Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
1979. január 14. rtÉPÜJSÁG 3 Munkásőr-egységgyőlés Szekszárdon Tegnap délután Szekszárdon, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán tartotta ünnepi egységgyűlését a Munkásőrség Tolna megyei Parancsnoksága. A Kommunisták Magyarországi Pártjának és a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása hatvanadik évfordulójára emlékező, az elmúlt kiképzési évet lezáró ünnepi egységgyűlésen Lozsányi Sándor, a gyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Palkovics Istvánt, a megyei pártbizottság tagját, a megyei munkásőrség nyugalmazott parancsnokát, Király Józsefet, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának mun- * katársát, Kamarás Györgynét, a KISZ megyei bizottságának titkárát és a társ fegyveres testületek vezetőit, valamint a munkásőr-bázisüze- mek párt-, állami és gazdasági vezetőit. A kettős ünnepre emlékező és a Tolna megyei parancsnokság elmúlt évi munkáját értékelő, az 1979-es feladatokat meghatározó ünnepi beszédet Lénárt Ferenc megyei parancsnokhelyettes tartotta. „A hatvanadik születésnapon — mondotta — tisztelettel emlékezünk a pártalapítókra, a Tanácsköztársaság létrehozóira, s mindazokra, akik következetes harcosai, vezetői voltak a pártnak hat évtizedes útján, a harc hőseire, a munkásmozgalom mártírjaira, a felszabadulás utáni küzdelmek részeseire, a szocializmus építőire.” A munkásőrök elmúlt évi munkájáról szólva elmondta, hogy a megyei parancsnokság és valamennyi munkásőr a párthatározatokból és parancsokból adódó feladatokat végrehajtotta. A munkásőrök többsége nagyfokú felelősséggel végzi munkásőri pártmegbízatását és elkötelezett emberként tevékenykedik a közélet más területein is. A munkahelyeken fegyelmezetten helytállnak a munkásőrök, részt vesznek a munkaversenyekben és ösztönzői, aktív résztvevői az üzemek, tanácsok és más szervek által kezdeményezett társadalmi munkaakcióknak. A munkásőrök és munkahelyeik kapcsolatáról szólva Lénárt Ferenc külön köszönetét mondott az üzemek, gazdaságok, termelőszövetkezetek és intézmények párt- és gazdasági vezetőinek a megyei törzs és az alegységek politikai, szolgálati és kiképzési tevékenységéhez nyújtott segítségért. Az elmúlt évben — mondotta — a megyei törzs szakcsoportjai és csoportjai önállóbban, felelősségteljesebben és szakszerűbben végezték munkájukat. A csoportok közötti együttműködés, egymás segítése tovább fejlődött. A testület egységei, munkásőrei egy emberként részt vettek a szervezett szocialista versenymozgalomban. Az elért teljesítmények és eredmények alapján az egységek között legjobb eredményt a szekszárdi városi-járási egység ért el. A megyei közvetlen szakalegységek versenyében első helyezett a vegyvédelmi szakasz lett. Végezetül ezeket mondotta: „Az 1978-as év kiképzési és szolgálati feladatokat a munkásőrök öntudatosan, fegyelmezetten teljesítették, a pártszervezetek és vállalatok, termelőszövetkezetek segítségének köszönhetően.” Ezt követően Kemény József megyei parancsnokhelyettes kitüntetéseket adott át. Négy munkásőr kapta meg a „Kiváló parancsnok” jelvényt, a „Kiváló munkásőr” jelvényt pedig tízen vehették át. Hét munkásőr tevékenységét dicsérő oklevéllel jutalmazták. A munkásőrség országos parancsnokának parancsa alapján a Szolgálati Érdemérem 20 éves fokozata kitüntetést kapta dr. Bryson János megyei törzstag. Tízéves Szolgálati Érdemérmet tízen vettek át, az ötéves szolgálat elismerésében pedig hatan részesültek. A leszerelő munkásőrök közül hatan kapták meg a „Haza * Hűséges Szolgálatáért” emlékérmet. * A megyei törzs ünnepi gyűlése után legközelebb január 20-án a tamási járási mun- kásőregység tart ünnepi gyűlést. Velük egyidőben a bonyhádi egység a lengyeli szakmunkásképző intézetben rendezi meg egységgyűlését. Január 27-én pedig a szekszárdi és a paksi járásban rendeznek évzáró ünnepi egységgyűlést. Plusz egy kút Simontornyán a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat új kutat létesít. A meglévő vízhozama a kívánt szint alá csökkent, ezért vált szükségessé egy új bekapcsolása a község vízhálózatába. —czakó— Módszerek a propagandamunkában Ifjúkori emlékeinek legszebbjei közt említi a most nyugdíjba vonuló és párttagságának négy évtizedes jubileumát ünneplő elvtárs azokat a vasárnapi kirándulásokat, amelyeken ismerkedett a marxizmus—leninizmus tanításaival. — Akár valamelyik Buda- környéki erdőtisztásra, akár dunai evezőstúrára mentünk, mindig volt köztünk egy-két képzettebb kommunista. Akkor ismerkedtem meg Ság- vári Endrével is. Játszottunk, sportoltunk, aztán összeültünk egy kis beszélgetésre. Egyszer arról folyt a vita, hogy melyikőnk hol dolgozik, milyen ember a főnök, a cégtulajdonos. Ki-ki elmondta és rendszerint arra lyukadtunk ki, hogy tőkés, munkásnyúzó. De a vitavezető nemcsak erre volt kíváncsi. Hanem arra, hogy ezek miként vélekednek Hitlerről, a háborúról. Kiderült, hogy a legtöbbjük ellene van. — Most ez a legfontosabb. És ekkor már a Kommunista Internacionálé hetedik kongresszusánál, a népfrontpolitikánál tartottunk. Nem volt tankönyv, meg brosúra, meg diafilm, de „szemináriumvezetőnk” értette a módját, hogy megtanuljuk, amit az ifjúkommunistának tudnia kell... Félévi beszámolón vettem részt a minap Szekszárdon, az egyik „Világnézetünk alapjai” tanfolyamon. Másfél órát „vendégeskedtem” náluk, de az első tíz percben kitűnt — kis létszámú a csoport, együtt mentek végig a féléves anyagon —, hogy ezek az emberek nemcsak a tankönyvet ismerik, hanem nagyon is jól tudják a tanultakat alkalmazni a gyakorlatban. Volt, aki a génekkel kapcsolatban nemrég olvasott újságcikkel támasztotta alá mondanivalóját, volt, aki a táblára vázolta fel a társadalmi-gazdasági alakulat sémáját, egyikük — amikor a lét és tudat kapcsolatáról volt szó — felsőutcai tsz-parasztokról beszélt. Akik úgy vélekedtek a múltkor, hogy „de jó lett volna, ha már a gyerekkorunkban jön a tsz”. — Mondtam nekik, emlékszem, húsz éve más volt a véleményük. — Persze, mert féltettük a kis- parcelláinkat. — Ezeknek az embereknek a létük, munkájuk, az anyagi körülményeik határozták meg nézeteiket. Most is. De akkor már a hatalmon lévő munkásosztály tudata érvényesült, ezért sikerült meggyőzni a kisparasz- tokat, hogy lépjenek be a szövetkezetbe... Régi tapasztalat, hogy a propagandistának nemcsak tudnia kell, nemcsak magatartásában kell példamutatónak lennie, hanem értenie kell ahhoz is, hogy tudását átadja. A Központi Bizottságnak 1976 októberi, a pártpropagandáról szóló határozata a propagandistákkal szembeni legfőbb követelmények közé sorolja, hogy „módszereiket is jellemezze az elvi igényesség, a nyíltság, és az érvek tisztelete, a figyelmesség mások véleménye iránt. Szüntelenül fejlesszék tudásukat, előadói készségüket”. Korai lenne kimondani, hogy a politikai oktatás egész területén, minden propagandistánál érvényesülnek ezek a követelmények. Előfordulnak még helyenként „iskolás” módszerek, a tananyag felolvasása és sematikus „visszakérdezése”, ám nem ez a jellemző. A propagandisták túlnyomó többsége hivatásszerűen végzi feladatát. Módszereket tanult a pártoktatás valamilyen formájában, tapasztalatokat szerzett, és a konferenciákon, felkészítőkön az aktuális tananyaghoz megkapja, hogy azt milyen módszerrel, milyen „súlyozással”, szemléltetéssel adja át. Persze, munkájából, módszereiből nem hiányozhat az önállóság, csak úgy dolgozhat eredményesen, ha hallgatóinak felkészültségét, „befogadóképességét” ismeri, és ehhez alkalmazza a megfelelő módszereket. A megyei pártbizottság oktatási igazgatósága központi „műhelyévé” válik egyre inkább a propagandamunka módszertanának is. A hároméves tagozaton és a szakosítón az egyéves és az öthónapos pártiskolán módszertant is tanulnak a hallgatók, a speciális kollégiumok egyikén szervezetten folyik propagandisták képzése, továbbképzése, az öthónapos pártiskola tanárai végzik a marxizmus— leninizmus esti középiskolák propagandistáinak rendszeres felkészítését, egyre nagyobb mértékben segíti az igazgató-' ság a középfokú tanfolyamokat is. Nemrég alakult meg a módszertani kabinet, amelynek négy szakcsoportja foglalkozik a propagandamunka módszereinek fejlesztésével, alkalmazásával. Az 1977 őszén indult új folyóirat, a negyedévenként megjelenő „Propagandista” minden száma közöl 3—4 módszertani cikket. Sok forrás, lehetőség van tehát arra, hogy aki politikai oktatással foglalkozik, módszerbeli fel- készültségét is állandóan fejlessze. Az utóbbi időben szinte ugrásszerű fejlődés történt a technikai feltételek javításában. Minden városi, járási pártbizottságnak van diavetítője, keskenyfilm-vetítője, írásvetítője. A Kossuth Kiadó megyei kirendeltségén diafilmsorozatok kölcsönözhetők. Tehát lehet központi szemléltetőanyagokat is felhasználni, de „helyben készülteket” is vetíteni. Több helyütt felhasználják ezeket a lehetőségeket, sőt a dombóvári városi pártbizottság területén működő tanfolyamokhoz gyakran igénybe veszik a megyei művelődési központ filmtárát is. Ám jó lenne, ha „kelendőbbek” lennének ezek az eszközök. Mert előfordul még olyan eset is, hogy a pártoktatáshoz küldött szemléltetőanyagok — térképek, tablók — ott porosodnak a pártiroda szekrényében. A jó módszer nem minden. De nélkülözhetetlen eszköze a mi igaz eszméink terjesztésének. J. J. Iskolafogászat Szekszárdon Senki földje ? A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a senki földje lehet: „a két ellenséges arcvonal közötti sáv”, illetve „gazdátlan föld”. Ki gondolná, hogy csekélyke, pár négyzetméter is válhat senki földjévé? Méghozzá napjainkban, Szekszárdon. Idézet a Tolna megyei Népújság 1978. november 19-i számából: „A gyerekeket átmenetileg kénytelenek vagyunk probléma esetén a központi fogászati szakrendelésen ellátni egy beázás miatt, ami miatt fel kellett szedni az iskolafogászati rendelő burkolatát. De kaptunk olyan ígéretet, hogy a napi 6 órás rendeléseket rövidesen ismét ott tarthatjuk.” A fenti riportalany dr. Török Anna csoportvezető fog- szakorvos, véleménye 1979. január 10-én délelőtt: — Én már azt mondtam, hogy menjünk oda mi, fogorvosok és csináljuk meg a burkolatot társadalmi munkában — akkor is, ha nem értünk hozzá! A tervek szerint — késéssel ugyan —, de legkésőbb november 30-án indíthattuk volna az iskolafogá- szatot. Sajnos nem így történt. , Dr. Selényi Judit megyei protetikus főorvos: — Szerintem ennek a hosz- szúra nyúló kálváriának az az oka, hogy az egész iskolafogászat: senki földje! Tartozik ide is, oda is, végül sehova. Maga a rendelő a Babits Mihály Általános Iskolában található. Júliusban csőtörés következtében a víz elöntötte, a parketta fellazult és úgy felpúposodott, hogy képtelenség volt közlekedni rajta. Se az iskola, se a kórház nem akart intézkedni, mondván, hogy nem az ő hatásköre. Én végül is arra gondoltam : szülessen kompromisszum, tegyen valámit egyik fél is, a másik is. Hiszen a tét több mint há -om és fél ezer általános iskúás korú gyerek fogászati ellátása! A felnőtt városi fogászat túlzsúfolt, átlagosan havi nyolcszáz a forgalma — szemben a négyszáz fős megyei átlaggal... Tessék hozzászámítani havonta a száz-százötven gyereket, akiknek fogat húzunk és tömünk. S hol marad a légeslegfontosabb: a kiszűrés, a megelőzés?! Mindez néhány négyzetméter padlózat miatt... Senki földje. A helyiság az iskoláé, az iskola a szekszárdi városi tanácshoz tartozik, a városi fogorvosok a kórházhoz, a kórház a megyei tanácshoz... Scherer Sándor, a Babits Mihály Általános Iskola igazgatója: — Hosszú évek óta az egyik szertárhelyiségünkben működik a városi iskolafogászat. Az iskola ingyen biztosít helyet, fűtést és világítást. Ugyanakkor a zsúfoltság miatt szükség-tantermekben tanítunk.... A pincében a Szekszárdi Dózsa súlyemelő-szakosztálya tart edzéseket. A júliusi csőtörés után megkértem a fiúkat, szedjék föl a parkettát és a bitument. A nyolcadikosaink kitakarították, az iskola karbantartói, fűtői pedig társadalmi munkában lebetonozták a helyiséget. Az egyik szülő villany- és vízszerelést is végzett. Közben a rendelő berendezését szertárakba, ide-oda zsúfoltuk be, mozdulni se tudtunk tőlük. Amit mi vállaltunk, azt maximálisan teljesítettük. Megértem, hogy az iskolafogászatra szükség van. De a város másik három általános iskolájának tanulói is ide járnak! Én csak a III. számú iskola igazgatója vagyok... Csák Péter, a Balassa János Kórház főmérnöke: — Kérem, a helyiség az iskoláé, ők kötelesek rendben tartani! A kórház csak szívességet tett, amikor vállaltuk a pvc-burkolást. Nézze, az a pár ezer forint nem számít. A baj az, hogy magasra ^csinálták a betont, nem lehet rá hőszigetelőt rakni, csak a pvc-t. Az viszont hidegpadló és nem melegpadló. Én novemberben rendeltem meg a munkát a TOTÉV-nél, meg is állapodtunk. Persze, kis munka... Most kérdéses, hogy egyelőre hozzáfoghatnak-e? A városi fogászaton ugyanis kapnak három, új fogászati kezelőegységet. Ez azt jelenti, hogy a régiek közül az egyik modern, turbinás kezelőegységet az iskolafogászatra viszik. Feltéve, ha a lefolyócsatlakozó megengedi. Ha igen, akkor víz- és villanyszerelés céljából föl kéne törni a betont. 1979. január 9. Mohácsi JáBurkolják a „senki földjét” nos,- a TOTÉV szakipari főépítésvezetője: — A kórháztól harminc négyzetméter műanyagpadló ragasztására kaptunk megrendelést, 1978. november 21-i dátummal. Szerződésről, határidőről szó sincs, szóban állapodtunk meg. Nem küldtük vissza a megrendelést, Vagyis tudomásul vettük. A munkaterületre akkor megyünk ki, ha akár szóban, akár írásban értesítenek bennünket, hogy számunkra szabad a terep, nehogy előbb leragasszuk, aztán valami miatt felszedessék velünk. Érdekes, hogy senki sem sürgette, csak önöknek tűnt fel — az újságnál. Ha kell, azonnal megcsináljuk, körülbelül kétórás (!) munka... Dr. Erdősi Mária főorvos, a Tolna megyei Balassa János Kórház—Rendelőintézet főigazgató-helyettese: — Azelőtt hetente négy nap, két orvos felváltva, napi két órában rendelt az iskolafogászaton. Ha ismét megkezdhetjük a munkát, akkor a két órát napi hat órára emeljük. Bízunk benne, hogy szeptembertől, az új tanévtől már főfoglalkozású iskolafogászt is biztosíthatunk. * Az eddig leírtakhoz fölösleges megjegyzést fűzni. ♦ 1979. január 10., délután: A papír még az írógépben, amikor a fotóskolléga hozza a hírt és a képet. A TOTÉV- esek burkolják a senki földjét! Továbbá; ígérik, ha úgy jön a' sora, az új berendezések kédvéért akár saját költségükre is megismétlik a burkolást... 1979. január 13. Lapzárta előtt érkezett újabb hír: az iskolafogászati rendelő február 1-től ismét fogadhatja a gyerekeket. * A senki földje ezek szerint mégiscsak valakié — szerencsére! KOVÁCS MÁRIA Fotó: Komáromi
