Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-06 / 287. szám

1978. december 6. Képújság 3 Az egyéves születésnap előtt A párt és a tömegszervezetek Nem oldódott meg egycsapdsra a kultúra ügye Házi kiállítás a KÖJÁL-nál. Ezen a téren kedvező a hely­zet: egyre népszerűbbek a munkahelyi kiállítások. (Archív felvétel) 1976-ban ötven kiemelt nagyvállalatnál, 1977. decem­ber 31-ig minden üzemben meg kellett szervezni a köz- művelődési bizottságokat. A rendelet ellentétes érzelme­ket szabadított fel: akik ko­rábban is töprengtek a mun­kahelyi művelődés ügyén, azok megkönnyebbültek, úgy vélték, most végre minden megoldódik. A közömbösek szkeptikussá váltak: egy bi­zottsággal több vagy keve­sebb... Az üzemi közművelődési bi­zottságok hamarosan betöltik első évüket. Sifter Józsefnét, az SZMT kulturális-agitációs és propagandaosztályának vezetőjét kerestük meg, hogy megtudjuk: milyen tapaszta­latokkal zárult az első esz­tendő? — A vállalatok nem tar­tották magukat szigorúan a határidőhöz, de az év első negyedében létrejöttek a bi­zottságok. Néhány kivétel azért van, ugyanis némelyik nagyvállalat felmentette vi­déki üzemét, telephelyét a bizottság megalakítása alól. Így például nem alakított bi­zottságot a tamási VEGYÉP- SZER, a dombóvári Csavar­ipari Vállalat, a KPM... Más budapesti .központok viszont még különböző szempontok megfogalmazásával is segí­tettek, hogy vidéki üzemeik a központban szerzett ta­pasztalatokból okulhassanak. Sokszor csak véletlenül de­rült ki. hogv a megalakult bizottságok félreértették saját feladatukat, vagy sajátosan értelmezték. Ezt bizonyítja az is, hogy rendre készültek a munkatervek, amiben igye­keztek rögzíteni minden, a közművelődéshez kapcsolódó esemény időpontját, és meg­jelölték valamelyik bizott­sági tagot is, mint felelőst. Az üzemi közművelődési bi­zottságnak azonban nem ez a dolga, hanem az irányítás, az összehangolás, a kulturális tevékenység megtervezése. Éppen ezért üléstervet kell készíteniük és nem munka­tervet. Az sem volt világos a bizottságok megalakításakor, hogy hány fő vegyen részt bennük. Van ötfős, és van olyan hely is — a tamási erdőgazdaság —, ahol hu­szonhármán alkotják... — A félreértéseket, ha ki is alakultak, időben tisztázni kéllett volna, a további mun­ka érdekében. Miként pró­bálkoztak vele? — Áprilisban összehívtuk a közművelődési bizottságok elnökeit és titkárait egy ta­nácskozásra. Meghívtuk a SZOT illetékes munkatársát, aki a legalaposabban ismeri a bizottságokkal kapcsolatos összes elképzelést. Az ő se­gítségével mód lett volna rá, hogy minden félreérthető ki­írást, bármit, ami a bizottsá­Továbbtanulók (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási felnőtt dolgozók nagy számban tanulnak to­vább, az ország különböző egyetemein és főiskoláin. A helyi gimnáziumba 140-en járnak. Az elmúlt évben a szakmunkásképző intézet kezdeményezésére hegesztő szakmában képezték ki fel­nőtt dolgozókat. A palánki mezőgazdasági szakközépis­kolának kihelyezett tagozata működik a nagyközségben. A vállalatok a továbbtanulás­hoz a hozzájárulást megad­ják, több esetben tanulmá­nyi szerződést 'kötnek a dol­gozókkal. Olyan munkahe­lyeken, ahol szalagrendszer­ben dolgoznak, a kiesett munkaidőt is pótolni kell, így például a Tamási Ve­gyesipari Szövetkezetnél is, ahol nagy szükség van a szo­cialista brigádok összefogá­sára. Ez az összefogás jel­lemző más vállalatokra is. KÖNYE IVÁN % gok tevékenykedésével kap­csolatos, tisztázhassunk. Erre a tanácskozásra százharmin­cán kaptak meghívót — és negyvenen jöttek el. Sajnos, ebből lehetetlen nem arra következtetni, hogy a közmű­velődési bizottságok vezetői nem túlságosan aktívak. Hoz­záteszem, hogy mi, a szerve­zők sem mentjük fel magun­kat, mert talán helyesebb lett volna a megyei tanácskozás helyett több, kisebb értekez­letet tartani azokon a helye­ken, ahol sok az üzem. — A megyei művelődési központ társadalmi vezetősé­ge — a szekszárdi üzemek képviselői — még az év ele­jén vetették fel, hogy talán nem helyes az a kívánság, hogy a bizottság elnöke az üzem, vállalat igazgatója le­gyen. A vezetők egyébként is elfoglaltak, túlterheltek lévén, nem foglalkozhatnak a köz- művelődéssel is úgy, ahogyan kéne. Ez pedig a bizottság tevékenységét is befolyásolja. — Ez a vélemény is azt tükrözte, hogy a közvélemény tévesen ítélte meg a bizottsá­gok szerepét, és sajnos, sok helyen a gyakorlat kialakítá­sát is ebben a szellemben kezdték meg. Arra valóban nincs ideje a vállalat igazga­tójának. hogy ő szervezzen kiállítást az üzemben, vagy foglalkozzon a vetélkedő bri­gádokkal. De nem is ez a feladata! Azért szerencsés az igazgatók elnökké választása, mert az igazgatónak amúgy is áttekintése van a munkahely minden területén folyó tevé­kenykedésről, az ő hatásköre a döntés. Végső soron amúgy is elkerül az asztalára min­den ügy. De az elnökök sze­repének téves értelmezése mellett az is előfordul, hogy a titkárt amolyan mindenes­nek tekintik, ő végez min­den feladatot, ő a felelős mindenért. Különösen azo­kon a helyeken van így. ahol függetlenített közművelődési dolgozó tevékenykedik, aki a titkár. Persze, az ellenkező­jére is van példa. Az egyik nagyvállalatunknál rövid ide­je dolgozik egy fiatalember, mint függetlenített közmű­velődési előadó. Megkereste a közművelődési bizottság elnö­két — az igazgatót —, hogy érdeklődjön a bizottság el­képzeléseiről, terveiről, ugyanis az alakuláskor még nem volt a vállalat dolgozó­ja. A bizottság elnöke el­küldte, mondván, hogy mi köze hozzá... — Ezek szerint még min­dig sok a gond. — Szakfelügyeleti vizsgálat folyik Szekszárdon, öt üzem közművelődési bizottságának tevékenységét elemzik. Ami­kor meghívót kapunk egy- egy bizottság ülésére, elme­gyünk, hogy ott, helyben és azonnal segítsünk. A tapasz­talatok általában nem ked­vezőek. Tájékozódtunk róla, hogy az üzemi közművelődé­si bizottságok hogyan vettek részt az üzemi kulturális alapok felhasználásának el­döntésében — kiderült, hogy ezzel a megkérdezett bizott­ságok nem is foglalkoztak. Kértük, az Útközben mozga­lomba benevezett brigádokat jellemezzék a bizottságok — kiderült, hogy képtelenség, nem foglalkoztak korábbarTa vetélkedő brigádokkal. — Hogyan lehet ezen a helyzeten gyökeresen változ­tatni? — Az országos irányítás is keresi a leghatásosabb meg­oldást. A Csopakon és Buda­pesten tervezett országos tan­folyam közül — a kevés visszajelentkező miatt — csak a budapestit tartották meg... Mi városi, nagyközségi szin­ten fogunk intenzívebben foglalkozni a bizottságokkal, Szekszárdon pedig a közmű­velődési feladatok megismer­tetésére szabadegyetemet szervezünk, a TIT-tei közö­sen. Erre várjuk a bizottsá­gok képviselőit is. V. F. É. Számítógép a mezőgazdaságban A mezőgazdasági nagyüze­mekben mind több helyen vezetik be a számítógépes adatfeldolgozást: az egyen­ként több százmillió forintos termelési értéket előállító gazdaságokban a Mezőgaz­dasági Ügyvitelszervezési Iroda segítségével számító­gépekkel teszik biztonságo­sabbá, könnyebbé a gazdasá­gi döntéseket, a belső tarta­lékok feltárását, az üzem­egységek irányítását, vala­mint a különféle szakmai adatok nyilvántartását. Az utóbbi 5 évben 250 mil­lió forintos (beruházással 900 könyvelőgépet vásároltak a termelőszövetkezetek és 400 gazdaságban teljes egészében átálltak a gépi ügyvitelre. A ibelső információs rendszer korszerűsítését jól segítette a PM—MÉM-rendelet, amely a gépi adatfeldolgozás meg­valósításához 40 százalékos állami támogatásit biztosított. A számítógépes programo­kat a mezőgazdasági üze­mekben két formában való­sítják meg. Az egyik lehető­ség, amikor a gazdaság ki­sebb teljesítményű elektroni­kus számítógépet vásárol a hozzá tartozó adatrögzítő tá­rolókkal együtt. Ilyen beren­dezést alkalmaznak két fő­városi gazdaságban — a Rozmaring és a Duna Tsz- ben, valamint a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben. Jövő­re á rákospalotai Rákosmeze­je Tsz-ben is ilyen berende­zéssel korszerűsítik a mun­kát. A másik lehetőség: több nagyüzem összefogásával elektronikus számítógép­központot, tehát egy nagyobb gépegységet tartanak fenn. Az első ilyen számítóköz­pontot a Mezőgazdasági Ügy­vitelszervezési Irodában ala­kítják ki: R—22-es számító­gépet alkalmaznak. Több nagy tsz kapcsolódik be ebbe a központi „nyilván­tartásba” egyebek között á főváros tejellátásának egyik fontos gazdasága, a dunavar- sártyi Petőfi Tsz, ahol a te­henészet számítógépes ter­melésirányítását bízzák a komputerre. A kapcsolatok politikai tartalma S párt politikai vezető szerepének a szocia­lista-építés mai feltéte­lei között is két fő ösz- szetevője van: a helyes marxista—-leninista politikai irányvonal, amely a társa­dalmi valóságot objektiven tükrözi, figyelemmel van fejlődési tendenciáira; és az a képesség, hogy meg tudja szervezni az egész osztályt és a tömegeket ennek gyakor­lati végrehajtására. Mindkét vonatkozásban döntő szerepe van a dolgo­zók tömegszervezeteinek. A szocialista termelési vi­szonyok uralkodóvá válásá­val, a szocializmus alapjai­nak .lerakásával, az alapve­tő szocialista érdekazonosság alapján társadalmunk egysé­gessé válik., Ugyanakkor ezen az alapon egy új diffe­renciáltság is jellemzi a társadalmi viszonyokat, amelyek alapja, hogy meg­marad továbra is — bár új vonásokkal — a társadalom alapvető osztálytagozódása. A párt csak úgy töltheti be vezető szerepét, ha politiká­jában valamennyi dolgozó osztály és réteg valóságos ér­dekei pozitív törekvései in­tegrálódnak. Ezt részben közvetlenül* saját tagságán keresztül, részben pedig köz­vetve, a dolgozók tömeg­szervezetei és mozgalmai útján valósítja meg. A párt a munkásosztály élcsapata — ez pedig nem zárja ki, sőt, feltételezi, hogy a dolgozók minden rétegé­nek leghaladóbb elemeit tö­mörítse soraiban. Nem mechanikusan, de a politikai célszerűség követelményei szerint a tagság összetételé­nek vissza kell tükrözni a társadalom szociális struk­túrájának fő vonásait, meg­határozó elemeit. Ily módon a párt — belső demokratiz­musán keresztül — közvet­lenül is jelzéseket kap a tár­sadalmi folyamatokról. Milyenek ehhez viszonyít­va a társadalmi és tömeg­szervezetek jelzései és észle­lései? A munkásosztály na­gyobb csoportjait szakmai szempontból átfogó szak- szervezetek; a parasztság tö­megeit egyesítő szövetkeze­tek; az ifjúsági szervezet; a nőmozgalom, stb. nélkülöz­hetetlen funkciót töltenek be a párt politikájának ki­alakításában, formálásában és továbbfejlesztésében. Az MSZMP minden lényeges kérdésben támaszkodik a tömegszervezetekre és moz­galmakra. Minden törekvése arra irányul, hogy fejlessze valóságészlelő, szintetizáló és jelző képességüket, maxi­málisan biztosítsa ennek po­litikai feltételeit. A szocialista építés jelen­legi szakaszában pártunk különösen nagy figyelmet fordít azokra a társadalmi folyamatokra* tendenciák­ra, amelyek a munkásosz­tály soraiban mennek végbe a tudományos-technikai ha­ladás széles körű kibonta­kozásával, a termelési szer­kezet átalakításának, a kor­szerűség követelményeinek hatására. A párt és az osz­tály viszonyában, miközben a legnagyobb politikai sta­bilitásra törekszünk, ugyan­akkor a gazdasági-társadal­mi fejlődés minden korábbi­tól nagyobb dinamizmusát szorgalmazzuk. Ez önmagá­ban is dialektikus ellent­mondást fejez ki A dinami­kus fejlődés szüntelenül megbontja a korábbi viszo­nyok talaján kialakult egy­séget, amelynek politikai konzekvenciáival feltétlenül számolni kelj. A párt ebben a helyzetben messzemenően számol a szakszervezetek po­litikai segítségével. Az új jelenségek, folyamatok érin­tik a parasztságot, az értel­miséget, de sajátos módon az ifjúságot, a nőket is. A párt ezen osztályokkal, ré­tegekkel kapcsolatos politi­kájában mindezt számítás­ba is veszi és ennek megfe­lelően foglalkozik a szövet­kezeti mozgalommal, az ér­telmiségi szervezetekkel, a KISZ-szel, a nőmozgalmak­kal. A fejlett szocialista társa­dalom építése össztársadal­mi feladat, az egész nemzet ügye. Társadalmi céljaink megvalósulása egész népünk anyagi szociális kulturális felemelkedését biztosítja, jólétet és békét jelent. Ez az össznépi és nemzeti prog­ram szoros kölcsönhatásban valósul meg a lakosság szű_ kebb környezetének azon törekvéseivel, amelyeket éle­tük mindennapos és közvet­len feltételeinek javítása ér­dekében tesznek. Pártunk ennek nagy politikai jelen­tőséget tulajdonít és ilyen irányú munkájában támasz­kodik a Hazafias Népfront­mozgalomra. A párt politikai munkájá­nak sarkalatos kérdése a dolgozók reális szükségletei­nek tanulmányozása, kielé­gítésük feltételeinek lehető legjobb biztosítása, ennek érdekében a társadalom va­lamennyi progresszív erejé­nek mozgósítása. Tömegpo­litikai munkájával közvetle­nül is, de átfogóan a tömeg­szervezetek útján igyekszik elnyerni a tömegek elvi egyetértését és cselekvő tá­mogatását. Nem téveszti szem elől az élcsapat és a tömegek tudatossági szintje között meglévő különbsége­ket. Ezért nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a politikai munka tartalmi azonossága mellett megfele­lően érvényesüljenek a mód­szerbeli sajátosságok. A pártnak, mint politikai szervezetnek, a szocialista tudatossága és a tömegszer­vezetek tudatossága között soha nem lehet mechanikus egybeesés, a köztük lévő kü­lönbözőség, fejlettségi foko­zat a létviszonyok általáno­sításának sajátos felételei alapján természetszerű. A párt és a tömegszervezetek viszonyának állandó eleme ennek az ellentmondásnak feloldása, mégpedig úgy, hogy a tömegszervezetek te­vékenységének tudatossági fokát egyre inkább a szo­cialista jelleg határozza meg. E folyamatban alapvető szerepe van a tömegszerve­zetekben dolgozók kommu­nisták felkészültségének, meggyőző készségének, s nem utolsó sorban annak a demokratikus légkörnek, amely a vitához feltétlenül szükséges. f i párt és a tömegek Ä kapcsolatában az a lenini tanítás irány- t - -J adó, hogy a tömegek tudatosságának fokát a po­litikában mindig figyelembe kell venni. A politikát azonban mindig az élenjá­rókhoz kell igazítani, úgy, hogy a derékhadtól el ne szakadjon. Ehhez tekintetbe kell venn; a tömegszerveze­tek tömegpolitikai tevékeny­ségének, politikai befolyá­sának tudatformáló erejét. RÁKOS IMRE Az Egri Cipőipari Szövetkezet az idén százhatezer pár korcsolyacipőt szállít az NSZK-ba, de jelentős mennyiséget ad el a hazai piacon is. Korcsolyacipők Egerből

Next

/
Oldalképek
Tartalom