Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. január 21. NÉPÚJSÁG ti Hivatásuk: a porond :k ' Az ember gyermekkorából minduntalan előtolakodó első nagy élmény a cirkusz. A zsonglőrök, légtornászok, bűvészek, bohócok tarka gyülekezete. Azok az artisták, akiket egykor, a harmincas évek vége táján vagy a negyvenes évek elején láthattunk szorongó gyönyörűséggel a reflektorok fényében, kiöregedtek. Hajdan a nagy artistadinasztiák gondoskodtak az új nemzedék neveléséről, ma az Állami Artistaképző Iskola. Baross Imre az Artistaképző Iskola igazgatója maga is a porond bűvöletében töltötte ifjúságát, ezért nagy szakértelemmel, s mondhatni szenvedéllyel vezeti az egyre bővülő intézetet, melynek munkáját, feladatát így ismerteti: — Kis ország vagyunk, ezért elsősorban az export- lehetőségeket kell figyelembe vennünk. Versenyképes, nek kell lennünk, hiszen nagy a színvonalbeli igény. A Cirkusz Vállalat is a külföldi kereslethez igazodik. Időnként több artistát szeretnének, máskor kevesebbet. Nekem az az elvem, jobb, ha hiány van ebben a műfajban, tehát nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Annyit azonban nyugodtan elmondhatok, hogy soha nincs olyan végzős növendékünk, aki ne kapna szerződést... — Mennyi a tanulmányi idő? — Hét plusz egy év. Az iskola egyben gimnáziumi érettségit is ad. Azelőtt ezen sokan megütköztek. Minek egy artistának érettségi, ma azonban azt hiszem, már nem képezheti vita tárgyát, hogy a világot járó magyar artistaművészeknek kellő intelligenciával és széles látókörrel kell rendelkezniük. Előfordul ugyan, hogy valaki a szaktárgyakban kiváló, de a gimnáziumi tananyaggal nehezen birkózik meg. Ezért most azon vagyunk, hogy azok számára, akik hadilábon állnak a gimnáziummal, szakmunkásképzést biztosítunk, hiszen a porond világa elsősorban a fiataloké, s ha valaki negyvenéves korában történetesen „kiöregszik”, nem tud mihez kezdeni, ha nincs szakmája. ■Uj-I m % I MŰVÉSZE m Bohócjelöltek Alfonsó óráján Zsonglőrgyakorlat hegedűvel — Mi a növendékek napi programja? — Reggel nyolctól tizenkettőig szakmai oktatás, délután kettőtől fél hétig gimnázium, utána pedig otthoni felkészülés a másnapi órákra. Szabad idejük tehát alig van. Ez a pálya nagy önfegyelmet és sok áldozatot kíván. — Mennyibe kerül egy artista képzése? — Évente általában tizenegyezer forintba, nyolc év alatt tehát hozzávetőleg 90 000 forintba. Ez a ráfordítás azonban a mi szakmánkban viszonylag hamar megtérül, hiszen egy végzős növendék három-négy év alatt valutában megtéríti a képzési költségét. — Hogyan készítik fel a fiatalokat az életre, a hétköznapokra? — Régi tervünk: szeretnénk egy gyakorló cirkuszt létrehozni, ahol a végzett növendékek tanári felügyelet mellett megszokhatnék a cirkusz életét. Mert bizony- nem könnyű az iskola luxuskörülményei után megszeretni a lakókocsit, a lavór, ban mosdást, bekapcsolódni a cirkusz mindig nyüzsgő, olykor könyörtelen életébe. Ha megvalósulna a gyakorlócirkusz, könnyebb lenne a fiataloknak az átmenet az iskola és a felnőtté válás között. Az imént azt említettem, hogy luxuskörülmények között dolgozunk. Van azonban gondunk is. Nincs kollégiumunk, így vidéki jelentkezőt alig-alig tudunk felvenni, bármilyen tehetséges. Lassan teljesen főváros- centrikusak leszünk, s ez /nagy baj, mert egyetlen tehetséges fiatalnak sem lenne szabad elkallódnia. A másik problémánk, hogy a fiatal, tehetséges artisták nem jönnek tanítani. Pedig ugyancsak szükség volna rájuk, mivel a tanári kar létszáma az óraadókkal együtt mindössze huszonhat, s csak a varieté szakon több mint száz növendékünk van. — Az utóbbi években manekenképzés is folyik az iskolában... — Igen, a Magyar Hirdető Vállalat megbízása alapján rendezünk tanfolyamokat. Ebben a műfajban is szép eredményeket értünk el. Tanítványaink közül sokan kerültek az élvonalba. — Mit tanulnak a mane- kenek? — Színészmesterséget, jazz-balettet, alapfokú akrobatikát, divattervezést, divattörténetet. Egy-egy tanfolyamra általában nyolcva- nan jelentkeznek, s húszán nyernek felvételt. Alapkövetelmény: a megfelelő magasság és mogáskultúra. A ma- nekenképzésen kívül 1980- tól revütáncos-oktatás is lesz. Foglalkozunk azzal a. gondolattal is, hogy bevezetjük a pantominoktatást is, mivel a különböző csoportok önmaguk képtelenek — nem is feladatuk — ennek az egyre népszerűbb műfajnak utánpótlást nevelni. Hivatlan, de szívesen látott vendégként nyitunk az egyik terembe ahol Szilágyi György, a népszerű humorista éppen cirkusztörténetet ad elő. Szilágyi György, aki a hajdanvolt vurstli, a régi liget bűvöletében nőtt fel, valóságos professzora ennek a témának. Az egykori cirkuszvilágot idéző gyűjteménye szinte egyedülálló. — Mi volt a mai óra anyaga? — Barocaldival foglalkoztunk, aki hosszas és mozgalmas pályafutása során 1874ben építette fel az első állandó cirkuszt az akkor Városerdőnek nevezett mai Városligetben. — Hogyan érzi magát az újságíró, a népszerű humorista az Állami Artistaképző Iskola katedráján? — Nagyon jó a kollektív szellem ebben az iskolában, s ez meglátszik a munkán is. Azt hiszem, ennek igazolásául mint tanár, elég ha annyit mondok, hogy sokszor keveslem, hogy egy óra negyvenöt percig tart... így látja az iskolát az igazgató és a tanár, s őket igazolják az iskola volt növendékei, akik esténként, amikor a világ szinte valamennyi részén porondra lépnek, sikert és elismerést szereznek a magyar cirkuszművészetnek. ÁGH TIHAMÉR Maszkírozást is tanulnak Beszélgessünk az ORI-rol Húsz esztendős az Országos Rendező Iroda. Amikor 1958-ban megalakult, még volt egy fölé rendelt „hatósági jogkörrel rendelkező középfokú irányító szerv”, az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság, ez azonban a hangversenyrendezés szervezetének egyszerűsítése során 1965-ben megszűnt. Azóta az ŐRI jogilag is önálló, közvetlenül a Kulturális Minisztériumnak alárendelt intézmény. Tíz éven keresztül hatáskörébe tartozott a műsorengedélyezés is, ezt a jogkört 1975-ben a tanácsok kapták meg. Attól kezdve viszont az Országos Rendező Iroda feladata a könnyű műfaj területén a hivatásos előadóművészi működési engedélyek kiadása, illetve megvonása, a fellépti díjak megállapítása és még néhány hasonló tennivaló. Az ŐRI bemutatására Báli György igazgatót kértük meg. — 1969-ben 1023 könnyűzenei hangversenyt, illetve más műsort rendeztünk, 1974-ben már 2689 volt rendezvényeink száma, a legutóbbi három év adatai pedig a következők: 4289, 5231 és 5784. Ha ehhez hozzászámítom, hogy az elmúlt nyáron 1963 műsor gazdái voltunk, azt mondhatom, hogy nem egészen tíz esztendő alatt a teljesítményünk csaknem meghatszorozódott. — A számok önmagukban is imponálnak, de bizonyára a szervezés gondjai is hatványozottan növekednék. — Valóban. Egy-egy műsornál átlagosan 10 közreműködőt számíthatunk, az ő egyeztetésük, utaztatásuk sokszor szinte megoldhatatlannak tűnik. Közismert, hogy az ORI- nak nincsen sem művésztársulata, sem előadási helye. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy tulajdonképpen az ország valamennyi művészével, s valamennyi előadási helyével számolhatunk, de ez csupán látszólag mutat kedvező helyzetet. A ínagyar színészek, előadóművészek, zeneművészek — különösen az élvonalbeliek — rendkívül túlterheltek. A színház, a film, a televízió, a rádió és a szinkron szinte korlátlan munkalehetőséget biztosít számukra. Ehhez járulnak még olyan nehézségek is, mint például a művészek progresszív adózása. Ilyenformán egy-egy vezető művész az év vége felé már gázsija mintegy negyven százalékát lenne kénytelen adóba befizetni, s ezért nem is vállal ORI-fellépést. — Másfajta nehézségek vannak a játszási helyekkel kapcsolatban. Akár sportpalotáról, stadionról, akár kul- túrházról van szó, ezeknek az épületeknek mind-mind megvan az eredeti rendeltetésük. Tehát mondjuk hangversenyt rendezni csak akkor lehet bennük, amikor éppen nem foglaltak. Ilyen napok persze adódnak, de még akkor sem egyszerű a dolog. Egy példa. Ha a szombathelyi sportpalota egyik nap szabad, s oda elviszünk egy műsort, logikus lenne, hogy másnap ugyanazzal a műsorral Kőszegen szerepeljünk. De mit tegyünk, ha Kőszegen1 másnap nincs fellépésű hely? Utaztathatjuk a társaságot esetleg az ország másik végébe, Nyíregyházára. — Ezek a gondok nyilvánvalók. Az ŐRI ennek ellenére számos emlékezetes hangversenyt rendezett. — Azt hiszem, valóban nem kell szerénykednünk. Hogy