Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

6 “NÉPÚJSÁG 1979. január 31. Tekebajnokság A TÁÉV SK már jól is­mert korszerű tekecsarnoka adott otthont a megyei egyé­ni felnőtt férfibajnokságnak. A versenyen a megye NB-s egyesületének versenyzői sze­repeltek. A házigazdák nyolc, a Domóvári Spartacus hat, és az utolsó helyezésük ellenére továbbra is az NB Ill-ban szereplő szakcsiak négy ver­senyzőt neveztek. Mindjárt elöljáróban el­mondhatjuk, hogy a verseny­zőknek a már megszokott 100 —120 dobás helyett az úgy­nevezett kétszázas programot kellett teljesítem, vagyis mind a négy pályán huszon­öt tarolást, illetve telizést kellett végrehajtani. Ez min­denképpen jó erőnlétet, álló- képességet igényelt. Az esélyek latolgatásánál a hazaiak is elismerték, hogy a ranglista élén álló dombóvá­ri Tarsoly Péter látszik a leg­esélyesebbnek a bajnoki cím megszerzésére. De titokban bíztak abban, hogy valame­lyik versenyzőjük túlszár­nyalja a dombóvári fiú telje­sítményét. Nem alaptalanul, hisz Báli László a behozha- tatlannak látszó Tarsoly eredményét remek teljesítmé­nyével, hét fával túlszárnyal­ta. így megfosztotta az esé­lyest a bajnoki címtől. Még egy érdekesség: a versenyzők közül heten elérték a 800 fa körüli teljesítményt, ami mindenképpen jó eredmény­nek mondható. Végeredmény: 1. Báli László (TÁÉV SK) 877,, 2. Tarsoly Péter (Dombóvári Spartacus) 870, 3. Árvái Já­nos ((Dombóvári Spartacus) 841, 4. Csicsa Pál (TÁÉV SK) 839, 5. Töttös István (TÁÉV SK) 825, 6. Szabó István (TÁÉV SK) 824 fával. — B. — A sportág eddigi legnépe­sebb mezőnyének rajtjával, a felnőtt férfi egyéni verseny­számmal kezdődött vasárnap a megyei egyéni bajnokság. Már a legjobb 32 között akadt meglepetés, miután a bony­hádiak első számú és kiemelt versenyzője — Szunyogh — vereséget szenvedett dr. Var­gától (DVSE). A legjobb nyol­cig már nem volt további ér­dekesség. Itt azonban nagy­szerű küzdelmek és színvona­las csaták alakultak ki. A Holtz—Molnár, a Vicze—He- ronyányi és a Németh—Csen- key találkozók színvonala minden igényt kielégített (győztek az elöl állók). Az elődöntőben Németh a vártnál biztosabban győzött Holtz ellen, de Vicze győzel­me is meggyőző volt Sáth Gyula ellen. A döntő nagy küzdelmet hozott, ahol Vicze a lehető legminimálisabb kü­lönbséggel 2-1 arányban, a döntő játszmában 21-19-re győzött. Vicze András bajnoki címe talán meglepetésnek tű­nik, azonban tőle láthattuk a legpozitívabb versenyzői kész­ségeket melyek végül is a végső győzelmet jelentették számára. A 38-as női mezőny is re­kordnak számított, bár hiány­zott a Tolnai VL négy I. osz­tályú versenyzője, így a má­sodik vonalnak volt bizonyí­tásra lehetősége. Meglepetés­ről itt nem beszélhetünk. A legsimább papírforma szerint jutott a döntőbe Bolvári Kati és Mack Erika. Talán csak Mack győzelme jelentett né­mi meglepetést az elődöntő­ben Kiss Anikó ellen. A dön­tőt Bolvári Kati biztosan nyerte. A férfi párosok nagy létszámú mezőnye is színvo­nalas, jó játékot nyújtott. Már a legjobb nyolc között is nagyszerű, élvezetes mérkő­zéseket láthatott a közönség. A döntőben a Sáth—Molnár kettős látványos támadójá­tékkal biztosan győzött a Vi­cze—Csenkey kettős ellen. A női párosok versenye is meglepetés nélkül folyt a döntőig, itt is az esélyesebb pár nyerte a bajnoki címet, miután a Bolvári II.—Kiss kettős győzött a Mack— Schäffler pár ellen. A vegyes párosok is nagy létszámmal rajtoltak. Ekkor már több mint hat órája tar­tott a verseny, s mindjobban érvényesült a rutin és az álló- képesség. A legjobb négy kö­zé három tolnai és egy szek­szárdi páros került. Az elő­döntő egyik ágán a Sáth— Bolvári II. pár győzött a Mol­nár—Mack kettős ellen, míg az alsó ágon a Németh—Kiss pár győzött a Holtz—Hahn páros ellen. A döntő sima Sáth—Bolvári győzelmet ho­zott, és ezzel Bolvári Kati bajnoki címet szerzett. Eredmények: Férfi egyéni: 1. Vicze András (Sz. Szöv.), 2. Németh Zoltán (Tolnai VL), 3. Sáth Gyula (Tolnai VL) és Holtz János (Sz. Szöv.). Női egyéni: 1. Bolvári Ka­talin, 2. Mack Erika, 3. Kiss VL) és Hahn Margit (Sz. Szöv.). Férfipáros: 1. Sáth—Molnár (Tolnai VL), 2. Vicze—Csen­key, 3. Holtz—Mernyei és Szigeti—Heronyányi (mindhá­rom Sz. Szöv.). Női páros: 1. Bolvári—Kiss (Tolnai VL), 2. Mack— Schäffler (Tolna—Szekszárd), 3. Link—Rencz (Tolnai VL) és Hahn—Pintér (Sz. Szöv.). Vegyes páros: 1. Sáth—Bol­vári, 2. Németh—Kiss, 3. Mol­nár—Mack (mindhárom Tol­nai VL) és Holtz—Hahn (Sz. Szöv.). Athéntől Moszkváig A láng útja Az olimpiai láng meggyúj­tása a játékok központi aré­nájában mindig különleges helyet fogda! el a hagyomá­nyos szertartások sorában, eljuttatása a versenyek szín­helyére — a sportkeretek kö­zül kilépve —, az olimpiák tiszta eszméjét hirdeti. A moszkvai olimpiai játékok szervezői külön bizottságot hoztak létre a láng útjának megszervezésére. A bizottság részletesen tanulmányozta az 1928 óta bekövetkezett tech­nikai fejlődés nyomán, a láng eljuttatásának lehetőségeit. Az amszterdami olimpia al­kalmából, amikor az antik világ óta először gyújtották meg az olimpiai lángot, a sta­féta útja során különböző műszaki eszközöket alkalmaz­tak, kezdve a kerékpártól a montreáli lézersugárig. A szakemberek most úgy dön­töttek, hogy a legtermészete­sebb és az olimpiai hagyomá­nyokhoz legközelebb álló — a futás. A futókat Görögország, Bulgária és Románia terüle­tén 16 gépkocsi fogja kísérni, amelyekben a görög olimpiai bizottság tagjain kívül az 1980. évi olimpia szervező bi­zottságának képviselői, szak­értők, hírközlési szakembe. rek, sajtó- és filmtudósítók foglalnak helyet. A Szovjet­unió területén a kísérő gép­kocsik száma 33-ra, a kísérő személyek száma 124-re sza­porodik. A szovjet—román határtól a staféta áthalad a moldáviai Kisinyov és az uk­rajnai Kijev városokon, majd Brjánszkon, és július 18-án éri el Moszkvát. A következő napon a Lenin Központi Sta­dionban ünnepélyes körülmé­nyek között meggyújtják az olimpiai lángot. Az olimpiai lánggal meggyújott fáklyá­kat eljuttatják a repülőtérre és onnan Tallinba, az észt fővárosba, ahol a vitorlásver­senyeket tartják, valamint Kijevbe, Leningrádba és Minszkbe, ahol a labdarúgó­elődöntőkre kerül sor. A fáklyahordozó staféta tagjai között megtalálhatjuk mind a 15 szovjet köztársa­ság fiataljait. E célból válo­gató versenyeket indítottak. A fáklya utolsó vivője, aki a stadionban gyújtja meg az olimpiai lángot, később ke­rül kiválasztásra. A. ARHIPENKO APN—KS Igazolás helyett játékengedélyt a serdülőknek! „Örömmel találkoznánk a megyei sportvezetőkkel” kerüljön a jövőben az össze­— Már elmentek a labda­rúgóink a községbe, ahol bi­tumenes pályán edzenek — ezzel fogadott bennünket Tevelen Barabás Gáspár szakosztályvezető, valamint Szőcs Vilmos intéző. Meg­mutatták az öltöző mellől jól látható helyet, a bitume­nes pályát, ahol edzéseiket tartják. Érthető, hogy nem a labdarúgópályát használják: azon több helyen 10—15 cen­timéteres víz áll. Míg az ed­zés befejezésére, a labdarú­gók visszaérkezésére vár­tunk, kiegészült a vitakör. Denkinger István, a sportkör elnöke, a Teffner József, a sportkör elnökhelyettese, Er­dész Menyhért, a serdülő- csapat edzője, Kitanits La­jos testnevelő, valamint Streicher Mátyás, a termelő- szövetkezet főagronómusa, az egyesület lelkes patro- nálója mondta el vélemé­nyét, helyesebben kölcsönö- csen érveltünk különböző dolgok mellett, vagy éppen ellen. A községből visszaérkeztek a labdarúgók sárosán, csap- zottan, de néhány perc múl­va már megfürödve, átöltöz­ve az egyik öltöző helyiség­ben gyülekeztek, hogy be­szélgessünk. Fláding János edző kezdte: — Tökéletesen egyetértek azokkal, akik helytelenítik azt a rendelkezést, hogy a csapatkapitánynak kell be­vinni, majd a mérkőzés után elhozni az igazolásokat. Mi­nek ezzel terhelni a játékost, amikor van intéző és ez az ő feladata lenne. Helyesnek tartom a paksiak javaslatát, hogy oda-vissza alapon le­gyen kupamérkőzés, bár ez jó lenne a felkészülési idő­szakban is. A játékosok is szót kértek. Folyamatosan, gördüléke­nyen ment a beszélgetés, többek között arról, hogy a kettes ünnepeket kellene felhasználni arra, hogy rö­vidítsék a bajnokság idejét, hogy késő ősszel ne kelljen havas esőben, sárban ját­szani. Például április 1-én, és 4-én is lehetnének mér­kőzések. A többi egyesület­hez hasonlóan itt is elhang­zott, hogy kora tavasszal, illetve késő ősszel sötétedés miatt nem lehet intenzív ed­zést tartani, márcsak ezért is — szakmai szempontból — előnyös lenne a bajnokság rövidítése. A fegyelmi bizott­ságot is szóba hozták, mert szerintük ha a kis egyesület­ből kiállításra kerül valaki, nem azonos a büntetés, mint­ha például a táblázat élén álló csapatok játékosai közül jut valaki erre a sorsra. Igyekeztünk vitatkozni eb­ben az ügyben, de a teveli- ek konkrét dolgokkal jöttek elő, tehát azt el kellett fo­gadni. Ök is szóba hozták azt a helytelen gyakorlatot, hogy a kiállított játékost — ha vétkes, ha nem — egy hétre eltiltják, mivel csak a következő héten tárgyalják az ügyét. — Távol áll tőlünk a sértő szándék, de akadnak gyenge játékvezetők — mondták többen is. Szerintük tovább­ra is fenn kell tartani a kap­csolatot a Baranya és So­mogy megyei játékvezetők­kel. Az egyik játékos azt fej­tegette, hogy a Tolna megyei játékvezetők személy szerint ismerik valamennyi játékost, és egyik-másikkal már elő­ítéletük van. Ez akarva- akaratlanul befolyásolhatja döntésüket, ezért jó, ha a sorsdöntő mérkőzéseken más megyékből érkeznek a já­tékvezetők. — Tökéletesen igaz az a megállapítás, hogy az NB I-es és NB Il-es csapatok­nak korlátlan igazolási lehe­tősége van, ugyanakkor a megyebajnokságban szerep­lő csapatoknak ezt nem te­szik lehetővé. Nálunk is elő­fordulhat sérülés, akár há­rom-négy hónapra is harc- képtelenné válik egy játé­kos és nem tudunk helyette igazolni. A megyebajnokság­ra a jelek szerint különleges elbírálás vonatkozik. A serdülőbajnokságról is érdekes és figyelemre méltó a véleményük. A bajnokság beindítása hasznos volt, az ügyesebb játékosok később könnyebben beépíthetők az ifjúsági csapatba. Ami kelle­mes meglepetés: a játékveze­tők pontosan megjelentek a serdülőmérkőzéseken és pár­tatlanul, korrekt módon bí­ráskodtak. A javaslatuk: mivel a serdülőbajnokságban csak tornacipő használható, az őszi idényben talán há­romszor játszhattak úgy, hogy ne csúszkáltak volna, mert vizes volt a talaj. Ez akadályozza a gyerekeket a fejlődésben. Igaz, a bordá­zott talpú tornacipő tiltva van, de több esetben az el­lenfél játékosai ilyenben szerepeltek. Helyes lenne, ha a szövetség egyértelműen en­gedélyezné — nem a stoplis, — hanem a bordázott ed­zőcipő használatát. Beszéltek a serdülő és ál­talában az utánpótlás-neve­lés gondjairól. Megállapítá­suk szerint nem azonosak a feltételek egy kis községben, és nyolc-tíz, esetleg 15 ezer lakosú helységben. Egy ja­vaslat, mely egy értekezle­ten illetékes szájából is el­hangzott az úttörő-olimpia kettéválasztása miatt olyan igazolást, játékengedélyt kel­lene kiadni a serdülőknek, melyet a megyében a játék­vezetők elfogadnának, és így az úttörő-olimpián a B kate­góriában vehetnének részt ezek a gyerekek. A teveli ál­talános iskoláról dicsérő megjegyzések hangzottak el: ott nagy figyelmet fordíta­nak a testnevelésre, az után­pótlás biztosítására. A me­gyeválogatottak tornája is szóba került, és javasolták, az edzők véleménye alapján állításra. A mezőny legjobb­ja, valamint a Hét 11-e sokat vitatott témája különöskép­pen nem izgatta a tevelieket, bár számukra sem közömbös, de elsődleges a jó szereplés, a sportszerű helytállás. Az edzéstől elfáradt labda­rúgóktól búcsút vettünk, majd néhányan tovább foly­tattuk a beszélgetést. Közben megérkezett Jándi József, a teveli Kossuth Termelőszö­vetkezet elnöke is, aki a főag- ronómushoz Streicher Má­tyáshoz hasonlóan nagy tá­mogatója a sportnak. Jólesett hallani véleményüket: nagy érdeklődéssel kísérték la­punk hasábjain megjelent írásokat, melyből megtud­ták, más csapatok, hogy vé­lekednek egyes dolgokról, és mint kiderült, valamennyi egyesületnek azonos gondjai vannak, ök is megemlítet­ték: örömmel találkoznának időnként a megyei sportveze­tőkkel, a labdarúgó-szövet­ség aktíváival. Szerintük kölcsönösen hasznosak len­nének a beszélgetések. — Ny — Asztalitenisz Megyei felnőttbainokság 110 indulóval A versenyterem

Next

/
Oldalképek
Tartalom