörük a munkahelynél távolabbra terjed. Kapcsola­taik vannak az adott telepü­lés iskoláival, más üzemeivel. Sok példán lehetne felsorol­ni, de legjobb talán a bátai termelőszövetkezet. Azt le­hetne mondani, hogy a tag­csoportba beletartozik az egész falu, mert a programo­kat eleve úgy szervezik, hogy az mindenkihez szóló legyen. Mindegyik tagcsoport hatni szeretne a kör­nyezetére, még jobban bevonni a barátsági munkába a párton kí­vülieket és a fiatalokat. Bizonyára az idei ren­dezvények is elősegí­tik e törekvés megvaló­sítását. IHÁROSI IBOLYA dombóvári kórház két afrikai orvosa közül ő a zárkózot- tabb. Ezek után elképzelni is bajos, hogy mennyire nyílt és barátságos lehet a másik, aki Ugandából érkezett, mert Elhag doktort ilyen téren aligha lehet lekörözni. — Valóban nem! Apám nem is engedte. Khartumban biológiaszakra jelentkeztem, majd amikor a külföldi ösz­töndíj-hirdetések megjelen­tek, orvosnak... Lengyel- országba. Magyarországra úgy kerültem, hogy a lengye­lek kevesebb, a magyarok több helyet biztosítottak. — Szudáni ösztöndíjas? — Nem! A TESCO-n ke­resztül magyar. 1971 szeptem­berében érkeztem Budapest­re. Héthónapi intenzív nyelv- tanulás következett. A ma­gyar nagyon nehéz nyelv... Látogatóba n Mohamed Elhag doktornál Kurdon ÍvépCuság 3 A Minisztertanács tárgyalta Közös program a lakásépítéshez Aligha van még egy olyan nagy súlyú tényezője az életszínvonal növelése eredményeinek és feladatainak, mint a lakásépítés, a lakáselosztás, gazdálkodás a meg­levő állománnyal. Nyugodtan állíthatjuk: a Miniszter- tanács ülésén elfogadott program — a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990-ig szóló terve — milliókat érint, s egyszerre kettős szerepben, az eredmények létreho­zóiként, illetve élvezőiként. A legfőbb számadat az MSZMP Központi Bizottsága 1978- október 12-i ülé­sének határozatából ismert: 1976 és 1990 között 1,2 millió új otthon tető alá hozása a cél. A kormány ál­tal most jóváhagyott terv ennek a középponti célnak a részletekbe menő hogyanjait, irányait jelöli ki, még­pedig úgy, hogy három középtávú tervidőszakra bont­ja a sokszorosan összefüggő feladatokat. Ezzel már ki­mondtuk azt is, hogy nincs szó az eddig járttól eltérő, új út szükségességéről. Amint azt a kormány határoza­ta megállapítja, a lakásépítésről és lakásgazdálkodásról korábban elfogadottak — az MSZMP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács 1970. április 16-i együttes ülésének állásfoglalása — megfelelően szolgálták az ésszerűbb irányok, arányok kialakulását, az eredmé­nyek gyarapítását. A lakásépítés mostani távlati terve az eddigi eredményekre és tapasztalatokra alapozott teendők foglalata. N A teendők sikeres végrehajtása egyebek között az­zal jár, hogy 1990-re a lakásállomány meghaladja majd a négymilliót, s ezen belül a komfortos otthonok ará­nya eléri a teljes lakásszám háromnegyedét- A kor­mány határozata kimondja azt is, hogy gazdasági le­hetőségeinkkel összhangban növelni kell az új ottho­nok alapterületét, s az eddigieknél kapjon nagyobb szerepet a speciális igények kielégítése, mint például az ún. nyugdíjasházak, garzonházak stb. építése. A la­kásépítés és lakásgazdálkodás hosszú távú terve válto­zatlanul a lakónegyedi, új otthonok létrehozását tekinti elsődlegesnek, ugyanakkor a korábbiaknál jóval na­gyobb figyelmet és gondot szentel a meglevő lakások felújításának. A program szerint a több szintes lakó­épületekben levő otthonokból 1981 és 1990 között 270— 290 ezret korszerűsítenek, hoznak rendbe. A napjaink­ban kialakult arányokhoz képest lényeges előbbre lé­pésnek számít, hogy a Minisztertanács határozata sze­rint az 1980-at követő esztendőkben az új létesítmé­nyekből harminc százalékra kell növelni a bérlakások arányát. Ezzel megrövidül az alacsony jövedelmű csa­ládok lakásra várakozásának ideje. A kormányhatáro­zat ezzel és sok más jellemzővel is erősíti a szociálpo­litikai és rétegpolitikai differenciálást. A távlati prog­ram kimondja: indokolt felülvizsgálni a lakásgénylé- seket, a végbement társadalmi változásokhoz igazítani az igénylés rendjét, a kielégítés módját. A lakásgazdál­kodás ésszerűbb kereteit segít megteremteni az a cél­kitűzés, hogy alakuljon ki a lakáscserék szervezett rendszere, s így találkozzék a társadalmi és az egyéni törekvés. Rendelkezik a Minisztertanács határozata a bonyo­lult anyagi-műszaki háttérről is, amely alapja és fel­tétele az 1,2 millió lakás megépítésének. Ebben koránt­sem csak az építésügyi tárcának vannak kiterjedt fel-, adatai: a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990-ig szóló tervének minden részlete össztársadalmi feladat és egésze — közös program- (KS) Jól megbirkózott vele. Kis­sé keresi ugyan a kifejezése­ket, de társalgásunkban nin­csen fennakadás. — Egy viszonylag rövid idő alatt elsajátított idegen nyel­ven nem lehetett könnyű el­végezni az orvosi egyetemet. — Ha az ember nem fél napi tíz-tizenkét óra tanulás­tól, akkor nem is olyan na­gyon. A magyar kollégák mindenben a legnagyobb se­gítőkészséget tanúsították. Később Pécsett az egyetemen éppúgy, mint jelenleg itt a kórházban. Tavaly szeptem­berben kaptam meg a diplo­mámat, most szakvizsgára készülök. Közben megnősül­tem, van egy 9 hónapos kis­lányunk: — Nef issza. Egy házasság útjait kér­dezgetni nehéz és bizonyos fokig illdomtalan is. Elég annyi, hogy Győrvarga Anna gyógyszertári asszisztens Szekszárdon ismerte meg a pécsi egyetem tankórházába gyakorlatra járó Elhag orvos- tanhallgatót. Most Kurdon laknak, a Hunyadi utca 54. számú házban. ízléses beren­dezés, a falon Korán-idézet, a vendégeket nagy korsó, ki­tűnő jégbe hűtött narancslé­vel kínálják. (Valljuk be, hogy az újságíró kétévtizedes praxisa során első ízben.) — Nálunk nincs alkohol! Nemcsak azért, mert a pró­féta tiltja, hanem mert mint orvos is nagyon sok szomorú tapasztalatot szereztem az al­kohol romboló hatásáról. Doktor Elhagné még nem volt Szudánban, egyelőre egy arab ABC-s könyvet forgat. — Mikor mennek ei meg­látogatni az apósáékat? — Majd. Egyelőre gyesen vagyok itthon és az út drá­ga... „A kollégák mindig segí­tettek...” Nef issza természetesen nem szól közbe, csak nagyra nyit­ja gyönyörű szemeit és vígan szorongatja a feléje nyújtott kisujjat. — Hol kívánnak leteleped­ni? — Szakvizsga után lehető­leg Dombóvárott. A férjem már beadta a kérelmet, hogy Magyarországon maradhas­son. Szudáni részről hozzá­járultak, remélem magyar ol­dalról se lesz ellene kifogás. A dombóvári kórház minden­esetre támogatja, hogy Mo­hamed itt maradjon. — De ehhez előbb még le kell szakvizsgáznom — zárja a beszélgetést dr. Mohamed Ahmed Elhag és jo házigaz­da módjára kikíséri a szu- dáni-magyar vendégszeretet­tel fogadott látogatókat a kertkapuig. ORDAS IVÁN Fényképezte: Komáromi Z. Az Elhae család kurdi otthonában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom