Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
6 “NÉPÚJSÁG 1979. január 31. Tekebajnokság A TÁÉV SK már jól ismert korszerű tekecsarnoka adott otthont a megyei egyéni felnőtt férfibajnokságnak. A versenyen a megye NB-s egyesületének versenyzői szerepeltek. A házigazdák nyolc, a Domóvári Spartacus hat, és az utolsó helyezésük ellenére továbbra is az NB Ill-ban szereplő szakcsiak négy versenyzőt neveztek. Mindjárt elöljáróban elmondhatjuk, hogy a versenyzőknek a már megszokott 100 —120 dobás helyett az úgynevezett kétszázas programot kellett teljesítem, vagyis mind a négy pályán huszonöt tarolást, illetve telizést kellett végrehajtani. Ez mindenképpen jó erőnlétet, álló- képességet igényelt. Az esélyek latolgatásánál a hazaiak is elismerték, hogy a ranglista élén álló dombóvári Tarsoly Péter látszik a legesélyesebbnek a bajnoki cím megszerzésére. De titokban bíztak abban, hogy valamelyik versenyzőjük túlszárnyalja a dombóvári fiú teljesítményét. Nem alaptalanul, hisz Báli László a behozha- tatlannak látszó Tarsoly eredményét remek teljesítményével, hét fával túlszárnyalta. így megfosztotta az esélyest a bajnoki címtől. Még egy érdekesség: a versenyzők közül heten elérték a 800 fa körüli teljesítményt, ami mindenképpen jó eredménynek mondható. Végeredmény: 1. Báli László (TÁÉV SK) 877,, 2. Tarsoly Péter (Dombóvári Spartacus) 870, 3. Árvái János ((Dombóvári Spartacus) 841, 4. Csicsa Pál (TÁÉV SK) 839, 5. Töttös István (TÁÉV SK) 825, 6. Szabó István (TÁÉV SK) 824 fával. — B. — A sportág eddigi legnépesebb mezőnyének rajtjával, a felnőtt férfi egyéni versenyszámmal kezdődött vasárnap a megyei egyéni bajnokság. Már a legjobb 32 között akadt meglepetés, miután a bonyhádiak első számú és kiemelt versenyzője — Szunyogh — vereséget szenvedett dr. Vargától (DVSE). A legjobb nyolcig már nem volt további érdekesség. Itt azonban nagyszerű küzdelmek és színvonalas csaták alakultak ki. A Holtz—Molnár, a Vicze—He- ronyányi és a Németh—Csen- key találkozók színvonala minden igényt kielégített (győztek az elöl állók). Az elődöntőben Németh a vártnál biztosabban győzött Holtz ellen, de Vicze győzelme is meggyőző volt Sáth Gyula ellen. A döntő nagy küzdelmet hozott, ahol Vicze a lehető legminimálisabb különbséggel 2-1 arányban, a döntő játszmában 21-19-re győzött. Vicze András bajnoki címe talán meglepetésnek tűnik, azonban tőle láthattuk a legpozitívabb versenyzői készségeket melyek végül is a végső győzelmet jelentették számára. A 38-as női mezőny is rekordnak számított, bár hiányzott a Tolnai VL négy I. osztályú versenyzője, így a második vonalnak volt bizonyításra lehetősége. Meglepetésről itt nem beszélhetünk. A legsimább papírforma szerint jutott a döntőbe Bolvári Kati és Mack Erika. Talán csak Mack győzelme jelentett némi meglepetést az elődöntőben Kiss Anikó ellen. A döntőt Bolvári Kati biztosan nyerte. A férfi párosok nagy létszámú mezőnye is színvonalas, jó játékot nyújtott. Már a legjobb nyolc között is nagyszerű, élvezetes mérkőzéseket láthatott a közönség. A döntőben a Sáth—Molnár kettős látványos támadójátékkal biztosan győzött a Vicze—Csenkey kettős ellen. A női párosok versenye is meglepetés nélkül folyt a döntőig, itt is az esélyesebb pár nyerte a bajnoki címet, miután a Bolvári II.—Kiss kettős győzött a Mack— Schäffler pár ellen. A vegyes párosok is nagy létszámmal rajtoltak. Ekkor már több mint hat órája tartott a verseny, s mindjobban érvényesült a rutin és az álló- képesség. A legjobb négy közé három tolnai és egy szekszárdi páros került. Az elődöntő egyik ágán a Sáth— Bolvári II. pár győzött a Molnár—Mack kettős ellen, míg az alsó ágon a Németh—Kiss pár győzött a Holtz—Hahn páros ellen. A döntő sima Sáth—Bolvári győzelmet hozott, és ezzel Bolvári Kati bajnoki címet szerzett. Eredmények: Férfi egyéni: 1. Vicze András (Sz. Szöv.), 2. Németh Zoltán (Tolnai VL), 3. Sáth Gyula (Tolnai VL) és Holtz János (Sz. Szöv.). Női egyéni: 1. Bolvári Katalin, 2. Mack Erika, 3. Kiss VL) és Hahn Margit (Sz. Szöv.). Férfipáros: 1. Sáth—Molnár (Tolnai VL), 2. Vicze—Csenkey, 3. Holtz—Mernyei és Szigeti—Heronyányi (mindhárom Sz. Szöv.). Női páros: 1. Bolvári—Kiss (Tolnai VL), 2. Mack— Schäffler (Tolna—Szekszárd), 3. Link—Rencz (Tolnai VL) és Hahn—Pintér (Sz. Szöv.). Vegyes páros: 1. Sáth—Bolvári, 2. Németh—Kiss, 3. Molnár—Mack (mindhárom Tolnai VL) és Holtz—Hahn (Sz. Szöv.). Athéntől Moszkváig A láng útja Az olimpiai láng meggyújtása a játékok központi arénájában mindig különleges helyet fogda! el a hagyományos szertartások sorában, eljuttatása a versenyek színhelyére — a sportkeretek közül kilépve —, az olimpiák tiszta eszméjét hirdeti. A moszkvai olimpiai játékok szervezői külön bizottságot hoztak létre a láng útjának megszervezésére. A bizottság részletesen tanulmányozta az 1928 óta bekövetkezett technikai fejlődés nyomán, a láng eljuttatásának lehetőségeit. Az amszterdami olimpia alkalmából, amikor az antik világ óta először gyújtották meg az olimpiai lángot, a staféta útja során különböző műszaki eszközöket alkalmaztak, kezdve a kerékpártól a montreáli lézersugárig. A szakemberek most úgy döntöttek, hogy a legtermészetesebb és az olimpiai hagyományokhoz legközelebb álló — a futás. A futókat Görögország, Bulgária és Románia területén 16 gépkocsi fogja kísérni, amelyekben a görög olimpiai bizottság tagjain kívül az 1980. évi olimpia szervező bizottságának képviselői, szakértők, hírközlési szakembe. rek, sajtó- és filmtudósítók foglalnak helyet. A Szovjetunió területén a kísérő gépkocsik száma 33-ra, a kísérő személyek száma 124-re szaporodik. A szovjet—román határtól a staféta áthalad a moldáviai Kisinyov és az ukrajnai Kijev városokon, majd Brjánszkon, és július 18-án éri el Moszkvát. A következő napon a Lenin Központi Stadionban ünnepélyes körülmények között meggyújtják az olimpiai lángot. Az olimpiai lánggal meggyújott fáklyákat eljuttatják a repülőtérre és onnan Tallinba, az észt fővárosba, ahol a vitorlásversenyeket tartják, valamint Kijevbe, Leningrádba és Minszkbe, ahol a labdarúgóelődöntőkre kerül sor. A fáklyahordozó staféta tagjai között megtalálhatjuk mind a 15 szovjet köztársaság fiataljait. E célból válogató versenyeket indítottak. A fáklya utolsó vivője, aki a stadionban gyújtja meg az olimpiai lángot, később kerül kiválasztásra. A. ARHIPENKO APN—KS Igazolás helyett játékengedélyt a serdülőknek! „Örömmel találkoznánk a megyei sportvezetőkkel” kerüljön a jövőben az össze— Már elmentek a labdarúgóink a községbe, ahol bitumenes pályán edzenek — ezzel fogadott bennünket Tevelen Barabás Gáspár szakosztályvezető, valamint Szőcs Vilmos intéző. Megmutatták az öltöző mellől jól látható helyet, a bitumenes pályát, ahol edzéseiket tartják. Érthető, hogy nem a labdarúgópályát használják: azon több helyen 10—15 centiméteres víz áll. Míg az edzés befejezésére, a labdarúgók visszaérkezésére vártunk, kiegészült a vitakör. Denkinger István, a sportkör elnöke, a Teffner József, a sportkör elnökhelyettese, Erdész Menyhért, a serdülő- csapat edzője, Kitanits Lajos testnevelő, valamint Streicher Mátyás, a termelő- szövetkezet főagronómusa, az egyesület lelkes patro- nálója mondta el véleményét, helyesebben kölcsönö- csen érveltünk különböző dolgok mellett, vagy éppen ellen. A községből visszaérkeztek a labdarúgók sárosán, csap- zottan, de néhány perc múlva már megfürödve, átöltözve az egyik öltöző helyiségben gyülekeztek, hogy beszélgessünk. Fláding János edző kezdte: — Tökéletesen egyetértek azokkal, akik helytelenítik azt a rendelkezést, hogy a csapatkapitánynak kell bevinni, majd a mérkőzés után elhozni az igazolásokat. Minek ezzel terhelni a játékost, amikor van intéző és ez az ő feladata lenne. Helyesnek tartom a paksiak javaslatát, hogy oda-vissza alapon legyen kupamérkőzés, bár ez jó lenne a felkészülési időszakban is. A játékosok is szót kértek. Folyamatosan, gördülékenyen ment a beszélgetés, többek között arról, hogy a kettes ünnepeket kellene felhasználni arra, hogy rövidítsék a bajnokság idejét, hogy késő ősszel ne kelljen havas esőben, sárban játszani. Például április 1-én, és 4-én is lehetnének mérkőzések. A többi egyesülethez hasonlóan itt is elhangzott, hogy kora tavasszal, illetve késő ősszel sötétedés miatt nem lehet intenzív edzést tartani, márcsak ezért is — szakmai szempontból — előnyös lenne a bajnokság rövidítése. A fegyelmi bizottságot is szóba hozták, mert szerintük ha a kis egyesületből kiállításra kerül valaki, nem azonos a büntetés, mintha például a táblázat élén álló csapatok játékosai közül jut valaki erre a sorsra. Igyekeztünk vitatkozni ebben az ügyben, de a teveli- ek konkrét dolgokkal jöttek elő, tehát azt el kellett fogadni. Ök is szóba hozták azt a helytelen gyakorlatot, hogy a kiállított játékost — ha vétkes, ha nem — egy hétre eltiltják, mivel csak a következő héten tárgyalják az ügyét. — Távol áll tőlünk a sértő szándék, de akadnak gyenge játékvezetők — mondták többen is. Szerintük továbbra is fenn kell tartani a kapcsolatot a Baranya és Somogy megyei játékvezetőkkel. Az egyik játékos azt fejtegette, hogy a Tolna megyei játékvezetők személy szerint ismerik valamennyi játékost, és egyik-másikkal már előítéletük van. Ez akarva- akaratlanul befolyásolhatja döntésüket, ezért jó, ha a sorsdöntő mérkőzéseken más megyékből érkeznek a játékvezetők. — Tökéletesen igaz az a megállapítás, hogy az NB I-es és NB Il-es csapatoknak korlátlan igazolási lehetősége van, ugyanakkor a megyebajnokságban szereplő csapatoknak ezt nem teszik lehetővé. Nálunk is előfordulhat sérülés, akár három-négy hónapra is harc- képtelenné válik egy játékos és nem tudunk helyette igazolni. A megyebajnokságra a jelek szerint különleges elbírálás vonatkozik. A serdülőbajnokságról is érdekes és figyelemre méltó a véleményük. A bajnokság beindítása hasznos volt, az ügyesebb játékosok később könnyebben beépíthetők az ifjúsági csapatba. Ami kellemes meglepetés: a játékvezetők pontosan megjelentek a serdülőmérkőzéseken és pártatlanul, korrekt módon bíráskodtak. A javaslatuk: mivel a serdülőbajnokságban csak tornacipő használható, az őszi idényben talán háromszor játszhattak úgy, hogy ne csúszkáltak volna, mert vizes volt a talaj. Ez akadályozza a gyerekeket a fejlődésben. Igaz, a bordázott talpú tornacipő tiltva van, de több esetben az ellenfél játékosai ilyenben szerepeltek. Helyes lenne, ha a szövetség egyértelműen engedélyezné — nem a stoplis, — hanem a bordázott edzőcipő használatát. Beszéltek a serdülő és általában az utánpótlás-nevelés gondjairól. Megállapításuk szerint nem azonosak a feltételek egy kis községben, és nyolc-tíz, esetleg 15 ezer lakosú helységben. Egy javaslat, mely egy értekezleten illetékes szájából is elhangzott az úttörő-olimpia kettéválasztása miatt olyan igazolást, játékengedélyt kellene kiadni a serdülőknek, melyet a megyében a játékvezetők elfogadnának, és így az úttörő-olimpián a B kategóriában vehetnének részt ezek a gyerekek. A teveli általános iskoláról dicsérő megjegyzések hangzottak el: ott nagy figyelmet fordítanak a testnevelésre, az utánpótlás biztosítására. A megyeválogatottak tornája is szóba került, és javasolták, az edzők véleménye alapján állításra. A mezőny legjobbja, valamint a Hét 11-e sokat vitatott témája különösképpen nem izgatta a tevelieket, bár számukra sem közömbös, de elsődleges a jó szereplés, a sportszerű helytállás. Az edzéstől elfáradt labdarúgóktól búcsút vettünk, majd néhányan tovább folytattuk a beszélgetést. Közben megérkezett Jándi József, a teveli Kossuth Termelőszövetkezet elnöke is, aki a főag- ronómushoz Streicher Mátyáshoz hasonlóan nagy támogatója a sportnak. Jólesett hallani véleményüket: nagy érdeklődéssel kísérték lapunk hasábjain megjelent írásokat, melyből megtudták, más csapatok, hogy vélekednek egyes dolgokról, és mint kiderült, valamennyi egyesületnek azonos gondjai vannak, ök is megemlítették: örömmel találkoznának időnként a megyei sportvezetőkkel, a labdarúgó-szövetség aktíváival. Szerintük kölcsönösen hasznosak lennének a beszélgetések. — Ny — Asztalitenisz Megyei felnőttbainokság 110 indulóval A versenyterem
