Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-06 / 287. szám

1978. december 6. tílPÜJSÁG 5 Kárfelvétel - utólag Cikcakkban jött a víz A képen látható paprikatő- maradványokat idén tavasz- szal azon a napon fényképez­tük Tengelic-Szőlőhegyen, mikor elöntötte a víz a szö­vetkezet kertészetét. Mi lett a víz károsította területek sorsa? Erre voltunk kíván­csiak most ősszel a betakarí­tási szezon végeztével. A nagy mennyiségű csapa­dék közvetlenül érésben érte a négy hektár szamócát; az ekkor már érett termés tel­jes egészében elrothadt. A vízöntés után kötődött virá­gokból származó termést vi­szont már lehetett szedni, és értékesíteni. A szamócát egyébként nem lehet a többi zöldségfélével együtt bebiz­tosítani, — ehhez külön köt­vény szükségeltetik. Mint­hogy a bab évek óta szépen díszlett, és soha nem érte kár, kihagyták a biztosítás­ból — így a négy hektár ká­rosodott terület nem hozott egy fillért sem. A biztosítási kötvényen három növény­féleség szerepelt: az uborka, a paradicsom és a paprika. A paradicsom hét hektáron ka­pott vizet, az itt keletkezett kárért a szövetkezet keve­sebb pénzt kapott, mint ami­re számított. A biztosítás nem tér ki az erózióra, csak a talajon pan­gó vizet veszi figyelembe — márpedig itt a föld homokos, így hamar elissza a csapadé­kot. Az Állami Biztosító szak­értője a kárbejelentés után 14 nappal járt a szövetke­zetben, így csak az iszap­elöntést tudta megállapítani. Az eróziós kárt nem térítik, pedig az is lett. A Karsai dombról, és Csárdahegyről le­zúduló víz komoly kárt tett a kukoricában. Hozzávetőleg száz hektár kukoricát érin­tett az erózió; nyolc hektá­ron az altalajig lehordta a termőréteget. Ráadásul kifol­tozni sem lehetett a terüle­tet, mert ' a csapadék cik­cakkban futott végig a táblá­kon. A kukorica ezenkívül még jeget is kapott, s károsí­tott a fagy is. A szövetkezet idén fagy- és jégkárra, vala­mint belvízre összesen ki­lencvennyolcezer forintot ka­pott az Állami Biztosítótól. A fő vetésű kertészeti nö­vények árbevétele közel két­millió forinttal lesz keve­sebb mint az elmúlt évben volt. Azért, hogy pótolják a kiesést, babot, karalábét, bimbós kelt vetettek, illetve ültettek — a másodvetésű növényekből 5—600 ezer fo­rint árbevételre számítanak. Megtörtént Az egyetem levelező tago­zatán frissen diplomázott fiatalember — a szokásosnak megfelelően — beviszi okle­velét vállalata munkaügyi osztályára, hogy az új adato­kat bejegyezzék a személyi lapjára és a munkakönyvébe. Az osztályvezető első kér­dése: — Tulajdonképpen maga miért végezte el az egyete­met? A kérdezett annyira meg­lepődik ezen, hogy szóhoz sem tud jutni. Előveszi a munkakönyvét, hogy beírják az adatokat. Ebben van egy ilyen rovat: „Szakmai képesítése”. Az adminisztrátor forgatja az oklevelet, látszik, hogy ta­nácstalan, nem tudja, mit ír­jon a rubrikába. Az osztály- vezetőhöz fordul segítségért, ö gyorsan megnézi az ok­mányt, majd újabb kérdést tesz fel: — Mondja, ez milyen szak­mai képesítést nyújt? — mu­tat a diplomára. Hősünk a megdöbbenéstől sóbálvánnyá mered, nincs ideje a válaszra, mert az osz­tályvezető sajátos módon megoldja a kérdést. — Az lesz a legjobb, ha a „Szakmai képesítése” rovat­ba nem írunk semmit,, üre­sen hagyjuk. Ez nem szakké­pesítés. A fiatalember rosszkedvű­en kijön a bürokrácia egyik fellegvárából. A folyósón kinyitja a diplomát, amely­ben öles betűkkel áll: Okle­veles közgazdász. —e —a Társadalmi összefogással Egy elcsépelt mondat nyomában Szeptemberben Szekszárdon több mint háromszáz gyerek kint rekedt az óvodák kapu­ján. Ami nincs, nem lehet elosztani. De lehetne több. Meggyőződésem, hogy tár­sadalmi összefogással két év alatt annyi gyermekintéz­ményt lehetne építeni, hogy minden gyermek óvodába jár­hatna. Hogy mire alapozom ezt az állításomat? Jogos a kérdés. Az ipartelepítés, az üzemek fejlesztése több mun­kaerőt követel. A nők mun­kába állítása, a gyermek- gondozási segély bevezetése egyre nagyobb munkaerő- hiányt okoz. Az üzemekben 4—5, vagy nagyobb helyen 50—60 asszonykéz nagy gon­dot okozhat, ha hiányzik. Ha a gyereket nem veszik fel óvodába, csak az asszony ma­rad otthon, lévén a családi Külön épületben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Gárdonyi Géza általános iskola kisegítő tagozata új helyre ikölitözött. A város központjából az Alkotmány Termelőszövetkezet irodáit a tüskei városrészbe helyez­ték át, az így felszabadult épületet a városi tanács költ­ségvetési üzeme rövid idő alatt átalakította iskolává. A kisegítő tagozatra 74 olyan tanuló nyert felvételt a vá­rosból és a város környéki községekből, akiknek külön­leges módszerekkel kell elsa­játítatok az általános isko­lai tananyagot. A vidéki tanulók az iskola autóbuszával járnak be Döto- röközről és Kocsoláról, de van pár olyan gyerek is, aki menetrendszerű autóbusszal érkezik az iskolába. A kise­gítő tagozatban tanító 9 ne­velő szinte reggeltől estig együtt él a gyerekekkel és nagy szeretettel oktatják őket. A beszédhibás tanulók­kal logopédusok foglalkoz­nak. A legutóbbi felmérés azt mutatja, hogy a városban és a város környékén összesen száz gyereknek lenne szük­sége logopédiai oktatásra, de megfelelő számú nevelő hiá­nyában csak 40 gyerek vehet részt ilyen jellegű foglalko­zásokon. MAGYARSZÉKI ENDRE kasszában az ő keresete a kevesebb. Az előbbiek kapcsán a gyes-ről visszakerülő asszo­nyokért nagy harc folyik. Az üzemek vezetői kénytelenek már a termelési feladatok mellett a társadalmi problé­mákkal, a lakáshelyzettel foglalkozni és természetesen az óvodai ellátásról gondos­kodni. így a „Társadalmi össze­fogással” jelszó bármennyire elkoptatott, fontossá válik. Egyre több helyen tudnak ki­szakítani a vállalat bevételé­ből ilyen irányú költségeket. A napokban kezdték el Tol­nán az egyik óvodán az eme­letráépítést. A GÉM szövet­kezet kezdeményezte a bőví­tést, de részt vesz a munká­ban a nagyközség majd min­den üzeme. Szekszárdon alig A lapjukban megjelent „Rúdugrás — a kutricák fö­lé” című cikkel kapcsolatos véleményünket az alábbiak­ban foglaljuk össze. Ismer­jük Szántósi Gyula nyugdíj­ügyét, hiszen SZTK-ügyin- tézőnk és jogtanácsosunk igen sokat foglalkozott ügyével. Kétségtelenül „hiá­nyoztak” nyugdíjévéi, első­sorban olyanok, amelyeket mészégetőként 1945 előtt tel­jesített. Ezeket az éveket — jogtanácsosunk közremű­ködésével — leigazolták a tanúk, s így az SZTK elis­merte. A cikkben is írt, ál­taluk többször felvetett munkabérátlaggal kapcso­latban az alábbiakat állapí­tottuk meg: Kétségtelen tény, hogy a zárszámadási elszámolások szerint számított átlagkere­set több, mint a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkere­set. Hogy mégis a cikkben írt 3660 forint képezte a nyugdíj alapját* annak oka a nyugdíjazás .évében ér­vényben volt jogszabályi előírásokban található. Jog­tanácsosunk — nem először — felkereste a Társadalom- biztosítási Igazgatóság ille­egy éve adtak át egy 100 sze­mélyes óvodát, amit teljes egészében az üzemekben nélkülözhető munkások épí­tettek. Most kaptuk a hírt, hogy a Bottyán-hegyen a TOTÉV egy hatvan szemé­lyes óvodát „ad” a városnak. A napokban a BHG szek­szárdi gyárában beszélgettem a szakszervezeti titkárral és az igazgatóval. Azért keres­tem fel őket, mert 1979. már­cius elsején egy 50 személyes óvodát vehetnek birtokukba a kis lurkók a gyár mellett. Pedig a gyár az V. ötéves tervben a városnak 1,2 mil­lió forintot ad, plusz még évente két kommunista szom­bat munkabér-bevételét is. Ez a pénz jelentős, de még­sem oldja meg az üzem gond­jait. tékesét, ahol kimerítő, pon­tos és főleg megnyugtató vá­laszt kapott az átlagkerese­tet illetően. A kapott felvi­lágosítás lényege az, hogy a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság által megállapított átlagkereset helytálló. A nyugdíjazáskor érvényben volt jogszabály szerint a nyugdíjazás évében, továb­bá a visszamenőleg számí­tott 4 év — jogszabály sze­rint számított — átlaga ad­ja a nyugdíj alapját Az egyes évek úgynevezett nyugdíj osztályát az előző évi kereset alapozza meg. így 1970-ben (a nyugdíja­zás évében) az 1969. évi alapján 21. nyugdíjosztály­ról megállapított figyélem- bevehető 5000 forint 7 hó­napra 35 000 forint. 1969-ben az 1968. év alapján a 19. nyugdíj osztályra megálla­pított 4200 forint 12 hóra 50 400 forint. 1968-ban az 1967. év alapján 17. nyug­díjosztályra megállapított 3400 forint 12 hóra 40 800 forint. 1967-ben az 1966. évi alapján a 14. nyugdíjosz­tályra megállapított 2600 fo­rint 12 hóra 31 200 forint, összesen: 157 400 forint. A Elhatározták: építenek sa­ját beruházásban ideiglenes jelleggel óvodát. És az elcsé­pelt mondat ismét tartalmat kapott. — Bárhova fordultunk, szinte órák alatt intézték az ügyünket. A KÖJÁL, a tűz­oltóság, a tanács egy nap alatt válaszolt — mondja Héjus János szb-titkár. Steindl Károly igazgató: „A gyárban annyian jelentkeztek társadalmi munkára, hogy nem tudjuk, kit hogyan osz- szunk be. Szakipari víz-, vil­lany-, fűtésszerelőkre lenne szükségünk, az még kevés van. Mikor elhoztuk Kunhe­gyesről a faházat, kommu­nista műszakot tartottunk. Egy nap alatt ide került a leendő óvoda.” Azt is megtudtam, hogy a dombóvári Unió szövetkezet is azonnal vállalta a faház hiányzó alkatrészeinek elké­szítését. HAZAFI JÓZSEF figyelembe vett hónapok száma 43, így az egy havi átlag 3660,50 forint. Megjegyezzük még, hogy ha a korábbi (az 1966. évi* 40. tvr. előtti) jogszabályt kellett volna- alkalmazni, úgy a fent említett negyedik évét is figyelembe kellett volna venni, amely szerint egy hónapra legfeljebb 900 forintot, egy évre tehát 10 800 forintot lehetett vol­na figyelembe venni, az át­lag tovább csökkent volna, 3058 forintra. Hozzátesszük még, hogy leírtuk a fentieket — a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság készséges hozzáállá­sának köszönhetően — annak ellenére, hogy a termelőszö­vetkezetben a nyugdíjazás kapcsán nem számolunk át­lagkeresetet, csak a szóban forgó évek összkeresetét igazoljuk le, melynek alap­ján a Társadalombiztosítási Igazgatóság kiszámítja az átlagot, megállapítja a szol­gálati évek alapján a nyug­díjat. Mindezek alapján úgy érezzük, hogy a termelőszö­vetkezetünk nem mulasztott, nem tévedett, sőt, elmond­hatjuk, hogy van részünk abban is, hogy az 1208 fo­rintos nyugdíj rövid idő alatt 2556 forint lett. IZSÁK GYULA, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke Visszhang A tsz nem tévedett Építkezőknek Csak 18 éven felülieknek Felkapott munkakör Ne haragudj, de úgy átfázott, mire ideért! Nagy János karikatúrái A paprika — a vízkár napján

Next

/
Oldalképek
Tartalom