Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

1979. január 28. Képújság 13 A három Somo Sikerült végre megtalálni ai időpontot, hogy a három So­modi otthon legyen, Pakson. Az idős Somodi, valamint idősebb (io, Béla, még elér­hető, de András már ritkáb­ban, hisz szülőhelyét (elcse­rélte Szekszárddal, ahol a Dózsa színeiben játszik. Mindhárom Somodit a lab­darúgás szeretete jellemzi, és mindhármójuknál ez még a tudással is párosul. Somodi András 1924-ben született, Jászberényben. Ti­zenkét éves korában Pestúj­helyen, a kölyökcsapatban játszott, majd az NB III-as Magyar Acél játékosa lett. A következő egyesülete a Paksi SE volt, mely akkor a megye­bajnokságban szerepelt. Paks- ra, nősülése után került, de nem sokáig játszott a PSE színeiben. Az NB III-as Mart­fű csapatához távozott. Te­hetségére hamar felfigyeltek a szakemberek, így az NB li­es Cegléd, majd az ugyan­csak NB Il-es Szolnok színei­ben folytatta pályafutását. A következő állomás Veszprém volt, majd hazakerült Paks- ra, az 50-es évek elején, ami­kor a Kinizsi mellett még a Traktor csapata is létezett. Az említett időszak alatt Szol­nok és Tolna megye váloga­tottjában, sőt Közép-Magyar- ország válogatottjában is he­lyet kapott. Kitűnő labdake­zelése, látványos góljai a kö­zönségnek nagy élményt nyújtottak, így mindenütt a szurkolók kedvence volt. Az aktív játéktól 1962-ben vo­nult vissza, majd egy ideig Pakson a Kinizsinél és Duna- szentgyörgyön edzősködött. Napjainkban, mint szurkoló, vasárnapról vasárnapra meg­található hol Szekszárdon, a Dózsa-stadionban, hol Pak­son. Szekszárdon András, Pakson Béla fia játszik. A képen balról Somodi Bé­la, 1951-ben született Szolno­kon. Sportpályafutása kosár­labdázóként kezdődött a te­rületi bajnokságban szereplő Paksi Gimnázium csapatában szerepelt 1964-től 1970-ig. Már ebben az időben is többször szerepelt a Paksi Kinizsi if­júsági csapatában. Két év ka­tonai szolgálata után, 1972­ben kezdett komolyabban foglalkozni a labdarúgással. Állandó tagja volt az NB III- as csapatnak, jelenleg a me­gyei bajnokságban szereplő paksi együttes tagja. Gyorsa­sága, és magas termete révén értékes gólokat szerez csapa­tának. A képen jobbról Somodi András, Pakson született 1954-ben. Ellentétben bátyjá­val, már kisgyermek korában a labdarúgás -volt a legked­vesebb, sőt egyetlen sportága. A Paksi Kinizsi ifjúsági csa­patának már 12 éves korában egyik erőssége volt. Még nem töltötte be a 16. évét, amikor már Paks NB III-as felnőtt­csapatában kergette a labdát úgy, hogy a legjobbak között emlegették. A kitűnő adott­ságokkal megáldott játékosra a szakemberek is felfigyeltek, és tagja lett a megyei ifjúsá­gi válogatottnak, sőt az ÉDOSZ országos válogatott­nak is. Hétről hétre tartotta jó formáját, kiváló játékot produkált, így a Szekszárdi Dózsa vezetői 1975-ben a me­gyeszékhelyre hívták, ahol azóta is az NB Il-es Dózsa keretének tagja, sőt játékával a legjobbak közé verekedte magát. 1978-ban a Tolna me­gyei Népújság olvasóinak sza­vazata alapján a megye leg­jobb sportolója rangsorolás­ban a 8. helyet szerezte meg. Érdekesség: az olvasók az összes labdarúgó közül rá ad­tak legtöbb szavazatot, illetve egyedül ő került a legjobb tíz sportoló közé. — ZERZA JÓZSEF — Fotó: KISS SÄNDOR Ne szégyelljük átvenni más tapasztalatait Vendégmarasztaló a sár a vá­rosi sporttelepen. Cipőnk alatt cuppog az esőtől, olvadástól kásássá vált hó. Mi még csak kerülgetjük a nagyobb víztócsá­kat, de a TÁÉV SK pergő rit­musú edzést végző labdarúgói kevésbé válogatósak. No, de a tél a felkészülés, az erőgyűjtés időszaka. Az erő- és ügyesség­fejlesztő gyakorlás végén egy kis ráadás következett. — Levezetésként, futás a Csörge-tóig, azután vissza. Na, rajta fiúk, gyerünk! S az edzői vezényszóra tizen­négy játékos lódult a hat kilo­méteres távnak. Később aztán csapzottan, lábszárig sárosán érkeztek az öltöző folyosójára. Elsőnek Stercz, majd Molnár, Böröcz és Micskó, meg a többi­ek. Bent lekerültek az átizzadt melegítők és mezek, hogy gaz­dáik a tus kellemes vízfüggö­nyében felfrissülve, maguk mö­gött tudják a sorrendben tize­dik edzést. Egy-egy pohár cit­romos tea elfogyasztása után telepedtünk az öltöző kispadjai- ra. Úgy festett az egész, mint a mérkőzések előtti taktikai meg­beszélés. Csak ezúttal Lubas- tyik István edző és Lerch Béla szakosztályvezető mellett Halász Dezső egyesületi elnök, no meg az újságíró is részesévé vált a követendő taktikai fortélyoknak. S miután minden együtt volt a találkozó — amely ezúttal a kötetlen beszélgetés során a véleménycserében, a javaslatok felvetésében nyilvánult meg — kezdéséhez, azonnal a közepébe vágtunk. A szakosztályvezető in­dította el a „labdát". A tudósí­tások realitásának szükségessé­gét hangsúlyozva kérte: a me­zőny legjobbját ne a tudósítók, hanem az edzők döntsék el. Azt is érthetetlennek tartotta, hogy egyes helyeken miért tú'ozzák el a nézőszámot. A szakosztályok saját bevételeinek valódiságát a feltupírozott nézőszámokkal úgy sem lehet kozmetikázni. Lerch Bélától Lubastyik Ist­ván edző kapott jó „átadást”, örömének adott hangot, ami­kor arról szólt, hogy a csapat játékosainak 80 százaléka im­már a TÁÉV dolgozója. A mű­ködéshez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást megkapják a vállalat vezetésétől. Helyesel­te a játékosok mérkőzésenkénti osztályozását, melyet minden találkozó tudósításában tartana szükségesnek közölni lapunk­ban. ösztönző, nevelő hatást je­lentenének ezek az osztályzatok valamennyi játékos számára. Az edzők megbecsülését jelen­tené, ha a találkozó végén a tudósítók bevonásával rögzíte­nék a valós teljesítményeket tükröző osztályzatokat. Az edző ezután témát váltott. A játék- vezetéssel messzemenőkig elé­gedett — mondta. Semmivel sem jobbak az idegen megyei játékvezetők, legfeljebb egyesü­leti szinten jelent plusz költsé­get. Hasznosnak tartaná, ha a Népújság sportrovata időnként összehívná a bajnokságban sze­replő 16 csapat edzőjét, szak­osztályvezetőket és a csapatka­pitányokat. Közösen vitatnák meg a felmerülő gondokat, s egységesen fogalmaznák meg a szükséges teendőket. Vélemé­nye szerint ezek a találkozások további segítséget nyújthatná­nak a sportág megyei fejleszté­sében. A játékosokat sem kellett kü­lönösen bíztatni. Egymást érték a javaslatok, a megszívlelendő vélemények. Szerintük a kiál­lított játékosok ügyét a mérkő­zés utáni hét valamelyik napján kellene tárgyalni a fegyelmi bi­zottságnak. Az utóbbi időben egyre humánusabb fegyelmi ha­tározatok születtek, s ezek nem mindig jártak eltiltással. Ha pe­dig dorgálás, figyelmeztetés a fegyelmi szankció, akkor a je­lenlegi gyakorlat — csak a má­sodik héten tárgyalják a fegyel­mi ügyet — hátrányos, hisz au­tomatikusan egy fordulóban nem léphet pályára a kiállított já­tékos. A hétközi mérkőzések he­lyett inkább a kettős ünnepe­ken rendezzen dupla fordulót a szövetség. Vagy rövidítsék le a TEKE nyári szünetet, ezzel együtt a felkészülési időszak is ideáli­sa bb körülmények között való­sulhat meg, mint jelenleg. A TÁÉV SK szakosztálya is helyes­li azt a korábbi felvetést, mi szerint a járási bajnokságból menetközben is igazolhassanak játékosokat a megyei I. osztá­lyú együttesek. Munkánkat te­kintve javasolták: a vasárnapi számokban közölt Milyen ered­mények várhatók? rovatot oly módon bővítsük, hogy minden forduló mérkőzéseire egy-egy sportvezető, edző vagy az aktív labdarúgástól visszavonult sportoló tippeljen. Színesítené az eredménylatolgatást, ha az illető személy fényképét is kö­zölnénk. Halász Dezső egyesületi el­nök vázolta azokat a sajátos gondokat, problémákat, ame­lyekkel valamennyi sportkörnek, így a TÁÉV SK-nak is meg kell küzdenie. A vezetés minden szintjére vonatkozóan jegyezte meg: ne szégyelljük átvenni a szomszédos megyéktől azokat a jól bevált szervezési, irányítási újításokat, amelyek ott kiállták a próbát. A Szekszárdi Dózsá­val és a sportiskolával kötött együttműködési szerződést érté­kelve, megállapította: nem si­került megvalósítani a kívánt mértékben a szerződés minden pontját, pedig a megállapodá­sok mindkét félre egyaránt kö­telezőek. Végezetül hangsú­lyozta: többre képes a TÁÉV SK csapata, mint amit az őszi sereghajtó helyezése mutat. Té­vednek, akik eleve „leírták” már a szekszárdi gárdát. Jócs­kán összegyűlt az adósságuk, de ennek törlesztésére még tizenöt tavaszi mérkőzés kínálkozik. FEKETE LÁSZLÓ — Megbüntették a nagy- mányoki labdarúgócsapatot 600 forintra. — És ki büntette meg? — A megyei labdarúgó­szövetség fegyelmi bizottsága. — Elég a rémhír terjeszté­séből, ebből egy szó sem igaz. Rendszeresen olvasom a szövetség körleveleit, de ab­ban ez nem jelent meg. — Dehogynem, csak nem elég olvasni, hanem azt végig is kell gondolni. — Rögtön előszedem visz- szamenőleg a megjelent kör­leveleket, hogy bebizonyít­sam, nem büntették meg a Nagy many okot. — Na, nézzük csak a kör­leveleket. Ugye mondtam, itt van. A kisdorogi csapat pá­lyaválasztó jogát a tavaszi szezon két első hazai mérkő­zésétől megvonták, azt sem­leges pályán kell játszaniuk. — Ezt értem, de akkor ma­ga összekeveri a csapatokat, mert sehol nincs Nagymá- nyokról szó. — Az igaz, de mivel a kis- dorogiak a Nagymányok elle­ni mérkőzést a hőgyészi pá­lyára viszik, így — oda-visz- sza — huszonöt kilométerrel többet kell utazni a nagymá- nyokiaknak. Az autóbusz ki­lométere 24 forint, akkor most számolja ki, ez mennyi. — Fantasztikus, igaza van. És mit szól ehhez Nagymá­nyok? — Mosolyognak rajt, mivel nincs értelme mérgelődni, bár az egyik játékos — a hírek szerint — egy Tolna megyei térképet akart felajánlani an­nak, aki a döntést hozta. — Olvasgatom a kívánság- listát az újságban. Vajon mi­kor fejezik be a labdarúgók panaszaikat? — Nagyon csodálom, hogy így vélekedik. Sajnos magá­hoz hasonlóan többen is van­nak ezen az állásponton. Vé­leményem szerint joga van mindenkinek elmondani ész­revételét, javaslatát és jogos, vagy vélt sérelmét. Az már más lapra tartozik, hogy azokból mit lehet megvalósí­tani. — Gondolja, hogy egy-két dologban változás lesz? — Nem tudom, nem vagyok illetékes ebben nyilatkozni, de — véleményem szerint — elképzelhető. — Mint például az, hogy Bonyhádnak van NB III-as asztalitenisz-csapata. — Miért csak elképzelhető, és miért nem biztos? — Mert olyan jó a kapcso­lat a Vasassal, illetve az asz­talitenisz-szakosztállyal, hogy nem lehet tőlük információt kapni. — Pedig csak hallaná a ve­zetőjüket, hogy szidja magu­kat úton, útfélen. — Már megszoktuk. Ebből arra kell következtetni, ő is ismeri a mondást, legjobb vé­dekezés a támadás. — Ez sem mindig igaz, mert például a tolnaiak hiába tá­madnak, tesznek bármit, az úttörő-olimpia országos dön­tőjét nem ismétlik meg. — Jó, hogy mondja, már akartam kérdezni, miért volt rossz Szombathelyen az úttö­rő-olimpia országos döntőn Link Judit és Krausz Andrea igazolása? — Egy frászt volt rossz. A tolnaiak kérték az ügy kivizs­gálását. és az úttörőszövetség­től — Budapestről — megér­kezett a hivatalos válasz: a két kislányt jogosulatlanul zárták ki a versenyből, jó volt az igazolásuk. — És, most mivel kárpótol­ják őket? — Nem tudom. Ha történe­tesen egy idősebb férfit kel­lene kárpótolni, esetleg kine­veznénk sportköri elnöknek, vagy létesítményigazgatónak. — Tisztázzuk a dolgokat. A sportköri elnöknek nem jár pénz, az tiszteletbeli állás, és nálunk létesítményigazgatói pozíció sincs, csak pályagond­noki. . — Látja, milyen kévését tud. Egyik városunkban, ahpl majd lesz sportkör, ott már van sportköri elnök főállás­ban, jó fizetéssel és olyan be­osztás is létezik, hogy létesíi- ményigazgató. — De hát ez nem ugyanaz, mint pályagondnok? — Ugyanaz, de így maga­sabb a fizetés.-kas A szövetség rangsorolta a versenyzőket A megyei tekeszövelség az el­múlt évi eredmények alapján összeállította azt a listát, mely rangsorolja a hazai, valamint az idegen pályán, illetve az összesí­tett teljesítmény alapján a spor­tolókat. Mint azt már a közel­múltban megírtuk, a szakcsiak két éve nem adtak semmiféle tájékoztatást a megyei szövet­ségnek, így természetesen ebben a rangsorban sem szerepelnek. A szakcsiak részéről ez nagy köny- nyelműség, hisz több sportolójuk — tudása, eredménye alapján — ott lehetne a lista középmező­nyében. HAZAI ATLAG ALAPJÁN: Férfiak: 1. Tarsoly Péter (Domb. Spart.) 470,71, 2. Mándli János 464 90, 3. ifj. Horváth László 463,50, 4. Illés László 445,93, 5. Hegyháti István 437,00, 6. Bán Sándor 436,09, 7. Kiss János 429,00, 8. Árvái János 428,69, 9. Stark Antal 426,50, 10. Lukács Pál 424,29 (valamennyi Dombóvári Spartacus), 11. Ball László 419,88, 12. Rittenwald József 401,94, 13. Csicsa Pál 398,60, 14 Sziráki Já­nos 396,79 (valamennyi TÁÉV SK), 15. Horváth Zoltán (Domb. Spart.) 396,40, 16. Támer József 393,80 (TÁÉV SK), 17. Töttős Ist­ván (TÁÉV SK) 391,90, 18. Polán György (TÁÉV SK) 391,80, 19. Kálozdi József (Domb. Spart.) 382,00 . 20. Wéber János (TÁÉV SK) 377,38. n Nők: 1. Polán Györgyné 395,40, 2. Deli Rozália 387,83, 3. Rideg Mária 359,25 , 4. Gál Zsófia 348,80, 5. Bauer Mária 338,50, 6. Sütő Berta 323,67. IDEGENBELI ÁTLAG ALAPJÁN: Férfiak: 1. Tarsoly Péter (Domb. Spart.) 451,73, 2. Bali László (TÁÉV SK) 439,07, 3. Bán Sándor (Dombóvári Spart.) 434,00. 4. Mándli János (Domb. Spart.) 433,46, 5. Illés László (Domb. Spart.) 418,17, 6. Árvái János (Domb. Spart.) 416,33, 7. ifj. Horváth László (Domb. Spart.) 414,73, 8. Csicsa Pál (TÁÉV SK) 414,15, 9. Rittenwald József (TÁÉV SK) 411,42, 10. Töt­tős István (TÁÉV SK) 411,18, 11. Hegyháti István (Domb. Spart.) 404,50, 12. Támer József (TÁÉV SK) 401,88, 13. Polán György (TÁÉV SK) 401,75, 14. Sziráki Já­nos (TÁÉV SK) 399,90, 15. Wé­ber János (TÁÉV SK) 391,40, 16. Kiss János (Domb. Spart.) 389,00, 17. Stark Antal (Domb. Spart.) 380,57. Nők: 1. Deli Rozália 385,80, 2. Polán Györgyné 392,30, 3. Gál Zsófia 366,50, 4. Rideg Mária 324,25, 5. Bauer Mária 317,00, 6. Sütő Berta 314,50 (valamennyi TÁÉV SK). AZ ÖSSZESÍTETT ATLAG ALAPJÁN: Férfiak: 1. Tarsoly Péter 460,90, 2. Mándli János 442,70, 3. Bán Sándor 434,96, 4. ifj. Horváth László 434,24 , 5. Illés László 433,12 (mind Domb. Spart.), 6. Bali László (TÁÉV SK) 428,83, 7. Lu­kács Pál 423,67, 8. Árvái János 422,71, 9. Hegyháti István 418.94, 10. Kiss János 410,82 (mind. Domb. Spart.), 11. Rittenwald László (TÁÉV SK) 406,00, 12. Csicsa Pál (TÁÉV SK) 405,82, 13. Stark Antal (Domb. Spart.) 401,77, 14. Töttős István (TÁÉV SK) 401,55, 15. Sziráki János (TÁÉV SK) 398,08, 16. Horváth Zoltán (Domb. Spart.) 397,43, 17. Támer József (TÁÉV SK) 397,21, 18. Polán György (TÁÉV SK) 396,22, 19. Kálozdi József (Domb. Spart.) 393,29, 20. Wéber János (TÁÉV SK) 382,77. Tarsoly Péter A három Somodi Mándti Ionos Bőn Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom