Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

2 Képújság 1979. február 14. Francia vendég Moszkvában Kedd esti kommentárunk A szovjet főváros maigas rangú vendéget fogad Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter személyében, aki a szovjet kormány meghívására tartózkodott Moszk­vában és akit — nyilvánvalóan a látogatás jelentőségé­nek hangsúlyozásaként — fogadott Leonyid Brezsnyev és AlekBzej Koszigin is. A francia külügyminiszter — régi, híres diplomata­dinasztia sarja — a jótékony folyamatosság jegyében folytatta megbeszéléseit Andrej Gromikóval, szovjet kollégájával. „A Párizs—Moszkva, illetve a Moszkva—Párizs út­vonal a békepolitika útvonala” — hangsúlyozta a ven­dég tiszteletére adott ebéden Gromiko, Francois-Poncet pedig válaszában emlékeztetett arra, hogy „A Szovjet­unió és Franciaország kapcsolatai, amelyek állandó és termékeny talajon fejlődnek, szilárdak” ... Ami elhangzott, egyik részről sem tekinthető pusztán protokolláris udvariasságnak, hanem a több éves, gyü­mölcsöző, kölcsönös erőfeszítések elismerésének. Nem túlzás az a megállapítás, amely szerint az enyhülési fo­lyamat első jelentős állomása a hatvanas évek közepén a szovjet—francia közeledés volt. Ez két nagy nép kö­zötti hagyományos barátság felújítását jelentette új kö­rülmények között, új, nagy lehetőségek kezdetét jelez­ve. Ami azóta történt, nemcsak a két ország ‘kapcsolatai­ban, hanem nemzetközi mércévé! mérve is rendkívüli jelentőségű. A két ország véleménye közel áll egymás­hoz számos fontos kérdésben. Ilyen az európai enyhü­lés és a béke jövője, a helsinki határozatok kiteljesíté­se. A kétoldalú kapcsolatók fejlődése sok szempontból példamutató. Esztendők óta működik a két ország ve­zető személyiségeiből, szakminisztereiből álló úgyneve­zett nagybizottság, amely már eddig is a kooperáció számos formáját valósította meg. Ami ennél is lényege­sebb, a legmagasabb rangú vezetőik között rendszeres­sé váltak a személyes találkozók, amelyék mindig meg­gyorsították a hasznos folyamatot. A külügyminiszter látogatásának egyik célja ezúttal1 is egy csúcstalálkozó előkészítése volt. Valery Giscard d’Estaing hivatalos látogatásra hamarosan a szovjet fő­városba utazik, hogy találkozzék Leonyid Brezsnyevvel és munkatársaival. HARMAT ENDRE Megemlékezés Budapest felszabadulásáról Budapest felszabadulásá­nak 34. évfordulója alkalmá­ból kedden koszorúzási ün­nepséget [tartottak a szovjet hősök gellérthegyi emlék­művénél. A felszabadulási emlékmű talapzata előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrsé­get. A zenekar eljátszotta a •• magyar és a szovjet him­nuszt. Ezt követően a Magyar Szocialista Munkáspárt bu­dapesti bizottsága, a fővárosi tanács, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetsége, a ha­zánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet déli hadse­regcsoport, a Budapest nevét viselő szovjet katonai egység, a budapesti fegyveres testü­letek, a fővárosi társadalmi és tömegszervezetek képvi­selői koszorúztak, majd Bu­dapest dolgozóinak és ifjúsá­gának küldöttei helyezték el az emlékmű talapzatán a ke­gyelet és a hála virágait. (MTI) Brown Izraelben A közel-keleti körúton levő Brown amerikai hadügymi­niszter kedden Izraelbe érkezett. Képünkön: Tel-Aviv ­ban Ezer Weizman (balra) izraeli hadügyminiszter fogadta. Izraelben mind hivatalos személyiségek, mind a sajtó azt bizonygatták Brown érkezése előtt, hogy az iráni nyugat­barát rendszer megdöntése az eddiginél is nagyobb straté­giai jelentőséggel ruházza fel Izraelt. A brit hírügynökség izraeli hivatalos személyek olyon nyilatkozataival foglal­kozik, amelyben az Egyesült Államoknak azt javasolják: Irán pótlására alakítson ki egy nem hivatalos szaúdi— egyiptomi—izraeli „védelmi”szövetséget. (Képtávírónkon érkezett) Anglia 'A. sztrájkok sodróban tásosabb gazdasági realitás húzódik meg! 30 ÉVES STAGNÁLÁS Ennek voltaképpen törté­nelmi gyökerei vannak, s részletei rendkívül bonyolul­tak. Lényege azonban az, hogy a második világháború után Anglia pozíciója a tő­kés világgazdaságban gyöke­resen megváltozott. Számos politikai és gazdasági ténye­ző együttes hatásaképpen nem újították fel az angol tőkések a nagyipar állóesz­közeit (azaz gépparkját) olyan ütemben, ahogy ezt más tőkés vetélytársak meg­tették. Ennek következtében Angliában a termelékenység sokkal lassabban nőtt, mint más tőkésországokban és a gazdaság növekedése is sok­szor a stagnálásig lelassult. Ennek a helyzetnek egyik következménye volt Anglia általános gazdasági lemara­dása, külkereskedelmi ver­senyképességének csökkené­se és az angol munkások reálbérének viszonylagos le­maradása a többi fejlett tő­kés ország munkásainak reálbéréhez képest. JÖVEDELEMPOLITIKA ÉS STABILIZÁLÁS Ez voltaképpen a jelenlegi válság történelmi perspektí­vában vizsgált (de termé­szetesen csak elnagyolt és vázlatos) oka. Ami a közvet­len okokat illeti, azt a mun­káspárti kormány úgyneve­zett jövedelempolitikájá­ban” kell keresni. A kiindu­politikát folytatna. Ugyanez visszafelé is igaz. A válasz­tási harcban a munkáspárti kormány tömegbázisát ép­pen a szakszervezetbe tömö­rült dolgozók alkotják, ha tehát Callaghan kabinetje a végsőkig kiélezi a viszonyt ezekkel a rétegekkel — ak­kor az egyébként is csak­nem egyenlő arányban meg- oszló ország kormányzása kicsúszhat a Labour párt ke­zei közül. Ezek a politikai realitások mégsem tudták korlátozni a sztrájkharc hevességét. A magyarázat az, hogy a Poli­tikai valóság mögött egy még sokkal mélyebb és ha­MEGOSZTOTT VÁLASZTÓK A helyzet politikailag most annyiban más, hogy mun­káspárti kormány van hatal­mon. Ez voltaképpen mind­két felet óvatosságra int­hetné. A szakszervezeteknek tudniok kell, hogy az 1979­es esztendő választási év, márpedig Anglia politikai viszonyai között a munkás­párti kormány bukása esetén csak a konzervatívok ragad­hatják magukhoz az irányí­tást. Ez a kormány nyilván­valóan még kedvezőtlenebb, a tőkések érdekeit még nyíl­tabban képviselő gazdaság. Anglia gazdasági és politikai életét egymást követő rohamokban olyan sztrájkok rendítik meg, «milyenekre az 1926-os általános sztrájk óta talán csak egyszer, 1974-ben volt példa. Akkor a bányá­szok által vezetett hatalmas sztrájkmozgalom nyt. További sztrájkok fenyegetik az angol kormányt. Képünkön: a több tízezer embert foglalkoztató Leyland autógyár birmingham-i üzemének dolgozói a munkabeszüntetés mellett szavaznak. lópont itt az, hogy a vázolt történelmi okok következté­ben a megelőző konzervatív kormány bukása után Ang­liában olyan helyzet alakult PANORÁMA BELGRAD Ljubljanában kedden dél­után eltemették Edvard Kar- deljt, a jugoszláv párt- és államelnökség tagját. A ham­vait tartalmazó urnát a szlo­vén kormány székházában ravatalozták fel. A gyász­ünnepségen Tito köztársasági elnökkel az élen, részt vettek az ország párt- és állami ve­zetői is. Az elhunyt érdemeit Fran­ce Popit, a Szlovén Kommu­nista Szövetség elnöke, a JKSZ KB elnökségének tag­ja méltatta. Ezt követően a több tízezer főnyi gyászme­net — szitáló esőben — Ljubl­jana utcáin végighaladva a néphősök temetőjébe kísérte Edvard Kardelj hamvait és ott helyezték el örök nyu­galomra. A sírnál a JKSZ Központi Bizottsága, az ál­lamelnökség, a föderáció ta­nácsa, a társadalmi szerveze­tek, az egész nép nevében Fadilj Hodzsa, az államelnök­ség alelnöke vett búcsút a jugoszláv népfelszabadító antifasiszta háború és a szo­cialista építőmunka kimagasló vezetőjétől. A temetésen az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának képvisele­tében Katona Imrének, az MSZMP KB tagjának, az El­nöki Tanács titkárának ve­zetésével küldöttség vett részt. BUDAPEST Az indiai parlament két há­za elnökének meghívására kedden magyar parlamenti küldöttség utazott Indiába Péter János alelnök vezetésé­vel. A küldöttség tagjai: Ko­mócsin Mihály, Vadkerti Miklósné, Magyar Sándor és Radnóti László képviselők. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren ott volt Árun Kanti Das, az In­diai Köztársaság budapesti nagykövete. Washington Faluvégi Lajos tárgyalásai Faluvégi Lajos hétfőn ta­lálkozott John Moore-ral, az Egyesült Államok export— import bankja elnökével. (Az állami bank feladata az ame­rikai kivitel támogatása.) A tárgyaláson megvizsgálták, milyen módon részesülhetné­nek magyar vállalatok a bánik álltai nyújtott hitelek­ből. A magyar pénzügyminisz­ter felkereste William Mil­lert, a Federal Reserve System (az Egyesült Államok központi bankjának szerepét ellátó intézmény) vezetőjét. A két ország gazdasági együttműködése szempontjá­ból fontos kérdéseken túlme­ki, hogy a termelés jófor­mán egyhelyben topogott, vi­szont rendkívül nagy volt a külkereskedelmi és fizetési mérleg hiánya, az infláció pedig a 25 százalékos évi ütemet is meghaladta. A munkáspárti kormány ekkor egy stabilizálási poli­tikát dolgozott ki, amelynek lényeges összetevője volt, hogy nagyjából 5 százalék­ban szabta meg az átlagos évi béremelés lehetséges fel­ső határát. A stabilizálás másik for­rása az Északi-tenger olaj- kincsének egyre nagyobb jö­vedelméből származott és lé­nyegesen javította Anglia külkereskedelmi és fizetési mérlegét. Magukra a tőkés vállalatokra (azon a címen, hogy gazdasági tevékenysé­güket ösztönözni kell) arány­talanul kevesebb terhet rak­tak. AZ ÁLLAM LEMARADT Az 1975 óta tartó időszak mérlege ilyen formán lénye­gében azt mutatta, hogy há­rom esztendeig, 1978 kora őszéig Angliában a reálbér egyáltalában nem emelke­dett, hanem nagyjában és egészében azonos maradt! (Másszóval: az infláció üte­me mindig legalább akkora volt, mint a névleges bér emelkedése.) Ezenbelül volt két hosszú időszak, amikor az infláció gyorsabb volt a névleges bér emelkedésénél; a reálbér tehát csökkent. A legutóbbi ilyen időszak 1977 tavaszától 1978 derekáig tar­tott. Igen fontos járulékos oka a jelenlegi heves sztrájk- harcnak, hogy Angliában az állami szektorban dolgozók jövedelme lemaradt a ma­gánszektorban dolgozó mun­kások és alkalmazottak jö­vedelmi szintje mögött. Ez a magyarázata annak, hogy a magánszektor után a sztrájkakciók' jelenleg egyre jobban átterjednek az álla­mosított szektorra. -i -e. nően a két fél véleményt cserélt a világgazdasági hely­zetről is. Faluvégi Lajos ugyancsak hétfőn eszmecserét folytatott Matthew Niemetz-szeil, a 'kül­ügyminisztérium főtanács­adójával is. Áttekintették a magyar—amerikai kapcsola­tok alakulását és azok fej­lesztésének lehetőségeit. A magyar pénzügyminisz­ter és munkatársai kedden és szeredán Washingtonban, szerdától pedig New Yorkban folytatják tárgyalásaikat az amerikai kormány képvise­lőivel, illetve gazdasági, ' pénzügyi vezetőkkel. (HELTAI) LAPZÁRTA BUDAPEST Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra kedden a főváros XIII. ke­rületébe látogatott. A vendé­get a kerületi pártbizottság székházában Kovács Károly, a pártbizottság első titkára és Bozsik József tanácselnök fo­gadták és tájékoztatta An­gyalföld politikai, gazdasági helyzetéről. Az egész napos látogatás pártaktívával ért véget, ame­lyen Korom Mihály tájékoz­tatót tartott a Központi Bi­zottság 1978. december 6-i határozatából adódó aktuális gazdaságpolitikai kérdésekről. TEHERÁN Mehdi Bazargan iráni mi­niszterelnök kedden megala­kította ideiglenes kormányát. A héttagú kabinetben a for­radalmi mozgalom elismert képviselői és szakemberek kaptak helyét. Külügyminisz­ter: dr. Karim Szandzsabi, a Nemzeti Front főtitkára. Bel­ügyminiszter: Ali Szajed Dzsavadi író, a Mozgalom el­nevezésű haladó szervezet ve­zetője, a polgári jogok vé­delmére alakult iráni bizott­ság tagja lett. NAIROBI Idi Amin ugandai elnök kedden levélben kérte a Biz­tonsági Tanácsot, hogy hala­déktalanul tűzze napirendre az ugandai—tanzániai hatá­ron kialakult robbanékony helyzet megvitatását — je­lentette az ugandai rádió. MOSZKVA Az iráni forradalom győ­zelmét is méltatta hétfői vá­lasztási beszédében Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom