Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-05 / 286. szám

1978. december 5. ^PÜJSÄG 3 Tudósítóink írják A továbbtanulásról SLMONTORNYA Az iparosodás, az új gé­pek jobbnál jobb szakem­bereket kívánnak. A meg­növekedett igényeket csak a dolgozók továbbképzésé­vel lehet teljesíteni. Hogy is állunk e téren? Ezt vizsgál­tuk Simontornyán. Simon- tornya iparral rendelkező nagyközségek közé tartozik. A lakosság 60 százaléka a bőrgyárban, 20—20 százalé­ka a bőr. és szőrmefeldol­gozó vállalatnál, illetve a SIMOVILL-nál dolgozik. A művelődési ház adott ott­hont azoknak a felnőttek­nek, akik még nem rendel­keznek nyolc általános isko­lai végzettséggel» hogy egy év alatt megszerezhessék a hetedik, illetve a nyolcadik osztályról szóló bizonyít­ványt. A gimnázium meg­szűnésével a fiatalok közép­iskolai tanulmányaikat vidé­ken -folytatják, meglehető­sen nagy számban. A dolgo­zók részére megmaradt az esti kihelyezett tagozat, s igénylik is a továbbtanulás lehetőségét, élnek is vele. Sokan kihasználják azt a le­hetőséget, hogy aki 5 éves szakmai gyakorlattal és érettségivel rendelkezik, szakközépiskolai érettségit tehet. Ha ez megvan, egy­éves felkészülés után tech­nikusi minősítést szerezhet. Egyre több azoknak a szá­ma, akik politikailag kép­zik magukat, s marxizmus— leninizmus középiskolába, egyetemre és szakosítóra járnak. Bevezették, rendsze­ressé tették a szocialista brigádok részére a politikai vitakört. A különböző poli­tikai vetélkedők tartása a dolgozók politikai ismereteit gyarapítja. A simontornyai vállalatok mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy megfelelő szakgárda álljon a jövő feladatainak megoldására. Baum Ferenc DOMBÖVÁR, LÁNG GÉPGYÁR A tudás hatalom! — mondjuk: ha magunkat, vagy mást az önképzés hasz­nosságáról kívánunk meg­győzni. A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében ennek a szemléletnek na­gyon sok követője van. Eb­ben az évben nyolcvanan vesznek részt állami okta­tásban. Harminchétén ta­nulmányi szerződést kötöt­tek a vállalattal, ami előse­gíti a dolgozók könnyebb felkészülését a vizsgákra. A vállalaton belül 130-an párt-, KISZ-, illetve szak- szervezeti oktatás keretében gyarapítják politikai isme­reteiket. A tanulni kívánók kollé­gái készségesen segítenek egymásnak, mind a tanu­lás, mind a munka terén. Legtöbben a szakmunkás- képző intézetbe és a dolgo­zók hároméves szakközép- iskolájába járnak. A válla­lat támogatása inkább a szakma tanulása és a sza­kosodás vonalára terjed ki. A Láng Gépgyár szeretne 1979. januártól már az álta­lános iskolák 7—8. osztályá­ban „vasas szakkört” bein­dítani, a továbbtanulók se­gítésére. Jól felszerelt tan­műhely áll a dolgozók ren­delkezésére, a hegesztő­szakma elsajátítására. A gyártmányok hegesztéséhez jó felkészültségű hegesztők­re van szüksége a vállalat­nak. Ennek biztosítására évenként 10—15-en válnak minősítetté. A bonyolult szerkezetű gyártmányok el­készítéséhez a gyár mindent elkövet a jó minőség és a tervteljesítés érdekében. Csőke íjász Ióné A GYÖRKI minden kilencedik dolgozó iskolarendszerű oktatásban vesz részt. Ketten járnak a dolgozók gimnáziumába, ketten a marxizmus—leni­nizmus esti egyetemre, öten szakmai jellegű tanfolyamon vesznek részt (kalkulátor, műszaki rajz, pneumatika, üzemszervezés). Aki szak­mai jellegű tanfolyamra jár, azt munkahelye támogatja tanulmányainak folytatásá­ban. A munkaidő-kedvez­ményen túl a taneszközöket is biztosítják, az útiköltséget megtérítik. A nem szakmai jellegű továbbtanulást mun­kaidő-kedvezmények segítik. Ez azt is jelenti, hogy az üzem dolgozói, a közvetlen munkatársak részt vállalnak tanuló munkatársuk munká­jából. így a tanulásra for­dított idő alatt pótolni pró­bálják a termelésből kiesett munkaerőt. A tananyaggal kapcsolatos kérdéseikre munkatársaiktól, munkahe­lyi vezetőiktől is kérnek és kapnak választ a továbbta­nulók. Nem újkeletű a tanulási kedv ebben a kollektívában, hisz az oktatásban részt ve­vők aránya sem csökkent az év folyamán. Idejében is­merték fel vezetők és dolgo­zók, hogy csak a folyama­tos tanulás eredményezheti a gyors változáshoz való ru­galmas alkalmazkodást. En­nek szellemében is és a ta­nulás, a több tudás vágyáért is veszik kezükbe a tan­könyvet az üzem dolgozói. Lönhárd Ferenc A „LAMPART” ZIM BONYHÁDI GYÁRÁBÓL közgazdasági egyetemre egy, a közgazdasági szakközép- iskola levelező tagozatára 13, műszaki szakközépisko­lába 14, gimnáziumba 3, az általános iskola 7—8. osztá­lyába 5 dolgozó jár. Politi­kai oktatáson — marxizmus —leninizmus középiskola 11, munkásmozgalom rövid tör­ténete 15, marxizmus— leninizmus esti egyetem 14, szakosító 2, kétéves speciá­lis kollégium 2 dolgozó, vi­tafórum 29, 1 éves pártis­kolán 1 dolgozó vesz részt. KISZ-oktatás keretében tit­kárképző tanfolyamra ket­ten, aktivisták körére tízen, ifjúsági vitakörre harmin­cán, ig. politikai képzésre 14-en, Kilián-körre húszán járnak, szakszervezeti tö­megpolitikai oktatásra 270- en,, bizalmi oktatásra 51-en, szocialista brigádvezető­képzésre 15-en. Rumy Ernő Olajregeneralo Évek óta készül Szekszár- don a 11. számú Volán Vál­lalat buszbontójában az olaj­regeneráló üzem. A finoman szólva mérsékelt ütemű ki­vitelezés egy sereg okra ve­zethető vissza; Többek közt nem végzett kifogástalan munkát az az alföldi téesz. amely a berendezést gyártot­ta, s fékezte az üzembe ál­lítást az a tény is, hogy idő­közben a kenőolajakkal szemben növekedtek a minő­ségi követelmények. A gép már üzemel, több ezer liter fáradt olajat tettek vele újra használhatóvá. Most egy ha­zai gyártmányú savtalanító berendezéssel bővítik, s re­mélhetően hamarosan ismét működni fog. A berendezés jelentős költségmegtakarítást eredményez, ugyanis az így tisztított olaj azonos minősé­gű az újjal, s a regenerálás az olaj árának csak töredé­kébe kerül. Ha ismét műkö­dik a berendezés, műszakon­ként 200 liter kenőolajat ál­líthatnak elő. Elindul a bárkaszállító A Duna torkolatából teljes rakománnyal elindul első útjára Indiába és Pakisztán­ba a Julius Fucik bárkaszál­lító hajó és ezzel megkezdi rendszeres fuvarozási tevé­kenységét a Budapesten szé­kelő Interlighter. Az Interlighter nemzetkö­zi hajózási vállalatot a bol­gár, a csehszlovák, a ma­gyar és a szovjet hajózás alapította az egymás közötti dunai forgalomra, valamint más országok külföldi árui­nak korszerűbb fuvarozásá­ra. A nemzetközi vállalat el­sősorban a Duna, valamint a Fekete- és Földközi-tenger közötti forgalomban hozott létre új típusú, úgynevezett bárkaszállító hajózási rend­szert. Ennek lényege, hogy a folyón továbbított uszályo­kat, bárkákat a tengeri kikö­tőben nem rakják ki, hanem szállítmányukkal együtt ten­geri hordozóhajóra emelik, s a célkikötőben ismét vízre bocsátják. Bv owofliLr A TÁÉV térelemszerelvényező üzemében elkészült az 1000. térelem. A képen látható fürdőszoba-WC komp­lexumot kifestve, felszerelvényezve emelik be épület­szereléskor, daru segítségével. Tóth László Korszerű kisgazdaság Agrár- és szövetkezetpoli­tikánk elsőrendű törekvése változatlanul az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezeti nagyüzemek tovább­fejlesztése, korszerűsítése. Köztudomású az is, hogy ez­zel összhangban mindent meg kell tenni a háztáji és kisegítő gazdaságok termelé­si lehetőségeinek minél telje­sebb hasznosításáért. Azért tehát, hogy a tsz-tagok az állami gazdaságok dolgozói, a munkások és más foglalko­zásúak, s a nyugdíjasok mi­nél több eladható árut ter­meljenek azon felül, amit maguk elfogyasztanak. Vitathatatlan, hogy főként tavaly és az idén olyan he­lyen is tért hódított ez a tö­rekvés, ahol korábban ki- sebb-nagyobb mértékben gá­tolták érvényesülését. Ked­vező központi intézkedések sora szüntette meg azokat az akadályokat, amelyek évtize­dünk első felében zavarokat és károkat okoztak. Szeren­csére most már adatok, té­nyek sokaságát lehetne fel­sorolni a helyzet lényeges ja­vulásának bizonyítására. Ép­pen a további fejlődés érde­kében indokolt azonban né­hány olyan tennivalóról és megoldásról szólni, amely nem várathat magára sokáig. — JÓ FELTÉTELEKET TEREMTVE — Ha azt akarjuk, hogy a kisgazdaságok hosszú távon is jól betöltsék nélkülözhetet­len szerepüket, akkor szá­mukra is meg kell teremteni az ésszerű, a modern, a szer­vezett termelés és biztonsá­gos értékesítés jó feltételeit. Céltudatosabban, átgondol­tabban és gyorsabban, mint ahogy eddig tettük. Mert igaz ugyan, hogy sok tsz, mind több állami gazdaság mesz- szemenően támogatja már a mezőgazdasági kistermelést, és elismerésre méltó érde­meket szereztek ebben az ÁFÉSZ-ek és szakcsoport­jaik. Méltatlan dolog volna az is, ha elhallgatnánk, hogy az érdekelt ellátó és kereske­delmi vállalatok is sokat tet­tek a maguk területén. Mégis: többre van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a régimódi ház körüli terme­lést, gazdálkodást gyorsabb ütemben váltsa fel a min­den szempontból korszerű. Hogy kevesebb fizikai mun­kával, megfelelő gépek, be­rendezések segítségével le­hessen termelni a kisüzemek­ben is. Ez az egyik döntő feltétele annak, hogy a gyak­ran emlegetett nemzedékvál­tással ne járjon együtt a ház körüli gazdálkodás hanyat­lása. Ehhez persze a már emlí­tett tényezőkön kívül elen­gedhetetlen az is, hogy a számára legalkalmasabb, leg­jobb fajtákkal dolgozhasson a kistermelő, akár zöldség­gel, gyümölccsel, akár kis­állatokkal, vagy baromfival, sertéssel foglalkozik. S lép­jünk előre, amennyit kell, azon az úton, amely a teljes körű és biztonságos növény- és állategészségügy meghono­sításához vezet a szóban for­gó termelőhelyeken is. Ez egyébként korántsem kizáró­lag a kistermelők érdeke, ha­nem a mezőgazdasági nagy­üzemeké is. — A NYULAK- SZAMA NŐJÖN — Az a nagy igyekezet, amely mostanában csaknem minde­nütt megnyilvánul a kister­melés segítésére, olykor át­fedésekhez, súrlódásokhoz is vezet. Kézenfekvő, hogy az ilyesmit el kell kerülni. Nincs értelme például annak, hogy ahol az ÁFÉSZ keretében működő szakcsoport kima­gasló eredményeket ért el — tegyük fel — a nyúltenyész- tésben, ott alakítsanak ugyan­ilyen szakcsoportot a tsz-en belül, s az amott lévő régi tagok egy részét vigyék át emide. Ez a példa egyébként nem feltevés, hanem megtör­tént esetet idéz. S nem csu­pán azért érdemei figyelmet, mert ez az eljárás korábbi ÁFÉSZ-beruházásokat, támo­gatásokat szív át a tsz-hez. Helytelen azért is, mert ezen a módon nem a nyúltenyész- tők és a nyulak száma nő, hanem csak a szakcsoportoké. Az sem jó, ha ugyanannak az ügynek több gazdája van. Második éve már, hogy — hasznos központi sugalmazás- ra — minden megyében, já­rásban és községben össze­hangolják a kistermeléssel összefüggő tennivalókat, s ki- nek-kinek meghatározzák a szerepét. Vannak feladatok, amelyeket a tsz képes a leg­jobban ellátni, másokat pe­dig az ÁFÉSZ, illetőleg az állami gazdaság, vagy vala­melyik érintett vállalat. Ez a jó megoldás, de csak akkor, ha egyikük sem a cégtáblát tekinti fontosnak —, hogy tudniillik kinek a neve fém­jelzi a közös tevékenységet — hanem a célt, a lényeget tart­ja szem előtt. Kétségtelen, hogy a kistermelés sokoldalú segítésének, támogatásának, szervezésének, stb. vannak el nem hanyagolható anyagi vo­natkozásai, tekintélyes költ­ségei is. Ezeknek az illő meg­osztása sem okozhat elhárít­hatatlan gondot, ha minden illetékes szövetkezet, vállalat és tanács szándékait és tetteit a helyes cél vezérli. — A JÖVÖRE IS TEKINTVE — Évek óta hangoztatjuk és — bár még nem mindenütt — érvényesítik is azt az el­viét, hogy tsz-ben a háztáji a közös gazdaság szerves tar­tozéka. Ennek megfelelően szervezték meg számos ter­melőszövetkezetben az úgy­nevezett háztáji üzemágat, s alkalmaznak egy vagy több „háztáji” mezőgazdászt. Ahol jól működik ez a szervezet, ott nagyszerű eredményeket ér el. Végeredményben úgy gazdálkodik a tsz, hogy ter­mékeinek egy részét nem nagyüzemi létesítményekben, hanem a tagok ház körüli le­hetőségeinek hasznosításával állítja elő. A mi mezőgazda­ságunk szerkezetében és a tsz-ek, az ország anyagi erő­forrásait figyelembe véve, olyan adottság és szükségsze­rűség ez, ami egyenesen meg­határozza a további fejlődés útját. Vétek volna ezt a tényt lebecsülni, vagy elha­nyagolni. Sőt, azt is könnyű előre látni, hogy a jövőben is lesznek termelési ágazatok, amelyeknek hozama és gaz­daságossága csakis a háztáji­val még szorosabb együtt­működés révén javítható. Ha nemcsak a mára, ha­nem a jövőre is tekintünk, akkor azt is látjuk, hogy mi­vel így van, még parancso- lóbb kötelesség a háztáji gaz­daságok korszerűsítése, s bennük az üzemszerű terme­lés megvalósítása. Nemkülön­ben azoké a kisüzemeké, amelyekben a nem tsz-tagok állítanak elő különféle termé­keket, árukat. Az utóbbiak­kal való törődés természete­sen nem ugyanazokat a mód­szereket jelenti, amelyek a háztájiban alkalmazhatók, hi­szen a kisegítő gazdaság nem úgy kötődik a termelőszövet­kezeti közöshöz, mint a ház­táji. Nem szorul azonban bi­zonyításra, hogy bizonyos vo­nások különbözősége ellené­re, a kisgazdaság mindkét válfajában minél előbb el kell érni a korszerűséget és az üzemszerű termelést. Aki bármilyen mezőgazda- sági terméket vagy élelmi­szert vásárol a piacon, az üzletben, az jó, tetszetős, egyöntetű és a konyhai fel- használásra mind inkább elő­készített árut szeretne venni, nem vegyeset. Ennek az igénynek a kielégítése is csak akkor lehetséges, ha olyan fajtákat, berendezéseket, módszereket, növény- és állat­egészségügyi rendszabályokat alkalmaznak a kisüzemi ter­melésben is, amelyek mind­ezt lehetővé teszik. Minden tájnak megvannak azok a mezőgazdasági ter­mékei, amelyeket sikeresen lehet és kell a kisüzemekben — vagy azokban is — előál­lítani. Ezeknek a termékek­nek az összetétele különféle hatások révén szűkülhet, vagy bővülhet. Hogy hol, milyen zöldségnek, gyümölcsnek, állattenyésztési ágazatnak van jövője, miféle célokra helyes összpontosítani, annak az eldöntése helyi ismerete­ket, hozzáértést és előrelátást kíván. Biztos, hogy ha az ér­dekeltek közösen mérlegelik a feltételeket és a lehetősé­geket, s egymással összehan­goltan teszik, amit tenniük kell, akkor nem tévesztenek utat, és képesek közös erő­vel meggyorsítani a kisgazda- s igok korszerűsítését, terme­lésének üzemszerű fejlesz­tését. GULYÁS PÄL Az ismét javításra, illetve bővítésre váró berendezésről Gratczer Ferenc a szűrőbetéte­ket szereli le. Fotó: SzL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom