Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
1979. február 24. NÉPÚJSÁG 3 A közgyűlésekről jelentjük Húszéves a pálfai mező- gazdasági termelőszövetkezet, s ez is ünnepélyesebbé tette a zárszámadó közgyűlést, amelyen Lakos József elnök meghatódva köszöntötte alapító tagtársait. A pálfai közös gazdaságban tavaly 110 millió forintot ért az üzemi termelés, ebből a nettó árbevétel 81 millió forint. Kimagasló eredményeket értek el minden növény termesztésénél, meghaladták a tervezett szintet. Az állattenyésztési ágazatban különösen a sertéstartás volt gazdaságos, hiszen csaknem ötezer hízót adtak el, ugyanakkor a takarmányozási költségeket, az egy kiló élősúly termelésére fordított költségeket csökkenteni tudták. Az egyetértés szövetkezet jubileumi közgyűlését jelenlétükkel megtisztelték a járási és megyei párt- és gazdasági vezetők. Dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökének helyettese, Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Hohmann József, a paksi járási pb első titkára, Horváth József, a TESZÖV elnöke és mások. A megyei tanács elnökének helyettese elismeréssel szólt a közös gazdaság tagjainak munkájáról, gratulált az alapító tagoknak, akik közül igen sokan részt vettek az ünnepségen. Elmondotta Kálmán Gyula, hogy a megyei gazdasági üzemek az idén szigorúbb körülmények között gazdálkodnak, jobban oda kell figyelni arra, mit, mennyiért termelünk. A közgyűlésen hét szövetkezeti gazda kért szót, hogy elmondja véleményét a gazdálkodásról. Arra tettek ígéretet, hogy a párt útmutatásai nyomán erőfeszítéseket tesznek az eredményesebb gazdálkodásért. A paksi Vörös Csillag Halászati Tsz hosszú ideig nagyon jó éveket zárt, magas jövedelemmel, de 1977-ben rendkívül rossz volt az eredménye, s ehhez képest most, vagyis 1978-ban lényeges a javulás. Varga István elnök, a vezetőségi beszámolóban ismertette az okokat és a továbbjutás lehetőségeit, a tartalékok kihasználását. A biritói tavakban sok volt a busa, ennek arányát tovább csökkentik, a legmegfelelőbbre. A Dunából nem kell növelni a kifogott halak meny- nyiségét, hanem a minőségi halászatot kell fokozni, harmadosztályú keszegek helyett több minőségi halat adni. A kéményesi holtágban, ahol igen kedvezőek a lehetőségek, nagy az orvhalászás, tehát az őrzés erősítésére van szükség, másrészt pedig alaposabb halászatra. Itt vízben maradtak kifogásra való pontyok is. További tartalék, hogy a szövetkezet növény- termesztésében növeljék a termésátlagokat, hiszen jóval elmaradnak a többi paksi tsz eredményeitől. Külön szóltak a két halász- csárda eredményének gyengeségeiről. A közgyűlésen részt vett vendégek közül Rigóczky István, a paksi városi pártbizottság első titkára és Kamarás György, a megyei tanács vadászati és erdészeti felügyelője adott fontos útmutatásokat a szövetkezet további munkájához. Kamarás György különösen a kéményesi holtág jó hasznosítására hívta fel a figyelmet, de összességében is több halat kell adni a fogyasztóknak, biztosítani a Duna melletti árusítás zavartalanságát. gj ív v- v |M Vátíí Ly.- ,v..;í-■.'■43 y-i < TfcVfíL (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A teveli művelődési házban tartotta zárszámadó közgyűlését a termelőszövetkezet. A tagságot már a zárszámadó közgyűlés előtt tájékoztatták a főbb eredményekről. Mostoha volt az időjárás: a késői tavasz, a tavaszi fagyok, a kevés napsütés, a júniusi 140 milliméteres eső, melynek nyomán sok eróziós kár keletkezett, mind hátráltató tényezőként hatott, több ágazatban költségnövekedést eredményezett. Ennek ellenére az 1977. évihez viszonyítva mégis eredményes gazdasági évet zártak. A termelő- szövetkezet ossz. termelési értéke: 72,732 millió forint. A bruttó jövedelem 30,842 millió forint. Az egy tagra jutó évi kereset átlag 48 833 forint. A termelőszövetkezet és vezetősége a három községet: Tévéit, Bonyhádvarasdot és Kisdorogot .magáénak vallja. Elismerésre méltó, hogy minden eszközzel segíti a tanács községfejlesztési célkitűzéseinek megvalósítását, nagy értékű társadalmi munkavégzés történt az elmúlt esztendőben. Pénzbeni támogatást is ad a szövetkezet, többek között a művelődési házak támogatása évi 40 000 forintot, a sportegyesületek támogatására évi 60 000 forintot. az önkéntes tűzoltó egyesület támogatására évi 40 000 forintot. A termelőszövetkezet három közséaből összetevődő nagy családja nemcsak magára, hanem a három község egészére is gondot fordít, íev a fejlődésnek igen aktív részese. AMBRUS LUKACS Zöldsegellatas A szokatlanul szeszélyes tél — február végén talán már elmondható — az alapvető zöldség-gyümölcsellátás- ban nagyobb fennakadást nem okozott. A fővárosban és vidéken bőséges kínálatot nyújtott burgonyából, hagymából, káposztafélékből a tárolt készletekből a szövetkezeti kereskedelem. Van elegendő zeller és cékla, valamint sárgarépa és gyökér is. Ez utóbbiakból megfelelő mennyiségű mosott áru is kapható a ZÖLDÉRT boltjaiban. A forgalom alakulásán is lemérhető, hogy sokan éltek az őszi, kedvezményes burgonyavásárlási akció nyújtotta kedvező lehetőséggel, s akiknek megfelelő tárolóhely állt rendelkezésükre, burgonyából — esetleg hagymából is — még „önellátók”. Gondot okoz, hogy kevés a primőr. — A fűtőberendezésék vezetékeit, a fóliasátrakat megtépázó hóviharok, az üvegfelületet lehűtő, a serdült növényeket melegágyi ablakokra „ragasztó” fagyok ugyanis tekintélyes károkat okoztak. Ismeretlen ismerőse mindenkinek, aki ebben a ! megyében zenével foglalkozik. Azt mondják, Thész László ritkán mosolyog. Talán ideje sincs rá — tűnődöm, amikor magamban végigsorolom, mi mindent végez. Ä szekszárdi zeneiskola tanára. Megyei szakfelügyelő. A szekszárdi néptáncegyüttes zenei vezetője. Zeneszerző. Eiőadómű- rész. Ismeretterjesztő előadásokat tart. Koncertek műsorvezetője. No és természetesen férj és — Remélem nem haragszanak meg a többiek az általánosításért, de a zenészeket könnyed, vidám, sőt szeszélyes embereknek tartják. Maga éppen az ellenkező benyomást kelti. Mit takar a mindig komoly, kiegyensúlyozott külső? — Nem vagyok mindig komoly, kiegyensúlyozott sem. Hogy mégis így tűnik, az azért nem véletlen: a fegyelmezettség teszi, amire nemcsak azért van szükségem, hogy minden vállalt feladatomnak eleget tudjak tenni. Nagyon fontos emberi tulajdonságnak tartom, ami átsegíti az embert a legnehezebb helyzeteken is. — Hogyan lett zenész? Hozzá kell tennem, hogy ezt a kérdést Thész Lászlóval kapcsolatban egy kicsit csodálkozva szokták feltenni. Édesapja jól ismert szemész főorvos... — Édesapámban talán volt olyan vágy, hogy én is orvos legyek, de sohasem irányítottak szüleim egyetlen pálya felé sem. A mi családunkban nagyon nyílt, nagyon szabad volt a légkör, tiszteletben tartották a gyerekek személyiségét. Amikor kiderült, hogy tehetségem van a zongorajátékhoz és erősen vonz a zenei pálya, készséggel tudomásul vették válaszZenészportré Egy fegyelmezett pianista Thész László tásomat. Nem íg^ mások, valóban sokszor hallottam akkoriban, hogy furcsállták szüleim „engedékenységét”. — Tulajdonképpen nincs min csodálkoznunk, ilyen volt akkoriban a zenetanári pálya presztízse... — Amikor az ember még csak a készülődés időszakában van, nem zenetanárnak készül. Merészebb vágyai Felújítják a kultúrházat. Udvarában kivágják az épületre ránőtt fákat. Tavasszal a környéket újra parkosítják. Közel félmillió forintos költséggel felújítják és korszerűsítik a posta épületét, a benne lévő szolgálati lakást pedig komfor tossá teszik. Sok közös tanácsú községben megfordultam már munkám során, és az esetek többségében azt tapasztaltam, hogy az úgynevezett társközségek társtalannak érzik magukat. Az ilyen falvakban lakóktól mellőzöttség, elsorvasztás, meg hasonló jelzőkkel ékesített panaszáradatot hall az ember. Az ügy valóban nem egyszerű, hiszen némelykor a székhely községek sem rendelkeznek kifogástalan ellátottsággal. Kevés az óvodai férőhely, nincs elég tanterem, nincs bölcsőde, rosszak az utak, bővíteni kell a vízvezeték-hálózatot és így tovább. Mi tagadás, amíg ez a gond fennáll, addig a társközség bizony nem sok mindent remélhet. Pedig ott is élnek emberek, vannak gyerekek, méghozzá nem is kevesen. Pusztahencse — Nagydorog „székhellyel” — panaszkodhat is meg nem is. Ebben az esztendőben felújítják a kultúrházat, ami 60 ezer forintot „visz el”, helyesebben szólva hoz a községbe. A meglévők alakításával és tatarozásával négytantermes iskolát hoznak létre és az igényeknek megfelelő óvodát. Erre 800 ezer forint körüli összeget áldoz a nagyközségi közös tanács. Talán megvalósulhat a hencseiek régi vágya is, a vezetékes víz. A megvalósulásnak nagy vannak. Akkoriban én is nagy terveket szőttem. De ettől függetlenül, azt hiszem, a zenetanárokról hamis kép él a köztudatban, és presztízsüket is ez a hamis kép alakítja ki. Azt hiszik, hogy a mi munkánk nélkülözi a rendszerességet, és mi magunk ehhez mérten rendszertelenek vagyunk, hogy napi néhány óra az összes elfoglaltságunk és alacsony a fizetésünk. A zeneiskolákban éppen olyan tervszerűen folyik az oktatás, mint a többi iskolában, a zenetanárok óraszáma is meg van határozva. Ezenkívül rengeteg egyéb tevékenységet is végzünk — kinek mennyire futja az erejéből. Ami a fizetést illeti: nem alacsonyabb, mint más pedagógusoké, sőt, több lehetőségünk van a „hozzákeresésre” külön munkákkal. — Hol tanult? — Középiskolába a művészeti gimnázium zenei tagozatára jártam, Pécsett. Utána pedig elvégeztem a Zene- művészeti Főiskolát. — Azt mondta, kezdetben nem zenetanárnak készült. Mégsem a Zeneakadémiára felvételizett... — Jelentkeztem, de a felvételire már nem mentem el. Magam is rájöttem, hogy nem akadálya a tetemes költség, ami részben a falu rossz településképe miatt adódik. Ahhoz, hogy mindenhova eljusson a víz, hat és fél kilométer hosszú vezetékhálózatot kell kialakítani. Majdnem akkorát, mint a jóval nagyobb Nagydorogon. A közös tanács vezetői mindent megtesznek, hogy a voltam még azon a szinten, hogy felvegyenek. Később pedig már nem volt rá módom, hogy nappali tagozatra beiratkozzak. A Zeneakadémiát pedig sem esti, sem levelező tagozaton nem lehet végezni. 1968-ban ugyan elvégeztem a Népművelési Intézet karmesterképző felsőfokú tanfolyamát, de ez nem járt oklevéllel. „Csak” tudással, de végül is arra volt nagyobb szükségem... — Főiskola után került vissza Szekszárdra? — 1967-től tanítok itt, a zeneiskolában. Azt hiszem, a tanítványaim eleinte nem nagyon szerethettek, maximalista voltam. Az évek múlásával én is tapasztaltabb lettem, rájöttem, hogy a zeneszeretet, zeneismeret nem a tökéletes zongoratudáson múlik. — Könnyen alkalmazkodott a zenetanítás gondolatához? — Aki középiskolás korá- han nem ugrik ki valami fantasztikus teljesítménnyel, annak reálisabb út a tanítás. Manapság nagyon sok a kiváló zongoraművész, a kiválók között a legkiválóbbak jutnak rendszeresen pódiumra. Nagyon fontos tulajdonsága az embernek, hogy mérlegelni tudja a lehetőségeit, pénz összejöjjön és a társközség jogos igényét kielégítsék. Ez természetesen vonatkozik minden másra is, hiszen ha sok pénzügyi nehézség akadályozza vagy késlelteti is egyik másik dolog megvalósulását, azért a szándék minden esetben megvan. czakó képességeit és azokhoz alkalmazkodjon. Tudtam, zenetanár leszek, de ez számomra nem jelentett semmiféle „törést”. A tanítás'mellett módom van időnként fellépni. Életem legszebb élménye az 1972-es tanári verseny, amit megnyertem. A szekszárdi néptáncegyüttes zenekarának vezetése is kedvemre való munka, annál is inkább, mert az együttesnél zeneszerzői feladataim is vannak. Aztán az ismeretterjesztés: ezt is felvállalt feladatomnak tartom. — Lehet ennyi mindent egyformán szeretni? — Mindegyik munkámat szeretem, az igaz, hogy nem egyformán. Leginkább a zongorajátékot, aztán a komponálást. — Le is tudna mondani valamelyik feladatáról? — Néha, amikor az időzavar határán vagyok, elhatározom, hogy valamit abbahagyok. Aztán mégsem szánom rá magamat. Harmincnégy éves vagyok, az én korosztályomnak kell a munka nehezét vállalni. — Sok sikert hozzá. VIRÁG F. ÉVA Fotó: CZAKÓ
