Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

^NÉPÚJSÁG 1979. február 22. Mtoálos kaDaodosikép Az olasz vígjáték változásai Luigi Comencini, az egyik legkomolyabb olasz filmren­dező, akinek rendkívüli ere­jét, lendületét most öregko­rában fedezte fel a nemzet­közi szaksajtó, jó néhány re­mekmű, köztük a Mindenki haza, a Pinocchio alkotója, a Cinema ’78 számára nagyobb interjút adott művészetéről, amelyből közreadjuk, amit a művész és politika, a művész és kora társadalma kapcsola­táról mondott. Comencini azok közé a nagy olasz ren­dezők közé sorolható, akik nem tudják elképzelni művé­szetük fejlődését a társadal­mi haladáson kívül, akik szá­mára ez az összefüggés élet­kérdés. — „Az az érzésünk, hogy az utolsó három négy év­ben az olasz vígjáték meg­változott, már nem ugyan­az...” — Már az első filmemben drámai valóságot, a nápolyi gyermekek nyomorát humo­ros helyzetekkel kevertem. Ez volt valamikor az olasz komédia, de ez ma már nem létezik- Volt olyan korsza­kunk, mintegy negyedszázad, egészen 1978-ig, amikor a társadalmunk mozdulatlan volt, legfeljebb kis változá­sokon esett át, s egy olyan kereszténydemokrata kor­mányzat uralkodott, amely­ben az olaszok nagy többsége megbízott. 1968 óta, egyre gyorsulóbb ütemben, min­den vita tárgya lett. Ma már nincsenek állandó értékek. A szatírának azonban pontosan meghatározott a tárgya, s egy jól körvonalazható tár­sadalomra kell vonatkoznia, A Német Demokratikus Köztársaságban a színházlá­togatók több mint fele gyer­mek, illetve fiatal. A szín­házak ifjúsági előadásain kí­vül a fiatalok az ország öt gyermek-, illetve ifjúsági színházát látogatják. Az első gyermekszínház Lipcsében nyílt meg 1946- ban, 1949-ben alakult meg a drezdai „Az ifjú generáció színháza”, 1950 óta várja a fiatalokat a berlini „Barát­ság Színház”, amely sok ha­zai siker mellett külföldi tur­nédon is — a Szovjetunió­ban, Csehszlovákiában, Bul­gáriában, Romániában, Ju­goszláviában, Olaszország­ban, Mongóliában, az NSZK- ban — is hírnevet szerzett. amelyben a művész igazsá­got szolgáltat, elítélheti a látszatot, az igazságtalansá­got. Ma az olasz valóság olyan drámai, hogy egysze­rűen lehetetlen erkölcs­szatírát készíteni... Azelőtt a kereszténydemokráciának behódolt polgári társadalom­ról szóltak a komédiák. Ma minden olyan gyorsan és drámaian láncolódik össze, hogy egyszerűen el sem lehet igazodni.. Elmondhatom, sokat fej­lődtem, minden irányban- Mert amikor az ember öreg­szik, egyre inkább tisztában lesz saját eszközeivel. Más­részt ott az a mély szakadék, amely 1968-ban támadt és ami mindent megkérdőjelez. Egyre nehezebb filmeznie az embernek, amit akar, mert részben a filmek egyre drá­gábbak, másrészt a mind kétségbeejtőbb körülmények között élő közönség békés, megnyugtató filmeket kíván. Néha a kritika feldühíti, számomra elfogadhatatlan. A filmrendező szakmája nem azonos a festőével, ő színek helyett embereket használ. Éppen ezért az sem mellé­kes, milyen a rendező erköl­csi érzéke nemcsak abban, amit elmond, hanem abban is, ahogyan a művét létre­hozza. Ehhez nagyon ragasz­kodom. Nem szeretném soha­sem egyszerűen anyagnak tekinteni azokat a nőket és férfiakat, a színészeket, akikkel együtt dolgoztam, tisztelem őket és semmikép­pen sem akarnék ártani ne­kik. (ngy) A hallei „Ifjú Gárda Szín­ház” 1952-ben kezdte meg működését. Főleg zenés da­rabokat, koncerteket ad. A magdeburgi Ifjú Nézők Színházában szintén sok a zenés bemutató. Emellett az Állami Színháznak ifjúsági tagozata működik Erfurtban és Rostockban. A műsortervek három korosztály — az 5—8, a 9—13 évesek és a 14 éven felüliek — ízlését, műveltségét ve­szik alapul. A programon mesejátékok, a nemzetközi és a hazai gyermekirodalom remekeinek dramatizált vál­tozatai szerepelnek. Eddig több mint száz, NDK szerzők tollából származó színdarab ősbemutatójára került sor ezekben a színházakban. Az előadások célja, hogy a paradicsomi mesevilág he­lyett, amelyben a konfliktu­sok maguktól oldódnak meg, a valódi élet valódi 'körül­ményei közé vezessék a fia­talokat, hogy a mesejátékok és más darabok arra tanítsák meg őket: saját képességeik kibontakoztatásával, maguk segítsenek megváltoztatni, jobbá tenni a környező vi­lágot. A gyermekszínházak mel­lett mindenütt pedagógiai osztályok működnek, ame­lyek előkészítik az előadások látogatását, kapcsolatot te­remtenek a színház és az ifjú nézők között, sőt szak- tanácsadói a színházi együt­teseknek. Rendkívül fontosnak tart­ják az NDK-ban a művészi tevékenység és a nevelés kapcsolatát. A berlini Hum­boldt Egyetem pedagógiai tanszékén e tárgykörről sze­mináriumot tartanak az ifjú pedagógusoknak. A nyári va­kációban — mintegy szakmai gyakorlatként — sokféle le­hetőség nyílik a pedagógus- jelölteknek arra, hogy megis­merkedjenek a gyermekszín­házak munkájával, céljaival, terveivel. Az NDK egyike a világ harminc országának, ame­lyek a gyermekszínházak nemzetközi szervezetének, az ASSITEJ-nek tagjai. Kiállítás Sz. Kárpát? Magda festő­művész kiállítása ma nyí­lik meg Békéscsabán, a Munkácsy Mihály-terem- ben. A kiállítás anyagából mutatunk be egy képet. Színházszerető ifjúság Nagy István: Régi történet Hetvenöt éve, 1904. február 22-én született Nagy István romániai magyar író, a két világháború közötti erdélyi munkásmozgalom kiemelkedő sze­mélyisége. Tollát a munkásmozgalom érdekébe állította, már első regénye is (Földi Jánosi bekap­ta a város) a városi proletár és a paraszt érdek- azonosságát hirdette. A világháború előtt kapcso­latot talált a magyarországi baloldali mozgalmak­kal. Írásai egyre ismertebbek — és elismertek hazánkban is; írói munkásságáért magas román és magyar állami kitüntetésben részesült. Hetven- ötödik születésnapja alkalmából egy 1939-ban írt, vallomás erejű, tárcájának közlésével köszöntjük az írót. Régi történet jut eszembe. Tizenegyedik évemben jártam, mezítláb. Is­kolai szünidő volt. Szobafestő-mesternél próba- inaskodtam napi negyven krajcárért, hogy le­gyen könyvre való az ötödik elemiben. Édes­apám ugyanannál a mesternél forintos mázoló­segédként dolgozott. Szaktársai gyakran meg- cibálták a fülemet. Olykor bizony meg is rug­dostak. Mindennél sokkal gyötrőbb volt az, hogy nem akartak elismerni nagyfiúnak. Per­cenként így kiáltottak rám: — Te kicsi, hozz egy kártya vizet. Te kicsi, törjél budai földet. Te kicsi, mi az anyádért hoztál okker helyett szatinóbert? Hiába mázoltam be magam olajfestékkel, nagylábam ujjától a fejem búbjáig, hiába húztam a talyigát inam szakadtáig, hiába foj­tottam torkomba a sírást a hajnali korán ke­lésnél, mert még a szomszédok is így kicsinyí­tettek : » — Ó, te szegény Pistuka... — Pedig én szün­telenül arról ábrándoztam, bárcsak Istvánnak FEJ ER MEGYEI HÍRLAP A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat az első CLASP-iskola építését 1977- ben kezdte meg. A két év alatt — könnyűszerkezetes építési módszerrel — el­készült két iskola és két óvoda, egy bölcsőde. Az idén is több iskolát és óvodát épí­tenek ezzel a rendszerrel. A Szeder úti nevelési köz­pont építkezésén — azért használják a nevelési köz­pont nevet, mert a 16 tanter­mes iskola és a 200 férőhe­lyes óvoda egy épületben kap helyet. — így több mint egy­millió forintot tudnak meg­takarítani az építési költsé­gekből. Egy kazánház készül és a konyha is közös lesz. Az épület alapterülete 5796 négyzetméter lesz. Az isko­lai rész két szinten helyez­kedik majd el- A tornater­met az óvodások is használ­hatják. Az iskolai osztályo­kat előadótermek, műhelyek egészítik ki, valamint nap­közi helyiség, úttörőszoba és könyvtár is készül. Somoqiji Néplap Uj autóbusz-pályaudvart épít Nagyatádon és Barcson a Volán 13. sz. Vállalat. Mar­caliban elkészül az új forgal­mi telep, Siófokon pedig be­fejezik az üzemegység építé­sét. Több új programot kí­nál a somogyi kirándulók ré­szére és bővíti szolgáltatásait a vállalat utazási irodája. A barcsi autóbusz-pálya­udvar érdekessége az lesz, hogy — az országban elsők között — fölszerelik urh-te- lefonrendszerrel is. Ez le­hetővé teszi, hogy a fontos, vagy zsúfolt útvonalakon közlekedő járatok vezetői, valamint a szolgálati helyek állandó kapcsolatot tartsanak egymással. Gyorsabban lehet így kisegítő járatot kérni, ha a számítottnál több utas vár a megállókban- Értesíteni le­het az állomást akkor is, ha késik a járat. Az urh-rend- szert az NDK-ban szerzett tapasztalatok alapján építik ki. Megállapodás született ar­ra is, hogy a MALÉV jára­taira — kívánságra — az iro­da helyet biztosít. Megszer­vezték a 'lengyel bányászok kaposvári gyógyüdültetését. Az első 43 vendég megérkezett már a megyeszékhelyre. A termálfürdőben orvosi ellen­őrzést is biztosítottak ré­szükre. A megállapodás alap­ján az idén összesen 740 bá­nyászt üdültetnek Kaposvá­ron. Dunqntmt napló Nemrég jelent meg az or­szágos közületi telefonkönyv, amiről nekünk mindjárt az jutott eszünkbe, mi lesz a miénkkel — Baranya, So­mogy, Tolna és Zala közös telefonkönyvével, amelyet még 1972-ben adott ki a pos­ta? Dr. Bányai Sándortól, a Pécsi Postaigazgatóság táv­közlési osztályának vezetőjé­től kedvező híreket kaptunk: a jövő év elején megjelenik az új telefonkönyv. A szek­szárdiaknak és a paksiaknak külön is örvendetes hírrel szolgálhatunk: a két várost idén nyáron bekapcsolják a távhívásos rendszerbe, s az előfizetők még ezt megelőző­en kézhez kapják Szekszárd és Paks külön telefonköny­vét. A négy dél-dunántúli me­gye telefonkönyve már meg­lehetősen elavult. Uj könyv kiadása annál is inkább idő­szerű, mivel a pécsi telefon- központ bővítése eredménye­ként ősszel újabb állomáso­kat kapcsolnak be, a szek­szárdiak és a paksiak pedig a Crossbar belépésével telje­sen új számokat kapnak- Ezért határozták el tehát a regionális telefonkönyv új­bóli kiadását. PETŐFI NÉPE Mondjuk ki kerek perec, hogy az előreláthatóan 1980­ban elkészülő új kecskeméti távbeszélő-központ csak rö­vid időre, átmenetileg csök­kenti a zsúfoltságot. Tartunk attól, hogy 1985—86-ban ép­pen annyit bosszankodnak a kecskeméti telefonok miatt, mint most, ha nem többet? (A távhívásos rendszerben a sok foglalt jelzés igencsak megnehezíti és megdrágítja a telefonálást!) A lakónépesség várható gyarapodását, a gazdasági, kulturális fejlődés ütemét, a felsőfokú központ mind erő­sebb szívóhatását figyelembe véve megállapítható, hogy csak egy 8—9 ezres telefon- központ teljesíthetné a VI. ötéves terv során legalább 110 ezerre duzzadó Kecske­méten a korszerű távbeszélő­hálózattól várt követelmé­nyeket. Testvérlapunk szerkesztő­sége ez alkalommal közvetle­nül nekünk szóló tudósítást készített a fcarl-marx-stadt-i fiatalok téli sportolásáról. A megye több járásban van alkalmas terület a téli sportot kedvelők igényeinek kielégítésére. Mintegy har­mincnyolc különböző helyen készítették elő nagy gondos­sággal a „fehér szezont”. így jelenleg naponta mintegy 3 ezer ifjú találja meg itt a téli szórakozás örömeit. Az ifjúsági utazási iro­dák számos csoportot helyez­nek el a turistaházakban és gondoskodnak kirándulások­ról, sportvetélkedőkről, han­gulatos táncestekről. A kez­dők részére sítanfolyamokat szerveznek. Az NDK 245 ifjúsági turis­taházában 20 800 hely várja a fiatalokat. Az Érchegységben vidám az élet az II ja Ehrenburg turista- ház előtt. (Fotó: Ebert, Freie Presse) szólítanának már engem is, mint apámat. Mert ő csuda nagy ember volt, ha nem is növésre, de kenyérkeresetben. Akkoriban állt be ön­kéntes tűzoltónak is. Fő terjesztője volt Ko­lozsváron a Népszavának, de ezt csak elvből vállalta. Emellett télen szűcs volt és jegyszedő a nyári színkör felső erkélyén. Anyám ugyan­ott ruhatáros. Ha apámat a színházhoz osz­tották be szolgálatra a tűzoltóságtól, akkor jegyszedő és napos tűzoltó volt egy személy­ben, s mindig félt, hogy emiatt majd egyszer elveszíti mindkét keresetét, öt testvérem kö­zül engem, mint legnagyobbat, sokszor be­csempésztek függönyhúzás után a sötétben, s én az erkélylépcsőn ülve szégyenkeztem végig a felvonásokat. Az utolsó jelenetnél, lámpa­gyújtás előtt, mindig ki kellett jönnöm. Any- nyira megalázónak éreztem ezt a színházasdit. hogy azon a nyáron, mikor először dolgozni adtak, a második fizetésnél kijelentettem, ez­után csak úgy megyek színházba, ha jegyet váltanak nekem, hogy számozott padba ülhes­sek. Apám nagy nehezen beleegyezett. Egy jú­niusi vasárnap estére készült a nagy esemény. Kimondhatatlanul boldog voltam. Azt hittem, attól kezdve belátják, hogy mégis nagyfiú va­gyok. Szüleim készülődésében is ünnepélyes­séget éreztem. De mikor végre elindultunk le­felé a bűzös Lépcső utcán, koma bácsink szembe rohant velünk, s valamit izgatottan hadart apámnak, ki csak ennyit mondott neki lehorgasztott fővel: — Hogy a fene ott egye meg őket Szaraje­vóban... Koma bácsink helyeslésével egyidőben fe­kete lobogó került a színház homlokzatára. Az előadást nem tartották meg. Búsan ácsorog­tunk a gyászlobogó alatt. Ó, nem a meggyil­kolt magyar trónörökösért búsultunk. Apámék talán nem is sejtették, hogy azt a zászlórudat az én szívembe döfték. Apám nemsokára be­vonult. Kivitték a harctérre. Máról holnapra nagyfiú, sőt családfenntartó lettem külön szín­házjegy nélkül is. Pedig de tiltakoztam, hogy én nem így gondoltam. De most már senki sem akarta elhinni, hogy még kisfiú vagyok. Be kellett állani a nagyok helyére a gyárba és mindenhova... Azóta, ha nagy vágyak eléré­sére törekszem, mindig elfog egy kis kétely, s'gyötrő bizonytalansági érzés bénítja meg akaratomat. Ilyenkor mindig félek, hogy köz­be jön valami, s a .magam szemében mind­örökre kisfiú maradok. Ez az érzés fokozódott öntudatos munkatársaim révén is, akiktől már inaskoromban állandóan azt hallottam, hogy mindaddig újabb és még borzalmasabb világ­háborúk törnek reánk, amíg a mai társadalmi viszonyok uralkodnak. Ha elgondolom, hogy az úgynevezett békeévekben erdőtűzként égett hol Kína, hol az amerikai kisállamok, majd Abesszínia, aztán a spanyol félsziget — akkor be keli vallanom, hogy az Európa közepén mostanában fellángolt új háború nem is oko­zott különösebb meglepetést. Egyszerűen meg­állapítottam, hogy harmincöt éves vagyok, te­hát három évvel máris többet éltem, mint az apám, aki harminckét éves korában tűnt el a galíciai fronton. Elfog valami dühös sietség: befejezni mindazt, amit lehet. Nagyon szeret­nék még élni, de ha most mégis az apám sor­sára jutok, olyan ügyért akarok meghalni, ami a fiamnak és kortársainak boldog jövendőt te­remt, hogy ne foglalkozzanak végrendelkező gondolatokkal harmincöt éves korukban, mint én, kinek zaklatott életét, s egyéniségét félig kész regények és befejezetlen színdarabok jellemzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom