Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
a Képújság Moziban Fagyöngyök Mozijainkban rövid időn belül a harmadik dokumentum-játékfilmet vetítik. Ha ez az új műfaj nem is jelentkezik a továbbiakban ilyen sűrűn, az biztos, hogy megszületett. És ez nem is kevés a filmművészet ínségének idején. Annál is inkább, mert a Filmregény bizonyította, zaklatott korunkban is létezhet műalkotás, ami a teljességre tör, és a Cséplő Gyuri tiszta és határozott szándéka — a megvalósítás hibái ellenére — is emlékezetes marad. A Fagyöngyök alkotói is nagy célt tűztek ki maguk elé a forgatás előtt. Idézzünk a Fagyöngyök alapját adó filmnovellából: „Ennek a történetnek nincsen néhány mondatban elmondható magja. Csak levelei vannak, mint Ibsen hagymájának. Eleje és vége sincsen. Az ember bárhol belekezdhet, magától felfejtődik, és a fejtés másik történetté áll össze. Bár még ugyanazokról szók csak máshogy.” Ezt az érzékeny, sok szálon futó, a gondolatok végtelen variációját szülő alkotást, amit a filmnovella ígér, nem sikerült megvalósítani a Fagyöngyökben. Amit látunk, az egy sivár, banális történetke, horhályos, a néző számára érthetetlen utalásokkal. Egy fiatal pár gyermeket vár. Nem házasok, az asszony elvált, két kislánya már van. A férfi nagy vágya egy használt autó, habár pénze nincs, és lakásuk mindössze egyetlen szobács- ka a leendő anyós házában. A szülés előtt összeházasodnak. Császármetszéssel világra jön a gyermek, a kisfiú. A A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Arató Károly, Gyurkovics Tibor, Kárpáti Kamii, Makay Ida, Marsall László, Páskándi Géza és Tandori Dezső költeményeit olvashatjuk. film az ő névadójával zárul. * A bajt — hogy semmitmondó, üres filmet csinált — még azzal is tetézi Ember Judit, hogy igyekszik heroi- zálni figuráit. A férfi főszereplőt „a munkássá’’ lépteti elő, a nőt „a titokzatos anyává” és így tovább. Ez nagyobb hibája, mint az üresség: mert hamis felhangokat ad történetének. A mozinézőnek nem kötelessége tudni — módja sem nagyon van rá — hogy a Fagyöngyöknek van egy előz. ' ménye, a Tantörténet című dokumentumfilm. A Tantörténetben ismerkedhetne meg a főszereplő nő múltjával, és abból tudná meg, hogy a homályos utalgatások arra voA prózai írások sorában Albert Gábor, Bertha Bulcsu és Mándy Iván elbeszélését, valamint Thiery Árpád szociográfiájának új részletét közli a folyóirat. A Kilátó című új rovatban Hankiss Elemér Társadalmi csapdák c. írása kapott helyet. Az Irodalomtudósaink natkoznak, hogy Nóra öngyilkossági kísérlete miatt a harmadik gyerek szülése veszélyezteti életét. Ez a tény persze másként világít meg néhány dolgot — az autóvásárlást, a szülés előtti házasságot, a rendezőnő meghatottságát — de mit kezdjünk olyan ténnyel, ami kvázi titok? A Fagyöngyöket a Tantör. ténet nélkül vetítik a moziban, olyannak kellett volna megformálni, hogy önmagában is egyértelmű, pontosabban érthető mű legyen. Dehát olyan, amilyen. És negyedannyiba sem került elkészítése, mint az átlagosan rossz filmeknek. fóruma sorozatában Wéber Antallal beszélget Bíró Ferenc. A művészeti írások között figyelmet érdemel Sőtér István jegyzete Ősze András hazai kiállításairól, valamint Bécsy Tamás beszámolója néhány budapesti színházi előadásról. Rádió Gondolatjel A hatvanas évek elején látott magyar film — Miért rosszak a magyar filmek? — már a címében jelezte véleményét a magyar filmek milyenségéről, minőségéről. A Kossuth Rádió vasárnapi adása — egy hónappal a XI. magyar játékfilmszemle előtt — nem ilyen egyértelműen, hanem a jó vagy rossz alternatívájában tette fel a kérdést. Egy ausztrál filmszakember szerint nincs ok az aggodalomra. Kitűnő új nevek jelentkeztek a magyar filmgyártásban, s a régi neves rendezők is új és jó filmekkel mutatkoztak be. Ha egy külföldi is így nyilatkozik, csak öröm számunkra. Beszéde egy részének azért még szenteljünk egy kis figyelmet. összehasonlította a nyugati és a magyar filmgyártás rendszerét. Míg az előbbiben a jövedelmezőség döntő szempont, nálunk ez másodlagos. Az a fontos, hogy művészfilm készüljön, magvas mondanivalóval. Kicsit szórakoztatóbbak lehetnének a magyar filmek — tette még hozzá. Mély mondanivaló, szórakoztatás, és ezzel a kasszasiker nem ellentmondó fogalmak sem hazai, sem külföldi viszonylatban. Ez derült ki a HUNGAROFILM vezérigazgatójával folytatott beszélgetésből is. A külföldnek eladott filmjeinkért komoly összegeket kapunk. Természetesen csak a jó filmeket menedzselheti sikerrel a HUNGAROFILM. A menedzser, a menedzselés vagy használjuk inkább e rossz ízű szó helyett: a kulturális értékek, termékek terjesztése, úgy tűnik, több területen megoldatlan. Ezt firtatta a műsor, amikor a műkereskedelem, a színészek és a pop-zenészek helyzetét vizsgálta meg. Az utóbbiak esetében az ŐRI hivatott a pop jelentős képviselőinek és a közönség találkozásának a megszervezésére. Mintegy 20—25 alkalmat tud biztosítani áz együtteseknek a fellépésre. S ha valamelyik, mint például a Piramis együttes kiesik a kegyeiből? Saját magának lesz a menedzsere s így 200—300 fellépést szervez magának évente. Gondolatjel, kérdőjellel megtoldva á műsor meghallgatása után. A kultúra nálunk nem áru, de ára van. Pénzbe kerül és sok pénzt hoz. Nem mindegy tehát, hogy kik és hogyan menedzselik. S ezen a téren még van tennivaló... (Majoros) VIRÁG F. ÉVA Jövő héten a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című film. ről írunk A Jelenkor januári száma Színházi esték Sütő András látomása A bibliai történet valójában csak keret, Sütő András nem a mítoszt akarja feltámasztani, hanem ennek ürügyén beszél az emberről, aki folyton az Édenhez visszavezető utat keresi. Mózes első könyve szerint — Károli Gáspár zengzetes fordításában — „és lón, mikor a mezőn va- lának, támada Káin Ábelre, az1 ő atyjafiára és megölé őt”. De Sütő Andrásnak tulajdonképpen ezzel van a legkevesebb dolga, ahogy korábban a Kleist-regény drámai átköl- tésében sem Kohlhiaas Mihály közvetlen sorsa érdekelte, s a Kalvin-drámában sem dogmatikai ellentéteket akart megvilágítani. A lócsiszár, a Csillag és most a Káin és Ábel —•. utóbbi a legkiélezettebben — az emberi magatartás dilemmája, mely a szabadság és kiszolgáltatottság, lehetőség és kényszer, választás és sorszerűség ellentétpárjaiban gondolkozik, s azt kutatja, földhöz kötött vágyaink, gomolygó gondolataink mögött él-e a mindenki által elérhető elveszített Éden, amelynek megkeresésére Káin indul el. Sütő András modern drámát formál az ősmítoszból, melyben nem a bűnbeesés, hanem a bűnbe kényszerített megbántottság gondolata kísért, miként Ádám harmadik felvonásbeli monológjából kiderül, A kérdés merőben modern, sőt XX. századi. A görög ember úgy érezte, mindig a sorssal áll szemben, a sötét végzettel, amit tudomásul kell vennünk, s Shakespeare Hamletje töpreng először arról, hogy belenyugvás-e a sorsunk, vagy inkább a cselekvés: mikor nemesb a lélek? A jelképpé vált fausti ember is épp embersége jogán akar kitörni szűkös körülményei közül, s ha másként nem lehet, hát az ördöggel szövetkezve. Sütő András Káinja a kálvinista predesztináció nevében lázad, tudja, hogy így kell lennie, minden már eleve elrendeltetett az idők mélyén, az is, hogy a távoli csillagról érkezett Arabella Ábelt választja, s az is, hogy meg kell ölnie. Ábelt, beteljesítve az elrendelést. Szívünk a lázadó Káinhoz húz, aki nem dacból lázad, mint Kosztolányi versében a bal lator, hanem kitaszítottságában keresi igazát, de Ábel megölése ennél a pontnál válik problematikussá, mert ugyan miért is kell még egy testvérgyilkossággal is terhelni lelkiismeretét? Valószínűleg inkább könyvdráma a Káin és Ábel, gondolati gazdagsága, a dialógusok választékossága nemcsak a színésznek próba, a nézőnek is. És természetesen a rendezőnek is. A kecskeméti színház előadásában Beke Sándor arra törekszik, hogy Sütő András jelképei, sejtelmes és sejtető gondolatai egy valóságot sugalló környezetben jelenjenek meg, s ez bizonyos hangsúlyeltolódásokat eredményez. A nagyon hatásos második felvonás után a harmadik féltékenység! jelenete például bárhova behelyettesíthető lenne, pedig Arabella megjelenése is a nagy gondolati egység része és példázata csupán. Szervátiusz Tibor puritán díszleteit teljesen alárendelte a mondanivalónak, ám a színpad mélyén elhelyezett vetítővászon egyáltalán nem a végtelent jelképezi, inkább az az érzésünk, mintha Sütő András kozmikus látomását egy falusi moziban akarták volna megjeleníteni. A szereplők közül Blaskó Péter Ábelje a legerőteljesebb, s meggyőző Szakács Eszter Évája és Kézdy György Ádám- ja is. Elsősorban az ő érdemük, hogy a kecskeméti Káin és Ábel közel tudja hozni Sütő András merész vízióját. CSÁNYI LÁSZLÓ ' 1979. január 9. Tv-jegyzet Szegény Kojak! Nem tudom, hogy hányán osztják részvétemet, de az elmúlt szombat óta egyre inkább sajnálom Kojak hadnagyot. Általában ötven perc áll rendelkezésére, ami a képernyő trükkjei jóvoltából se nyúlik a „valóságban” 48 óránál többre. Ennyi idő alatt olyan bűnügyeket kell megoldania, amelyek a Scotland Yard és az Interpol aligha tapasztalatlan személyzetét is próbára tennék. Azt már nem is csodálom, hogy ilyen hajszás élettempó mellett finomabb humorra nem marad ideje. Esküdni mernék például, hogy Art Buchivaldnak mégcsak a nevét se hallotta soha. Egy valamire nem panaszkodhat és ez a technikai lehetőségek hiánya. Felbukkan egy név és ő csak szól Stavrosnak, testsúlyban bővelkedő kollégájának, és órákon belül mindent megtud az illetőről, beleértve az újraoltási bizonyítványának sorszámát is. Az ilyesfajta „mindentudás” erősen emlékeztet egy rendőrállaméra, de ne keverjünk Kojakhoz politikát, mert az aztán igazán nincs jelen. Lám, legutóbb, amikor gépkocsival terelgette a tengerbe a távcsöves, automata puskákkal felszerelt mesterlövészeket, a maffia tényleges leleplezésére még ő sem vállalkozott. Senki nem hitte volna el neki, valószínűleg legkevésbé a Kojak-történe- tekre egyre fogyó ihletű alkotói; Mark Rodgers és Jack Laird. Ne szaporítsuk a szót! Számomra (főhivatású „hétvégi” tv-néző vagyok), szombaton Kojak nem sok örömet okozott. Marcello Mastroianni is csak mérsékeltet a szerény humorú „A pap feleségében”. Legjobban még a Síugró négysáncversennyel jártam. Szombat és vasárnap legnagyobb televíziós élménye kétségtelenül a Déry-novellá- ból készült Makk Károly-film volt, a „Szerelem”. Kojakéknak fájhat a szívük érte, hogy nem láthatták. (ordas) A nyolcadik kötél?' Tanulmányok Tolna megye történetéből Gazdag tartalommal, jóval több, mint négyszáz oldalon jelent meg a megye múltjával foglalkozó és egyre gazdagabbá váló sorozat legújabb kötete, sorrendben a nyolcadik. Az anyag természetéből következik, és egy napilap jellegéből legalább annyira, hogy a nyolc tanulmány részletes ismertetésére nem vállalkozhatunk. Áttekintésül és a különböző szakirányú érdeklődésűek számára kedvgerjesztésül is, álljon itt egyelőre csak a tartalomjegyzék: Dr. Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén, a török hódoltság korában. Dr. Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi ország- gyűlések (1712—1805). Dr. Braun Sándorné: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1807—1847). Dr. Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848—1872 között. T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között. II. Somi Benjáminná: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében (1959—1961). Dr. Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében. Dr. Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felszabadulás után. Magyarország jóval több, mint évezredes története egyetlen, hosszú folyamat, aminek mai eszünkkel nem. látjuk és a legkevésbé se óhajtjuk látni a végét. Az egész megismerése a részletek ismerete nélkül képtelenség. Ez a közigazgatás múltjára is vonatkozik, de az iparosításra és az élet más területeire legalább ennyire. Az előbbiekből az is következik, hogy valamennyien részesei vagyunk a történelemnek és bizonyos számú esztendővel a hátunk mögött már akár „történelmi távlatunk” is lehet. A sorozat VIII. kötetének külön hangsúlyozandó értéke az, hogy a szerzők egy része a viszonylagos közelmúlthoz is hozzányúlni merészelt. Somi Benjáminná írásait túlzás nélkül lehet hézagpótlónak minősíteni. Ugyanez vonatkozik azonban T. Mérey Klára ipartörténeti munkájának második részére, dr. Máté János tanulmányára pedig különösen. A szemünk előtt és a tudatunkban is végbement változásokat a nagy képzettségű statisztikus úgy hozza közel az olvasóhoz, hogy a mértékkel használt számok és táblázatok a szöveges rész szerves kiegészítői. Hasznos kiegészítés a befejező oldalakon közölt és az eddigi munkákat, a korábbi hét kötet sorrendjében ösz- szefoglaló tartalomjegyzék. O. I.
