Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

6 NÉPÚJSÁG 1979. januárul?. Napló-kupa Elkészült a Hétfői Dunán­túli Napló-kupa labdarúgó- torna sorsolása. A mérkőzés- sorozaton résztvevő Szek­szárdi Dózsa csapatának részletes programja így ala­kul: január 28-án: Szekszárd —Kaposvári Rákóczi, január 31-én: Mohács—Szeikszárd, február 4-én: Pécsi VSK— Szekszárd, február 7: Kom­lói Bányász—Szekszárd és feb­ruár 11: Szekszárd—Sziget­vár. A HDN-kupa találkozó­ikon egy kapust és négy me­zőnyjátékost lehet cserélni, sőt a kiállított játékos helyett csereként másik labdarúgó is pályára léphet. Átigazolási „stop” Az OTSH elnöke az olim­piai játékokra történő terv­szerű felkészülés érdekében elrendelte, hogy 1979. január 16-tól 1980. augusztus 15-ig az olimpiai keretek tagjai nem igazolhatók át más sportegyesületbe. Nem terjed ki a korlátozás a sorkatonai szolgálatra behívottaikra, a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára felvettek­re, valamint azokra a spor­tolókra, akiknek egyesülete, szakosztálya ezen időszak­iban megszűnik, vagy össze­vonásra kerül. Kellemes érzéssé/ távoztunk KisdorogröI „Várjuk a szövetségtől a következetes folytatást” — Hatszáznegyven vagon áru került ki tavaly szárító­üzemünkből, a juhéi üzem­egységből, ahol három mű­szakban folyik a munka. Az üzem dolgozóinak kétharma­da sportoló — mondta Lehel Antal, a Hőgyészi Állami Gazdaság kerületvezetője, aki egyben a sportkör ügyvezető elnöke is. — Minden sportoló a gaz­daság dolgozója? — Igen, valamennyien ná­lunk dolgoznak, méghozzá három műszákban. Edzések szempontjából ez komoly gondot jelent, de megtaláljuk a megoldást, hogy ne legyen fennakadás. így kezdődött a beszélgetés Kisdorogon a gazdaság klub­szobájában, ahol a 22 labda­rúgó mellett természetesen ott volt Losonczi István, a csapat edzője, valamiint Gscheidt János szakosztály- vezető. Néhány perc múlva kellemes meglepetésben volt részünk: megjött Gscheidt Mátyás, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója. Losonczi edző rövid tájé­koztatója után nem kellett biztatni a társaságot, megin­dult a beszélgetés. Kiderült, hogy a kisdorogiak nincsenek elragadtatva a Somogy és Ba­ranya megyéből érkező já­tékvezetők működésével. Szí­vesebben veszik, ha Tolna megyéből kapnak játékveze­tőket, hisz semmivel sem gyengébb képességűek ők sem, mint az említett két me­gyéből érkezők. — Aztán ejtsünk néhány szót az MNK-ról is. Minden évben selejtezőt játszunk já­rási bajnokságban szereplő csapatok ellen. Voltunk így többek közt — mondta Lo­sonczi edző — olyan helyen is, mint például Szárazd. A pálya szélén kellett öltözni, a játékvezetők viszont erre nem voltak hajlandók, így nekünk kellett könyörögni, hogy vezessék le a mérkőzést. Végül az egyiik közeli házban megengedték a játékvezetők­nek, hogy átöltözzenek. Mindez még rendjén van, azonban az már kevésbé, hogy amikor megyei csapa­tokkal kerülünk össze, akkor Paksra kell utaznunk, így volt ez két éven át és kiesünk a további küzdelmekből. A szö­vetség vegye fontolóra, hogy az MNK-ban, amikor megyei csapatok kerülnek egymással - szembe, két mérkőzés, oda- vissza alapon legyen, mely után kiderül, melyik a jobb és jut tovább. Szóba került a tavaszi idény kezdete is, mely a kis- dorogia'k szempontjából nem a legszerencsésebb. Ifjúsági csapatuk egyik játékosa a minősítési könyvében kijaví­totta a születési évét, „meg­fiatalította” magát. Mindezt hat mérkőzésen a játékveze­tők nem vették észre, pedig állítólag feltűnő volt a javí­tás. A hetedik mérkőzésen az­tán kiderült. A következ­mény: a játékost és az ifjú­sági csapat intézőjét eltiltot­ták, a csapattól pontokat vet­tek el. A leírták ellen senki nem tiltakozik, hisz a dolog megtörtént, a büntetés jogos. Arra viszont nem tudnak magyarázatot adni, miiért kell ezért a felnőttcsapatot, a község sportszerető közön­ségét büntetni. A szövetség a tavaszi idény két hazai mér­kőzésétől megvonta a pálya- választó jogot a kisdorogiak- tól. Ez azt jelenti, hogy a kiis- dorogi szurkolók csak a ha­todik fordulóban láthatják csapatukat. — Bár nem értünk egyet a döntéssel, de azt tudomá­sul vesszük, és fegyelmezet­ten végrehajtjuk, de várjuk a szövetségtől a következetes folytatást — mondta Gscheidt Mátyás, a gazdaság igazgató­ja. A Nagymányok, majd a Bogyiszló elleni mérkőzést a hőgyészi pályán fogjuk leját­szani. Sokáig vita tárgya volt a bogyiszlóiak javaslata a ta­vaszi, illetve őszi idényben a hétközi mérkőzés játszása. Az álláspont: a javaslat helyes, azt támogatni kell, mert nem csak a játékosoknak lesz könnyebb, jobb, hanem a kedvezőtlen időjárás körül­ményei között a pálya sem megy tönkre az előkészületi mérkőzések, az edzések so­rán. Érdekes vélemény ala­kult ki a jelenlegi serdülő- bajnokságról. Egyértelműen állást foglaltak: nem jó, nem szolgálja a célkitűzést. Sakkal egészségesebb lenne, ha a megyében több körzetben is­kolai bajnokság folyna, de nem kiesési rendszerben, ha­nem egész éven át. Mindjárt elmondták az elképzelést is: a sportkör készítsen együtt­működési szerződést az álta­lános iskolával, ahol a. test­nevelő tanár — bizonyos el­lenszolgáltatás mellett — vé­gezné az edzést és utazna a csapattal. Járműről és felsze­relésről természetesen a jö­vőben is az egyesület gon­doskodna. Nevelés szempont­jából is lényegesen jobb len­ne a helyzet, mint a jelenlegi (ez a javaslat különben szinte teljesein azonos formá­ban elhangzott Aparhanton is). A többi egyesületekhez ha­sonlóan itt is komoly vita tárgyát képezte A hét 11-e, valamint a Mezőny legjobb­jainak megállapítása. Kide­rült, hogy a tudósítók gyak­ran nem veszik figyelembe az edzők javaslatát. Előfordult többször, hogy a csapat leg­jobb teljesítményt nyújtó já­tékosa nem került a hét li­ebe, sőt annak még a tarta­lékcsapatába sem. Ez az ed­zőket is kényelmetlen hely- . zetbe hozza, mert hiába érté­kelik a játékos teljesítményét a legjobbnak, a közvélemény erről nem szerez tudomást. A játékosok egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a jövőben az összeállításnál mindjárt közöljük — tegyük zárójelbe — az edző által megadott osz­tályzatot. Ennek alapján már lényegesen könnyebben lehet­ne reális hét 11-ét összeállí­tani. Persze aggályok is me­rültek fel, például az: mi. van akkor, ha az edző a játékosai teljesítményét magasra érté­keli. Az ellenérv: az edző csak egy-ikét esetben teheti ezt meg, mert elsősorban sze­mélyét, szaktekintélyét teszi ezzel kockára, hisz az ered­mények többé-kevésbé igazol­ják a kollektíva összteljesít­ményét. Kérték azt is, hogy tudósítóinkkal valamilyen formában alakítsuk ki az egy­séges álláspontot, próbáljuk meggyőzni őket a tárgyila­gosságra. mely néhánynál több esetben hiányzik. Bán- nem megyei jellegű ügy, de érdekes a kérdés: Amikor az NB I-es és NB li­es csapatok tetszés szerint igazolhatnak valakit az ala­csonyabb osztályból, azon a címen, hogy ez az egészséges fölfelé áramlás, a tehetségek foglalkoztatása, az utánpót­lás biztosítása érdekében tör­ténik, miért nem lehet a me­gyebajnokságban szereplő csapatnak megtenni ugyan­ezt az alacsonyabb osztály­ból. A kérdés szerintünk tel­jesen jogos, hisz tudomásul kell venni, nem csak egy •’NB Des vagy NB Il-es csapat tűd fejlődést biztosítani, az ala­csonyabb osztályból felkerü- lőnék, ugyanez megvan, ha történetesen a járási bajnok­ságtól kerül valaki a megye­bajnokság valamelyik csapa­tába. Beszéltek azokról a gon­dokról is, amelyek akkor je­lentkeznek, ha egy játékos megsérül, és hosszú kihagyás után ismét edzéshez fog. Nincs hol szerepeltetni, mert az ifjúsági csapatba kora miatt nem fér be, a felnőt­tekhez viszont nem tehetik vissza, mert formája még nem érte el a kívánt szintet. A . továbbiakban kiderült néhány érdekes dolog. így például az, hogy a labdarú­gók a szárítóüzemben telje­sítménybérben dolgoznak, te­hát keresetük kizárólag azon múlik. A játékosok kéthar­mada a gazdaságban volt ipari tanuló, ott szerzett kép­zettséget. Még egy érdekes dolog: A résztvevők közül mindössze egy akadt, aki nem előfizetője lapunknak. A játékosok többsége szóvá tet­te azt is, miért hagytuk abba a „Hallotta?” című anyag közlését, amikor abból oly sok mindent megtudhattak. Megkértek bennünket egy üzenet tolmácsolására: sze­retnének a labdarúgó-szövet­ség vezetőivel is találkozni, hasonló eszmecserét folytat­ni, mely — szerintük — nem­csak számukra lenne érdekes, minden bizonnyal a szövetség vezetői is hasznát vennék. Kellemes érzéssel távoz­tunk Kisdorogról. Fegyelme­zett játékosokat, kitűnő kol­lektívát ismertünk meg, jól­esett velük beszélgetni.-kas Kézilabda Középiskolás kupa megyei döntő Már 'a múlt év végén a me­gyei középiskolás kézilabda­elődöntő mérkőzéseken kiala­kult a döntő mezőnye. A fiúknál azonban a fenti idő­pontban különböző okok miatt elmaradt Gyönk Gim­názium—Szekszárd Kereske­delmi Szakközépiskola mér­kőzést kellett elsőként leját­szani. Az elődöntőnek számí­tó mérkőzésen a gyönkiek harcolták ki a döntőbe jutást. A döntő mérkőzései általá­ban kiegyensúlyozott küzdel­met hoztak. Nagyjából azo­nos tudású és képességű csa­patok mérték össze erejüket, ezt legfőképpen a végered­mény igazolja. Nem volt a tornának — 1—2 csapattól el­tekintve — igazán jó teljesít­ményt nyújtó gárdája.’ A mér­kőzések többségén a küzdő jelleg dominált és legtöbb­ször a jobb erőnlét döntött valamelyik csapat javára. Kellemes meglepetésnek szá­mított viszont a bonyhádi gimnazisták jó szereplése. Eredmények: Nők: Sz. Garay Gimnázium— Bonyhádi Petőfi Gimnázium 16:8 (6:5). A gyors ellenak­ciókkal operáló szekszárdiak megérdemelten nyertek. Leg­jobb góllövők: Fritz, Borbély, Katzenberger 3—3, illetve Gungl 7. Gyönki Gimnázium—Dom­bóvári Gőgös Gimnázium 12:8 (5:3). Alacsony színvo­nalú mérkőzésen a szeren­csésebb csapat nyert. Leg­jobb góllövő: Szabó 5, Né­meth 4, illetve Pálinkás 7. Dombóvári Gőgös Gimná­zium—Sz. Garay Gimnázium 9:8 (1:3). Jobb második fél- ideji játékukká] a dombóvá­riak rászolgáltak a győze­lemre. Legjobb góllövők: Pá­linkás 6, Németh 2, illetve Fritz és Engelmájer 2—2. Bonyhádi Gimnázium— Gyönki Gimnázium 17:15 (8:6). Egyenlő erők küzdelmé­ben az utolsó percek döntöt­tek. Legjobb -góllövők: Pál 12, Gungl 3, illetve Szabó 7, Somogyi 3. Sz. Garay Gimnázium— Gyönki Gimnázium 14:6 (6:0). Végig fölényben játszottak a szekszárdiak. Legjobb góllö­vők: Pál 4, Borbély 3, illetve Szabó és Puskás 2—2. Bonyhádi Gimnázium— Dombóvári Gőgös Gimná­zium 13:11 (7:2). A mérkőzés nagyobb részén irányító bonyhádi csapat a végére visszaesett. Legjobb góllövők: Kecskés 6, Pál 5, illetve Pá­linkás 3. Végeredmény: 1. Sz. Garay Gimnázium 4 (38:23), 2. Bonyhádi Gimnázium 4 (28:22), 3. Dombóvári Gőgös Gimn. 2 (28:32), 4. Gyönki Gimnázium 2 (33:39) ponttal. Férfiak: Sz. 505. sz. Ipari Szakmun­kás—Gyönki Gimnázium 29:25 (12:13). A hajrában a szekszárdiak jobb erőnlétük­kel felülkerekedtek. Legjobb góllövő: Szüsz 9, Wagenbach 5, illetve Lázár 10, Módi 9. Bonyhádi Gimnázium—Sz. 505. Ipari Szakmunkás 26:22 (12:13). A sikeres átlövések győzelmet eredményeztek a bonyhádi csapatnak. Legjobb góllövő: Bareith és Futó 6—6, illetve Vörös és Wagenbach 5—5. Gyönki Gimnázium—Bony­hádi Gimnázium 28:27 (12:10). A legszínvonalasabb mérkő­zést hozta a két csapat iz­galmakban bővelkedő össze­csapása. Legjobb góllövő: Lá­zár 6, illetve Futó 4. Végeredmény: 1. Bonyhádi Gimnázium 2 (53:50), 2. Sz. 505. Ipari Szakm. 2 (51:51), 3. Gyönki Gimnázium 2 (53:56) ponttal. Bálint Akikre szavaztak (V.) Bemutatjuk ait a három női és férfi sportolót, akik a megye legjobbjainak megválasztása során a legtöbb szavazatot kapták. Halász Zoltán A Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus sportegyesületé­nek 1960. július 23-án szüle­tett kerékpáros versenyzője bátyjával egyidőben, 1971. februárjában jelentkezett el­ső edzésén. A szakosztály akkori szegényes gépparkja, no meg leginkább Zoli igen­csak' alacsony termete követ­keztében nem tudtak „meg­felelő” bringát biztosítani számára. Nem csüggedt a fiú, sajátjával edzett, ame­lyen több konstrukciós vál­toztatást eszközölt: így az ülés is elérhető magasságba került. 1974-ben az úttörők kor­osztályában az akikor tizen­négy éves sportoló már fel­küzdötte magát az országos élbolyba. Az első- igazán ki­robbanó siker azonban még újabb két esztendőn át vára­tott magára. 1976-ban a ser­dülőik országúti bajnokságán viszont egyszeriben gazda­gon gyümölcsözött számára a korábbi évek fárasztó edzés­munkája: négy aranyérem boldog tulajdonosa lett. Egy évvel később két je­lentős nemzetközi versenyen vett részt válogatottként. Testvérével, Lacival együtt járt Kubában. Az ifjúsági barátság verseny azonban nem hozott kiugró szereplést számára. Ezt követően a Bécsben rendezett ifjúsági világbajnokságra utazott, ahol a magyar országúti vá­logatott csapattal nyolcadik helyezést szerzett. Rendkívül rosszul kezdő­dött számára a tavalyi esz­tendő. Síelés közben súlyos térdsérülést szenvedett, és kéthónapos kényszerszünet következett. Amikor lekerült lábáról a gipszcsizma, nagy ambícióval kezdett edzeni, ennek ellenére igazából már nem sikerült pótolni a ki­esett kéthónapos felkészü­lést. Ebben az évben aratta első igazán jelentős nemzet­közi sikerét, amely az isztriai ifjúsági körversenyhez fűző­dött. Az erős mezőnyben Ha­lász Zoli a legjobb hegvi- versenyzőnek bizonyult. Rö­viddel ezután ismét Jugo­szláviába utazott, a vajdasági körversenyen állt rajthoz. Szép fegyverténynek számí­tott az előlkelő harmadik he­lyezés megszerzése a felnőt­tek egyéni összetett verse­nyében. A szövetkezeti klub hírnevét öregbítette a július­ban rendezett dunántúli kör­versenyen is, ahol végül az ő győzelmét hirdették ki. A magyar felnőtt ország­úti válogatott kerettagja Tolnán a Gemenc Ipari Ktsz- ben szerkezetlakatosként dolgozik. Célkitűzései között első helyen szerepel a Hol­landiában sorra kerülő vi- lágbajnökságon való részvé­tel kiharcolása. Aztán pedig, mint minden sportolónak, így neki is nagy álma: rajt­hoz állni az olimpián.- fi ­István István, a megyei tanács művelődésügyi osztályá­nak főelőadója átadja a díjakat a csapatoknak A Dombóvári Gőgös Gimnázium csapata 9:8 arányban nyert az Sz. Garay ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom