Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-19 / 15. szám

a^Uépüjsäg 1979. január 19.» Főzőcskézzünk Brazil ételek Rostélyos brazil módra (3 személyre) Hozzávalók: 1/2 kg rosté­lyos, kis kockákra vágva, egy púpozott evőkanál liszt, íél csésze száraz fehér bors, 1 kávéskanál só, csipetnyi bors, csipetnyi majoránna, 1 dup­la fekete, negyed csésze vaj, fél gerezd törött fokhagyma, fél fej hagyma, vékonyan szeletelve. Elkészítése: egy mély lá­basban felolvasztjuk a vajat, beletesszük a húst és pirosra sütjük. Közben időnkint ke­vés vizet öntünk rá, lefedjük és puhára főzzük. Hozzáadjuk a fokhagymát, a hagymát, sót és borsot. Ha a hagyma meg­főtt, de még nem pirult meg, kivesszük a lábasból a hús­sal együtt. A lábasban lévő szószban habarjuk el a lisz­tet, adjuk hozzá a bort, ma­joránnát és a kávét és kever­jük jól össze, hogy nem túl sűrű mártást kapjunk. Most visszatesszük a lábasba a húst és a hagymát és egy per­cig fedő alatt forraljuk. Sonka kávémártással: (3 személyre). Hozzávalók: 40 dkg sonka, 2 cm-es kockákra vágva, 4 db keménytojás, felszeletelve, csipetnyi curry, 1 evőkanál­nyi erős feketekávé, 2 dkg mustár, 1 kiskanálnyi cukor, csipetnyi só, 25 dkg liszt, 25 dkg vaj, 2 dl tej. Elkészítése: besamelmár­tást készítünk vajjal, liszttel, tejjel, kevés sót teszünk be­le, továbbá cukrot, mustárt, kávét és curryt. Egy serpe­nyőbe tesszük a sonkakocká­kat, tojásszeleteket, bevon­juk a mártással és forró víz felett tartjuk tálalásig (mele­gen fogyasztjuk). Asszony- vagy lánypolilika ? Lassan egy évtizede már, hogy az MSZMP Központi Bizottsága áttekintette a nők politikai, gazdasági; szociális helyzetét. Határozatot hozott és irányelveket adott ki a munkahelyi feltételek, a szo­ciális helyzet, az életkörül­mények javítására. Azóta vál­tozott a szemlélet is. A válla­latok és intézmények szám­talan fórumon értékelték a nőpolitikái határozat végre­hajtását és sokféle feladatot oldottak meg. A vállalatoknál és intéz­ményeknél a pártbizottságok és pártalapszervezetek ki­emelten foglalkoztak a nőpo­litikával, a nők helyzetét po­litikai kérdésnek tekintették. A határozat végrehajtásából adódó feladatok a személy­zeti osztályok munkatervében is szerepelnek. Egyre több nő tanúi tovább, ami feltétele annak, hogy vezető beosztás­ba kerüljenek. Persze a határozat végre­hajtása során több hibát is elkövettünk. Előfordult, hogy addig „bántották” a majdan férjhez menő nőt, míg ott­hagyta a munkahelyét. így nem veszi igénybe a szülési szabadságot, nem kell gon­doskodni az ideiglenes he­lyettesítéséről, nem megy táp­pénzre, ha beteg a gyerek. De „ezt csendben kell csinál­ni, hogy ne derüljön ki” — mondta az egyik vállalat mű­vezetője. Előfordulnak konfliktusok is, amikor szülési szabadság után újra munkába állnak a nők. Nem elég körültekintés­sel oldják meg a helyettesí­tését, nem szerződéssel vesz­nek fel valakit, hanem végle­gesen — ilyenkor főhet a fe­je az ügyintézőnek. A régi dolgozót tudniillik ugyanoda kell visszavenni, és ugyan­olyan munkakört kell biztosí­tani a helyettesítőnek is, hi­szen előre nem rögzítették, hogy miről van szó. Furcsa elszólást hallottam a múltkor. Egyik intézmény személyzetise a gazdasági ve­zetővel beszélgetett. A téma egy lány volt, aki levelező tagozaton végzi az egyete­met. Kifejtette, hogy „addig nem kaphat vezető beosztást a lány, míg asszony nem lesz”, azaz férjhez kell men­nie. Jelenleg nem elégedett magánéletével, gyakran szó­rakozik is. A munkáját egyéb­ként rendesen végzi. Soha nem értettem meg, hogy az úgynevezett „panel” szavakkal, a hivatalos és bü­rokratikus nyelvjárással ho­gyan lehet embereket jelle­mezni. Ehhez a személyzeti­sek értenek. Apró árnyalati különbségekkel fogalmazzák meg az embert, munkáját, de ha az ilyen mondatrészeket összegyűjtenénk, nem lenné­nek túl változatosak. A nő­politikánál maradva, a fenti példában ketté vált: külön asszony- és lánypolitika lett belőle. Ez a személyzetis ak­kor nyugodt, ha a nő vezetők „családi életet” élnek. Hogy milyen ez a családi élet, az már valószínűleg nem is olyan lényeges. A vezető magánélete le­gyen rendezett — ez követel­mény. Csak az a kérdés, mit nevezhetünk rendezettnek? A társadalomban sokféle er­kölcsi hatás érvényesül. A hivatalos szemlélet legtöbb­ször a magánélet rendezett­ségén, a problémanélkülisé­get, a konfliktusmentességet érti. Az adott példában a gazdasági vezető ellenérve a következő volt: a lány rende­zett magánélet nélkül nem tudná jól ellátni munkáját és emellett egyetemre is jár. A többszörös megterhelés mel­lett nem sokat lazíthat. Igazsága van. Csakhogy a nőpolitikái határozat nem rögzíti azt, hogy a hajadon lányokat férjhez kell adni ahhoz, hogy vezetők lehesse­nek. Annál inkább követel­mény a nőkkel szemben is a politikai, szakmai képzéttség, vezetői rátermettség. Erről viszont egy szó sem esett. A nők vezető beosztásban való alkalmazása a nőpoliti­kái határozat része. Valószí­nű, hogy az utóbbi nyolc év­ben többször beszámoltak er­ről a vállalatok személyzeti osztályai. Ilyen esetben a té­nyekről, adatokról, számok­ról, tervekről beszéltek. Be­bizonyították, hogy a határo­zatot rendben végrehajtották. Ami igaz is, kis szépséghibá­val. Ha a történetben szerep­lő lány tudomást szerez a ró­la alkotott véleményről, való­színű, egy ideig elmegy a kedve a munkától, amit ed­dig szívesen végzett. Az a kérdés, hogy a beszá­molókban mennyi ilyen valós konfliktust hallgatnak el a számok és a tényeket rögzítő mondatok? A hétköznapok­ban bizony sokszor csak egy dolog marad el, amire nem lehet határozatot hozni, ami­ről soha nem szabadna meg­feledkezni. Úgy hívják: em­berség. V. J. Ruhabörze A Magyar Divatintézet rendezésében a közelmúltban a BNV területén tartották meg az V. ruhabörzét. A bemu­tatón tizenkilenc hazai, állami és szövetkezeti vállalat mutatta be mintegy kétszáz felsőruházati modelljét, ame­lyet a hazai kereskedelem számára kínált eladásra. A gyermekdivatra is az öves, sportos viselet jellemző. Mennyit sózzunk? A nátriumsók legfontosabb képviselője a konyhasó. Ha kísérleti állatokat konyhasó­mentes diétán tartanak, rövi­desen étvágytalanná válnak, leromlanak majd elpusztul­nak. Igaz, nem könnyű a tel­jesen konyhasómentes ét­rend előállítása, mert mind az állati eredetű, mind a nö­vényi eredetű táplálék alap­anyagai konyhasót is tartal­maznak. Ez alól kevés kivétel van, ilyen pl. a bab, a bor­só, a lencse, a hagyma és a gyümölcsök. Ezzel szemben igen kevés konyhasó van a rizsben is. Az ember napi konyhasó­szükséglete 10 g körül van, de a szervezet átmenetileg saját tartalékának felhaszná­lásával napi I—2 grammal is beéri. Ebből következik, hogy a nátriumsóhiány természe­tes körülmények között ritka, inkább akkor következik be, amikor a szervezet sok folya­dékot veszít. E veszteség vi­szont visszapótolható. Fontos centiméterek Ne hagyjuk, hogy az isko­lás gyerek görbe háttal ülve, egészségtelen, rossz testtar­tással, orrával majdnem a fü­zetet érintve végezze el fel­adott leckéit. Az ilyen ülés­mód nemcsak a hátgerincet ferdíti el, de összenyomja a tüdőt és nagymértékben ront­ja a látását is. Vizsgáljuk meg, hogy a szék, az asztal eléri-e a szük­séges magasságot. Ehhez nyújt segítséget az alábbi ma- gasságnorma-táblázat, amely­nek felhasználásával az isko­lás helyes testtartással, meg­felelő látószögben tanulhat, végezheti feladatát. 130 om testmagasságig: a szék 34, az asztal 58 cm ma­gas, 131—145 cm testmagas­ságig: a szék 38, az asztal 64 cm magas, 146—160 cm test- magasságig: a szék 42, az asz­tal 70 cm magas, 160 cm-en felül: a szék 46, az asztal 76 cm magas. BK. Bűnözők nem születnek Bizonyára sokan ismerik ezt a kifejezést: lombrozó... A köznapi szóhasználatban azokat a bűnözőket szokták ezzel a jelzővel illetni, akik megrögzött, javíthatatlan bű­nözők, akik szinte annak szü­lettek, s miként mondani szokták: csupán ránézésből is adnának nekik tíz évet... A 'kifejezésnek kriminológiai- történeti alapja van: Cesare Lombrozo, a múlt század vé­gén élt olasz börtönorvos el­mélete szerint léteznek szü­letett bűnözők. Véleménye szerint a hajlam és minden rossz öröklődik ... Született bűnözők — ma már egyértelmű tény — nin­csenek! Az azonban nem le­het közömbös a társadalom számára, hogy egészen fiata­lon hány gyermekből, ifjú­ból lesz bűnelkövető, hányán kerülnek a lejtőre. Vagy ép­pen hányán emelkednek fel a züllesztő fertőből és váltnak becsületesen élő és dolgozó állampolgárokká... Sokan a pesszimistább em­berek közül az utóbbi időben vészharangot kongattak és már-mér a jövő generációba vetett hitük rendült meg. mert az elmúlt hónapokban, években történt néhány kirí­vóbb bűncselekmény, melye­ket fiatalkorúak (vagy a 18. életévüket éppen betöltötték) követtek'el. A kirívó, egyedi esetékből azonban általánosí­tani nem szabad. A szakem­berek és a statisztika adatai szerint a fiatalkorúak bűnö­zését illetően nincs „vész”, ám a veszély létezik és ál­landó gondot jelent. Az országos statisztikai adatok szerint 1977-ben több mint 5500 fiatalkorút ítéltek el jogerősen, s ennek mintegy 20 százaléka a visszaeső. Ki­ugró és jellemző is egyben a vagyon elleni bűncselekmé­nyek (a társadalmi tulajdon mellett ideértve a személyi javakat is) rendkívül magas aránya. A tiltott határátlépés kísérlete is viszonylag gya­kori (melyből nem lényegte­len következtetéseket lehet levonni a fiatalok erkölcsi szintjére vonatkozóan), s a ga­rázdaságok és testi sértések száma sem elhanyagolható. Különösen szembetűnő, hogy a fiatalkorú bűnözők többségének — Veszprém me­gyében például 80 százaléká­nak — rossz, rendezetlen a családi élete, s nagy részük már gyermekkorában is zül­lött, erkölcstelen környezet­ben élt. Tulajdonképpen in­nét kiindulva kell keresni a fiatalkorúak bűnözésének okait és hathatós megelőző intézkedéseket tenni. Mert hiszen: bűnözőnék senki sem születik — esetleg azzá vá-- tik. Ilyen szempontból rend­kívül jelentős már gyermek­korban a család, a közvetlen környezet. A szülők által el­hanyagolt, tehernek számító gyermek értelmi fejlettség­ben is elmarad a normális és rendezett körülmények közt élő társaitól, s természetesen az iskolában sem tud lépést tartani velük. Különböző kri­minológiai vizsgálatok iga­zolják, hogy a fiatalkorú bű­nözők többsége az iskolában megbukott, vagy éppen csak hogy „vette” az akadályokat, s nagyon sokukat irányítot­ták gyógypedagógiai iskolába. A munkasiker hiánya, a nem ritka megszégyenítés ne­gatív ézelméket vált ki a ta­nulással szemben (sőt a más­képpen tanuló és viselkedő társakkal szemben is), s úgy érzi: ez nem az ő világa! A hasonló sorsú és viselkedésű gyerekek, ifjak társaságát ke­resi, s ott, köztük akar elis­merést és érvényesülést sze­rezni. Aztán már ki is alakul a galeri, vagy csak egy reni- tenskedő csoport, mely csu­pán feltűnési, vagy kitűnési vágyból belesodródik külön­böző bűncselekményekbe. Széles a skála: utcai kötöz- ködés, lejmolás, erőszak, lo­pás, betörés, garázdaság ... Munka helyett a könnyel­mű életmódot választják, s a pillanatnyi szükségletek és ösztönök által behatárolt életszemlélet határozza meg egyéniségüket. A megtévedt fiatalkorúaknak is — mint minden embernek — megvan az a tulajdonsága, hogy sze­reti a sikerélményt, tehát pro­dukálni akar, tenni, mutatni valamit. Igen ám, csakhogy ezek a sérült lelkivilágé fia­talok a maguk bandaszelle­mének megfelelően értelme­zik már a sikert. Nem a mun­kában és tanulásban való ki­tűnés a „menő” dolog. Más jelent náluk elismerést... ! Többször beszéltem olyan 15—16 éves fiatal bűnelköve­tőkkel, akik a — miért tet­ted? — kérdésre ilyen vála­szokat adtak: „Csak” — „Fo­gadásból” — „Meg akartam mutatni, hogy köztük én va­gyok a fej” ... Miként a vá­laszok közt is szerepel: gyak­ran kötnék fogadást nőkre, egy-egy betörésre, autólopás­ra, verekedésre ... Mert ez arra az időre célt, elfoglalt­ságot ad, s ha Sikerül a „bal­hé”, akkor ez a bandában, ga­leriben roppant nagy tekin­télyt jelent. A legalapvetőbb indítékok, okok ismeretében joggal ve­tődik fel a kérdés: mit lehet tenni... ? Mi lehet a fiatal­korúak bűnözésének, a meg­előzésnek leghathatósabb módszere? Mit tehet a társa­dalom ... ? Gyakran hallani a pedagó­gusoktól és társadalmi párt­fogóktól, hogy ezeknél a gyer­mekeknél minden szó, neve­lési kísérlet falra hányt borsó. Az értelmi ráhatás önmagá­ban nem is elégséges: több­ségük eleve bizalmatlanul fo­gadja a jószándékú, meggyő­zést, mert úgy érzik, hogy a felnőttek ezt is kötelességből H ' io '' • teszik. A bűin útjára tévedt fiataloknak elsősorban az ér­zelmeiket kell áthangolni ah­hoz, hogy később majd értel­mükkel befogadják a társa­dalmi normákat, s megves­sék korábbi életmódjukat. Ha ez az „áthangolás” meg­történik, akkor mindegyikük vágyik a normális emberi kapcsolatok után. Ezzel lehet elszakítani őket az öreg, ad­dig példaképnek tartott bű­nözőktől is. Mert nagyon fon­tos, hogy ne feledjük: a torz személyiségjegyek mellett — kisebb-nagyobb mértékben— mindegyikük jellemében ta­lálhatók pozitív, kedvező tu­lajdonságok is. A példák sorát lehetne em­líteni, amikor a jó környezet, a segítő emberi közösség ho­zott vissza fiatalkorúakat a bűn útjáról. (Korántsem ál­lítjuk persze, hogy a megve­tés, elfordulás és lenézés nem vezethet eredményre.) Nagy kárt okoz az, aki a munka­helyén „kinézi” a 'kollektívá­ból a börtönből szabadult fiatalt. Ezzel azt az érzést erősíti benne ugyanis, hogy no lám, hiába próbálkozik, itt mégsem tud gyökeret eresz­teni, s csak a bűn útján té­velygők közt hívják valaki­nek. Nincs szándékomban „vé­delmi hadjáratot” indítani a bűnözők érdekében. Az vi­szont tény, — egy-két kivé­teltől eltekintve —, hogy a 16—17 éves, egyszer megté­vedt fiatalban még van haj­lam a jóra, a tiszta életre. A társadalomnak nem közöm­bös, hogy ezek közül a fia­talok közül hányán válnak megrögzött bűnözőkké, vagy hányán térnék vissza a tisz­, 79 tesseges életmódra és keresik , munkában, tanulásban a sötöl kert, az elismerést. sm JÖZSA BENŐ 9d

Next

/
Oldalképek
Tartalom