Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-11 / 8. szám
1979. január 11. Képújság 5 Express-mérleg és tervek Sokan látogatnak Erdélybe. Felvételünk a Békás-szorosban készült. (Fotó: Bakó Jenő.) mg FIATALOK FIATALOK FIATALOK Űttörővezetői értekezletek után A Magyar Úttörők Szövetsége VII. országos konferenciájára készül. A konferenciát megelőzték a november—decemberben megtartott csapatszintű űttörővezetői értekezletek. Megyénk 76 úttörőcsapatában elvégezték az értékelést, a további feladatok meghatározását. Értékeléseikkel, javaslataikkal hozzájárultak az úttörőmozgalom egészének megítéléséhez, minősítéséhez, munkája továbbfejlesztéséhez. Elemezték a politikai és gyermekszervezeti jelleg fejlődését, a „Kék nyakkendőért” és „Vörös nyakkendőért” tagfelvételi próba tapasztalatait, a nevelés-oktatás segítését szolgáló szakpróbá- zást, a gyermek és felnőtt vezetők mozgalmi képzésének korszerűsítését, a sport, a munkára nevelés és a köz- művelődés legfontosabb feladatait. A tanácskozásokon részt vettek az állami és társadalmi szervek helyi vezetői, a patronáló szervek képviselői is. Egyre több segítőtársunk van a nevelésben, egyre többen figyelik munkánkat: hozzászólásaik, észrevételeik értékes segítséget és támpontot adtak számunkra. Az úttörőcsapatok a korábbinál is rendszeresebb, folyamatosabb segítséget kaptak a pártszervezetektől, az évközi beszámoltatások kedvezően hatottak a csapatok rúunká- jára. Általában fejlődés tapasztalható a KlSZ-szerveze- tek, -tagok, a felnőttek, a szülők, a pedagógusok mozgalomhoz fűződő viszonyában is. Az értekezletek pozitívuma, hogy őszintén és nyíltan föltárták a hiányosságokat, a további célkitűzések sajátos helyzetelemzésekre épültek. Konkrétan vizsgálták a 3 év változásait, azok hatásait a gyermekek életére, az úttörőközösségek tevékenységére, az úttörővezetők munkájára. Általános tapasztalat, hogy a rendezvénycentriku$ság gyakran a domináló, az előkészítő és értékelő munka még nem kap megfelelő hangsúlyt. Az értekezletek egyik fontos vitatémája volt, hogy a cselekvési programok, a tevékenységrendszer biztosítja-e a közösségek és az egyes gyerekek fejlődését. Megállapították, hogy azok a programok hatottak kedvezően a gyerekekre, amelyek érzelmileg is kötődést nyújtottak, amelyeknek nemcsak résztvevői voltak, hanem alkotói is. öntevékenységet, önként vállalt feladatok elvégzését csak akkor várhatjuk el a pajtásoktól, ha megfelelően bevonjuk őket mozgalmi életük irányításába, ha minden gyerek számára fontos és nélkülözhetetlen feladatot adunk. A romantika, a játékosság biztosítása szintén lényeges munkánk során. Szervezettebb, átgondoltabb. Az úttörővezetők lelkiismeretes, aktív munkaértekezletei, feladatmeghatározásai biztosítékul szolgálnak a járási-városi és megyei konferenciák előkészítéséhez, sikeréhez — ahhoz, hogy a gyermekek nevelését még tudatosabb, nagyobb felelősséggel végezzük, hiszen értük vitatkozunk, értük tanácskozunk, az ő életüket szeretnénk — az egész társadalommal együtt — még gazdagabbá tenni. TEMEsi Agnes mb. megyei úttörőelnök Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Tolna megyei Kirendeltsége .eredményes évet zárt 1978-ban. Ha csak a forgalmi adatokat nézzük, akkor is meglepődik az ember, hiszen közel 27 ezer fiatalnak biztosított valamilyen programot az iroda. A legjellemzőbb számok: 3499-en utaztak a szekszárdiak szervezésében külföldre. Közel tízezer azoknak a száma, akik belföldi országjáráson vettek részt. Andorka Sándort, a kirendeltség vezetőjét kértük, ősz. szegezze az 1978-as év eredményeit és természetesen az idei lehetőségekről is tájékoztassa lapunk olvasóit. — Ma már elmondhatjuk, hogy a megyei kirendeltség minden olyan szolgáltatást biztosítani tud, amj az utazással, a szabad idő hasznos eltöltésével kapcsolatos. Ez utóbbit azért is hangsúlyoznám, mert a KISZ megye- bizottságával közösen szervezett „aranyjelvényesek az olimpiára” akciónk a fiatalok között népszerűvé vált. A megyei próbák mellett országos rendezvényt is szerveztünk Szekszárdon, ezeket az idén tovább bővítjük a megyében. — Hova utaztak legtöbben 1978-ban? — Belföldön a közkedvelt kirándulóhelyekre: Duna-ka- nyar, Nyugat-Magyarország, Eger és Miskolc környékére. Sokan jártak a szegedi szaMostanában egyre több családban hangzik el ez a kérdés: — Hova menjen tanulni a gyerek? Ehhez kívánunk ötletet, segítséget adni. Gombik Ferenccel, a Lengyeli Szakmunkásképző Intézet tanárával, beiskolázási szervezővel beszélgetünk. Elmondta, hogy több. lehetőség van a mezőgazdasággal kapcsolatos szakmaválasztásban. Három évig kell tanulni. Növénytermesztő gépészek csak fiúk lehetnek. Itt a három év leteltével vontatóvezetői jogosítványt is kapnak. Szőlő-, gyümölcstermesztőnek, zöldségtermesztőnek, állattenyésztőnek — szarvas- marha-, juh-, sertés- és baromfinevelőnek —, valamint húsipari tanulónak fiúk és badtéri játékokon, a budapesti sporteseményeken, színházi különjáratokat indítottunk a fővárosba. 'Ez utóbbi jól sikerült, hiszen a Thália Színház nézőterét több alkalommal töltötték meg Tolna megyei fiatalok egy-egy vasárnap délelőtt. Kedvetlek voltak az egyhetes nyári keszthelyi üdüléseink. Ezt az idei évben még nagyobb arányban fogjuk lekötni. — Külföldre a bolgár tengerpartra utaztak sokan. Az Aranyhomok és Albena közkedvelt helyek a megye fiataljai között már évek óta. Áprilisban egy különvonat járt testvérmegyénkben, Karl-Marx-Stadt-ban. Sok csoport kereste fel a Szovjetuniót, Romániát, Lengyelországot. 1978 a VIT éve volt, 14-en jártak a megyéből a mi szervezésünkben Kubában, de hogy az „egzotikus” utaknál maradjunk: 2-en Japánban, 3-an Indiában és Nepálban jártak. — Mi várható 1979-ben? — Az igények mind magasabb színvonalú kielégítése. Szeretnénk azoknak a vállalatoknak, üzemeknek segíteni akik saját autóbusszal rendelkeznek. Számukra belföldi és külföldi utakat ajánlunk. A környező szocialista országokba irányuló útjaink iránt nagy az érdeklődés a középiskolák, és KISZ-szer_ vezetek részéről. A tengerpartokra az idei évben Bulgáriába és Jugoszláviába indítunk egyéni (gépkocsis) turistákat. A nyugati útjaink iránt nagy a kereslet. — És belföldre? — A hagyományos útvonalak mellett szeretnénk, ha Göcsejbe, az őrségbe és Szalányok egyaránt jelentkezhetnek. Az évközi termelési gyakorlatot a Hőgyészi Állami Gazdaságban végzik. A húsiparosok Hőgyészen kívül Dalmandon, Aparhanton, Kaposváron a húsüzemben és Mözsön, a TOLNAKER húsfeldolgozójában gyakorolnak. Az üzemi munkát magas óraszámban végzik a tanulók, hogy jó gyakorlati szakemberekké váljanak. Egyik héten elméleti, másik héten gyakorlati oktatásban vesznek részt. Valamennyi tanulónak az állami ösztöndíjon kívül lehetősége van társadalmi ösztöndíjat is kötni. A kollégium pedig nemcsak adott, hanem kötelező is. Napjában ötször étkeznek itt, s ezért a szállással együtt egy forintot fizetnek. bolcsba többen utaznának, hiszen ezek szép, felfedezetlen területek és sok a látnivaló itt is. A kedvelt belföldi útvonalak mellett szeretnénk sok résztvevő számára biztosítani a szegedi szabadtéri játékokon a részvételt, a budapesti színházak előadásainak megtekintését, ezek az akcióink kapcsolódnak a köz- művelődési törvényhez, és a KISZ 1979-es akcióprogramjához. Természetesen folytatjuk az „aranyjelvényesek” akció szervezését. Szeretnénk, ha mind többen lennének, akik gyalogos- vagy kerékpár- túráinkat kívánnák igénybe venni. — Milyen csoportokat fogadnak? — Tavaly mintegy 1600 külföldi fiatal járt megyénkben. Várhatóan ez a szám növekedni fog 1979-ben. Az előzetes lekötések alapján egy szovjet különvonat mellett 12 szovjet, 2 NDK-beli, 4 olasz és több francia, fiatalokból álló, csoportot várunk. Egy japán csoport is megyénkben fog pihenni. — Csak Szekszárdon lehet jelentkezni az Express rendezvényeire? —Terveink között szerepel az év első negyedévében Dombóvárott fiókirodát nyitni, hogy a város és környékének utazási igényei kielégítésében segíteni tudjunk. Még ebben a hónapban beindítjuk a paksi képviseletünket is, ahol a KISZ városi bizottságán, az irodánk dolgozója, a paksi járási és városi fiataloknak fog segítséget nyújtani az utazások szervezésében, lebonyolításában. Szórakozási alkalmak is vannak a festői környezetű kollégiumban, de a színház- látogatás sem ritka. Külföldi cseregyakorlatra is van mód az NDK-ban, Csehszlovákiában és Bulgáriában. A végzett tanulókat magas kereseti lehetőségekkel és természetbeni juttatásokkal várják majd a gazdaságok, mezőgazdasági szövetkezetek és a húsüzemek. Akiknek kedvük van jelentkezni a Lengyeli Szakmunkásképző Intézetben, az erre illetékesek szívesen adnak felvilágosítást. Ha meghívják a mezőgazdasági iskola képviselőit az általános iskolákba, oda is elmennek. Eobe az intézménybe 18 éves korig lehet jelentkezni. A lehetőség tehát adott azok számára is, akik az általános iskola befejezése után nemi választottak rögtön szakmát. Szívesen látják az ilyen fiatalokat is a lengyeliek! B. L. Pályaválasztóknak Harmincéves „Az iparos ifjúság joga” „Nincs többé tanonc, csak ipari tanuló”: „Az iparos ifjúság joga” — harminc esztendeje ilyen és ehhez hasonló címekkel üdvözölte a korabeli sajtó terjedelmes cikkekben a tényt. Az országgyűlés 1949. január 14-én — Kossá István iparügyi miniszter előterjesztésére — megszavazta az iparos- és a kereskedőtanulókról alkotott 4. törvényt, mely véget vetett a tanoncok korábbi kiszolgáltatottságának, rendezte a szakmai tanulás körülményeit, a munkáltatók és a tanulók kapcsolatát, kölcsönös jogait, kötelezettségeit. Először ez a törvény írta elő, hogy 14 évesnél fiatalabb tanulókat nem szabad szerződtetni, és úttörő jelentőségű abban is, hogy iskolai végzettséghez kötötte a szakmunkásképzést. A többi között kimondta, hogy a szakmákhoz nem tartozó munkával tilos foglalkoztatni az ipari tanulókat. A fiatalok nem munkaviszonyba kerültek a munkáltatóval, hanem tanulói viszonyba. Iskoláztatásuk ingyenessé vált, a rászorulók részére tanulóotthonok létesítését írta elő a törvény. Ami azonnal kitűnik a három évtizeddel ezelőtt életbe lépett törvény rövid ismertetéséből, az, hogy mindenekelőtt új társadalmi felfogást tükrözött. A tanonc szónak az ipari tanulóval való felváltása aligha tekinthető formális újításnak, nem etimológiai értékű változtatás, hanem a szocialista munkás- osztály kinevelésének fontosságát tükrözte. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy alig néhány évvel a felszabadulás után, hiányoztak még az anyagi alapok, a törvény ennek függvényében a szociális jogok ki- szélesítésében jelentett nagy előrelépést. Azóta a szakmunkásképzés megért egy-két jelentős tartalmi változást. Az élet követelményeihez igazodva kezdetben különféle újabb és újabb jogszabályokkal — több százzal — egészítették ki a régi rendelkezéseket. Aztán, amikor kiderült: ez az út járhatatlan már, a Munkaügyi Minisztérium előkészületeket tett a szakmunkásképzés korszerűsítésére. Ugyanis bebizonyosodott, hogy a tanuló- képzés túlságosan szakosodott, az úgynevezett rokonszakmákban alapszakmai képzés feltételeit teremtették meg. A legjelentősebb változás már ebből az évtizedből kelteződik. Az 1972-es oktatás- politikai párthatározat nyomán meggyorsult a szakmunkásképzés korszerűsítése. Ma már a szakmunkásképzés szerves része a középfokú oktatásnak, nem zsákutca típusú iskola, mint volt korábban. E „nyitottság” haszna felbecsülhetetlen. Mert gondoljuk csak meg: a szakmunkásképző intézetbe iratkozók 80—82 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, és évről évre ők képviselik az általános iskolát befejezők létszámának a felét. Az ő számukra a szakmunkásképzés reformja óta ez az iskolatípus a továbbtanulás biztos és biztató eszköze lett. Jó leírni, hogy sokan továbbtanulnak a három év eltelte után. Az Oktatási Minisztérium adatai szerint 15—20 százalékuk iratkozik be valamely, érettségit adó iskolába. Egyéni és társadalmi haszon ez, hiszen gyarapszik az érettségivel rendelkező munkások száma. Az sem ritka, ha valaki szakmunkásképző iskolával a háta mögött egyetemre, főiskolára kerül. A honi szakmunkásképzés szép hagyományokkal és eredményekkel dicsekedhet. Három évtized alatt kinevelte napjaink munkásosztályának derékhadát, több mint egymillió szakmunkást bocsátottak ki az iskolapadokból. Ez idő szerint pedig 160 ezer fiatalt képeznek a szakmunkásképző intézetekben. A szakma fogásait iskolai és vállalati tanműhelyekben sajátítják el a tanulók, a vállalatok ugyanis kötelezve vannak rá, hogy ilyen létesítményeket hozzanak létre. Sajnos, még nem mindenütt teremtődtek meg ennek feltételei. Ám az idő halad, s előbb- utóbb mindegyiket ráviszi a kényszer, mert különben nem kap szakmunkás-jelöl tét. Persze van demográfiai hullámvölgy is. És sajnos csökken egyes szakmák iránt az érdeklődés. A betöltetlen űrt megérezzük valamennyién. Újabb és újabb korszerűsítésekre van tehát szükség a szakmunkásképző iskolák falai közt. Igazodva a harminc éve kiadott törvény szelleméhez. F. Gy. Felhívás A KISZ Tolna megyei Bizottsága, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Béri Balogh Ádám Múzeum bölcsődalok gyűjtésére pályázatot hirdet a fiatalok részére. E pályázattal a magyar népköltészet kevéssé kutatott területének feltárását szeretnék elősegíteni. Bölcsődalok mindazon énekelt-dúdolt, verses mondák, amelyek tartalmuk szerint altatók, ébresztők, ringatók. A pályázók 1979. március 31-ig jelezzék a KISZ Tolna megyei Bizottságon részvételi szándékukat, ahol részletes felvilágosítást kapnak, a pályázat tartalmáról. Cím: Szekszárd, Beloiannisz u. 2. 7100. A pályázatokat 1979. április 30-ig kell beküldeni a múzeum címére Szekszárd, Béri Balogh Ádám Múzeum 7100). Az eredményhirdetésre és a díjak átadására 1979. májusában kerül sor. Artistautánpótlás Az Állami Artistaképző Iskolában kilenc tanszakon jelenleg nyolcvannyolc fiatal tanul. Ott képzik az utánpótlást a világhírű magyar varieté- és cirkuszművészetnek. A képen: az artistaképző iskola harmadik osztályos növendékei dinamikus akrobatika órán. (MTI fotó — Benkő Imre felvétele — KS)
