Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-24 / 19. szám

1979. január 21. NÉPÚJSÁG 3 Túljelentkezés és mínusz A véradás - közügy! 1949 ötca szervezett a véradás (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Napjaink tudományos, technikai forradalma új táv­latokat nyitott az orvostudo­mány előtt. Az emberi szer­veket helyettesítő gépi be­rendezések, merész sebészi vállalkozások új típusú gyó­gyító eljárásokat indítottak el, s ezek az eljárások maxi­mális mértékben megnövel­ték az emberi vér iránti igényt. A vér, mint a gyó­gyítás nélkülözhetetlen alap­anyaga, semmivel nem he­lyettesíthető teljes értékűen; egyetlen hordozója az élő, emberi szervezet. Ennél fog­va a vérátömlesztés minden­napi alkalmazása, tulajdon­képpen a „szervátültetés” legegyszerűbb formájának gyakorlását jelenti. Ugyanis a szervezetbe juttatott folyé­kony szövet tovább él, és fej­ti ki élettani hatását. Ha­zánkban 1949 óta szervezett a véradás. Ebben a legna­gyobb érdem a Magyar Vö­röskereszté. S hogy ma már 98 százalékban ingyenes, ez az érdem viszont azé a több százezer véradóé, aki önzet­len áldozatvállalásával szám­talan esetben járul hozzá em­bertársai megmentéséhez. Domljóvárott szinte nincs olyan üzem, vagy vállalat, melynek dolgozói valamilyen formában ne lennének része­sei e nemes ügynek. Szép példa született erre vonatko­zóan a kórházban. A sebé­szet, a gyermekgyógyászat, a szülészet, belgyógyászat napi átlagos vérigénye mellett nem ritka az olyan sürgős eset, amikor egyetlen ember életének megmentéséhez 20— 30 véradó által adott vér­mennyiség szükséges. Egy ilyen sürgős eset kapcsán ne­héz helyzetbe került a dom­bóvári véradó állomás. Sú­lyos sebészeti műtét után egyre több vérre volt szük­ség, hogy a beteg életét meg­mentsék. A megfelelő vér­csoport azonban éppen fo­gyóban volt. Mit tegyenek...? Tudták, hogy a rtg. szocia­lista brigádja sokszor segített már gyors szervezésével ha­sonló esetben. Ezúttal is hoz­zájuk fordultak, ök nem kés­lekedve, felvették a kapcso­latot a mágocsi MEZŐGÉP dolgozóival, s a segítségnyúj­tás nem maradt el. Hetven ember segíteni akarása gyó­gyító erővé vált. önfeláldo­zásukat mi sem bizonyítja jobban, hogy Mágocs véradás szempontjából a pécsi járás­hoz tartozik, s ők már ott egyszer teljesítették köteles­Orvosi vizsgálat ségüket. De mivel betegellá- ás szempontjából a dombó­vári kórházhoz tartoznak, há­laérzetük, önzetlenségük úgy diktálta, hogy itt is segítse­nek. A Kun Béla esztergá­lyos szocialista brigád 8 éve működik már a mágocsi ME- ZÖGÉP-nél. A brigád veze­tője Szolga Vilmos, míg a véradásra várakoztak, elmon­dotta: — Az elmúlt nyolc év sikerekben, eredményekben igen gazdag volt. Ez idő alatt a brigád tagjai rendszeresen adtak vért a pécsi járásban, s most a hívó szóra az embe­rek ismét jöttek rábeszélés nélkül, és azonnal felaján­lották segítségüket, de ha a körülmények úgy kívánják, a jövőben is ezt teszik. A gyógyulni vágyó embe­rek nevében köszönet illet meg minden véradót, közöt­tük az önfeláldozó szocialista brigádot. Értékes segítségük­re, s e téren széles körű tár­sadalmi összefogásra a jövő­ben is számítunk, hiszen minden felnőtt, egészséges ember erkölcsi kötelessége e humánus ügy szolgálata. DR. BERGER REZSÖNÉ Fotó: MAGYARSZÉKI ENDRE Az év első hónapjaiban új­ra többet beszélünk a pálya- választásról, a továbbtanulás­ról. Általános iskolás kisdiá­kok, végzős gimnazisták, szakközépiskolások böngészik ilyenkor a különböző tovább­tanulási lehetőségekről hírt adó tájékoztatókat és latol­gatják a felvételi esélyeket. A pályaválasztás felelősség- teljes munka, mert egész életre meghatározó, egy szak­ma, élethivatás felé elindító elhatározás. A pályaválasztás alaposságától függ, hogy a nyolcadikos kisdiákból, a „fel­nőtt” gimnázistából munká­ját szerető, kiegyensúlyozott, vagy csalódott, kiábrándult, munkáját unottan, közönnyel végző ember lesz. Hatvanhét szakmában sa­játíthatják el a jelentkezők a Tolna megyei szakmunkás- képző intézetekben a szakma ismereteit, csínját-bínját. Ter­mészetesen a szakmunkás- képző iskolák mellett nyitott kapukkal várják a gimnáziu­mok és szakközépiskolák is azt a 3051 fiút és leányt, akik az idén fejezik be megyénk­ben az általános iskola nyol­cadik osztályát. Persze nem mindegyik iskola, nem mind­egyik szakma kapuja tárul olyan szélesre, mint amilyen­re sokan szeretnék. A Pálya- választási Tanácsadó Intézet felmérése szerint az idén is több szakmában lesz arány­talan túljelentkezés, amíg egyes szakmákra lényegesen Gyorsfejlesztési programot dolgoztak ki a Balaton-par- ton tapasztalt legsürgetőbb idegenforgalmi gondok eny­hítésére. A tavalyi idegen- forgalmi rekord, az üdülőhe­lyek zsúfoltsága szembetűnő­en megmutatta, hogy a nem­zetközi turizmus Európában „jegyzi” a magyar tengert és az érdeklődés idén várhatóan tovább növekszik. A tavaly tapasztalt gondok enyhítésé­re, az újabb igények kielégí­tésére 230 millió forintot köl­tenek. több tanulót szeretnének fel­venni, mint ahányan oda je­lentkezni szándékoznak. A felvételi kereteket nem a kí­vánságok, hanem a népgaz­daság valós igényei szabják meg. Hiába akarnak közel másfélszázan beiratkozni az óvónőképző szakközépiskolá­ba, ha ott csak egy osztályt indítanak 35—40 diákkal. Ugyanígy sokakat kell majd elutasítani az autószerelő ta­nulónak jelentkezők közül is. Nem árulunk el azzal sem titkot, hogy a rosszabb tanu­lók, a kevésbé rátermetteb­bek lesznek az elutasítóttak között. A kereskedelmi szak­mában a lányok legtöbbje ru­házati eladó szeretne lenni. A tavalyi hetedik osztályosok közül hatvankilencen jelölték ezt a szakmát célul, de az idén összesen tizenötöt vesz­nek fel közülük. Az előzetes felmérés szerint a felszolgáló­nak készülőknek is csak a fe­le tanulhatja szeptembertől ezt a vendéglátóipari szakmát. Viszont, hogy a vendéglátó- iparnál maradjunk, több cuk­rász- és szakácstanuló jelent­kezését várnák annál, mint ahányan jelentkeztek. Az épülő húskombináttal megnőtt megyénkben az igény a húsipari termék­készítő szakmunkások iránt. A képzésük mint tudjuk — a lengyeli szakmunkásképzőben történik. A felmérés szerint lesz elég jelentkező, nem úgy, mint az iskola némelyik me­zőgazdasági szakára. De to­A gyorsfejlesztési program szerint 90 millió forint jut újabb kempingek kialakítá­sára. A most készülő tervek szerint az idei szezon kezde­téig 10 500 hellyel növelik a kempingek fogadóképességét. Siófokon, Balatonszemesen, Révfülöpön és Aszófőn az ed­digi szükségtáborok pótlására másodosztályú kempingeket építenek, de máris megte­remtik a továbbfejlesztési feltételeit is. Ezenkívül — ugyancsak idén — 9600 négy­vábbra is hiány lesz tímár­tanulóból, elkelne több jelent­kező a cipész szakmában is. Francia női szabónak viszont hiába készülnek százan, ami­kor erre a szakmára összesen hatvan tanulót vesznek fel. A szakközépiskolák szak­matanulási lehetőségeit és a jelentkezések arányait vizs­gálva is hasonló következte­tésekre juthatunk. A szekszár­di Rózsa Ferenc Szakközépis­kola elektroműszerész szakára többen szándékoznak jelent­kezni, mint ahányat felvehet­nek, ugyanakkor a palánki szakközépiskola profilváltás után indult állategészségőr, vagy állattartótelepi gépész szakára több jelentkezőt vár­nának. A legtöbb esetben azonban nem elsősorban a szakma nem ismerésével van baj, ha­nem inkább a reális választás képességével, a helyes önis­merettel. Ezért van egyre na­gyobb jelentősége a pályavá­lasztást segítő intézmények és emberek munkájának. Min­den iskolában van pályavá­lasztási felelős. Nem árt. ha a tanulók — esetleg szüleik­kel együtt — megkeresik vá­lasztás előtt az ezzel foglalko­zó szaktanárt, aki pontos tá­jékoztatást tud adni egyes szakmákról, az oda jelentke­zők felvételi esélyeiről. Jó ezt megtenni a későbbi csalódások elkerülése érdeké­ben is! — Tamási — zetméterrel gyarapítják a kereskedelmi és a vendéglá­tó egységek hálózatát. Főleg a tömegigények- gyorsabb és jobb kielégítésére készülnek fel. A régebben elkezdett prog­ram befejezéseként pedig Akaiiban és Zamárdiban a szezon kezdetére további 200 kempinghelyet kínálhatnak a tó partján. Idén ezzel együtt csaknem 50 százalékkal nő a balatoni kempingek fogadó- képessége. (MTI) Gyorsfejlesztés a Balaton-parton ségének, általában a terme­lési kultúrának megnöveke- dett szerepe; a magas szín­vonalon képzett szakem­berekre való tokozott tá­maszkodás jelentősége; a tu­domány és termelés kapcso­latának új módon való keze­lése; a napi termelési felada­tok és a fejlesztés holnapi gondjainak egysége, és- egy­idejű megoldása stb. Ezek mind érintik az emberi vi­szonyokat, a legkülönbözőbb politikai tendenciákat szü­lik és hozzák felszínre. Egy­szóval lényegesen befolyá­solják a pártszervezetek po­litikai munkáját, tevékeny­ségüknek sok tekintetben új, sajátos vonást kölcsönöznek. — Úgy gondolom, ez a felsorolás is eléggé meg­győzően bizonyítja a mun­kastílus továbbfejlesztésé­nek szükségességét, és az elmondottak sok szempont­ból iránymutatóak is. Mindezek tükrében még in­kább egyértelmű a bürok­ratizmus káros hatása. A pártszervezetek munkastí­lusában fellelhetők-e bü­rokratikus jelenségek, és ha igen, milyen formá­ban? Pártszervezeteink munka­stílusára általában nem jel­lemző a bürokratizmus, sőt, ellenkezőleg, a politikai-moz­galmi jelleg az uralkodó. Szá­molnak a különböző érdekek­kel, és a dolgozók politikai vezetését az érdekek össz­hangjának felismerésé és tu­datos érvényesítése alapján szervezik. Tagadhatatlan azonban, hogy helyenként és időnként a bürokratizmus is fellelhető. Ennek számos megnyilvánulása tapasztalha­tó. Valamennyinek közös a lényege; a dolgozók politikai vezetésének felcserélése a dolgozók igazgatásával. A bürokratizmus nem a valóságos érdekviszonyokból indul ki, hanem főiét? a fel­színi megnyilvánulásokra for­dítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat való­sággá lép elő. Az érdekek összhangjával szemben az egyes elkülönült érdekekre helyeződik a súly. A bürokratizmusnak ez a lényegi tartalma sokféle for­mában nyilvánul meg. Min­denekelőtt a politikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításában, lebecsülésében és az üres szervezeti formák, rendezvények öncélú hajszo­lásában. Mindig magában hordja a bürokratizmus ve­szélyét az is, ha a pártszer­vezet nem a politikai, hanem a szakvezetés feladatait látja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határozatai­nak mechanikus, megfelelő adaptációt nélkülöző alkal­mazásában; a politikai elvek sablonos gyakorlati érvénye­sítésében vagy azoknak a for­mális jelszókénti vagy frázis­szerű kezelésében. Meglehe­tősen gyakori jelenség a konkrétság hiánya, a semmit­mondó általánosságok túlten- gése az előterjesztésekben, a beszámolókban, határozati ja­vaslatokban. Súlyos bürokratikus torzu­lások melegágya az is, ami­kor a politikai ügyek a párt­tagság és az érdekeltek kire­kesztésével, irodák és íróasz­talok között intéződnek. Szól­ni kell az olyan jelenségekről is, mint az egyes emberek problémáival, gondjaival szembeni közömbösség, a kö­zöny, az érzéketlenség a dol­gozókat foglalkoztató politikai kérdések iránt; a kinyilatkoz­tató. ellentmondást nem tűrő, utasítgató, a türelmes meg­győzést nélkülöző vezetési stílust; a nagy, látványos ren­dezvények túlhajszolása, és az emberek közötti párbeszéd, közvetlen eszmecserék elha­nyagolása; a szükséges szemé­lyi kapcsolatok levelezéssel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció; a felesleges és a polftfkai munka szem­pontjából semmi értéket nem képviselő írásos munka stb. — Valójában „szép re­pertoár jött össze. A bü­rokratizmus elleni harc alapvető politikai érde­künk, és ez megköveteli, hogy mindenfajta megnyil­vánulása ellen fellépjünk. Úgy vélem, hogy a konk­rétság hiánya, a kérdések túlzott általánosítása külö­nös figyelmet érdemel, mert a tartalmas politikai munkának ma ez egyik fő akadálya. — A munkastílus szemszö­géből nézve ez a megállapí­tás helyénvaló. Ezt nemcsak a negatív tapasztalatok tá­masztják alá, hanem az a sok jó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek határozata­it, a politikai elveket nem­csak mechanikusan ismétlik, hanem rendszeresen szembe­sítik vele saját gyakorlatukat, ott nem okoz nehézséget a megfelelő politikai konzek­venciák levonása. Ilyen mun­kastílus mellett szinte kézen­fekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell elma­rasztalni, s milyen követel­mények vannak a jövőben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartal­mas, érdemi vitában és ennek eredményeként mindig reáli­sabb képre számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükségletek­nek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a konkrétság hiánya nem első­sorban alapszervezeti beteg­ség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben követeli, úgy is mondhatnám, hogy kikényszeríti a dolgok nevén nevezését, a politikai felelősség személyes megcím- zését. Sokkal inkább jellemző ez az irányító-közbeeső párt­szervek munkastílusára, mint a „fent”-re. Bizonyos általá­nosítási készségre mindenütt szükség van, azonban úgy vé­lem, hogy ez nem vezethet a konkrétság elvének mellőzé­séhez. Gyakran egyes pártbi­zottságok előterejsztései, vizs­gálati anyagai úgy hasonlíta­nak egymásra, mint két tojás, és a legjobb szándék mellett sem lelhető fel bennük sem­mi, ami sajátosan az ő körül­ményeikre, konkrét feltétele­ikre utalna. A konkrétság elve a politi­kai munkának mindig alap­vető követelménye. Szeret­ném azonban hangsúlyozni, hogy a mai feltételek között különösen fontos következe­tesebben érvényesíteni. A pártnak a társadalmi élet minden fontosabb kérdésében világos elvi állásfoglalásai vannak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egység, és széles körű a tár­sadalmi bizalom. Most az a feladat, hogy ez az egyetértés össztársadalmi méretű cselek­véssé teljesedjen. Márpedig minél közelebb kerül az el­vek alkalmazása a gyakorlat­hoz, annál inkább jelentke­zik a konkrétság szükségessé­ge. A hatékonyabb gazdálko­dást segítő politikai munká­ban is csak úgy tudunk elő­rehaladni, ha az elvek puszta formális hangoztatása helyett konkrétan számbavesszük te­endőinket, ha számolunk a helyi körülmények és feltéte­lek sokaságával, sajátos jelle­gükkel. — A párt munkastílusá­nak továbbfejlesztésével kapcsolatban sokféle köve­telményről esett szó. Vi­szonylag kevesebb figyel­met fordítottunk a káder­feltételekre. Vajon ilyen szempontból biztosítottak-e a fejlesztés lehetőségei? — Általánosságban vála­szolva határozottan állítha­tom, hogy igen. A vezetés kü­lönböző posztjain a politikai munkát értő, megfelelő gya­korlati tapasztalattal rendel­kező, elméletileg is felkészült pártmunkások állnak. Pár­tunkban megtalálható a fel­nőtt lakosság mindhárom nemzedékének színe-java, a politikailag-eszmeileg legel- kötelezettebb része. A párt­ban uralkodó légkör, — úgy vélem — kedvező feltételeket nyújt legjobb tulajdonságaik összeötvözésére. Ez a körül­mény természetszerűen maga után vonja a munkastílus kö­rüli vitákat, a különböző né­zetek ütközését, és minde­nekelőtt a gyakorlat kritiká­ját. Azzal is számolnunk kell, hogy a szükségszerű' cserék folytán (állami gazdasági, igazgatási, tömegszervezeti te­rületről) állandó a káderek áramlása. Ez azzal a követ­kezménnyel jár, hogy maguk­kal hozzák az előző munka- terület sajátosságaihoz kap­csolódó munkastílus-jegyeket. Mindez nem feltétlenül rossz, sőt megfelelő adaptációval, sok előny is származhat be­lőle. Ám mechanikus tovább­élésük sok hibának lehet a forrása. így a körülmények szükségessé teszik, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseknek a párt egész te­vékenységében és ezen belül a kádermunkában megfelelő figyelmet fordítsunk. Van a kádereknek egy vi­szonylag nem nagy száma, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a mun­kastílussal kapcsolatosan vál­tozó követelményeket. Gon­doskodnunk kell ezek átcso­portosításáról. Megfelelőbb munkakör megválasztásával, emberségesen, a pártszerűség elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen érte­lemben mindenképpen napi­rendre kerül új emberek be­állítása is. Azt az elvet kö­vetjük, hogy minél több olyan pártmunkással szapo­rodjanak soraink, aki széles körű áttekintéssel, a politikai tömegmunkában nagy jártas­sággal, jó adottságokkal, készségekkel rendelkezik. A kiválasztási feltételeket azok­kal a konkrét körülmények­kel összhangban mérjük, amelyek azt a területet jel­lemzik, ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastí­lus összefüggésének van egy másik oldala is. Nemcsak ar­ról van szó, hogy az emberek a munkastílus alakítói-for­málói. Az alkalmazott mun­kastílusnak fontos szerepe van magában a káderneve­lésben is. A bürokratikus munkastílus csak bürokratá­kat szülhet. Ahol viszont a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó, ott kedvezőek a ká­dernevelés feltételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a po­litikai vezetőknek. Az interjút készítette: RÁKOS IMRE Véradás közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom