Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
4. KÉPÚJSÁG 1979. február 20. Moziban Családi tűzfészek A Családi tűzfészek című dokumentum-játékfilmet nézve eszembe jutott a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent A Makoldi család című szociográfia. Az elviselhetetlen, iszonyatos lakásgond a film és a könyv témája, erőteljes háttérrajzzal, de mekkora a különbség! Akkor, a film hatása alatt még hajlamos voltam azt gondolni, hogy a különbség talán a műfajnak szól, hogy a dokumentum-játékfilm — igen, ezt gondoltam — valahol tökéletesebb... Ez persze, nem igaz, mindössze arról van szó, hogy a Makoldi család című könyv legfeljebb közepes, Tarr Béla filmje viszont jó. A „családi tűzfészek” egy pesti szoba-konyha, amelyben három család lakik. Munkások, a munkáshierarchia különböző fokairól. Ételre, italra, ruhára kedvük szerint költhetnek, a családfőnek autója is van. A fiatalok lakást viszont csak a hivataltól remélhetnek, úgy tűnik, elég kilátástalanul. Mert hiába a tűzfészek, pontszámaik ahhoz nem elegendőek, hogy belátható időn belül kiutaljanak nekik akárcsak egy átmeneti lakást is. A szoba-konyha tömör világában a feszültség már elviselhetetlen, és a legfiatalabb család — ők a főszereplők — fel is robban tőle. A feleség kislányával kisodródik a bizonytalanságba, a férj marad, szárnyaszegett, bizonytalanná vált emberként, hu- szonegynéhány évesen. A történetben az a legkeserűbb, hogy nincs rá megoldás. Tudomásul kell vennünk — nem bosszankodhatunk magunkban, hogy ez nem igaz —, hogy ilyesmin tönkremehetnek emberek, széthullhatnak családok. Az író-rendező Tarr Béla jó figurákat adoptált filmjéhez, bár ha komolyan vesszük, hogy játékfilmről van szó, számonkérhetnénk tőle, az apa és a meny figurája mellett a többiek árnyaltabb jellemzését, egyéniesítését. De azt hiszem, a Családi tűzfészek inkább sajátos dokumentumfilm. Bár a rendező hangsúlyozza, filmje szereplői nem magukat alakítják, a női főszereplő, Horváth Lászlóné így beszél változatlan lakáshelyzetéről: „Azt hittem, hogy a film hatására majdcsak kapok valamit... De semmit.” Hát igen: akármilyen jó is egy film, lakáshoz nem juttatja a hőseit. Csodák nincsenek. VIRÁG F. ÉVA Jövő héten a Szabadíts meg a gonosztól című filmről írunk Könyv Hóhérok hegedűvel Mindenki, aki foglalkozott már a második világháború történetével, elkerülhetetlenül megismerkedett Wilhelm Franz Canaris admirális nevével. Ezenkívül egy sereg vele kapcsolatos legendával is. A titkosszolgálatok főnökei ritkán szeretik a jupiterlámpák fényét, Canaris körül azonban jóval halála (kivégzése) után is mesterségesen növelték a homályt. A kitűnő képességű, hét .nyelven beszélő tengerésztiszt személyes bátorságnak se volt híjával. Intelligenciája, érdeklődése és páratlan munkabírása titokzatos mesterségének szinte ihletett képességű művelőjévé tette: — egy ideig. Ahogy fokozatosan testestől-lelkestől odaadta magát a világ legszörnyűbb halálgépezetének, egyre inkább vesztette el lába alól a talajt és a hazája érdekeit (esetleg) védő elhá- rítóból napról napra gyorsabban vált bűnrészessé, majd háborús bűnössé. Tulajdonképpen merő véletlen, hogy nem Nürnbergben végezték ki, hanem ezt már maguk Hitlerék megtették. Harmat Endre „Hóhérok hegedűvel” című könyvének (Gondolat Kiadó) Canaris mellett van egy másik „hőse” is. Előbbinek ifjú fejjel beosztottja, majd riválisa: Heydrich, egy teljesen más típusú, gátlástalanabb és alig valamivel kevésbé intelligens hóhér, akivel az ellenállók végeztek Prágában. A könyv tehát tulajdonképpen párhuzamos életrajz és mint ilyen, nem újszerű. Újszerű olvasmányossága, az ezzel ötvöződő tárgyilagosság és a seregnyi új adat. Az új adatoknak idáig tulajdonképpen csak tört részét dolgozták fel. 1967-ben a washingtoni nemzeti archívumban 17 478 tekercs mikrofilmre bukkantak, a német titkosszolgálatok 18 millió oldalnyi dokumentumára. Ezeknek kis része is elég volt ahhoz, hog£ segítségükkel új megvilágításban lehessen helyezni a náci Németország két rendkívüli fontosságú szereplőjét, Canaris tengernagyot és Heydrichet, akiknek két közös emberi szenvedélyük volt: — a lovaglás és a zene. És egy harmadik, az embertelen, mely nemcsak az ő halálukhoz vezetett, hanem még sok millió emberéhez is.-s. -n. Színházi esték Nóti Károlyt nem jegyzi az irodalom- történet. Hajdani sikerei elhalványultak, s legföljebb a Hyppolit, a lakáj forgató- könyvének írójaként emlegetik, de ez is inkább filmtörténeti érdekesség, mint irodalmi érdem. Ha az irodalom felől nézzük, legföljebb annyit mondhatunk, hogy jól elleste a francia vígjáték múlt századi gyakorlatát, sőt nemcsak követte, hanem néhány ötletet is adott hozzá, s így érthető, hogy kedvelt szerző volt a két világháború között, főleg a kabarészínpadokon. Azóta elmúlt néhány évtized, sok minden megváltozott, de mintha Nóti fittyet hány. na az időnek, neve hol itt, hol amott bukkan fel, s bár az irodalom továbbra is elzárkózik az elől, hogy befogadja, Nóti hajdani jókedve ma is derűt fakaszt. Törődjünk bele, pontosabban nevessünk vele. A pécsi színház most Nyitott ablak című bohózatát újította föl, s a siker nem maradt el. ötleteinek fénye alig halványodott, szereplőit ügyesen mozgatja, de aki irodalmi mércét próbál alkalmazni, már az első lépésnél megtorpan. Ugyanis csak ötletei voltak, ami ugyan nem megvetendő dolog, mert bár minden mai színpadi szerzőnek lennének ötletei, azonban Nóti nem tud ki. lépni ötletei vonzásából, s ez a három felvonás is valójában nem egyéb, mint egymás mellé állított kabaréjelenetek sora, amelyek csak lazán függnek össze. De azért ne legyünk túl szigorúak, a Nyitott ablak valóban szórakoztató, mert úgy látszik, vannak szituációk, amelyek mindig mulatságosak. Például a baka felöltözik nőnek, s őrnagya megpróbálja elcsábítani, a vén polgármesternét összetévesztik a tiszt úr szeretőjével, és bezárják a szekrénybe s ehhez hasonlók, amilyenekkel (részben) Mo- liere is élt, ami távolról sem jelenti azt, hogy Nóti Károly azonos lenne Moliere-rel. Mert azért itt minden szétesik, nem jellemek mozognak a színpadon, hanem különböző ruhába öltözött emberek, akik azt lesik, hogy mikor llhet elsütni egy viccet. Ez viszont gyakran sikerül, tehát a szórakozás nem is marad el. Igaz, hogy a pécsi színház jó, sőt a darab nyújtotta lehetőségeken belül a lehető legjobb előadást produkálja, amiben jócskán van érdeme Giricz Mátyás rendezőnek is, aki az olcsó hatásoktól sem félt (az őrnagy a kávéval „megissza” a monokliját), de jól tette, mert a figyelem akkor sem lankad, amikor a darab esik, s amikor Nótinak egyetlen reménysége csak az ötletes rendező lehetett. A szereplők közül emeljük ki a most is kitűnő Takács Margitot, Cserényi Bélát, Horineczky Erikát, N. Szabó Sándort, Szalma Lajost, s mindenekelőtt Katona Jánost, akinek mindenre van hangja, gesztusa. Félreértés ne essék: Nóti Károly valószínűleg ezután is hiába kopogtat az esztétikai kategóriákban gondolkodó Irodalom ajtaján. De valamit mégiscsak tudott. Ha mást nem, hát vicceket mesélni, s néha ezért is hálásnak kell lennünk. . CSÁNYI LÄSZLÖ Kossuth-könyvek Közgazdasági ismeretek ■» Ami igaz, az igaz, a Kossuth Kiadó Közgazdasági ismeretek című sorozatának a kötetei a politikai gazdaságtan alapfogalmainak tudása, értése nélkül nem olvashatók. Ezek az alapfogalmak viszont megtalálhatók, a Közgazdasági kislexikonban. A hírközlő eszközök oly sokat szólnak napjainkban a világgazdaságról, az integrációról, szocialista és nem szocialista viszonylatban. Évről évre értékeli szinte az egész ország a magyar népgazdaság helyzetét és az ember igazán szeretné tudni, hol is a helyünk a világban? Ami azelőtt a közgazdászok „titka” volt, az bevonult a mindennapi sajtóba és nem könnyű az eligazodás, az összefüggések megértése. Ehhez kíván segítséget nyújtani a kiadó a sorozattal. Első kötete, a Népgazdaságunk a szocializmus építésének útján címmel jelent meg, írta Nyers Rezső. Azóta közel negyven kis könyv látott napvilágot és szinte minden olyan fogalmat kifejtettek a szerzők, amelyek napjainkban aktuálisak. Csak néhány a címek közül: Árak és jövedelmek, Gazdasági hatékonyság — termelési szerkezet, Környezetvédelem Magyarországon, A szocialista gazdasági integráció, Üzem- és munka- szervezés, A tőkés- integráció, A tudományos-technikai forradalom. Foglalkozik ezeken kívül a sorozat a fejlesztéssel, beruházással, a hatékony munkaerő-gazdálkodás, az európai együttműködés, a háztáji és a kisegítő gazdálkodás, a külgazdasági politika és az árrendszer időszerű kérdéseivel. Az esti egyetem politikai gazdaságtan főszakos hallgatóinak, a szakmájukkal lépést tartani kívánó szakembereknek és persze minden érdeklődőnek ajánlható a Közgazdasági ismeretek című sorozat. Rádió Magyarok a Mississippinél Szeretek pillantást vetni a nagyvilágba és mivel ezt nincs módom mindenhol személyesen megtenni, örülök, amikor a rádió hozzásegít. A „Pillantás a nagyvilágba” című műsorról van szó, amely tegnapelőtt délután: — ezt csak nagyon módjával tette meg. Pedig a cím vonzó volt: „Magyar iskola a Mississippinél” és Kulcsár István se az a riporter, aki ne tudna .érdeklődést felkelteni. Most csak ezt csinálta. Megtudtuk, hogy a Louisiana állambeli Albany község lakói, akiknek ősei száz esztendeje vándoroltak be, elkezdtek újra tanulni őseik nyelvén. Segítséget kaptak a kormánytól, melynek a jelek szerint méltánylandó nemzetiségi politikája van és segítséget itthonról, szaktanárok képében. Kezdetben az angol mellett második idegen nyelvként tanulták a magyart, most már a kettős nyelvoktatás óvodában és általános iskolában egyessé, vált, a Spencer Tóthok és Will Szabók szüleikkel együtt ismét elfogadhatóan beszélik nyelvüket. A riporter csak azzal a felvilágosítással maradt adós, hogy mindennek lelki gyökerei milyen mélységekig hatolnak és egész szűkös információkkal szolgált az ősök múltjáról, akik a mai Albany falucskát eredetileg Árpádföld névre keresztelték. A téma sokkal nagyobb volt annál, mint amennyit a műsor húsz percébe bele lehet sűríteni, tehát kár volt megpróbálkozni vele, mert a hallgató kielégítetlenül maradt. O. I. TV-NAPLÓ Revansizmus szemtől szembe Nemrég olvastam egy fiatal oszitrák író — Helmut Zenker — kisregényét, ami a „Kassbach avagy közérdekű megfigyelések a tengerimalacokról” címet viseli és nem más, mint az osztrák neonáci mozgalmak nagy pontossággal dokumentált leírása. így még friss volt döbbenetem és háborgásom, amiikor végignéztem az NDK televíziónak Hitler-fiúk című dokumentumfilm- jét, amit a Majna melletti Frankfurtban forgattak, ahol a politikai élet porondján nyíltan, kormánytól védetten közszerepel a neonácizmus. A filmet tiltakozó indulat szülte, nem kommentál és alighanem ebben keresendő hatásának titka. Sziká- ran regisztrál, pontos adatolással mutatva be, hogy az a szadisztikus ösztönvilág, aminek teljes „virágbaborí- tására” a fasizmus képes, ma csaknem ugyanolyan veszélyt jelent a világ népei számára, mint amikor a nácizmus először akarta .elnyelni a Földet. Két fiú, egy 13 és egy 15 éves beszél távol ról sem vallomásos hangon arról, ami az NSZK légköréből leginkább hat rájuk: dicsőítik szüleik nyomán Hitlert, a második világháborút és fejtik ki „nézetei két” kemény kommunizmusról és a „jó” kínaiakról: a „fenyegető” Szovjetunióról; majd vendégmunkásokról, öregekről, betegékről. Utóbbiakról oly ként, hogy „ki kell irtani őket”, mert „egészséges néphez” véleményük szerint az NSZK csak akkor juthat, ha „megtisztítja” az országot. Ha van netalán, aki megfelelő szemléltetés híján, vagy saját figyelmetlenségéből adódóan nem fogta volna fel eddig, hogy valójában mi a revansizmus, és milyen veszélyt hordoz, e dokumentumfilm láttán pótolhatta ismereteit. Gondolom, ugyanolyan lúdbőröződve, mint én. Hiszen ezék a fiúk nem „egyedi példányok — ahogy az említett Zenker-regény Kassbachja sem az. Felnőnek a gyerekek és szembetalálhatjuk velük magunkat. S ugyan mit várhatunk tőlük? Tőlük, akik úgy vélik, „hogy” ha az SS nem lett volna, talán nem is élnénk”, hogy „Németország soha olyan virágzó nem volt, mint Hitler alatt” és ugyan már, „mese az egész, amit a koncentrációs táborokról mesélnek!” Semmi kétség, A két gyerek — s ki tudja még, hogy hány társuk —, be van programozva a felkészülésre is. Kezükben és a könyvesboltok második világháborút méltató, értékelő könyvei között ott van a Der Dritte Weltkrieg című kötet, mely egy atomháború víziójaként vált sikerkönyvvé. Az NSZK polgárainak 1985-re jósolják a harmadik világégés kezdetét. S az NSZK-ban az újnácik párthívei egyre fiatalabbak... Szóval, szükség van a Hitler-.fiúkhoz hasonló dokumentumfilmekre, melyek hasznossága informatív tartalmukban rejlik és ezért alkalmasak arra, hogy a nézőt a továbbgondolkodásra serkentsék. — óa — Furcsa bohóc Jobba Gabi önálló estje a Várszínház megnyitása után sok jó szót kapott. A Buta Auguszt kiválasztódott, képernyőre került. Nem kis dolog, hiszen manapság szinte minden valamirevaló színész összeállít egy- egy önálló műsort, amivel aztán járja az országot. Nem titok: pénzkereső alkalom, de ugyanakkor lehetőség a hitvallásra is az önálló est. A művész maga válogathatja össze, hogy mit akar elmondani, mi a legkedvesebb számára, mi fejezi ki leginkább saját véleményét a világról. Nem rendező, maga a színész dönti el, holmit hogyan mond, mikor énekel és hogy táncol-e, milyen ruhát vesz fel és ki az esetleges partnere. Tulajdonképpen az önálló est tükör: a színész pontos tükre. Jobba Gabi bohócmaszkot, bohócruhát ölt. ö a „Dummer August”, és műsora a buta augusztokról szól. Meg a cirkuszról, meg a világról. Táncol és énekel, prózát mond és verset, partnere egy rongybohóc és a zeneszerző Selmeczi György, a háttérben. A bohóc — a lexikon szerint — sajátos maszkot és ruházatot viselő, harsány eszközöket alkalmazó komikus, a cirkuszi humor fő képviselője, aki tréfáival az izgalmas produkciók okozta feszültséget hivatott feloldani a közönségben. Jobba Gabi bohóca fordított bohóc: nem feloldani akarja a feszültséget, hanem éppen ellenkezőleg. Nyugtalanítani akar. Tréfái sem tréfák, még ha humorosan hangzanak is: keserű jóslatok és beolvasások értetlenségeinkről, közömbösségünkről, ostobaságainkról. A Buta Auguszttól ezúttal nem azt kaptuk, amit a clown-októl, a pierrot-któl vagy petruskáktól várnánk. Az ügyefogyott, örök vesztes Auguszt most éppen olyan kegyetlen volt, mint hatalmaskodó párja, a fehér bohóc. Jobba Gabi műsora sok jó szót kapott, a nézők mégsem tolongtak jegyekért. Nem szívesen nézünk szembe csúnyábbik önmagunkkal, még akkor sem, ha bohóc tartja a tükröt. V. F. É.
