Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-23 / 45. szám
1979. február 23. A közoktatás kórdósel Összekötő kapocs A nyelvi laborban — Üjabb és újabb nemzedékek nőnek fel, s egy részük hajlamos arra, hogy elfelejtse a szülők, nagyszülők anyanyelvét. Éppen ezért fontos az iskolai nyelvoktatás, hiszen nyelvtudás nélkül nem őrizhető meg a nemzetiségi kultúra sem — így vélekedik, sokadmagával, Gutermuth Henrik, a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium magyar-német szakos tanára. — Szerencsés helyzetben vagyunk. Gyönkön az óvodában, az általános iskolában és a gimnáziumban is — tehát 3 éves kortól 18 éves korig folyamatosan — tanulhatnak a gyerekeink németül. Igaz, még körülbelül öt-hat év szükséges, amíg az egykori óvodások „ideérnek” a gimnáziumba. A gimnáziumban 1968-tól német ^nyelvű szakosított tantervű osztályokat indítottunk, közismertebb néven ezek a tagozatos osztályok, heti öt óraszámmal. — Önöknél tehát nincs anyanyelvi szakoktatás, vagyis a szaktantárgyakat nem hallgathatják németül a tanulók. Ehhez olyan tanárok kellenének, akik egyszerre matematikusok, fizikusok, kémikusok stb. és kitűnően beszélik a németet. Kérdés, hogy a gyerekek igényelnék-e ezt a német nyelvű szakoktatást? — Valóban nincsenek ilyen tanárok, bár a tanári karból kilencen értenek németül, közülük öten német szakosok. Az országban csak három olyan gimnázium működik, ahol magyar és német nyel- mű szakoktatás folyik. Az egyik a budapesti, a másik a pécsi, a harmadik a bajai gimnázium. Ami az igényeket illeti, vegyes a kép. Itt most nem az anyanyelvi szakoktatásra, hanem az anyanyelvi oktatásra gondolok. Tény, hogy — akár a művelődés terén — az igényeket nemcsak kielégíteni dolgunk, de ébreszteni is. — Néhány nemzetiségi gyerek jár jelenleg a tagozatos osztályokba, a négy évfolyamon? — A szakosított tantervű osztályok tanulóinak talán 40 százaléka nemzetiségi. Egyébként ez az a kérdés, amelyre nem lehet pontos választ adni. Tavaly novemberben küldöttként részt vettem a német nemzetiségűek országos kongresszusán, ahol szintén elhangzott, hogy a nemzetiségiek pontos számát meghatározni képtelenség. Ha Csak a saját példámat tekintem: én sváb származású vagyok, a feleségem magyar, a gyerekeinket vajon hova soroljuk? — A körülbelüli adat is mutatja, hogy egy-egy osztályban a gyerekek nem azonos felkészültséggel kezdik a nyelvtanulást. Az egyik már otthonról hozza a nyelvtudást, a másik nem .. — Pontosan az a feladatunk, hogy a tanórákon, illetve azon kívül is fejlesszük ezeknek a gyerekeknek a tudását. Ugyanakkor az is cél, hogy a jól beszélő gyerekek még jobban beszéljenek. — A sváb és a német nyelv sokban különbözik egyórástól. .. — Óriási az előny lexikai téren; a gyerek rengeteg szót ismer. De már a kiejtést, a nyelvtant módosítani kell. S főleg tudatosítani azokat a bonyolult nyelvtani szerkezeteket, amelyeket ösztönösen használ. — Jön a fakultáció!... A változásokról Petz Péter, a gyönki gimnázium igazgatója beszél: — Idén szeptembertől vezetik be országosan a fakultációt a gimnáziumokban. Ez a szakosított tantervű, vagyis a tagozatos osztályok megszüntetését jeleni... Az első osztályban heti három óra lesz a német, a második osztályban mindössze két óra, harmadikban heti öt és negyedikben heti hat óra. Persze a harmadik-negyedik osztályban csak azoknak, akik a németet választják. Fölmerült, hogy esetleg úgynevezett speciális osztályt indítunk, heti hét-nyolc német órával. Csakhogy így meglehetősen korlátoztuk volna a beiskolázási lehetőségeinket és a gyerekek továbbtanulási esélyeit. Köztudott, hogy demográfiai hullámvölgyben vagyunk, a gimnázium össz- létszáma jelenleg 185, de volt már 260 fő is. Biztos, hogy egy egész osztálynyi gyerek nem akar német tanár vagy külkeres lenni... A tagozat — egyelőre még — funkcionál. Az elsősök rögtönzött német órán bebizonyítják, hogy „nem lehet eladni őket németül”. Persze a tudásszintjük távolról sem egyforma. Óra után szívesen maradnak egy kis beszélgetésre. Az elsős tankönyv ösz- szesen tizenöt leckét tartalmaz. Ök már a tizenharmadikát fújják — januárban. Aztán jöhet a másodikos könyv. Készülnek a fakultációra is, az a bizonyos idegenvezetői „szakikör” sokuk fantáziáját foglalkoztatja. Tény, hogy a nemzetiségi kultúra megőrzése elképzelhetetlen a nyelv megőrzése nélkül. Tény az is, hogy a nyelvek ismerete egyre inkább szükségletévé válik a modern embernek. K. M. Fotó: BAKÓ Képújság & Sokat ér a jó kollektív szerződés. A kollektív szerződés nem más, mint a Munka Törvénykönyve vállalati szintű végrehajtási utasítása, ezért az abban szabályozott jogok és kötelezettségek együttesen sok mindenre alkalmasak, többek között következetes betartásuk a jó munkahelyi légkör kialakítását is segíti, sőt a munkahelyhez kötődést is alkalmas erősíteni. A kollektív szerződés megtartása vállalatra és dolgozóra egyaránt kötelező, megsértése következményekkel járhat Az alábbi eset egyszerű jo. gi megítélésű, az ügyben mégis a szekszárdi munkaügyi bíróságnak kellett a végső szót kimondania. Az MMG Automatikai Művek 1976— 80-ra kötött kollektív szerződése többek között a következőket tartalmazza: „A vállalat a szocialista munkaver- senyt anyagi eszközökkel ösztönzi, másrészt a dolgozók különböző címeken kapott erkölcsi elismerését anyagilag jutalmazza. E célból az évenkénti részesedési alap terhére anyagi keretet biztosít.” A kollektív szerződésnek ez az általános jellegű rendelkezése konkrétabban azt jelenti, hogy például a Magyar Honvédelmi Szövetség és a Vöröskereszt által adományozott kitüntető jelvények, emlékplakettek, erkölcsi elismerése esetén az I—III. fokozattól függően 800—1500 forint jutalomösszeg illeti meg a vállalat dolgozóit. Ezt a kollektív szerződést kell alkalmazni a szekszárdi mérőműszergyárban is, mert ez az üzem az MMG Automatikai Művek egyik gyáregysége. A műszergyár 28 dolgozója mint önkéntes véradó a közelmúltban a Vöröskereszttől „Kiváló véradó” kitüntető jelvényt kapott bronz és ezüst fokozatban. Ügy vélték, hogy vállalatuk kollektív szerződése alapján őket anyagi elismerés illeti meg, ezért kérték a bronz, illetve ezüst fokozatú jelvény után járó jutalom kifizetését. A vállalat a kifizetést megtagadta. Ezt követően a dolgozók érdekképviseleti szervük, a vállalati szakszervezeti szerv segítségét is igénybe véve a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordultak, a munkaügyi döntőbizottság kötelezte a vállalatot a jutalom kifizetésére. A vállalat a munkaügyi döntő, bizottság határozatát keresettel támadta meg, a szekszárdi munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, így a dolgozók, ha kissé hosszadalmas és teljesen felesleges eljárások után is, de hozzájutnak ahhoz a jutalomhoz, amelyet részükre a saját vállalatuk kollektív* szerződése biztosított. Ez már igazán jogászkodás, csűrés-csavarás, gondolhatja bárki, pedig a valóság az, hogy a jognak talán legkevesebb köze volt az esethez. Egyszerűen az történt, hogy a vállalat budapesti központjának vezetői eredeti módon értelmezték a kollektív szerződést, nevezetesen azt a magyarázatot akarták elfogadtatni, hogy az anyagi elismerést jelentő jutalomra nem minden vállalati dolgozó jogosult, csak a „vállalatnál működő tömegszervezetek azon tisztségviselői részére jár ez az anyagi elismerés, akiket a tömegszervezetek feletti szervek erkölcsi elismerésben részesítenek.” Meg kell hagyni, valóban sajátos, eredeti jogmagyarázat ez, jogászoknak is „dicséretére” válna. A kollektív szerződés dolgozókról beszél, nekik biztosítja a jutalmat, a dolgozók ezt így is értik, holott a vállalat fejével gondolkodva a dolgozók alatt nem saját magukat, hanem a tömegszervezetek tisztségviselőit kellene érteniük. Ennyit érne tehát egy vállalati kollektív szerződés? Ha a munkáltató nem tartja tiszteletben, valóban nem sokat ér, de leírt szöveg marad akkor is, ha a másik oldalról a dolgozók nem tesznek eleget az abban foglalt kötelezettségeknek. A kollektív szerződések mai rendszere, formája egyenes következménye a vállalati gazdálkodás és vezetés 1968-ban végrehajtott reformjának, a vállalati önállóság növekedésének. A népgazdaság irányítását kézben tartó szocialista állam a munkajogviszonyok területén is csak a legfontosabb kérdésekben szabályozta az életviszonyokat, ezt nagyon jól tükrözi az 1968. január 1. napja óta hatályban lévő Munka Törvénykönyve is. Ez a törvény a vállalat és a dolgozó jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabá. lyők megállapítását a kollektív szerződésnek a körébe, amelyet a vállalat és a szak- szervezet vállalati szerve köt meg és amelyet a dogozók előtt ki kell hirdetni, sőt a kihirdetés előtt a kollektív szerződés tervezetét a dolgozókkal meg kell tárgyalni. A törvény tehát biztosítja, hogy minden vállalat „testre 6zabott” kollektív szerződést kössön, olyant, amely eredményesen segíti a vállalati gazdálkodást, a munkafegyelem erősítését, a jogok és kötelezettségek differenciált és következetes érvényesülését mindkét oldalról. Az ügyészi törvényességi tapasztalatok szerint a vállalatok és vállalati kollektívák gazdasági és társadalmi céljaik megvalósításához eredményesen és a jogszabályoknak megfelelően használják fel a kollektív szerződéseket. Ezt teszik a szekszárdi mérőműszergyárban is. A kivételt képező esetet csak tanulságként szándékoztunk ismertetni, mert az azért nem tagadható, hogy némi tanulság levonható az ügyből, legalábbis két vonatkozásban. Az egyik: a vállalati kollektív szerződést mindig úgy kell értelmezni, ahogy a helyes jogértelmezés szerint azt érteni lehet. A másik dolog pedig, hogy még a kollektív szerződés megkötése és kihirdetése előtt jól meg kell gondolni, hogy abban mi szerepeljen, különösen akkor, ha a részesedési alapot terhelő anyagi elismerést kívánnak biztosítani egyes dolgozóknak vagy dolgozó csoportoknak. DR. KOVÁCS JÁNOS megyei főügyész-helyettes Nlí készül Nladocsan? Ami szembetűnő: szaporodnak az új, tetszetős családi házak. Olyannyira, hogy a telekigényeket nem is tudják kielégíteni. Tavaly tizenhat családi házat építettek, zömében régi, lebontott házak helyére. Az építők többsége madocsai, kevesen költöznek be más településről. A házépítési kedv nyilvánvalóan összefügg Paks közelségével. A tizenkét kilométer gyakorlatilag nem távolság, az autóbusz-közlekedés jó. Viszont nem mondható el ugyanez a község útjairól, összesen mintegy 14 kilométer út hálózza be Madocsát. Ebből körülbelül hat kilométernyi szakasz változik esős időben sártengerré. Van még másfél kilométer pormentesített út, továbbá hat és fél kilométer salakos. Salakozással 1974 óta foglalkoznak és a jövőben is ezzel szeretnék megoldani gondjaikat. Az idei tanácstagi beszámolókon kilenc utca lakói jelezték igényüket. Előreláthatóan négy utcát képesek az idén lesalakozni. Hogy melyik lesz ez a négy utca, az attól függ, hogy hol ajánlanak föl több társadalmi munkát és anyagi hozzájárulást. Madocsán egyébként magas az egy főre jutó társadalmi munka értéke, tavaly meghaladta átlagosan az ezer forintot. Mivel gyarapodik még Ma- docsa 1979-ben? Hamarosan átadják a fogorvosi rendelőt. Nyárra a paksi ÁFÉSZ átalakítja, bővíti Madocsán a régi vegyesboltot és egy kis ABC-áruhá- zat hoz létre. Áprilistól júniusig, a munkálatok idejére is biztositani kell a lakosság alapellátását, e célra a leendő hatósági húsbolt helyiségeit veszik igénybe. Ezt a húsboltot az „Igazság” Mező- gazdasági Termelőszövetkezet építette, az eredeti elképzelések szerint már tavaly tavasszal üzemelt volna. Jelenleg úgy néz ki, hogy idén augusztusban adják át rendeltetésének. A leendő húsbolt még üres Szaporodnak az új házak
