Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
2 "népújság 1979. február 3. Kitüntetések a szovjet nagykövetségen A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa „Hatvanéves a Szovjet Hadsereg emlék- érem”-mel tüntették ki Csé- mi Károly vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkárt, Oláh István altábornagyot, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökét, miniszterhelyettest, dr. Kovács Jénő vezérőrnagyot, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának helyettes vezetőjét, Úszta Gyula altábornagyot, a Magyar Partizán Szövetség főtitkárát, valamint a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának több tagját, számos nyugállományú és aktív tábornokot, tisztet, akik a Szovjet Hadsereg tagjaként vagy mint partizánok, fegyveresen részt vettek a német fasizmus megsemmisítésében, s több évtizede odaadó- an tevékenykedtek és tevékenykednek a magyar—szovjet testvéri fegyverbarátság elmélyítésén. A kitüntetéséket Dmitrij Ivanovics Oszadcsij vezérőrnagy, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja ünnepélyes keretek között adta át pénteken a nagykövetség épületében. Jelen volt Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes, Félix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Jurij Andrejevics Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Fedor Filippovics Krivda vezérezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. Eltemették Béréi Andort Pénteken délután a Munkásmozgalmi Panteon sírkertjében helyezték végső nyugalomra Béréi Andort, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét, a Kossuth Könyvkiadó volt igazgatóját. A párt- és állami szervek nevében Győri Imre, az MSZMP KB titkára, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és a család nevében pedig Szabó Kálmán akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár méltatta Béréi Andor érdemeit. Iránban éleződik a hatalmi harc Khomeini " ’ 'ígér — A Nemzeti Front és Khomeini között teljes az egyetértés abban, hogy népszavazáson kell dönteni Irán új államformájáról — jelentette ki Karim Szandzsabi, a polgári ellenzék politikai vezetője. Szandzsabi pénteken nyilatkozott a sajtónak Khomeininek a teheráni bazárnegyed egy iszlám iskolából átalakított főhadiszállásán. A polgári politikus már csütörtökön este megkezdte tanácskozásait Khomeini vei. Khomeini ajatollah, a vallási-politikai ellenzék vezére szombaton reggel sajtóértekezletet tart — közölték a főpap környezetében. Jelezték, hogy ezen „fontos politikai döntéseket jelent be” és esetleg már akkorra megalakítja iszlám ellenkormányát. Khomeininek immár Teheránban is megismételt követelése ellenére a Baktiar- kormány nem hajlandó lemondani. Ezt a kormányfő ismét leszögezte csütörtök esti nyilatkozatában, amelyet az egyik francia rádióállomásnak adott. Baktiar lekicsinylőén nyilatkozott a Khomeini zászlaja alatt kibontakozott tömegmozgalomról. Azt hangoztatta, hogy „az ajatollah és nagyhangú hívei valójában nem tudják, mit akarnak”. A jelenlegi kormányról ezzel szemben azt állította, hogy „nemzeti-demokrata jellegű”. Az iráni fővárosban pénteken is folytatódtak a felvonulások. A kormányellenes tömegmegmozdulások egyik központja ezúttal is a teheráni egyetem környéke volt. A washingtoni külügyminisztérium óvatosan reagált Khomeini élesen A merika- ellenes nyilatkozataira. Hod- ding Carter, a State Department szóvivője hiindössze annyit mondott, hogy a kormány nyomon követi az iráni fejleményeket és aggódik az amerikai állampolgárok biztonságáért. Nem tervezik azonban az Iránban maradt 5000 amerikai tömeges hazatelepítését. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy tavaly októberben még 45 000 amerikai tartózkodott Iránban. Tito Kuvaitban Tito jugoszláv elnök kéthetes közel-keleti körútra utazott. Képünkön: Ahmad al-Sabah kuvaiti sejkkel. (Képtávírónkon érkezett) Élcsapat-párt lesz az FLN Az FLN szerdán zárult IV. kongresszusának küldöttei csütörtökön az El-Alia temetőben lerótták kegyeletüket Bumedien elnök sírjánál. A kongresszus küldöttei ötnapos munkájuk eredményeként élcsapat-pártot hoztak létre, megválasztották ennek vezető szerveit és döntéseket hoztak Algéria politikai jövőjéről. A kongresszus 160 tagú központi bizottságot, a központi bizottság pedig 17 tagú politikai bizottságot választott. A politikai bizottság összetételében is az eddigi politika folyamatosságát testesíti meg: helyet kapott benne Rabah Bitat, a népi nemzetgyűlés elnöke és február 7-ig ügyvezető államfő, rajta kívül a volt forradalmi tanács nyolc tagja és mellettük öt miniszter. A párt teljes átépítésének 1980. június 19-ig, Bumedien hatalomátvétele 25. évfordulójáig kell befejeződnie. Az új párt célkitűzéseinek középpontjában a gazdaság- politika áll: az általános politikai határozat szerint hamarosan összehívják az FLN rendkívüli kongresszusát. Algéria külpolitikája a kongresszus határozata szerint változatlan marad. PANORAMA BONN Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottsága február 1-én és 2- án tartotta harmadik ülését Bonnban. A delegációk áttekintették a két ország közötti kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok alakulását. Kiemelték, hogy az árucsere-forgalom kiegyenlítettebb fejlődéséhez a magyar kivitel dinamikus növelése szükséges. Megállapították, hogy a vállalatok közötti együttműködési kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. HAVANNA A Puerto Rico-i nép függetlenségi harca döntő szakaszába érkezett — állapította meg a „Bohemia” című kubai lapnak adott nyilatkozatában Juan Mari Bras, a Puerto Rico-i Szocialista Párt főtitkára. A főtitkár élesen elítélte azt a tervet, hogy 1981-ben népszavazást tartsanak, amelynek eredményeként az ország hivatalosan az Egyesült Államok részévé válhat. MOSZKVA Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben fogadta Dougles Costle-t, az amerikai környezetvédelmi hivatal elnökét, a szovjet— amerikai környezetvédelmi vegyes bizottság 7, ülésére érkezett amerikai delegáció vezetőjét. A khmer-mosoly Eltűnt a khmer-mosoly — ezt a címet adta egy svájci lap cikkének, amely a kambodzsai változásokról szólt. Ugyanitt egy fényképfelvételen bájos, manduilaszemű lányok ősi táncot járnak. Az ő mosolyuk, az ő táncuk tűnt el. Hadd tegyem hozzá, hogy a cikk és a kép úgy négy esztendővel ezelőtt jelent meg, az indokínai háború befejezése idején, amikor Kambodzsában az úgynevezett vörös khmerek kerültek hatalomra. Azok, akiket most nemrég kergettek el. Mindez azért érdekes, mert ugyanez a nyugati sajtó és politikai világ most súlyos szemrehányásokat tesz Vietnamnak a legfrissebb változásokért és egyáltalán nem törődik azzal, hogy tálán éppen most tér vissza a khmerek mosolya. Kettős a nyugatiak lelke ebben az ügyben; voltaképpen nagy zavarban vannak. Tudják, újságjaik meg is írták, hogy az utóbbi három évtized legbarbárabb rendszere dőlt meg Kambodzsában, az emberi jogok sárba- tiprásának uralma. Ugyanakkor vérzik a szívük, mert valóban népi kormány került hatalomra e délkelet-ázsiai országban^ A tragikus színjáték, a nyugatiak hagulatváltozásai- nak folyamata akkor bontakozik ki teljességében előttünk, ha négy esztendővel visszapergetjük az idő kerekét és emlékeztetünk Kambodzsa sorsának három fordulójára. Még folyt a vietnami háború, amikor ebben az országban egy bizonyos Lón Nol vezette Amerika-barát kormány volt hatalmon. Ennek védelmére az Egyesült Államok még katonaságot is küldött, de végül általános indokínai veresége következtében ki kellett vonulnia és — 1975-öt írtak — Phnom Penh-be bevonultak a vörös khmerek. Lényegében azok, akiket ma Pol Pót—leng Sary csoport néven emlegetnek. Az Egyesült Államok tengerészeti erői utójátékként még elsüllyesztették Pol Po- ték két hadibárkáját, a nyugati lapok pedig ettől kezdve hosszú tudósításokat közöltek az új rendszer viselt dolgairól: Phnom Penh, a főváros esztelen kiürítéséről, kísértetvárossá változtatásáról, családok szétszakításáról, véres megtorlásokról. Nyugodt lélekkel írt erről a nyugati sajtó, abban a Íriszemben, hogy valamilyen „kommunista rendszert” marasztal el. Közben azonban változni kezdett a helyzet. A „vörös khmer” egyértelműen a kínaiak mellé állt, Kína függeléke lett. Mindezek mellett Peking az utóbbi egy-két esztendőben látványos külpolitikai fordulatot hajtott végre: teljes nyitást a Nyugat felé. Leglátványosabb jele ennek az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság diplomáciai kapcsolatainak felvétele és Teng amerikai útja, de előtte is, utána is új és új szálakkal fűzte, illetve fűzi magát Kína ahhoz az amerikai imperializmushoz, amelyet nem is olyan régen „papírtigrisnek” nevezett, s élesen bírálta a Szovjetuniót, amiért az a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése jegyében szerződéseket köt a Nyugattal, Amióta Peking szakított a Szovjetunióval, a nyugatiak reménykedve néznek feléje, az utóbbi időkben azonban különösen megerősödtek e remények. Vannak olyan körök, elsősorban a NATO- ban, amelyek a lehető leggyorsabban korszerűsíteni akarják a kínai hadsereget, hogy az „megfelelő” ellensúlyt képezzen a Szovjetunió hátában. Ennek a mai helyzetnek a fényében szemléli a Nyugat az új kambodzsai kormányzatot. Igaz, e hétmilliós országban végbement változások nem zavarják Kínával kapcsolatos terveiket, de tény, hogy most már nem regy kommunista rezsimnek” tekintik Pol Potékat, hanem távol-keleti stratégiájuk részének. Az új Kambodzsa viszont Laosszal és Vietnammal együtt olyan hármast alkot, amely nemcsak szocialista célokat tűz ki maga elé, hanem a kínai „elkerülhetetlen háború”" szólammal szemben — „a háború okvetlenül elkerülendő” jelszó híve. S ez valóban azonos a szovjet elgondolásokkal. Remélhető, ,hogy most majd visszatér a khmerek mosolya és a sokat szenvedett Indokínában nekilátnak tömérdek gondjuk megoldásának. Számítani kell 'azonban arra is, hogy Kína nem nyugszik bele a vereségbe; segíteni, ösztönözni fogja gerillaharcra vagy egyéb zavaró tevékenységre a Pol Pot-csoportnak azokat a maradványait, .akiket most — meglepő fordulattal — egyes kormányok és újságok „demokratikusnak” és „elűzött- nek” neveznek. TATÁR IMRE A Carter-Teng találkozó visszhangjai PEKING A pénteki kínai lapok az Uj-Kína hírügynökség értékelő kommentárját közlik Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes washingtoni tárgyalásairól. A kommentár rámutat, hogy Carter elnök és Teng miniszterelnökhelyettes tárgyalásait az „őszinteség, a nyíltság, az udvariasság és a harmónia” jellemezte. A legtöbb kérdésben nézetazonosság mutatkozott Kína és az Egyesült Államok között. Carter és Teng a legtöbb időt a nemzetközi kérdések megvitatásának szentelte. Szó volt a kommentár szerint az európai katonai helyzetről, a Szovjetunió szerepéről az ázsiai és a csendes-óceáni térségben, valamint az afrikai, iráni, a közel-keleti és délkelet-ázsiai fejleményekről. Az Uj-Kína ezzel összefüggésben ' megismétli az „északról jövő fenyegetésről” és a háború veszélyének növekedéséről szóló kínai tézist. A kommentár hangsúlyozza, hogy Teng Hsziao-ping számos alkalommal rámutatott a kínai—amerikai kapcsolatok fejlesztésének hosz- szú távú, stratégiai fontosságára és arra, hogy Kínának és az Egyesült Államoknak nagyobb felelősséget kell vállalnia a világ „békéjének” és „stabilitásának” fenntartásában. Carter elnök szintén aláhúzta, hogy az Egyesült Államok nem pillanatnyi érdekből fejleszti kapcsolatait Kínával. „Lelkesítő üzenet” az egész világ számára, hogy Kína és az Egyesült Államok álláspontjában „sok a közös vonás”. TOKIÓ Az Akahata, a japán kommunisták lapja éles hangú kommentárban bélyegzi meg Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes washingtoni kijelentéseit és sajtónyilatkozatait, amelyekben a pekingi politikus amerikai—japán—kínai szövetség létrehozását szorgalmazta a Szovjetunió ellen. Teng megnyilvánulásai — mutat rá a lap — ismét bizonyítják a kínai értelemben vett hege- móniaellenesség súlyos veszélyeit. Az Akahata a szocialista alapelvek megcsúfolásának minősíti, hogy Teng az Egyesült Államokban folytatott tárgyalásai során nem zárta ki a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni nagyszabású kínai fegyveres támadás lehetőségét. Mijamoto Kendzsi, a Japán Kommunista Párt elnöke a parlament most folyó ülésszakán interpellációt intézett Ohira Maszajosi kormányfőhöz Peking Japánra nézve is súlyos veszélyekkel terhes politikai irányvonalával kapcsolatban. Emlékeztetett, hogy Kína a szigetországot közös akciókra ösztönzi a Szovjetunió, a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Ezért felszólította a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a japán—kínai szerződés aláírásakor vállalt kötelezettséget, amely szerint a „hegemóniatétel” nem befolyásolja Japán magatartását harmadik ország irányában. Japánnak — mondotta — felelősségteljes és független álláspontra kell helyezkednie. Ohira válaszában egyetértését nyilvánította Mijamotó- val, hangoztatva, hogy Japán „a legcsekélyebb mértékben sem enged külső befolyásnak”. WASHINGTON A TASZSZ szovjet hír- ügynökség washingtoni tudósítója a látogatás visszhangját összefoglalva többek között ezeket írta: A kínai miniszterelnökhelyettes „háborús gócnak” nevezte a Szovjetuniót és „egységes, kemény akciókat” sürgetett ellene. Ezek a kijelentések nem valahol* a kulisszák mögött hangzottak el, hanem a kongresszusban megtartott megbeszéléseken, hivatalos fogadásokon, sajtó- értekezleteken. Az amerikai sajtó hangsúlyozza: a kínai vezető indítékai nyilvánvalóak: „szovjetellenes jelleget adni a látogatásnak”. Mint a Washington Post megjegyezte: Teng Washingtont egyszerűen ..szovjetellenes fogatba akarja kényszeríteni”. Az Egyesült Államokban feltűnt, hogy Teng Hsziao-ping tolakodó módon megpróbálta kioktatni az amerikai kormányt. hogy milyen külpolitikát folytasson. Feltűnt az is. hogy egyes kijelentéseivel lényegében Carter pozícióit igyekezett aláásni, aki kiáll a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló új szerződés megkötése mellett. Amerikai részről nem kevés nyilatkozat hangzott el Teng Hsziao-ping látogatása kapcsán. Ezekből azonban nem tűnik ki, mi valójában az amerikai kormány véle-/ ménye a Fehér Ház vendégének uszító kijelentéseiről, az enyhülési politika befeketíté- séről, a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó erőfeszítések elleni rágalmakról, s arról, hogy Teng „a Szovjetunió elleni egységes front létrehozását” sürgette. Mindez magyarázatra szorul. Az amerikai fél nyilatkozatai szerint ugyanis a Teng Hsziao-pinggel folytatott tárgyalásokon kiderült, hogy a két fél előtt „sok közös távlat áll”. Rizsaratás Kambodzsában Kambodzsában lassan visszatér az élet a rendes kerékvágásba. A képen Svay Rieng tartományban már aratják a rizst. (Képtávírónkon érkezett.)