csak a közelmúlt sikereiből említsek néhányat, megszerveztük Woody Herman, a Boney M., a Mojszejev, a Golden Gate, Gibert Bécaud, Teddy Wilson, az SBB együttes, a szovjet Joszif Kobzon és együttese, az ugyancsak szovjet Jalla tánczenei együttes és Bisser Kirov, a kiváló bolgár énekes fellépéseit. A külföldi művészek és együttesek e kiemelkedő szereplései mellett természetesen foglalkoztatjuk a könnyű műfaj legjobb magyar művelőit is. — Az ŐRI fő feladata könnyűzenei, hangversenyek rendezése. Azonban másféle műsorokat is szerveznek. — Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy .már a közművelődési törvény megjelenése előtt igyekeztünk olyan színvonalas produkciókat kiállítani, amelyek a legigényesebb közönségnek is megfelelnek. Hadd említsem talán a Korona Cukrászda estjeit, amelyeken a legkiválóbb magyar színművészek lépnek föl. Műsorukat természetesen nemcsak Budán, hanem szerte az országban előadják. — Ezekre a produkciókra valóban büszke lehet az Országos Rendező Iroda. Vannak azonban olyan műsoraik is, amelyek nem vívtak ki elismerést. Elég rossz hírük van például az IBUSZ-szal közösen szervezett, úgynevezett gulyáspariiknak. — Az ŐRI önmagát fönntartó intézmény. Nem kapunk semmiféle álltami támogatást, sőt, évente milliós nagyságrendben fizetünk be pénzt a kulturális alapba. Iyenformán olyan műsorokat is ki kell állítanunk, amelyek pénzt hoznak. így tehát vállalnunk kell propaganda célú műsorokat a legkülönbözőbb vállalatoktól. Szerződéses kapcsolataink révén divat-, áru- és egyéb propagandaműsorökat rendezünk, amelyekben nagy állami vállalatok, intézmények, például a MALÉV, az OTP, az Állami Biztosító propagandái is elhangzanak. Mi rendezzük hat nagy fővárosi éjszakai szórakozóhely műsorát és nyáron a Balaton-parton például a siófoki Maxim és az Európa, a füredi Marina, a _ keszthelyi Helikon és más, kisebb vendéglátóhelyek műsorait. Azonban e programok színvonalára is igyekszünk ügyelni. Úgy érzem a igulyásparti miatt sem kell azért szégyenkeznünk. E műsorok a maguk helyén betöltik rendel-» V tetősüket, reális igényt elégítenek ki, megfelelő színvonalig Ion. -V — Hogyan lehet biztosítani ilyen óriási számú rendez- *' vény megfelelő színvonalát? — A színvonal biztosítása tulajdonképpen már a műsor összeállításával, a szerkesztéssel kezdődik. Amennyire erőnk engedi, arra törekszünk, hogy a szerkesztés saját osztályainkon történjen. Azonban ezt képtelenek vagyunk minden műsornál megoldani, mert az ŐRI — a nagyiközönség hiedelmével ellentétben — korántsem valami mam- mutvállalkozás. Létszámunk alig több, mint hetven ember. Természetesen tehát számtalan külső szerkesztőt is kénytelenek vagyunk foglalkoztatni. Azonban igyekszünk olyanokat meghívni, akiktől színvonalas produkciót remélhetünk. Ezenkívül műsoraink döntő többségén jelen van egy ŐRI művészeti ügyelő, aki köteles jelenteni, hogyan folyt le a program, hogyan volt megelégedve a megrendelő. — Az ellenőrzés azonban nem minden. — A legnagyobb problémák egyike a könnyűzene területén dolgozó művészek képzése és továbbképzése. Minit közismert, a mi hatáskörünk az előadóművészek vizsgáztatása, a működési engedélyek kiadása, szükség esetén megvonása is. 344 táncdal-, dzsessz- és gitáros és sanzonénekest, 249 magyarnóta- és népdalénekest, 371 hangszeres szólistát, 180 műsorvezetőt, 917 zenekart, — 2946 taggal — és 110 technikust tartunk nyilván. Bizonyos értelemben hozzánk tartozik a 885 artista is. Furcsa módon mi adjuk ki az artisták működési engedélyét, de nem mi vizsgáztatjuk őket. Elképzelhető, hogy ilyen óriási számok mellett milyen nehéz tartani a színvonalat. Hiszen természetesen nemcsak élvonalbeli művészeket foglalkoztatunk. Azok nélkül sem mennek el a műsorok, akiknek neve nem csalogatja be a közönséget és kenyeret is kell biztosítani számukra. Mindenesetre az új működési engedélyek kiadását valóban jó felkészültséghez kötjük. A különböző szak- zsürikbe mindig az illető művészeti ág legkiválóbb képviselőit hívjuk meg. — Vannak-e tervek az ŐRI jövőjét illetően? — Nyilvánvaló, hogy a jövőben szükség lesz valamiféle fejlesztésre. Ugyanis a műsorigények egyre nagyobbak, mennyiségben és minőségben. MORVAY ISTVÁN