Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-18 / 14. szám
ANÉPÜJSÁG 1979. január 18. Simone Signorét A színésznő arcai Emile Ajar 1975-ben Gon- court-dijjal jutalmazott könyve, amelyet nemrég magyarul is kézhez kaphattunk, nemcsak merész, színes nyelvével lepi meg az olvasót, hanem azzal a furcsa, kicsit szomorkás humanizmussal is, ami bizony nagyon is ráfér a hetvenes évek világára. A legmélyebb nyomor, a le nem tagadott ellentétek feszítésében vergődik két ember, akiknek kapcsolata egy kicsit az egész mai kültelki Párizs világát fölháborítja, vagy legalábbis foglalkoztatja. Az Előttem az élet Madame Rose-a a maga fizikai széthullásában, auschwitzi rémálmainak fojtogató kísértésében és viharos életének emlékeivel vállalja a Momónak becézett kis Mohamed felnevelését. A dolgot legfeljebb csak az komplikálja, hiszen Madame Rose-nak, ha nincs is „iparengedélye”, de egész kis házi óvodája van, hogy Mohamed bizony arab származású, míg Madame Rose büszke a maga zsidó voltára. A könyv meglehetősen sok vihart kavart, támadták jobbról és balról, kikiáltották antiszemitának és pacifistának, de ennek ellenére — vagy talán éppen emiatt? — óriási siker lett, mint ahogy nálunk is pillanatok alatt elkelt valamennyi példánya. • Nem véletlen, hogy hamarosan film is készült belőle, amely Oscar-díjat szerzett, s a nemrég véget ért bécsi fesztiválon a legnagyobb sikerként könyvelték el. Nem kétséges, a kitűnő irodalmi alapanyag mellett a főszereplő Simone Signoret-é az érdem. „Madame Rose gyönyörű szerep. Mondhatnám, hogy az a készen fogalmazott mondat, ami a színész számára valóságos kincs. Olyan szép, mint valamikor azok az emberek voltak, akikről szól. A kor megviseli őket, de valójában sohasem csúnyulnak meg. Nagyon intelligensnek, nagyon nagy szívűnek, nagyon fösvénynek, nagyon betegnek és mégis nagyon egészségesnek látom ezt az asszonyt. Ha ezeket valaki majd összevegyíti, talán rájön, mit is jelent számomra Rose asszony. Sokáig őriztem azt az elkopott lakkot a körmömön, amit ő viselt, egyszerűen nem mertem letörölni, még ha tudtam is, hogy ez nem egészséges. Még most sem tudtam elválni tőle — mondja Simone Signorét, aki a kritika szerint élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja a filmben. Bizonyára sok színésznő visszautasította volna a nem éppen előnyös fizikai kondíciót megkívánó szerepet, de Simone Signorét másképpen gondolkodott. Vállalta a csúnyaság, az öregség, az elesettség kockázatát, hogy megmutassa benne a belső szépséget. Nyílt kártyákkal játszott. Bevallotta: „ötvenhat éves vagyok és még legfeljebb tíz évem van hátra. Nem engedhetem meg magamnak, hogy hazudjak: vigyázat, nem vagyok jól, de mégis szeretném ezt elhitetni a szerepemmel. Nem tudom kiszámítani a mesterség fogásait, nem készítek jegyzeteket, sohasem mondom a rendezőnek, «-itt sírni kellene egy kicsit«, mint ahogy jó néhány színész kolléganőm teszi. Nincs más módszerem, mint az, hogy ninés semmiféle módszerem. El kell fogadni, hogy olykor néha a dolgok az ember akarata ellenére történnek. El kell fogadni, hogy még öregebb, még butább, még rosszabb lehetsz, mint vagy.” Simone Signorét a továbbiakban a szerep megkövetelte csúnyaságra, elesettség- re utalva elmondta: „Nagyon féltem attól, hogy nem lesz erőm végigvinni. Iszonyú pánik vett rajtam erőt, amikor Yves Montand megnézte a filmet. Mert bárki bármit is mond, elsősorban az érdekel téged, hogyan jelensz meg azok előtt, akik szeretnek, és akiket szeretsz. Mert, ha nekik nem tetszik, akkor baj van.” A minden színész életében rendkívül fontos „külső” Simone Signorét számára, legalábbis ez tűnik ki az interjú sorai közül, nem is olyan fontos. „Akár elhiszik, akár nem, az az igazság, soha sem érdekelt az öltözködés és sohasem tudtam öltözködni. A háború miatt. Mint kamaszlány sálakról, selymekről ábrándoztam és fiúinget és nadrágot viseltem. Az elegáns ruhák megmaradtak azoknak a nőknek, akik a spekulációval foglalkoztak. A többiek úgy öltöztek, hogy lehetőleg ne fázzanak. Az a bizonvos időszak, amikor egv lány felfedezi nőiességét, kimaradt az életemből és ez nyomot' hagyott. Aztán természetesen én is viseltem estélyi ruhákat. stólákat. Nekem is megvolt a magam „könnyűvérű” korszaka, de ez is inkább szakmailag volt fontos, mintsem személyes kívánság. Ma már ennek is vége van.” N. Gy. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A mostani tél rendkívüli időjárása széles körű és gondosan előkészített intézkedéseket tesz szükségessé gondjaink minél hatásosabb csökkentésére. Ez tette indokolttá, hogy a székesfehérvári Városi Tanács koordinatív értekezletre hívta meg a téli nehézségek elleni küzdelem résztvevőit. A megbeszélés fő feladata volt a védekezés az olyan síkosság ellen, amely legutóbb hosszú időre megbénította a közlekedést. A hófúvás nehézségei ellen hazánkban és így Fejér megyében is széles körű szervezet jelentős gépi erőkkel tud küzdeni. A síkosság azonban olyan jelenség amely a legkorszerűbb eszközök latba- vetése ellenére is világszerte súlyos gondokat okoz. Ez a síkosság a héten — mint erről lapunk is beszámolt — hosszú időre teljesen megbénította a forgalmat. De gátolta a gyalogosok közlekedését is. Sokszor olyan okokból, amelyek miatt nem az időjárás, hanem egyes személyek, intézmények, vállalatok is felelőssé tehetők. Minden lehető törvényes eszköz legszigorúbb alkalmazásával érvényt kell szerezni azoknak az előírásoknak, amelyek a járdák tisztítását, hó- és jégmentesítését szolgálják. Az előírt figyelmeztetést követően megfelelő pénzbírság kiszabása mozdítsa ezt elő. Ez érintse a magánházaik tulajdonosait éppen úgy, mint az IKV és a közületi intézmények felelős dolgozóit, a házfelügyelőket. Nem a bírság kiszabása a cél, hanem csupán a megelőzés, annak elérése, hogy a járókelők testi épségét szolgáló kötelező sózás, tisztítás maradéktalanul megvalósuljon. Somogui Néplap Kaposváron két játékterem van, mindkettő a Siotour üzemeltetésében. A Széchenyi téri reggel kilenc órától este kilencig várja látogatóit, akik nem is maradnak el. Naponta átlagban két-há- romszázan járnak ide játszani. Főleg a hétvégeken van csúcsforgalom, amikor a diákokon kívül a felnőttek is szép számmal veszik igénybe a flippereket, asztali focikat, kosárlabdát, céllövöldét, zenegépet. Két nyerőgép is csábítja a látogatókat. A kisebbiken „csak” néhány száz forint a legnagyobb nyeremény, de a másikon már ezresekben mérik a szerencsét. Aki ennek a rabja lesz, az gyakran kiürült zsebbel hajszolja Fortunát — sokszor hiába. Mert a nyerőgépen veszteni is lehet! Molnár László vezető emlékezett egy esetre: tavaly nyáron az egyik vendégük negyvenezer forintos lottó- nyereményt játszott el a gépeken. Dunántúlt napló Magyarországon hosszú ideje nem volt olyan, nagyobb területet érintő áramszünet, amelynek oka az országos rendszerben lett volr na. Hazánk is tagja a KGST- országok egységes energetikai rendszerének, és Magyar- országon fixnek, stabilnak tekinthető a hálózat. Jó példa erre Pécs, amely négy helyről kaphat egyszerre elektromos energiát. 120 kilovoltos vezetéken érkeznek a városba Baja, Szedres és Kaposvár felől. Az év első napján bekövetkezett az, aminek a statisztikai valószínűsége igen kicsi. A szeles, havas, hideg időjárást villámlás kísérte. Ilyen időjárási helyzetre nem készülhettünk fel, hiszen a beruházási költségéket ez jelentősen megduzzasztaná. A hófúvás bejuttatta a havat a hőerőműnél lévő hatalmas transzformátorházba és ott ez a hó a nagyfeszültségű szigetelők közé került. Ugyanakkor a villámcsapások miatt úgynevezett túlfeszültség keletkezett a rendszerben és a porcelán szigetelőknél ennék következtében átívelések keletkeztek. Ezek az elektromos kisülések — noha a védelem azonnal megszakította az áram útját — tönlkretették a szigetelőket. önmagában sem a hó, sem a villámlás nem okozott volna ilyen súlyos helyzetet PETŐFI NÉPE Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnak két gyára van Bács-Kiskun- ban: a régebben alapított a megyeszékhelyen, a fiatalabb Kiskőrösön. Mindkét IGV- egység a pénztárgépgyártásban vesz részt, amit a vállalat főként exportra végez, hosszabb időre kötött államközi megállapodások alapján. A finommechanikai termékeket készítő megyei gyárakban a múlt évi tervteljesítésről és az idei feladatok felől érdeklődtünk. Mint megtudtuk, a tervezettnél 3 százalékkal magasabb termelési értéket hoztak létre. A tőkés exportjuk 24 százalékkal volt több az előirányzatnál. Mindezt a termelékenység fokozásával érték el. A költséggazdálkodás a terv szerint alakult. Jelenleg egy 800 négyzet- méter alapterületű^ csarnokot építenek a gyár területén. Az új épületet az első félévben helyezik üzembe. Az új év kiemelkedően fontos feladata a kiskőrösi gyárban az elektronikus pénztárgép -gyártására való felkészülés. Ez a termék lesz majd az IGV legkorszerűbb gyártmánya. Csehszlivák grafika A Csehszlovák Tájékoztatási és Kulturális Központ kiállítótermében január 11-én nyitották meg Cyril Bouda nemzeti művész, Klement Gottwald-díjas festő-, grafikusművész ötven darabból álló grafikai kiállítását. Képünk a tárlaton készült. Mobel-díj Az Illetékes Hivatalban délelőtt 11 óra körül a reggeli kávézás vége felé az egyik ifjú munkatárs felvetette: — Majd lenne magyar Nobel-díjas, ha mi adnánk ki a Nobel-díjat. Egy rakás Nobel-díjasunk lehetne... — De nem adhatjuk ki — szögezte le a legöregebb kolléga. — A Nobel-díjazás már foglalt. — Hát akkor másképpen kellene nevezni; mondjuk Tóbei Ignác-díjnak... Meghallotta ezt a magasröptű eszmecserét Kiskapus Károly osztályvezető, s azonnal rohant az ötlettel, mint sajátjával, a magasabb fórumon idegeskedő patrónusához, Törő Tihamér főigazgatóhoz. • — Adjunk ki Nobel-díjat — esett be az ajtón. — Illetve, ha Nobel-díjat nem lehet, akkor Tóber Ignác-díjat... — Marha vagy. Annak nincs semmi értelme — mondta Törő. Kiskapus már bevallotta volna, hogy mégsem az övé az ötlet, szerencséjére azonban a főigazgató megelőzte. — Lehetne viszont Hóbel-díj. Az már hasonlít a Nobelhez... — merengett el Törő Tihamér főigazgató. — Úgy van — bólogatott fürgén Kiskapus Károly. — De nem szabad a Hobelt hosszú ó-vai írni — gondolkodott hangosan a főigazgató. — Nobel és Hobel... Még össze is lehet keverni... — Felállt, s ahogy csak pocakja engedte, sétálni kezdett. — Te, komám, még jobb ötletem támadt. Ne Hobel, hanem Mobel-díj legyen. Még azt is hihetik, hogy a gépírónő rosszul gépelte, s valójában Nobel-díjról van szó... S lehetne Hivatalnok Mobel-díj... A Hivatalnok Mobel-díjas Törő Tihamér. Hm, nem rossz. Minden rendben. Azonnal keress egy Mobel Alfrédot, aki megalapítja a Mobel-díjat — adta ki az utasítást. Megindult a gépezet. Lakónyilvántartó-könyvekben, rendőrségi i^ilvántartókban, stb-ben kutattak az élő Mobel Alfréd után. -Nagysokára találtak is egy Mobelt, aki viszont Albert volt és utókalkulátor a Határidők és Felelősök Gyárában. — Magát Mobel Alfrédnek hívják — mondta neki Kiskapus Károly, amikor kutyafuttában bevitték hozzá. — Mobel Albert a becsületes nevem — jelentette ki önérzetesen Mobel Albert. — Az nem számít. Még ma kérvényezi és holnaptól hivatalosan is Alfréd lesz. Holnapután pedig tesz egy nyilatkozatot, majd mi megszövegezzük, amiben bejelenti, hogy létrehozta a Mobel-díjat... — Jó — bólintott rá Mobel Albert. — De mit hoz ez a konyhára? — Rangot, dicsőséget, hírnevet... — Az kevés a megélhetéshez. Tiszteletdíjra gondoltam,.. — Hát, aki elnyeri a Mobel-díjat, az kap, mondjuk, egymillió magyar koronát, illetve forintot. — Na, menjen már. Még én fizessek?! Én mit kapok, arra vagyok kíváncsi. — Maga is jól jár.-Kap egy Mobel-díjat, a pénzzel együtt természetesen. — Oké — mondta a holnaptól a nagy Mobel Alfréd. — De honnét lesz a díjra az alap? — Azt majd mi elrendezzük. Nobel Alfréd kémikus és gyáros volt. Megnéztem a lexikonban. Nos, hogy maga is hasonlítson hozzá, kap egy műanyagkészítő kisipari engedélyt. A felesége benzinkutas lesz, a fia gebines italboltvezető, a lánya meg nyithat a belvárosban egy maszek divatszalont, a nagymama pedig tiszteletbeli fizetőpincér lesz valamelyik osztályon felüli szórakozóhelyen teljes részesedéssel. Higgye el, hogy ezekből a bevételekből több Mobel-díjra is futja. Minden simán zajlott. Másnap módosították Mobel Albert nevét Mobel Alfrédra. Harmadnap pedig a lapok, a rádió és a tv (az utóbbi az esti krimit is megszakítva) bejelentették, hogy Mobel Alfréd magya.r kémikus és mű- anyaggyártó kisiparos létrehozta a Mobel-díjat. Arról nem szólt a híradás, hogy a magyar Mobel-díjat a svéd Nobel-díjtól eltérően nem a Tudományos Akadémia, a Karolina Intézet vagy az országgyűlés illetékes bizottsága ítéli oda, hanem maga az alapító. így ugyanis kevesebben beszélhetnek bele — döntött az Illetékes Hivatal főigazgatója. Az első Mobel-díj kiadását Törő Tihamér főigazgató születésnapjára időzítették, azzal a szigorúan bizalmas kitétellel, hogy Törő Tihamér főigazgató kapja meg. A pénz valamivel előbb összegyűlt, s már ott volt Mobel Alfréd fenntartásos betétkönyvében. Az adott napra nagy ünnepséget készítettek elő az Illetékes Hivatalban. Megjelent ott egy csomó fontos személyiség, a tv, a rádió, a sajtó számos képviselője és még náluk is több Mobel-díj várományos. Mobel Alfréd bevonult kis és hirtelen meggazdagodott családjával. Felállt a pódiumra. Aztán beszélni kezdett: — Tisztelt megrendelők, autós urak, illetve ügyfelek, kedves vásárlók és vendégek! Én, Mobel Alfréd, a Mobel-díj alapítója hosszas fontolgatás, méricskélés, számolgatás után úgy döntöttem, hogy a Mobel-díjat... Pisszenésnyi zaj sem hallatszott. Tudták ugyan, de a játék kedvéért nagy kíváncsiságot tetetve várták a bejelentést. — ...a Mobel-díjat nem adom ki! — Mi?! — ugrott fel Kiskapus Károly. — Hogy-hogy?! — bömbölt közbe Törő Tihamér. Mások is fölugrottak, zúgtak, s néhányan pedig őszinte kárörömmel kuncogtak. t. SZENTE PÁL
