Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
1979. január 4. Negyedik városunk - Paks (Folytatás a 1. oldalról) — Tiszta szívből kívánjuk, hogy Paks város növekedjék tovább. Adjon otthont soksok új városlakónak, munkahelyet sok beköltöző, dolgozni akaró munkásnak. Az eddig is tapasztalt összefogás teremtsen új lehetőséget, közösségi erőt. Kívánjuk minden paksi állampolgárnak, érezze az alkotás örömét, amikor részt vesz az ifjú város feladatainak megoldásában. Kívánjuk, hogy a tősgyökeres paksiak és az új otthonra lelök érezzék jól magukat e szép városban, és alakítsanak ki együtt igazi, városukat gyarapító lokálpatrióta szellemet. — Hadd idézzem, s mintegy mottóul hadd ajánljam a régi hagyományos paksi mondást: „Paks létét kezdettől a Duna segítette, vizével, halával, hajóútjával és energiájával.” Ma ehhez hozzátehetjük: „A Duna segítsége a vízi malomtól — az atomerőAz ünnepi ülés résztvevői: paksiak és meghívottak együtt hallgatják Lázár György beszédét. műig terjed” — mondotta befejezésül dr. Szabópál Antal. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után Lázár György, a Minisztertanács elnöke lépett a mikrofon elé. Lázár György: Paks építőm unkánk kiemelkedő színtere Szívesen vállalt megbízatásomnak teszek eleget, amikor átadom Önöknek és az immár városi rangra emelkedett Paks valamennyi polgárának pártunk Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Miniszter- tanács szívélyes üdvözletét és jókívánságait. Kedves Elvtársak! Az elhangzott ünnepi beszéd hű képet adott arról a messziről indult, s nagy ívű fejlődésről, amely a szocialista építés évtizedeiben itt Pakson és egész Tolna megyében végbement. Szólt a még megoldásra váró gondokról, a jövő terveiről és kellően méltatta a mai esemény fontosságát is. Mégis engedjék meg, hogy az üdvözletek tolmácsolása után, és mielőtt átadom a városalapító díszoklevelet, néhány percre én is igénybe vegyem türelmüket. Az Elnöki Tanács döntése, amellyel Paksot várossá nyilvánította, mint társadalmi, gazdasági fejlődésünk egyik kifejezője, szervesen beleillik hazánk településhálózatának tervszerű fejlesztésébe, de egyben kiérdemelt elismerés is. Ezért, amikor a mai ünnepen visszatekintenek a megtett útra, joggal lehetnek büszkék a szorgalmas és kemény munkával elért eredményekre, amelyekkel megteremtették a városi rang elnyerésének feltételeit. Ez önmagában is nagy dolog, amely elismerést érdemel, és ugyanakkor sokra kötelez. Ám Önöknek annak tudatában kell élni és dolgozni, hogy Paks nem csupán a 96 magyar város egyike, hanem napjaink országépítő munkájának kiemelkedően fontos színtere is. Itt épül hazánk első atomerőműve. E hatalmas mű — amelynek felépítése új lehetőségeket nyit a megye és a város lakói számára, s amely kivételesen fontos szerepet tölt be egész népgazdaságunkban — Paksnak külön rangot ad. Olyan várossá avatja, amely egész népünk alkotó munkájának, szocialista gazdaságunk lendületes fejlődésének, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal folytatott gyümölcsöző együttműködésünknek is élő tanúbizonysága. Úgy gondolom, egyetértenek vele és helyeslik, ha az ünnepi alkalmat felhasználva külön is tisztelettel és megbecsüléssel köszöntőm az atomerőmű építőit, azokat a munkásokat, műszakiakat, vezetőket — az Önök városának ideiglenes lakóit — akik teremtő munkájukkal idehaza és határainkon túl egyaránt hírnevet szereznek városuknak. Amikor az erőmű építőinek sok sikert kívánok, e helyről is szeretném biztosítani őket, hogy feladataik megoldásában továbbra is számíthatnak a Központi Bizottság és a kormány segítő támogatására, egész közvéleményünk megkülönböztetett figyelmére. Kedves Elvtársak! Azt hiszem, helyénvaló, hogy most, mikor ötéves tervünk harmadik évébe léptünk, néhány szót szóljak a nagyobb közösség, az ország előtt álló legfontosabb gazdasági feladatokról. Rövid lehetek, mert hivatkozhatok pártunk Központi Bizottságának legutóbbi határozatára, amelyet Önök jól ismernek, s amely felelős és reális helyzetelemzésre alapozva kijelölte az 1979. évi népgazdasági feladatokat. A Központi Bizottság, amikor számba vette és összegezte az V. ötéves terv eddigi — és ezen belül az 1978. évi népgazdasági terv — teljesítésének tényeit, elismeréssel adózott az eredményeknek, de egyben kritikusan feltárta munkánk gyengeségeit is. Népgazdaságunk az elmúlt évben is dinamikusan fejlődött, a tervezettnek megfelelően javultak népünk élet- körülményei, emelkedett az életszínvonal, gyarapodott a nemzeti vagyon. E megbecsülést' érdemlő eredményeink mellett azonban a végrehajtásnak sok gyenge pontja is van. Ez mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy a termelés lendületes növekedésével nem járt együtt a népgazdaság egyensúlyi helyzetének kívánt mértékű javulása, sőt e tekintetben az elmúlt évben a helyzet még rosszabbodott is. Egyensúlyi gondjaink eredete — mint ezt már többször megállapítottuk — a számunkra hátrányosán megváltozott világgazdasági helyzetre vezethető vissza. Ennek a következményeit ma is érezzük és ahhoz, hogy teljes mértékben ellensúlyozni tudjuk, még hosszú időre lesz szükség. De abban, hogy az egyensúlyhiány nem csökkent, hanem növekedett, már nem a külső tényezők, hanem mindenekelőtt saját belső munkánk gyengeségei játszák a főszerepet. Nevezetesen az, hogy a hatékonyság növelésében, a termelési szerkezet korszerűsítésében, a gazdaságtalan termelés visszaszorításában, a szervezettség és a takarékosság javításában a szükségesnél kisebb előrehaladást értünk el. Ehhez járult, hogy a beruházások és a készletek növelésében jelentősen túlléptük a tervezett előirányzatokat, ami önmagában is kedvezőtlenül befolyásolta az egyensúlyi helyzetet. Mindenekelőtt ezek azok a kedvezőtlen tendenciák, amelyeken változtatnunk kell, mert hosszú távon nem ren- rendezkedhetünk be arra, hogy többet fogyasszunk, mint amit megtermelünk. Ezért ahhoz, hogy a már elért színvonalat megszilárdíthassuk és biztosítani tudjuk a szocialista építés töretlen folytatását, az elkövetkező né-hány évben a gazdasági munka minden területén a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását kell a feladatok középpontjába állítani. A Központi Bizottság határozatának megfelelően ezt a követelményt fejezik ki az 1979. évi népgazdasági terv előirányzatai csakúgy, mint a gazdálkodás minőségével szemben támasztott szigorú igények és azok a változtatások, amelyeket a közgazdasági szabályozó rendszerben hajtottunk végre. A feladat, amit magunk elé tűztünk, nem könnyű, de minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy teljesítsük. • Számíthatunk népünk egyetértő támogatására, építhetünk munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk tehetségére és szorgalmára. Népgazdaságunk a gondok és nehézségek ellenére is erős és még nagy tartalékokkal rendelkezik. Tovább bővül a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott gyümölcsöző együttműködésünk. Ezek olyan alapok, amelyekre szilárdan építhetünk. Bizonyosak lehetünk benne, hogy ha következetesen érvényt szerzünk a Központi Bizottság határozatának, felelősen és fegyelmezetten dolgozunk tervünk valóra váltásán, a siker nem fog elmaradni. Amikor most a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében tisztelettel átadom városuk képviselőjének a városalapító díszoklevelet, arra kérem Önöket, hogy közös szocialista céljaink az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtása, és a saját további fejlődésük érdekében továbbra is úgy és abban a szellemben végezzék mindennapi teendőiket, mint amilyen törekvő tettvággyal munkálkodtak azon, hogy Paks várossá válhasson. Az Önökre váró nehéz, de hálás és szép feladatok megoldásához pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány és a magam nevében jó erőt, egészséget és sok sikert kívánok — mondotta befejezésül, majd nagy taps közepette átadta a városalapító díszoklevelet Dallos Tibornak, a városi tanács elnökének, aki" ezt követően rövid beszédben tett ígéretet arra, hogy mindent megtesznek a Pakson élő és dolgozó emberek, hogy városuk minél gyorsabban fejlődjön, minél előbb váljék igazi, modern várossá. Az ünnepi tanácsülés két hozzászólással folytatódott. Torma Sándor a város fiataljai nevében mondta el: eddig is sokat tettek a fiatalok a városért, a jövőben még többet készek tenni. Vidóczi László, a dombóvári város környéki tanács elnöke köszöntötte az új város dolgozóit és kívánt sok sikert a városfejlesztő munkához, majd ezt követően úttörő fan- fárosok jelére kék nyakkén- dős pajtások vonultak fel a színpadra, kezükben szegfűcsokorral, s virággal köszöntötték a vendégeket. Az ünnepi tanácsülés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. . Az ünnepi tanácsülést követően Lázár György és kísérete városnéző körútra indult. Délután Lázár György megtekintette az épülő atomerőművet. Ifjú eladók áruházban ______________Képújság 3 Költ özik a tanácsháza Építők dolgoznak Győrében a régi iskolánál. Az ódon épület állványerdőbe burkoltan áll a község központját átszelő út mentén. A régiek helyére modern, sok fényt beeresztő nagy ablakokat tettek, átalakították, felújították az egész épületet. A györei felső tagozatos gyerekek már több mint tíz éve Izménybe jártak iskolába. Az alsós kisdiákokat 1975 óta viszi mindennap autóbusz az izményi iskolába. Azóta a régi györei iskola üresen állt. Az egykori tanteremből most házasság- kötő terem, az iskolához kapcsolódó szolgálati lakásokból pedig irodák lesznek, ahol a községi tanács dolgozói kényelmes, kulturált körülmények között dolgozhatnak majd. Mert a jelenlegi tanácsház kicsi, zsúfolt. A régi iskolát megyei támogatással mintegy négy- százezer forintos költséggel újítják fel. A termelőszövetkezet házilagos brigádja dolgozik majd itt. Ugyanez a brigád fogja elkészíteni a jelenlegi tanácsház — lényegesen kisebb mérvű — rekonstrukcióját. Ebben az épületben kap majd helyet a községi könyvtár és az egészségház. Győrén jelenleg nincs egészségház, így ez is előrelépés a község fejlődésében. Az új tanácsházat azoknak is könnyebb lesz megközelíteni, akik a társközségből, Izményből jönnek ide. SZOT-elnökségi ülés A szakszervezeti jogsegély- szolgálat kiterjesztése mellett foglalt állást szerdai ülésén a SZOT elnöksége. Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján a már korábban kijelölt vállalatokon túl az idén fokozatosan újabb munkahelyeken szervezik meg a jogsegélyszolgálatot önállóan, vagy több vállalat számára közösen. A SZOT elnöksége elé terjesztett beszámolóból kitűnik: a dolgozók helyeslik és igénylik a jogsegélyszolgálat munkáját, amely hozzájárult a törvényesség megszilárdításához és egyúttal erősítette a dolgozók jog- biztonságát is. Az új év első hétköznapján nincs nagy forgalom az üzletekben. Véget ért az ünnepek előtti vásárlási láz, de az új évet köszöntő szokatlanul hideg idő sem csalogatja a vásárlókat. Az év végi nagy hajrá után az eladó fellélegezhet egy kicsit. • Az év első miunkanapján jártunk a bonyhádi ÁFÉSZ- áruházban. Fiatal eladókkal beszélgettünk munkájukról. Agócs Zoltán 1977. óta dolgozik a műszaki osztályon. Szereti a villamos szerkezeteket. Eredetileg tv- villamossági szerelőnek készült, de abban az évben amikor szakmaválasztás előtt állt, ezen a szakon nem indult képzés. így ment eladónak. Kalita Ilona viszont mindig is kereskedőnek készült. Nem a „nőmén est omen” (nevében a végzete) parancsolta e pályára. (Kalita oroszul pénzeszsákot jelent), mert a kereskedők nem igen bővelkednek anyagiakban. Szereti ezt a szakmát. Igaz nem a divatáruosztály volt az álma, hanem az OFOTÉRT vonzotta. Hogy mégsem ide ment? A magyarázat ugyanaz, mint Agócs Zoli esetében. Sohonyai János mögött mindössze négy hónap eladói gyakorlat van. Szeptember óta dolgozik a műszaki osztályon. Emberekkel foglalkozni! Ez a vágy vezette Fetzer Katalint a pult mögé. A cél megvalósult: 1977. óta dolgozik a ruházati osztályon. — Minden kezdet nehéz — szól a közmondás. Milyen érzés először pult mögé állni? Szinte egyszerre vágják rá: furcsa. — Amikor először kerültem szembe a vevővel, azt sem tudtam hirtelen mit csináljak, — mondja Sohonyai János. Meg kell ismerni mi hol található. Hozzá kell szokni a vevőkhöz, s ahány vevő, annyi természet. — Ki, hogyan és mennyi idő alatt szokja meg a pult mögött, az illető alkatától, természetétől is függ — egészíti ki Agócs Zoltán. — Nagyon fontos az is, hogy az eladó megtalálja a megfelelő hangnemet a vevővel. Ehhez jó emberismeret és beszédkészség szükséges — teszi még hozzá Kalita Ilona. Mindez persze nem megy máról holnapra. A gyakorlat során lesz a kezdőből jól felkészült, rutinos eladó, aki — s itt kajánkodom egy kicsit — még azt is megveteti a vevővel amit az nem akar. — Előfordult már, hogy a vevő azért vásárolt meg egy árut, mert jól beszéltek neki? — Javaslataink, ajánlataink sosem tolakodónk, erőszakosak. A nőket egyébként sem lehet rábeszélni semmire. Válogatósak. A férfiakat viszont annál könnyebb, — mondja nevetve Fetzer Katalin. Mi vásárlók, a pult innenső oldaláról igen jó kritikai érzékkel rendelkezünk, ha a mögöttiek furcsa, nem tetsző szokásairól, természetéről van szó. Azonnal észrevesszük, sőt általánosításra is hajlamosak vagyunk. Az eladó vajon hogyan lát minket? — Először kicsit szokatlan volt, rosszul esett, hogy bizalmatlan a vevő — mondja Kalita Ilona. — Ha a keresett cikkre azt mondtam nincs, nem hitte el. Később a kolléganőmtől megkérdezte, s természetesen ugyanazt a választ kapta. — Van olyan vásárló is aki azt hiszi, egy kis borravalóért megkaphatja azt ami nincs — folytatja Fetzer Kati. — Adok egy húszast csak szedje elő, mondta egy vásárlóm. — Vagy kap egy százast, ha ad pvc-csövet — teszi hozzá Agócs Zoltán. — Vannak nehéz vásárlók? — Főleg az idősebbek. Gyakran nem is tudják mit akarnak venni — összegzi tapasztalatait Kalita Ilona. — Ilyen hideg időben van aki csak melegedni jön be. Nézelődik, s ha megkérdezem, mit parancsol? A vevő válasza: úgysincs az amit szeretnék venni — mondja Fetzer Kati. És ha az eladó vásárolni megy? Ö is vevő lesz, a vásárlók jó és rossz tulajdonságaival együtt. Ezt a nézetet valamennyien osztják. ♦ Fiatal eladók mind a négyen, alig egy-két éves tapasztalattal a hátuk mögött. Szeretik a munkájukat, szeretnek emberekkel foglalkozni. Természetesen nekik is vannak rossz napjaik, bár mi vásárlók ezt nehezen értjük meg. Azt, hogy a pult mögött is emberek vannak. Ifg poliuretanüzem Befejeződtek az üzemi próbák Sajóbábonyban, az Észak-magyarországi Vegyiművek új poliuretánüzemében. Az új létesítmény évente tízezer tonna műanyag habot gyárt, amelynek zömét a bútoripar használja fel. A megnövekedett termelési kapacitás lehetővé teszi a poliuretán-import megszüntetését. A képen: géppel szeletelik a poliuretán habot.
