Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 6. szám. ARA: 0,80 Ft 1979. január 9., kedd Mai számunkból KŐTELEZŐ A TALAJVIZSGÄLAT (3. old.) TANULMÁNYOK TOLNA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL (4. old.) SZÍNHÁZI esték (4. old.) ARATÄS TÉLIDŐBEN (3. old.) Képzés és szükséglet A tanítók példája közismert. Náluk találták meg először a megoldás módját. A kiutat, hogy elegendően legyenek az általános iskolák alsó tago­zatain nevelő pedagógusok. Kiötlötték a képesítés­nélküliséget, mint a hiányzó diplomásokat pótló és átmenetileg helyettesítő intézményt, s máris meg­szűnt a munkaerőhiány. Legalábbis papíron, a szá­mok, a tények világában. A tanítókat említettem, ám szót ejthettem vol­na egyéb foglalkozásokról is, ahol a vágyak és az igények igencsak eltérnek a valóságtól. Hivatalos- kodva: ahol a képzés nem fedi a társadalom igé­nyeit. Vagy legalábbis nem teljesen illeszthető egy­másra a két jelenség, eltérnek egymástól nagyság­ban, alakban. Elméletben pedig igencsak egyszerű az egész. Létezik egyszer a képzés. Az oktatás, a felkészítés rendje, s adottak a munkahelyek is, ahol megfelelő számban várják a szakmát, diplomát szerzetteket. Ha úgy tetszik, az utánpótlást. Aztán — szakmája válogatja — vagy jönnek az újak vagy nem. Aligha szükséges külön szólani róla, hogy min­den társadalomban létezik egyfajta munkamegosz­tás. Adott egy séma rá, hogy adott időben, adott helyen hány mérnökre, orvosra, jogászra, szakmun­kásra, betanított munkásra és így tovább, van szükség a társadalmi feladatok teljesítéséhez. A képzésnek többé-kevésbé követnie kell a sémát, tö­rekednie szükséges rá, hogy a munkamegosztás egyes posztjairól eltávozok pótolhatók legyenek. Megfelelő felkészültségű, hozzáértő, munkára kész szakemberekkel. A kiindulópontot figyelembe véve, a tanítók­nál a képzés nem követi az igényeket. A főváros­ban — a tanács nemrégiben közzétett megállapítá­sai szerint — néhány esztendő alatt szinte meghá­romszorozódott a képesítés nélküliek száma. A lel­kes amatőröké, akik tulajdonképpeni szakmunká­juk mellett utólag szerzik meg a képesítést. Az or­vosoknál más a gond. Számukra a vidék fehér folt, még lakással (ami pedig igencsak nagy érték ná­lunk) is alig tudják lecsalogatni őket egy-egy fővá­rostól távoli körzetbe. A mérnökök viszont többen vannak, mint amennyit a felkészültségüknek meg­felelően foglalkoztathatnak a gyárak, az üzemek. Nincs hiány jogászból sem, a hatvanas esztendők vége óta a szükségletekhez igazodott számuk. A szakmunkásoknál már tarkább a kép. Olyan foglalkozások számítanak manapság hiányszakmá­nak, amelyeknek igencsak nagy hagyományuk van. Csak egyetlen példa. A gépi forgácsolóké, azaz az esztergályosoké. Kis túlzással élve lámpással kere­sik a szakma elsajátítására kész fiatalokat szerte az országban. Persze az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy mindig voltak és lesznek hányszakmák, valamint divatos foglalkozások. Már csak azért sem lelhető fel tökéletes meg­oldás, mert a képzés nem mentes a kockázattól. Nincs oktatási intézmény, ahol ne létezne lemor­zsolódás, s ezzel számolniuk kell a felvételnél köz­reműködőknek is. A pontos szám, az igényeknek megfelelő mennyiség sem számítható ki 15—30 év­re előre. Valaki nem megy el nyugdíjba a korhatár elérésekor, egy másik megbetegszik és otthagyja a rajzasztalt, a gépet, s máris keresztülhúzza a szá­mításokat. Azokban a szakmákban viszont, ahol esztendők óta nagy a szakemberhiány, még akad mód a cselekvésre. Egyrészt propagandával (nem mennyiségi, in­kább minőségi reklámmal), másrészt pedig az érde­keltség megteremtésével. Vonzóvá kell tenni egy- egy hiányszakmát a pályaválasztás előtt állóknak. A helyes orientálás az érdekekre épít. Az anyagi­akra és az erkölcsiekre egyaránt. Elsősorban ott, ahol a hosszú távú tervezés során fény derül rá: a szakmának élnie kell, a társadalomnak a munka- megosztás adott posztján szüksége van az utánpót­lásra. MÁLONYAI PÉTER Dr. Ábrahám Kálmán Szekszárdon A kivitelezők és tervezők egyre nagyobb felelősséggel végzik munkájukat Tegnap délelőtt Szekszárd- ra látogatott dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter és veze­tő munkatársai. Az MSZMP megyei bizottságának szék­házéban K. Papp József, a megyei bizottság első titkára fogadta, majd sor került a megye építésügyével foglal­kozó vezetők és a minisztéri­um képviselőinék tárgyalásá­ra. A tárgyalással kapcsolat­ban a megyei vezetés írásban, előre közölte a tárgyalásra szánt kérdéseket, ezt Császár József, a megyei tanács el­nökhelyettese tegnap délelőtt kiegészítette. Elmondta, hogy az építésügy fejlődése, hely­zetének egyre stabilabb volta miatt a fejlődés meggyorsult, megyénkben ez dinamiku­sabb, mint az ország más te­rületén. Ennék ellenére a rendelkezésre álló építési ka­pacitás, főleg a kiemelt nagy- beruházások indulása óta nem elégséges a feladatok el­látására. Az állami építőipar 920 millió forintos kapacitás­sal, a tanácsi építőipar 460 millióval, a.szövetkezeti épí­tőipar 140, a házilagos részle­gek 200, a költségvetési üze­mek pedig mintegy 160 milli­ós építési kapacitással állnak készen a feladatok megoldá­sára. Császár József tájékoztató­ja után dr. Ábrahám Kálmán ismertette a minisztérium ál­láspontját. Hangsúlyozta a miniszter, hogy az építésügy ma mindinkább politikai és társadalmi kérdés, a tárca munkája, tevékenysége az egész ország fejlődésének je­lentős tényezője, alapja. Az ipar fejlesztése, a társadalmi átalakulás mind kapcsolat­ban van a tárca munkájával, ' a vállalatok, a dolgozók, te­vékenységével. Kiemelte a társadalmi szervek szerepét a területi fejlesztésben, így többek között a lakosság ész­revételét, javaslatait, kriti­káját várják, ugyanakkor el­mondta, hogy a tervezők és kivitelezők egyre nagyobb fe­lelősséggel végzik munkáju­kat, mind nehezebb körül­mények között. Ezért is egyre fontosabb feladat az építési szervezet korszerűsítése, ha­tékonyságának növelése, az erők koncentrálása. Fontos­nak tartotta a miniszter azt is, hogy már most gondolja­nak a területek vezetői arra, hogy a hatodik ötéves terv­ben milyen feladatokat kell megoldani, s ezeket előkészí­teni már most indokolt, hogy a munka szervezett, haté­kony, gazdaságos és a kivi­telezési idő mind rövidebb legyen. Ezért is fontos az építések, beruházások gon­dosabb, jobb előkészítése. K. Papp József és a tár­gyaláson részt vevő munka­társai, valamint dr. Ábrahám Kálmán is elismeréssel szólt Tolna megye és a tárca együttműködéséről, a gondok közös megoldására való tö­rekvésről, az eredményekrőL A megyei pártbizottsági tárgyalás után az építésügyi miniszter a Tolna megyei Tá- nács ÉKV osztályának mun­katársaival találkozott. Dél­után ellátogattak a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat központi telepére, és itt került sor a Tolna megyei építésügyi szervek gazdasági és politikai vezetőivel a ta­lálkozásra, ahol dr. Ábrahám Kálmán szólott az időszerű építésügyi kérdésekről, fő­ként a tennivalókról.- PJ ­Púja Frigyes líbiai tárgyalásai Abdusszalam Dszallud, az Általános Népi Kongresszus főtitkárságának, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam legfelsőbb politikai irányító testületének tagja fogadta Púja Frigyes magyar külügy­minisztert, aki líbiai kollégá­ja, Ali Abdesszalam Triki meghívására hivatalos láto­gatáson tartózkodik Líbiá­ban. A szívélyes légkörben lezajlott megbeszélésen jelen volt Szűts Pál líbiai magyar nagykövet is. Vasárnap délelőtt szakér­tők részvételével megkezdőd­tek a magyar—líbiai külügy­miniszteri tárgyalások. Az első ülés napirendjén nem­zetközi kérdések szerepeltek: áttekintették a közel-keleti helyzetet, az afrikai térség problémáit és az európai biz­tonsággal összefüggő kérdé­seket. Látogatás a Dózsa edzőtáborában Balatonfüreden végzi alapozó edzéseit a Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapata. Munkatársaink ellátogattak az edzőtáborba, a csapat felkészüléséről szóló írás lapunk 5. oldalán. Felvételünk a minisztérium és a megye vezetőinek megbeszélésén készült. (Fotó: Bakó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom