Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

1979. január 23. 2 InÉPÜJSÁG Iránban tovább mélyül a válság ' Pántokén hazatér Khomeini Khomeini ajatollah péntek­re tervezett hazautazásának közeledtével egyre gyöngül Sapur Baktiar iráni minisz­terelnök -kormányának hely­zete. A sah által kinevezett kormányfő vasárnapi rádió- és televíziós nyilatkozatában mégis kijelentette, hogy „mindenképp hivatalában marad”. A miniszterelnök — kormányhoz közelálló körök szerint — összehívta a nem­zetbiztonsági tanácsot, s tag­jaival — a belügyminiszter­rel, a fegyveres erők vezetői­vel és az államrendőrség fő­nökével — megvitatta a val­lási vezető hazaérkezésével kapcsolatos teendőket. Baktiar parlamenti képvi­selőkkel is tárgyalt, miköz­ben munkatársai igyekeznek meggyőzni a régenstanács két lemondott tagját, hogy változtassák meg döntésüket. Khomeini lemondásra fel­szólító felhívásának eddig 20 képviselő tett eleget, a 268 tagú képviselőház 138 tör­vényhozója egyelőre még Baktiar oldalán áll: vasár­nap is azt ígérték, hogy he­lyükön maradnak. Hétfőn hírügynökségi jelentések alá­támasztották, hogy a hadse­reg nem egységes Baktiar támogatásában: illetékes ka­tonai források sem cáfolták, hogy különböző légitámasz­pontokon mintegy hatezer fiatal tiszt és pilóta, Khomei- nit támogatva, éhségsztráj­kot folytat. Hétpontos felhí­vásukban követelik az ösz- szes amerikai tanácsadó és CIA-ügynök távozását. Ugyanakkor a sahellenes erők egyre nyilvánvalóbb el­lentéteiről tanúskodik, hogy a Khomeini hazatértének hí­rére utcára vonuló tüntetők között összecsapások robban­tak ki. A teheráni műszaki egyetemen mintegy kétezer fiatal rátámadt Khomeini hí­veire. A népi gerillaszervezet elnevezésű balos csoport le­vélben figyelmeztette Kho- meinit, hogy az iszlám moz­galom nem vezethet sikerre, ha közben más szervezeteket megpróbál elnyomni: Vasárnap lemondott tiszt­ségéről Szajed Dzsalal Eddin Tehrani, az iráni régensta­nács elnöke, akit Sapur Bak­tiar kormányfő Párizsba kül­dött, hogy tárgyaljon Koméi. ni ajatollah-val. Lemondó nyilatkozatát Tehrani egy közvetítőn keresztül eljuttat­ta Khomeinihez is. Az iráni ellenzék vezetője mindeddig elzárkózott a „tör­vénytelen” régenstanács el­nökével való tárgyalástól. Tehrani most állítólag „ma­gánemberként” szeretne ta­lálkozni Khomeinivel, bár egyes jelentések szerint nem kizárt, hogy a politikus ép­pen lemondása révén akar eleget tenni Baktiartól kapott megbízatásának. Mohammad Reza Pahlavi iráni sah hétfőn az egyiptomi Asszuánból Marokkóba uta­zott, hogy II. Hasszán ma­rokkói királlyal tárgyaljon. A Newsweek című ameri­kai lap — a sah egy „közeli barátjára” hivatkozva — ar­ról ír, hogy az uralkodó, úti­tervét megváltoztatva, elha­lasztotta amerikai utazását, esetleg végképp lemond ar­ról, hogy az Egyesült Álla­mokba utazzék. A sahot ugyanis felháborította Carter elnök Khomeini ajatollahhoz intézett felhívása — mondot­ta az említett forrás — és at­tól tart, hogy „Iránban elfe­lejtenék”, ha az amerikai luxus-elszigeteltséget választ­ja. Hadi célokra 13S milliard Carter „takarékos" költségvetése Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója jelen­ti: Carter elnök hétfőn „taka­rékos” költségvetést terjesz­tett be, amely minden koráb­binál magasabb katonai ki­adásokat irányoz elő, milli- árdofckal csökkenti viszont a népjóléti célokra fordítható összegeket. Az októberrel kezdődő költségvetési évre szóló ja­vaslat kereken 532 milliárd dollár kiadással számol. A közvetlen hadi kiadások 126 milliárdot tesznek ki, de a hosszú lejáratú fegyverkezési programokra szánt kiadások­kal együtt meghaladják a 138 milliárdot. Az összeg (az in­flációt is figyelembe véve) több, mint amit az ország békeidőben valaha is katonai célokra költött. Carter elnök a kongresz- szusnak küldött üzenetében az ország gazdasági gondjai­val, az inflációval indokolta a messzemenő takarékosság jegyében összeállított költ­ségvetést, amelynek kiadásai — a pénzhígulást leszámítva — csak 0,7 százalékkal ha­ladják meg az ideieket. Az elnök szerint szinte minden területen csökkenteni kellett a kiadásokat — kivéve a fegyverkezést. Az új költségvetés a tava­lyinál is világosabban tükrö­zi, hogy az elnök és tanács­adói kifejezetten konzervatív pénzügyi politika mellett kö­telezik el magukat, s a mun­kanélküliség csökkentése, más égető társadalmi kérdé­sek megoldása helyett a pénzhígulás megfékezését ál­lítják a középpontba. Az el­nöki jelentés azzal számol, hogy a munkanélküliség ará­nya idén eléri a 6,2 százalé­kot, s ezen a szinten marad 1980-ban is. Az elnök különös hang­súlyt adott a hadi kiadások békeidőben példátlan mére­tű növelésének. A részben a jóléti céloktól elvont össze­gekből 2,1 milliárdot fordí­tanak új hadászati rakéták, 'köztük az „M—X” rendszer kifejlesztésére. Több, mint hatmilliárdból épülnek hadi­hajók, ötmilliárdból harci repülőgépek. A 'korábbinál jelentősen magasabb össze­geket kapnak a NATO kere­tében Európában állomásozó amerikai csapatok: létszá­mukat, fegyverzetüket, lő- szertartalékaiikat felduzzaszt- ják. Közismert, hogy előké­születeket tettek az új, külö­nösen veszélyes tömegpusztí­tó fegyver, a neutronbomba gyártására és európai elhe­lyezésére is. Dél-Li bánon Folytatódik Izrael agressziója Az izraeli haderő tavaly márciusi behatolása óta a leghevesebb harcok dúltak vasárnap Dél-Libanonban egyrészt Izrael és a vele szö­vetséges jobboldali keresz­tény milíciák, másrészt a pá- lesztin és libanoni baloldali erők között. Az összecsapások röviddel azután robbantak ki, hogy az ENSZ-ben elítél­ték Izraelt a világszervezet dél-libanoni békefenntartó erőivel. (UNIFIL) kapcsola­tos magatartása miatt Ezek­nek az erőknek a megbízatá­sát a napokban hosszabbí­tották meg. A jelentések beszámolnak arról, hogy az izraeli tüzér­ség vasárnap lőtte Nabatieh dél-libanoni várost. A táma­dásnak 14 áldozata volt. Iz­raeli támadás érte Aishijen várost is. A tűz alá vett te­rületekről megkezdődött a lakosság tömeges menekülé­se. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet bejrúti főpa­rancsnokságának vasárnapi közleménye szerint a szerve­zet egyik dél-libanoni raké­taegysége — az izraeli táma­dásokra válaszul — „ellensé­ges célpontokat semmisített meg” Izrael területén. Ugyancsak bejelentették, hogy a Litani folyó északi partján felrobbantottak egy „ellenséges harckocsit” amely egy palesztin állást kí­sérelt megközelíteni. Begin izraeli miniszterel­nök a kormány vasárnapi ülésén újabb izraeli támadá­sokat helyezett kilátásba a Libanonban- állomásozó pa­lesztin erők ellen. Az egyiptomi és szudáni parlamenteknek a szudáni fővárosban vasárnap meg­tartott együttes ülése nyilat­kozatban ítélte el a Libanon elleni legújabb izraeli táma­dásokat. Elutazott a kubai kulturális küldöttség Vasárnap elutazott Buda­pestről Armando Hart Dá- valos, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának és a Kubai Köztársaság ál­lamtanácsának tagja, kultu­rális miniszter, aki a kubai kulturális napok esemény- sorozata alkalmából küldött­ség élén tartózkodott hazánk­ban. Armando Hart Dávalos magyarországi tartózkodása során tárgyalásokat folyta tott Pozsgay Imre kulturális miniszterrrel kulturális éle­tünk időszerű kérdéseiről, a magyar—ikubai kulturális együttműködés további fej­lesztésének .lehetőségeiről. Találkozott művészeti és kulturális életünk kimagasló személyiségeivel, és megláto­gatott több fővárosi és vidéki kulturális intézményt. Fo­gadták őt Németh Károly és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárai, valamint Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség 'búcsúztatására megjelent Pozsgay Imre, Jó­sé Antonio Tabares, a Kubai Köztársaság magyarországi iiagykövete, valamint Feliksz Bogdanov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. LAPZÁRTA Fokozatosan normalizálódik az élet Kambodzsában. Képün­kön : Svey Rieng tartományban egy munkatábor lakói saját falvaikba indulnak haza. (Képtávírónkon érkezett.) Az angol kormány a hadsereg eszközeinek bevetésére készfii a szállítási dolgozók sztrájkjának folytatódása miatt. (Képtáv­írónkon érkezett.) Mexikó fiz olajäldäs veszélyei A maják és aztékok egykor virágzó birodalmának romjain ma új legendák születnek. Egymást érik a fantasztikusabbnál fantasztikusabb becslések Mexikó olajkincséről, amely a fel- tételezések szerint a legnagyobb a tőkés világban, még Szaud- Arábia eddig leggazdagabbnak vélt forrásait is felülmúlja. Ez annál is érdekesebb fejlemény, mert a latin-amerikai ország 1974-ben még behozatalra szorult a „fekete aranyból”. Azóta viszont saját termelését kétszerezte meg, kivitelét négyszere­sére növelte, újabb és újabb lelőhelyekre akadt rá, 1977. kez­detétől legalább harmincra — hétezer kilométeres partvona­lán, illetve kontinentális talapzatában. NEM UNIVERZÁLIS GYÓGYSZER „Ilyen lehetőség csak egyszer adódik a történelemben” — nyilatkozta több alkalommal is Jósé López Portillo köztársa­sági elnök, aki alig több mint két éve vezeti az országot. Mexi­kó kőolajkészletét jelenleg 120—200 milliárd barrelre (1 bar­rel kb. 160 liter) becsülik, amely mintegy hatvan esztendőre elegendő, s az új OPEC-árszint alapján az eladása révén szer­zett jövedelem már az idén legkevesebb 37 milliárd dollár, a tavalyi kétszerese lesz. A mexikói állami olajtársaság, a Pe- mex kitermelésre, kutatásra, feldolgozó kapacitások létesítésé­re 15—20 milliárd dollárt kíván fordítani a következő öt év­ben, s szakemberei azt tervezik, hogy a jelenlegi napi 1,3 mil­lió barreles termelést kétmillióra növelik 1980-ra. Az olajáldás tehát Mexikót is elérte — a maga összes elő­nyével és veszélyével együtt. Azt azonban még nem tudni, me­lyikből hull több reá. A Pemex igazgatója azért is figyelmez­tette az ország vezetőit: „Ha Mexikó kizárólag az olajjal — mint valami mágikus orvossággal — kívánná gyógyítani vala­mennyi betegségét, az hosszabb távra nemzeti öngyilkosság lenne.” Probléma pedig akad bőven ebben a távoli országban: a. népesség gyors növekedésétől a legalább 50 százalékos mun­kanélküliségen, a mintegy'28 milliárd dolláros külföldi adós­ságon, a javak- szélsőségesen igazságtalan elosztásán át egészen a széles körű analfabétizmusig. HARC A KORRUPCIÓVAL Jósé López Portillo 1976. december 1-én. amikor beiktatták hivatalába, főleg ilyen gondokat örökölt elődiétől, Luis Eche- verria Alvareztől. Mégis hozzálátott ambiciózus tervei meg­valósításához. nem titkolva azt sem. hogy ehhez az anyagi bá­zist a Detrodollároktól várja. Először a Mexikóban úinak egyáltalán nem mondható korrupció ellen lépett föl. S hogy nemcsak szavakkal. íme a bizonyíték: kétéves kormányzása során számos vezető tisztviselő, köztük két miniszter, került börtönbe a közpénzek hűtlen kezelése miatt. Várhatóan kevés­bé lesz látványos a nagybirtokrendszer felszámolásáért hat év­tizede folyó harc lezárása — a nincstelenek javára, amit szin­tén sürgős tennivalónak tekint. Ugyancsak nagy szükség van az ipar és a szolgáltatások fej­lesztésére. Az évente 3,5 százalékkal növekvő, az ezredforduló­ra feltehetően megduplázódó népesség ugyanis új munkahe­lyek millióit igényli máris. S végül még egy probléma, amiért az országot társadalmi feszültségek uralják: a 65 millió mexi­kói közül jelenleg még kevesebb mint húsz százalék birtokol­ja az állam gazdagságának hetven százalékát. legalitás a kommunistáknak Parlamenti választások lesznek Mexikóban a nyáron. Por­tillo elnök jó politikai érzékkel — elsősorban saját pártja, az öt évtizede kormányzó Intézményes Forradalmi Párt esélyé­nek növelésére — engedélyezte más politikai erők, köztük a kommunisták legális működését is. Kétségtelen előrelépés ez Mexikóban, ahol néhány hónapja még igen korlátozott volt a politikai demokrácia. A választási reform azonban felemás: kimondja, hogy a kongresszus 400 mandátumából az ellenzéki pártok mindössze százat szerezhetnek meg, vagyis az uralkodó továbbra is az Intézményes Forradalmi Párt marad. A külpolitika az a terület, ahol Portillo elődje hagyománya­it leginkább követi. Beiktatása után néhány hónappal elláto­gatott a Szovjetunióba, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről folytatott szívélyes légkörű, beható eszmecserét Moszkvában. Echeverriához hasonlóan ő is fontosnak tartja országa együtt­működését a KGST-vei, amely az 1975. augusztusában meg­kötött megállapodás óta ígéretesen fejlődik. Tájékozott források szerint szó van arról, hogy Mexikó szál­lít majd olajat a közeli Kubának, s a Szovjetunió cserébe Mexikó európai megrendeléseit teljesíti. Az előnyök kölcsönö­sen nyilvánvalóak. Távolról sem ilyen egyenjogú partner Mexikó, ha tőkés kap­csolatait vizsgáljuk. Ezek szinte kizárólag az északi óriáshoz fűzik. Külkereskedelmének háromnegyed részét az Egyesült Államokkal bonyolítja, a feldolgozó iparában domináló kül­földi tőke ugyancsak amerikai. Washingtonból már évek óta aggodalommal nézik Mexikó önállósodási törekvéseit, államo­sítási terveit, külpolitikai nyitását. Különösen most, hogy fény derült hatalmas olajkincsére. A hosszú ideje lenézett szom­széd hirtelenjében felértékelődött az amerikai gazdasági stra­tégiában, ezért Carter elnök februárban személyesen megy el Mexikóba. A Fehér Házban már úgy számolnak, hogy a mexikói olaj­jal csökken majd az USA függősége Szaud-Arábiától, a fe­szültségtől terhes Irántól, az amerikai Afrika-politikát bíráló Nigériától, az egész OPEC-től. Mexikó viszont egy latin-ame­rikai mondás szerint — túl messze van az Úristentől és túl közel az Egyesült Államokhoz. KOCSI MARGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom