Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

6 NÉPÚJSÁG 1979. január 5, Motocross Kibővített vezetőséggel - magasabb szinten Két edző: Ivicz Géza és Csötönyi Ferenc A motocrossosok a rajt előtti izgalmas másodpercekben Ilyen nehéz terepen kell bizonyítania a versenyzőnek a motor nyergében tudását, rátermettségét ART KISZ-esek felhívása „Gyertek velünk a vártúrákra!” Örömmel olvastuk a Tol­na megyei Népújságban a természetbarát szövetség új kezdeményezését a Tol­nai vártúrák szervezését. Alapszervezetünk tagsága megbeszélte, és hasznos­nak, jónak találták a vár­túrák programját, ezért úgy határoztunk, hogy je­lentkezünk azokra. Előze­tes felmérések alapján KISZ-eseink egy-egy túrán 4—5 autóval, tizenkét-ti- zenöt fiatallal vesznek részt. Szeretnénk, ha minél többen lennénk ezeken a vártúrákon, ezért alapszer­vezetünk felhívással fordul a megye KISZ-eseihez: kérjük jöjjenek velünk. Márciustól októberig tölt­sünk havonta egy vasárna­pot együtt, ismerjük meg egymást, egyben megyénk történelmét, múltját. El­gondolásunk az, hogy a vártúrák alatt megyénkben is kialakul az autós-moto­ros természetjárás, és ké­sőbb nagyobb, távolabbi, esetleg egy-egy külföldi tú­rára is együtt tudnánk menni. Várjuk a KISZ-esek je­lentkezését, és kérjük a Népújság sportrovatát, se­gítsen a vártúrák szervezé­sében. ECKERT MÁRIA az AFIT KISZ-alapszervezet titkára Mindössze egyéves múltra visszatekintő TOTÉV MHSZ motorosszakosztály is meg­tartotta évadzáró értekezletét, amelyen harmincötén vettek részt. Az ünnepélyes légkör­ben lezajlott értekezleten je­len voltak a TOTÉV párt-, gazdasági és KlSZ-szervezeté- nek vezetői. Az eredménylistából egy­értelműen kitűnik, sikeres évet hagyott maga mögött a szakosztály, valamennyi ver­senyen becsülettel helytáll­tak és nem utolsósorban érté­kes helyezéseket szereztek. Végeredményben a csapat- bajnokságban az előkelő 3. helyet szerezték meg. A beszámolóból elsőként a megalakulás, a beindulás kö­rülményeivel, gondjaival fog­lalkoztak. Nagy erőfeszítése­ket tettek, társadalmi össze­fogásra volt szüksége a szak­osztálynak, míg zöldágra ver­gődtek, nagyjából minden rendbe jött. Elismerőleg kell beszélni a vállalat vezetőiről, akik anyagi és erkölcsi támo­gatásukkal felkarolták a ma­gukra hagyott és korlátozott lehetőségek mellett sportoló motorosokat. A vállalati ve­zetés a versenyzők eredmé­nyei, fegyelmezettsége isme­retében további anyagi tá­mogatást ígér. A múlt évben adott támogatás az idén meg­duplázódik. A jövőben is biz­tosítják a csapat tagjainak, valamint a versenygépek szállítását. Ezek után sor került a ve­zetőség újraválasztására. A szakosztály Ivicz Gézát és Csötönyi Ferencet bízta meg az edzések irányításával. A jövőben Steiner János látja el az intézői .teendőket. Az eredményes szakmai munka és a komoly felkészülés érde­kében hetenként erőnléti és motoros edzések szerepelnek a tervben. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az erőnlétnek, és annak megfelelő szinten tartásának. Véleményük sze­rint előbb mindenkinek meg­felelő állóképességet kell megszereznie, mert igazán csak így tudja a versenyző kamatoztatni rátermettségét, e sportágban is. örvendetes, hogy a versenyzők száma is­mét hárommal növekszik, így mindig a legjobb formában lévő tizenegy versenyzőt le­het szerepeltetni a tizennégy közül. Továbbá beszéltek a készü­lőben lévő új versenypályáról, annak állapotáról, mely mór jelenleg is jó lehetőséget kí­nál az edzések levezetésére. A pálya versenyképes állapot­ba hozásának hátralévő te­endői: a pálya meghosszabbí­tása, a rajtgép beszerelése, főbírói épület és a műhely felépítése. A nyáron — július­ban — szeretnék első verse­nyüket rendezni. Megkérdeztük a szakosz­tály legeredményesebb ver­senyzőjét, Kovács Ferencet — aki két első helyezést mondhat magáénak — mik a tervei 1979-re. — Mindenekelőtt a számom­ra új 125 „A” kategóriában is szeretnék eredményesen sze­repelni, itt ugyanis a mezőny jóval kiegyensúlyozottabb és képzettebb, rutinosabb ver­senyzők állnak rajthoz. Ter­veim között fontos helyet kap a jelenleginél erősebb és jobb motor építése is. — bálint — Hz első íiítorlazorepülo Az NDK-ban, Stölln köz­ség határában, a Gollenberg felett jó időben vasárnapon­ként ott lebegnek a vitorlá­zó repülők: a kétüléses „Bo- cian” tanulógépek, meg az együléses „Pirat”-ok. A gya­korlótér hangárjának tetején fűzfavesszőből és vászonból készült törékenynek tűnő al­kotmány függ. A modell' Otto Lilienthal, az első re­pülő emlékét őrzi, aki több mint 80 esztendeje itt, a Gollenberg tövében folytat­ta kísérleteit. Egy kilomé­terrel innen, a hegy oldalá­ban emlékkő áll. Ezen a he­lyen zuhant le 1896. augusz­\ tus 9-én a bátor kísérletező. Lilienthal tehetséges ma­tematikus és fizikus, ügyes konstruktőr és gépszerelő, fáradhatatlan kutató, áldo­zatkész és vakmerő — ma úgy mondanánk — berepülő pilóta volt. Mindenekelőtt az a kérdés foglalkoztatta: miért és hogyan képesek le­begni a madarak — nehéz testükkel, kiterjesztett szár­nyaikra támaszkodva — a levegőben. Otto Lilienthal Gusztáv öccsével együtt már 14 éves korában szárnyakat készített magának szülővárosában, Anklamban. Az emberek ki­nevették őket, amikor éjsza­kánként a város lőterén az első, eredménytelen ugrási kísérleteket végezték. A má­sodik kísérletéhez paliszan­derfából és libatollakból ké­szített szárnyakat, amellyel egy ház tetejéről le is ug­rott. Ekkor érezte először a szárnyfelület fenntartó ere­jét. 19 éves korában a ber­lini műszaki akadémia hall­gatója lett. Lilienthalnak számos nagy jelentőségű találmánya volt. Réselőgépet szerkesztett a szénbányászat számára. Ö találta fel az Anker-építő- szekrényt, a ma is kedves gyermekjátékot. öntöttvas szíjtárcsát, hajókürtöt és le- párolócső szerkezetet szer­kesztett. Mindezen találmá­nyok értékesítése tette le­hetővé, hogy élete főcéljá­val, az ember repülésével foglalkozhassék. A merész mérnök életében sok bizal­matlansággal és butasággal találkozott. Egyik kortársa „nevetséges Ikarusnak” csú­folta, Lilientahalt azonban mindez nem tartotta vissza. Kutatásainak eredményét „A madarak repülése, mint a repüléstan alapja” címmel 1889-ben könyvalakban is megjelentette. Lilienthal fá­radhatatlanul készítette fűz­Jó időben, hétvégeken 80 sportrepülő gyakorla­tozik rendszeresen Stölln község határában. Ké­pünkön: a kétüléses „Bocian” indulásra ké­szen. favesszőből és vászonból szerkesztett modelljeit: 18 különböző típust, egyfedelűt és duplafedelűt, összerak­ható modelleket és mozgó­szárnyú repülőket. 1891 és 1896 között 2000 repülést hajtott végre, összesen mint­egy öt órát töltött a levegő­ben. Lilienthal 20 kg súlyú re­pülőszerkezetének szárnyait a pilóta hóna alá erősítet­ték, s a szél ellen futva emelte magasba a gépet, amelyet teste mozgásával kormányozott. —i —n íA * * .. I« . „ „ így repült Otto Lilienthal. A legnagyobb távolság, amit elért: 350 méter. Bemutatjuk % a játékosokat Vili. A megyei labdarúgó-bajnokság 16 csapatának felnőttkereté­hez tartozó játékosokat mutatjuk be — folyamatosan _ ol­vas óinknak. A táblázaton elfoglalt helyezésük sorrendjében kö­zöljük a listát. GERJENI MEDOSZ A feljutásért rendezett osz­tályozó megnyerése után nagy várakozás előzte meg az újonc együttes szereplését. A gerjeniek aztán . hamar ta­pasztalhatták: mekkora a kü­lönbség a járási és a megyei bajnokság között. Az első öt forduló után pont nélkül áll­tak, egy gólt lőttek — de hu­szonhármat kaptak. A folyta­tás már jobban sikerült, bár a 9 pont birtokában nehéz ta­vasz vár a ( megyebajnokság legfiatalabb — 20,3 év — át­lagéletkorú csapatára. Három — Bráz, Palásti, Vajda — 17 éves játékost találunk kere­tükben, Kovács László hu­szonhat évévei a rangidős. Bráz János: Szekszárd, 1961. Tanuló, 170 cm, csatár, saját nevelés. Domsa Ferenc: Szekszárd, 1959. Tanuló, 178 cm, közép­pályás, saját nevelés. Dudla János: Budapest, 1958. Traktoros, 165 cm, hát­véd, saját nevelés. Földesi Gyula: Szekszárd, 1960. Tanuló, 167 cm, közép­pályás, saját nevelés. Gyimesi László: Szekszárd, 1960. Tanuló, 180 cm, kapus, saját nevelés. Hubert János: Szakmár, 1958. Tanuló, 170 cm, csatár, saját nevelés. Kárpi Lajos: Szakmár, 1958. Autószerelő, 180 cm, csatár, saját nevelés. Kiss Sándor: Paks, 1957. Asztalos, 167 cm, csatár, sa­ját nevelés. Kovács László: Gerjen, 1952. Kőműves, 173 cm, be- állós, saját nevelés. Klement István: Szekszárd, 1959. Tanuló, 175 cm, közép­pályás, saját nevelés. Lazányi László: Gerjen, 1954. Vízvezeték-szerelő, 170 cm, középpályás, saját ne­velés. Nász József: Paks, 1959. Tanuló, 165 cm, csatár, saját nevelés. Palásti Lajos: Kalocsa, 1961. Tanuló, 175 cm, csatár, saját nevelés. Pesti Lajos: Gerjen, 1957. Esztergályos, 175 cm, csatár, saját nevelés. Percsi József: Gerjen, 1953. Munkacsoport-vezető, 175 cm, beállós, saját nevelés. ' Sárközi Sándor: Paks, 1958. Hegesztő, 165 cm, hátvéd, sa­ját nevelés. Soós Péter: Gerjen, 1953. Gépkocsivezető, 173 cm, ka­pus, saját nevelés. Vajda Tibor: Szekszárd, 1961. Tanuló, 167 cm, közép­pályás, saját nevelés. TAÉV SK 1977 őszén 15 pontjával a 11. helyen várta a bajnokság második felvonását a szek­szárdi gárda. Ezúttal sereg­hajtóként „tekint fel” a me­zőnyre, s nem titok: szereplé­sük nagy csalódást jelentett. Hazai pályán — győzelem nélkül — három, idegenben öt pontra tellett erejükből, miközben a legkevesebb gólt érték el a 16 csapat közül. A 22,8 év átlagéletkorú együttes tizennyolcas keretében talál­juk a megyebajnokság leg­idősebb játékosát, Micskót. Agócsi Gábor: Szekszárd, 1958. Bolti eladó, 167 cm, csa­tár, Mázaszászvári Bányász. Böröcz Ferenc: Szedres, 1957. Géplakatos, 175 cm, csa­tár, Alsótengelici MEDOSZ. Cserneczky László: Táska, 1954. Autószerelő, 182 cm, kö­zéppályás, Pécsi MSC, Szek­szárdi Dózsa. Csordás Ferenc: Szekszárd, 1956. Raktáros, 173 cm, hát­véd, saját nevelés. Flaskár Lőrinc: Mucsfa, 1954. Vasbetonszerelő, 178 cm, beállós, Nagykanizsai Dózsa, Aparhant. Hazafi László: Szekszárd, 1960. Tanuló, 171 cm, kapus, Szekszárdi Dózsa. Harsányi Lajos: Szekszárd, 1954. Festő, 182 cm, kapus, Bölcskei KSK, Szekszárdi Vasas. Hegedűs Béla: Budapest, 1958. Segédmunkás, 173 cm, csatár, Szekszárdi Dózsa, Bonyhádi Vasas. Jankovics Pál: Szekszárd, 1957. Gépkocsivezető, 176 cm, csatár, saját nevelés. Laki Attila: Simpntornya, 1954. Művezető, 173 cm, csa­tár, saját nevelés. Lerch István: Szekszárd, 1956. Villanyszerelő, 170 cm, középpályás, Szekszárdi Va­sas. Ludvig János: Szekszárd, 1955. Hentes, 178 cm, hátvéd, Honvéd Toldi SE. Molnár László: Szekszárd, 1959. Festő, 173 cm, hátvéd, Szekszárdi Dózsa. Micskó Mihály: Simontor- nya, 1943. Üzemrendész, 174 cm, csatár, Simontornyai BTC, Szekszárdi Dózsa. Papp László: Szekszárd, 1954. Szerszámkészítő, 180 cm, hátvéd, Szekszárdi Vasas, Szekszárdi Dózsa. Pálfi Gábor: Paks, 1954. Szakmérnök, 184 cm, beállós, Bölcskei KSK, Kaposvári Gazdász SE. Stercz József: Kakasd, 1956. Növény- és állattenyész­tő technikus, 173 cm, közép­pályás, Kakasdi Tsz SE, Szek­szárdi Vasas, Szekszárdi Dó­zsa. Tóth István: Dunaszekcső, 1954. Gépkocsivezető, 176 cm, csatár, Véméndi Tsz SE. Megjegyzés: a játékos neve után a születési helyet és időt, a foglalkozást, a testma­gasságot tüntettük fel, továb­bá azt, hogy milyen poszton szerepel és korábban melyik egyesületben játszott. HÍREK Tamásiban három szomba­ton (január 13-án, 20-án, és 27-én) női kézilabda terem- kupa-mérkőzéseft lesznek. Várhatóan négy csapat vesz részt a tornán, ebből három felnőtt, egy ifjúsági. A sor­solást január 10-én készítik el a járási sportfelügyelősé­gen. * A megyei asztalitenisz­szövetség január 14-én, va­sárnap 8.30 órai kezdettel tartja Tolna megye 1979. évi felnőtt férfi, és női egyé­ni asztalitenisz-bajnokságát Szekszárdon, a megyei sport- hivatal nagytermében. * A január 8-ra tervezett sporthivatali munkaértekez­let elmarad, illetve egy ké­sőbbi időpontban tartják meg, közölte a megyei sport- hivatal. * A Dombóvári MSC veze­tőinek kérésére sportrova­tunk munkatársai labdarú­góikkal egy későbbi idő­pontban találkoznak baráti beszélgetésre. így legköze­lebb Faddon, Gerjenben majd Kisdorogon találkoz­nak munkatársaink a labdarúgócsapat tagjaival, vezetőivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom