Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-12 / 292. szám
1978. december 12. NÉPÚJSÁG s Hírek A Szekszárdi Dózsa elnökségi ülésének időpontja megváltozott: december 13-a helyett 14-én kerül erre sor a BM-klubban. A napirend változatlan: az atlétikai, valamint a labdarúgó-szakosz- tály beszámolóját, valamint a jövő évi versenynaptár-tervezetet tárgyalják. * A megyei III. osztályú minősítő asztalitenisz-versenyt Tolnán, a Vörös Lobogó székházában tartották. Eredmények. Férfi egyéni: 1. Csene- kei Lajos (Sz. Szöv. SE), 2. Dr. Bátorfi István (Tolnai VL), 3. Péter István és Holtz János (Sz. Szöv. SK). Női egyéni: 1. Iván Erika (Domb. VSE), 2. Patrik Márta (Sz. Szöv.), 3. Odor Edit és Csaba Györgyi (Sz. Költségv.). Férfi páros: 1. Csenkei—Vincze (Sz. Szöv.), 2. Holtz—Mer- nyei, 3. Kizakisz—Kocsis és Galambos—Péter (mind Sz. Szöv.). Vegyes páros: 1. Vicze —Iván (Sz. Szöv.—DVSE), 2. Holtz—Csaba (Sz. Szöv.—Sz. Költségv.), 3. Csenkei—Patrik (Sz. Szöv.) és Péter—Ódor (Sz. Szöv.—Sz. Költségv.). * A szekszárdi városi asztali- tenisz üzemi bajnokság állása: Nők: 1. ÁCSI 6, 2—3. Társadalombiztosítás 5, 2—3. Gyógyszertár 5, 4—5. Állami Biztosító 5, 4—5. Népbolt 5, 6. 505. Kol. I. 4, 7. MMG—AM 3, 8. T. m. ÁHV 2, 9. 11. sz. Volán 2, 10. Költségv. Üzem 1, 11. 505. Kol. II. 1, 12. BHG 0, 13. Szabó Szövetkezet 0, 14. Gabona KISZ 0 ponttal. Férfiak. I. csoport: 1. Megyei Tanács 8, 2. TOLNABER 7, 3. Tervezők 6, 4. Typográfia 6. 5. BHG 5, 6. MEZŐGÉP 5, 7. Söripar 4, 8. Társadalombiztosítás 3, 9. TOTÉV 2, 10. AGROBER 1, 11. Városgazdálkodás 1, 12. BVK 0 ponttal. Fárfiák. II. csoport: 1. GYGV 8, 2. ÁHV 8, 3. MMG —AM 6, 4. KISZ MB 6, 5. ÁCSI 4, 6. DÉDÁSZ 3, 7. Mü. M. 505. I. 2, 8. MSZMP Okt. lg. 2, 9. Öra-Ékszer 2,10. TOLNABER II. 0, 11. Mü. M. 505. II. 0, 12. TOTÉV Mélyép. 0 ponttal. III. csoport: I. Építő Ktsz 8, 2. AGROBER KISZ 6, 3. KISZÖV 5, 4. TÁÉV lakatos 4, 5. T. m. ÁHV II. 3, 6. BHG II. 3, 7. 11. sz. Volán 0, 8. TÁÉV szer. ip. 0 ponttal. * A tamási járási sportfelügyelőség december 15-én, pénteken 9 órai kezdettel a járás működő sportkörei részére értekezletet tart, ahol az aktuális problémák kerülnek megvitatásra. Aranyjelvényesek az olimpiára Rajt előtti megbeszélés Szekszárdon, az Expressz iroda előtt Vasárnap reggel a szokottnál korábban keltek. Bakancsot, csizmát húztak, a melegítő fölé vastag pulóvert. Vál- lukra vetették a tarisznyát, aztán nekiindultak a húsz kilométeres távnak. Nem hivatásos természetjárók ők, még csak nem is szenvedélyes turisták. Az Aranyjelvényesek az olimpiára tömegsportakció résztvevői, akik ezen az ezüst- vasárnapi délelőttön a téli csúcstúra megyei próbáját teljesítették. A hegyoldalon havas út, a szekszárdi sötétvölgyi erdőben égnek meredő iák csupasz ágai fogadták a dr. Pataki József vezette harmincnégy résztvevőt. A húsz kilométeres, tüdőt tágító gyalogtúra sem egyszerű séta. Teljesítését ötórás szintidőben rögzíti a követelménytáblázat. Sok ez, vagy kevés? Megítélés kérdése. Beszélgető partnereink szerint cseppet sem magas követelmény. Mint ahogy az akció többi feladatának teljesítése sem volt számukra elérhetetlen. Futottak, úsztak, kerékpároztak, s „lapátolták a Dunát” a vízi túra próbáin, önmagukról és az Aranyjelvényesek az olimpiára akcióról vallanak. Szily Márta, a szekszárdi Garay Gimnázium 4. osztályos tanulója, tősgyökeres szekszárdi: — Eddig három sportág — úszás, futás, kerékpár — országos próbáját teljesítettem. Nyolcéves koromban tanultam meg úszni. A nyáron 50 perces idővel jutottam túl Gunarasban a megyei próba másfél kilométeres . távján. Augusztusban a Balatonon 95 perc alatt teljesítettem a négy kilométert. Mellúszással — mondja hangsúlyozva. — Köztudott, hogy ez az úszásnem meglehetősen lassú, ezért akik menet közben váltogatták a különböző formákat, azok még könnyebben teljesítették a 1 2,5 órás szintidőt. Dombori- ban napi két-három kilométeres táv leúszásávai készültem az országos próbára. Állítom, kellő felkészüléssel mindenki számára teljesíthető ez a követelmény. Turqsán Zsolt szintén a Garay Gimnázium tanulója, most jár harmadikba. Aktívan nem sportol, de három országos próbát sikerrel teljesített. — Szüleim szerint előbb tudtam biciklizni, mint járni. A KISZ KB ~ nagyszerű kezdeményezéséről, erről az akcióról, a Magyar Ifjúság olvasása közben értesültem. Egy délutánon át töprengtem: induljak, ne induljak? Végül nekivágtam. A megyei próbán 60 kilométert 4 óra, az országoson 100 kilométert hét óra alatt kellett teljesíteni. Mindkettő sikerült. A megyein még saját kemping bringámmal vettem részt, az országosra viszont kölcsön kértem egy szovjet gyártmányú félverseny-kerékpárt. Őszintén mondom: egyáltalán nem kíván valami erőn felüli helytállást a kerékpárpróba szintidejének teljesítése. A 100 km-es távon én 3,5 óra alatt értem célba. Gyakorolni, rendszeresen készülni természetesen nem árt — mondta mosolyogva. Farkas Géza finommechanikai műszerésznek készül, a szekszárdi Rózsa Ferenc Szak- középiskola végzős tanulója. Korábban a sportiskolában atletizált, középtávú futószámokban versenyzett. Két számban — futás és kerékpár — teljesítette az országos próba követelményét. — Hétszázan indultunk a Velencei tó körüli 28 km-es futótávnak — emlékezik. — Óriási élmény volt számomra ilyen népes mezőnyben rajthoz állni. Az első sorból, jó pozícióban indultam. Az élbolyt Sinkó László kétszeres magyar maratoni futóbajnok vezette, én a középmezőnyben helyezkedve róttam a métereket. A táv első felében, úgy nyolcezer méter megtétele után éles szúrást kaptam, lassítottam az iramon, tovább futottam és lassan elmúlt a szúrás. Fél távnál Monspart Saroltától, a tájékozódási futás világbajnokától kaptunk hasznos tanácsokat, hogy miként osszuk be erőinket a hátralévő kilométerekre. A 25—26. kilométer körül egy pillanatra átvillant agyamon: hű de jó lenné már megállni. Amikor beérkeztem a célba és közölték időeredményemet, csudamód boldog lettem. A háromórás szintidőn belül, 2 óra 28 perc alatt teljesítettem az országos próba meghatározott követelményét. Gáspár Mihály, a MEZŐGÉP Vállalat 27 éves szerszámkészítője. Nős, feleségével együtt ezekben a napokban izgatottan várja első gyerekük születését. Több sportágban versenyzett korábban, legtovább a kajakozás maradt igazi kedvence. — Kerékpározásban és a vízi túrában jutottam túl eddig az országos próba követelményein. A szentendrei sziget körül rendezték a vízi túra országos próbáját, 10 óra alatt kellett teljesíteni a 72 km-es távot. Első hallásra nehéznek tűnik ez a feladat, folyamatos „lapátolással” azonban teljesíthető. Nekem hét óra alatt sikerült célba érni, pedig... Szinte minden ellenünk szegült, hűvös idő, kellemetlen ellenszél, zátonyok kerülgetése. Sok energiát igényelt, de a célban mindenért kárpótolt az időeredmény. Az országos próba előtt egyébként mintegy felmérésként Domboritól Bajáig eveztem a Dunán. Heti két- három alkalommal, másfélkét órás evezőedzésekkel készülve minden jelentkező teljesítheti a kövételményt. A vízi túra hallatán necsak a feladat nehézségére. gondoljanak, hisz a víz, a napfény, az egészséges levegő, a természet szépsége megsokszorozza az akaraterőt. Domsa István Tolna nagyközség KISZ-bizottságának titkára, 29 éves, két gyerek apja. Szintén két sportágban teljesítette eddig az országos próba követelményét. — A futópróba előtt Tolna és Dombori között gyakoroltam. Másoknak is tanácsolom, hogy a felkészülés során betonúton edzzenek, az országos próbát is hasonló „terepen” rendezik. Kerékpározásban a megyei próba marad számomra sokáig emlékezetes. A szomszédomtól kölcsön kért biciklivel indultam. A rajt előtt 15 perccel defektet szereltem, indulás után viszont beszorult a lánc, újabb szerelés következett. A mezőny közben elhúzott tőlem, de később sikerült befogni őket. Az Aranyjelvényesek az olimpiára tömegsportakció valamennyi feladata teljesíthető. Egyfajta önkontrollnak is beillik, amikor a jelentkezők lemérik erejüket, ügyességüket — mondta. Vasárnap reggel a szokottnál korábban keltek. Bakancsot, csizmát húztak, a melegítő fölé meg vastag pulóvert. Aztán nekivágtak a téli csúcstúra húsz kilométeres távjának... Mind a harmincnégyen sikerrel teljesítették a feladatot. Bálint—Fekete Kosárlabda NB II Székesfehérvári Építők—DVSE 90:76 (36:30). Székesfehérvár, 200 néző. DVSE: Acs (4), Bálinti (12), Kollár (20), Tamási (12), Ruzdcska (14). Csere: dr. Trinn (12), Tahi (2), Bogdán (—), Haraszti (—). Gyenge játékvezetés mellett a javuló teljesítményt nyújtó dombóvári csapat mindvégig egyenrangú ellenfélnek bizonyult. Kitűntek: Bálind, Kollár, Tamási, dr. Trinn. BEAC—Bátaszéki VSK 85:67 (41:33). Budapesten így állt föl a bátaszéki csapat: Nagy (18), Illyés (5), Piszárovics (28), Zá- gonyi (—), Csátaljal (6), Szűcs (10). Csere: Gráma (—), Németh (—), Németh (—). Különösen a második félidőben domborodott ki az egyetemisták nagyobb rutinja, mellyel biztosan nyerték a találkozót. Közgazdasági Egyetem—Báta' széki VSK 101:61 (55:30). Szintén a fővárosban találkozott a két csapat. Bátaszék: Szűcs (—), Nagy (10), Csétaljai (17), Piszárovics (15), Illyés (19). Csere: Németh (—), Gráma (—). Végig nagy fölényben játszottak az egyetemisták, és ilyen arányban is megérdemelten nyertek a szezon végére visszaesett, tartalékos bátaszékiekkel szemben. A világbajnokság után most is, mint minden évben, nyugalomba vonultak a hazai öttusaélet jeles és jeltelen képviselői. A holt idény a pihenésé, a lelki feltöltő- désé, és persze a töprengésé is a közelmúlt eseményei felett. A magyar öttusatársadalomban éveik óta a nyugtalan nyugalom időszaka ez a rövid néhány hét, ami érthető is, hiszen az év nagy világversenyei immár sorozatban nem úgy végződnek, ahogy azt szeretnék, tervezik és remélik. A legfrissebb svédországi kudarc után úgy látszik, bele kell végre törődnünk, hogy nem a sors üldözöttje a magyar öttusaválogatott, szereplésében józan és reális tények éreztetik hatásukat; magyarán szólva: egyre meddőbbnefk és elhi- bázottabbnak kell megítélni azt a magatartást, mely szerint „egyszer minden balszerencsés sorozat véget ér”, egyéb dolgunk nincs is, mint kivárni az idők kedvezőbbre fordulását. A szép remények kora lejárt, de igen sajnálatosan ezt még mindig nagyon kevesen veszik észre a leginkább érdekelteik közül. Október közepén a menetrendnek megfelelően megkezdődött a legjobbak felkészülése az újabb világbajnoki esztendőre, amelynek az a legfőbb különlegessége, hogy tíz esztendő eltelte után ismét Budapest lesz a VB helyszíne. Ki ne emlékezne még Balczó legendás 1969-es futására, a több tízezres tömeg felemelő együttszurkolására és a fel- hevült érzelmek szép jutalmára: Balczó ötödik aranyérmére? Lesz-e majd jövő augusztusban hasonló élmé- nydkben részünk? A sportban hálátlan tevékenység a jóslás, most mégis könnyűnek látszik a felelet; a kérdésre a nemet megfogalmazni. Ámde változatlanul nehéz ennek a „nem”-nek miértje. A sportban meglehetősen szívesen emlegeti az úgynevezett hullámelméletet, vagyis azt, a csúcsteljesitménye- ket törvényszerűen követik a letörések, a hullámvölgyek. Való igaz: a sportot is, miként az életet, a mozgás jellemzi. Nem lehet mindig nyerni, mindig elsőnek lenni, örökre megőrizni az egyszer kivívott pozíciókat. A sportban éppen az a szép és erőt próbáló, hogy mindig mindent elölről kell kezdeni, s minden sikersorozat részesei akkor követik el az első és legnagyobb hibát, amikor erről megfeledkeznek. Csak emlékeztetőül: a magyar öttusasport 1963-ban kezdte meg páratlan siker- sorozatát, amely gyakorlatilag 1968-ig tartott. 1969-cel, noha Balczó személyében még régi ember állhatott a világbajnoki emelvény középső fokán, új sorozat látszott kezdődni, alig kevésbé sikeres, mint a korábbi volt. Valójában a magyar öttusasport a mexikóvárosi és a müncheni olimpia közötti időben lépéshátrányba került a világgal, és ami sokkal súlyosabban esik a latba: főként önmagával szemben. Balczó müncheni győzelmével lényegében véget ért egy korszak, de ezt a tényt senki sem akarta, vagy tudta, elfogadni az érdekelt szakemberek közül. Az egyre halmozódó hibák, szakmai tévedések tényleges elemzése helyett makacsul bíztak egy „szerencsés húzás” vakvéletlenében. 1975-ben úgy is látszott, hogy nem hiába, de a mexikói VB-siker szinte többet ártott, mint ameny- nyit használt. 1976, 1977, 1978..., immár sorozatos kudarcok, egyre hanyatló görbével. (Az idén 5. helyezés!) A magyar öttusasport immár nem is a legjobbak küzdelmének vesztese, hanem a vesztesek küzdelmének a legjobbja. Micsoda különbség! Az olimpia után új szakvezetés vette kézbe az irányítást; addig mellőzött versenyzők kerültek előtérbe, addig futtatótokat szorítottak a háuérbe. Érdekes módon önmagában véve ettől semmi sem változott. Évről évre állandósult mentségünk a balszerencsés "lovaglás, mintha valóban csak egy lóhosszal! — és ilyen lóhosz- szal! — maradnánk el a világ mögött... És az elemző, alapos önvizsgálat egyre késik. Utánpótlásunk legjobbjai pedig az idén már a hatodik helyre csúsztak vissza a junior VB-rn. A versenyzők szép lassan elveszítik önbecsülésüket, hitüket... Mi várható hát tőlük?! KOCSIS L. MIHÁLY Dr. Pataki József vezetésével nekivágott a mezőny A Kopaszhegy alján a csúcstúrázók
