Tolna Megyei Népújság, 1978. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
1978. december 3. ^ÉPÜJSÁGU Esztétikum a „ katedrán agggsi ehéz lenne röviden jfwi összefoglalni a lassan 15 éve működő Iskola- Msd televízió eddigi munkáját, elért eredményeit. S hosszan lehetne sorolni azokat a didaktikai problémákat, kérdéseket is, amelyek egy-egy műsor előkészítésekor, majd a bemutatása visszhangjaként felvetődnek. Mindig újabb és újabb problémák ezek, amelyek megoldása a televízió oktató-nevelő műsorainak hatékonyságát, további eredményeit szolgálják. A televíziós didaktika aktuális kérdéseivel foglalkozó szakmai fórumnak is lehetne nevezni a kétévenként, Egerben megrendezésre kerülő nemzetközi oktató televíziós konferenciákat. E konferenciák célja — meghatározott témában — a televíziós oktató-nevelő műsorok módszertanának megbeszélése, elemzése, az eredmények összegezése, és a fejlődés további módszereinek meghatározása. — Hogyan kezdte munkáját az idei konferencia, s mi volt a témája? — kérdezzük Kelemen Endrét, az Iskolatelevízió vezetőjét, az idei konferencia elnökét. — A több mint 160 résztvevő 14 televíziós társaságot képviselt — mondja Kelemen Endre. — Minden európai szocialista, és néhány nyugateurópai országból jöttek a meghívott iskolatelevíziós szakemberek, gyakorló pedagógusok. A műsorok elemzése, és a vita két szekcióban folyt. A tanulók életkori sajátosságait figyelembe véve a 4—10, illetve a 10—18 éves nézők korcsoportja szerinti bontásban működtek a szekciók. A konferenciának egyetlen, de nagyon összetett, igen aktuális témája volt: az esztétikum szerepe és jelentősége az iskolatelevíziós műsorokban. Hipotézisünk szerint ugyanis ma már nem elég e műsorokban egy-egy tantárgy témakörét csak didaktikailag kimeríteni. Nagyon lényeges az is, hogy a műsor milyen többletet nyújt esztétikailag, egészében hogyan hat a nézőkre. — Ezek szerint egy-egy iskolatelevíziós műsor hatását döntően befolyásolhatja az ízléses díszlet, a berendezések, a legmodernebb segédeszközök alkalmazása, bemutatása? Vagyis: a környezetről, mint az esztétikum külső megjelenési formájáról van szó? — Valóban, a tárgyi környezet tudatos esztétikai megformáltsága is hatékonyan segítheti a befogadást, a megértést. De egy műsornak számos esztétikai vonatkozása lehet. Például hogyan valósítható meg a képernyőn keresztül az élményszerűség valamely művészeti ág sajátos formanyelvén létrehozott műalkotás bemutatásakor, anélkül, hogy az eredeti hatást csökkentenénk? Vagy a műsorok egészének hatásos megszerkesztése, a megfelelő dramaturgiai arányok kialakítása, a képszerkesztés, az idő- és térbeli ritmus, a harmónia-diszharmónia, a rész-egész viszonya, a. feszültségfeloldás váltakozása, a tempó, a dinamika ... ezek is nagyon jelentős esztétikai elemek. Szó volt a műsorok szereplőinek a befogadókra gyakorolt hatásáról. Egy-egy szereplő emberi arca, szellemi légköre, beszéd- és mozgáskultúrájában megnyilvánuló sajátosságai mennyire fokozhatják a hatást, a figyelmet a nézőben. Az esztétikum kérdéseihez tartozik még az emberi cselekvés, a munka szépségének érzékeltetése, a kulturált emberi magatartás sugalmazása, „népszerűsítése”. — A bemutatott műsorok közül melyek feleltek meg a konferencia követelményeinek? — Sok igazán jó műsort is láttunk. Egyértelmű volt a sikere annak az NSZK-beli iskolatelevíziós műsornak, amely Kolumbusz idejében játszódik. Matematika-történeti film, amely bemutatja, hogy Amerika felfedezésével új lehetőség nyílt a számolásban. Megtudjuk, hogy Adam Reise, korabeli matematikus hogyan adja a nép kezébe a számolás tudományát. Különösen a film „meg- komponálásán” van a hangsúly. Egy korabeli kocsmában arról beszélgetnek az emberek, hogy Kolumbusz felfedezésének milyen érezhető hatása van a világra. S megjelenik közöttük egy mai ruhába öltözött riporter, és faggatja az embereket, vitát „provokál” közöttük. Térben- időben egy síkba tudták hozni — megfelelő hangulatot teremtve — az akkori helyszínt, szellemiséget, összevetve mai tudásunkkal, ismereteinkkel. — Milyen magyar produkciókat láthattak a konferencián? — Bemutattuk a „Cimbora” egyik adását, amely Shakespeare színházáról szólt. Juhász Jácint mai riporterként jelenik meg a Globe színház bejáratánál, és a kapussal beszélgetve elmesélheti vele a színház alapításának történetét, működését. Ugyancsak az egyidejűség élményét adja a műsor. Egy korabeli beavatott szereplő segítségével hű képet kapunk a Globe színház életéről, munkájáról, kíváncsiságunkat pedig egy mai szereplő képviseli. — Milyen eredményekkel, tapasztalatokkal zárult a konferencia? — A bemutatott műsorokat esztétikailag vizsgáltuk. Az elemzés, a vita azonban nem teoretikus megközelítést jelentett! A vita középpontjában a didaktika — esztétika kérdése állt. A tiszta didaktika nem tud élményt adni a gyerekeknek, ehhez kell az esztétika. A bemutatott filmek, műsorok, a bevezető előadások, s a viták alapján szemléletbeli többletet kaptunk. A gyakorló pedagógusok közül a konferencia után sokan elmondták, hogy másképp látják az iskolatelevíziót, hiszen a korszerű tanításnak valóban egyik nélkülözhetetlen eszköze. Szóba került a műsorok cseréje is. Például az NDK televíziótól Thomas Mannról, a szovjet televíziótól Puskin színházáról, a bolgároktól pedig Lo- bacsevszkijről szóló filmeket szeretnénk átvenni. Nagy volt az érdeklődés a mi műsoraink iránt is. Különösen a „Stop” közlekedési sorozat, a „Botticelli: Primaverg” című műsorunk, vagy a VI. osztályosoknak készített 16 részes orosz nyelvműsorunkat vennék át. — Milyen volt a konferencia légköre, hangulata? — A dicsérő vélemények, elismerések mellett kritika is hangzott el bőven egyes iskolatelevíziós műsorokról. Kifogásolták, hogy a képnyelv sokszor csak illusztráció. Ezért lehet hatástalan egy- egy oktató műsor. Különösen a világnézeti oktató műsorokkal kapcsolatban emlegették hibaként, hogy egyes filozófiai műveket alárendeltek gondolatoknak. Ezek az aránytalanságok pedig esztétikailag sem hatnak jól a nézőre, nem köti le eléggé, nem figyel annyira. Fontos kérdés ez, hiszen a világnézeti oktatás televíziós didaktikája még számos problémával küzd. Mi is bemutattunk egy „filozófiai show”-t. ■ v ■ I műsort azért érte bírálj lat, mert a beszéd hátijai térbe, másodrendűvé ....szorította az illusztrációt. Eger városa kitűnő házigazda volt. Kiegészítő programokban is bőven volt részünk. Több iskolalátogatáson, bemutató tanításokon ismerkedhettek meg a konferencia résztvevői azzal, hogyan, milyen körülmények között dolgozik a magyar pedagógus, alkalmazva az iskolatelevízió műsorait is. BUBRIK GÄSPÄR Márffy Ödön (1878-1959) (Reflexiók Passuth Krisztina albumához) Könyvkiadásunkban szokatlan és szinte váratlan frisseséggel, pontosan a festő születésének centenáriuma előtt jelent meg Passuth Krisztina Márffy-albuma; az évenként új képgyűjteménynyel jelentkező sorozatban (Magyar Festők) ez a kötet talán a tizennegyedik. A 24, gyönyörű színekben nyomtatott reprodukció az album lényege, a bevezető nem kíván tudományos igényű felfedezések foglalata lenni, valóban csak a szép táblákat vezeti be értőn és ihletetten a sebtében összeállt irodalomjegyzék és a képek pontos leírása előtt. Az eleven leírás mégis tisztán árnyalja a „hosszú, gazdag és színpompás pálya” (Genthon István) mesterének útját és művészetét, akinek „minden egyes képe rögzített villanás” (Be- rény Róbert). Figyelmet irányít arra a kettős arcú és értékű életműre is, amelyet a modern társadalmi kérdésekkel is foglalkozó, robbanó dinamikát és feszes konstruk- tivitást, szerkezetet teremtő (Régi váci vám, 1911 körül), illetve az egyazon kézből jelentkező, a maga „színfátyolos festői káprázataival” problémamentesebb utakat vállaló, légies harmóniákra és tündéribb életörömökre csábító életművész alkotott. Ily módon az albumban bemutatott 24 kép közül a korai forrongóbb, elevenebb szellemi légkörben fogant, a század eleji progresszív művészeti és társadalmi mozgalmakkal élettelibb sorsközösséget vállaló festő alkotásai kapnak hangsúlyozott szerepet. Művészete a huszas években a maga módfelett magas művészi és európai rangú szintjén „lecsendesedett”, kiváló portrék (Csinszka-ké- pek, Fekvő Zdenka, Krúdy Ilona arcképe, a Csipkeken- dős nő stb.), a női szépség gyönyörrel és hittel teljes himnuszai, tájak és csendéletek jelzik a festő parnasszista művészetét és igényeit. Hatalmas művészi teremtő erő, csodálatos festői technika és átélt líraiság jellemzi ezeket a műveket is, de az ifjúi lázongások ideje elmúlt, égi és földi fényeksztázisokba oldódott mindaz, ami korábban robosztus dinamika és robbanó életvágy lehetett. Talán a negyvenes években festett (és az albumban is szereplő) Comói tó, Lovak, vagy az ötvenes évek közepén született önarckép idézi újra fel az ifjúkor elmúlt kincseit. Kosztolányi legérettebb korszakának lírája szólalhat meg a festő Márffyban a két háború között a recenzens érzései és hite szerint, ugyanígy megszólal a Szeptemberi áhitat, a Hajnali részegség, akár a Halotti beszéd költőjének végtelen életigenlése és testetlen panteizmusa is. Ezzel a kettősséggel lett Márffy 1924-ben a KÜT (Képzőművészek Üj Társasága) elnöke, és 1945 után az Európai Iskola gárdájának egyik prominens tagja, benne az Éco- le de Paris eszményeinek híve és örököse, J. P. Laurens és Cormon egykori tanítványa, a Salon d’Automne egykori kiállítója is. Passuth Krisztina már fel- daraboltnak véli Márffy 1911-es Hármas aktját (lappangónak a korábbiak), de az általa színes lapon közölt „részlet” („a kép bal oldali figurája”) az eredeti kivágata aligha lehet, hiszen több lényeges eltérés mutatkozik a figura új pozíciójában, legalábbis egy igencsak alapos átfestés nyomai. Mi inkább a korábbi monografus, Zolnay László véleményét látjuk a kérdésben valósze- rűbbnek, és bíznánk abban, hogy egyszer talán a teljes kompozíció előkerül. Márffy művészete szép állomásainak és az életmű teljességének gazdag irodalma van. Kár, hogy az új könyv jegyzékéből Lyka Károly, Bálint Aladár, Elek Artúr, Francois Gachot, Kassák Lajos, Lesznai Anna, Genthon István (és mások) beszámolóinak, tanulmányainak említése elmaradt. Ugyanígy Pogány ö. Gábor (és mások) katalógusbevezetője, a festő tárlatainak pontos krónikája. A bevezető tanulmány (gondolom) hosszabb aligha lehet, de az „apparátusnak” mindenképpen teljesebbnek kellene lennie. „Márffy művészetének alapja mégis az atmoszférikus izgalom” — írja egy elemző- ja, és érzésem szerint a mondat hangsúlya a „mégis” határozószóra esik, bár az ember és természet áhított és célszerű harmóniáit, ember és ember áhított és célszerű kapcsolatainak harmóniáit jelző és sugalló üde és friss képeinek, a szépet és gazdagot kereső-feltáró-sugalló látomásainak valóban önálló ereje van. De előttünk Der- kovits vagy Egry az erőteljesebb példa, bennük az „égi szerelem” és „földi vetülete” kevésbé átszellemiesítve és himnikusabban találkozott. De mindez nem mond ellent Passuth Krisztina értékelésének, csak talán kissé sarkítottabban (és korántsem ünneprontó szándékkal) idézzük azt, amit ő a bevezetőben az itt olvashatónál árnyaltabban és kiváltképp hosszabban elemezhetett. Aminek a kiválogatott 24 tábla pontos bizonyítéka lehet. Gyönyörű és gazdag eredményekben emlékezetes pálya a most száz esztendeje született Márffyé, benne a művész és a kor lehetséges kapcsolatainak napjainkban is megszívlelhető tanulságaival. BODRI FERENC Koppány szántói népviselet Ezt a hímzett inget 1900-ban egy díszítőművész-kiállításon már bemutatták. Jelenleg magángyűjteményben van. A tamási díszítőművész szakkör tervei között szerepel az újraelkészítéshez a minták tanulmányozása. Kép és szöveg: KÖNYE IVÁN Falusi kisgalériák Csehszlovákiával határos megyénknek, Borsod-Aba- új-Zemplénnek festői tájegysége a Pitypalatty-völgy. Ebben a fürjek hangját utánozó, szép nevű, s a Bükk hegységig nyúló völgyben hat község húzódik meg. Az egyik falucskában: Parasznyán, nagy esemény zajlott le. Igaz, hírverés nem előzte meg, nem volt ott a tévé, a filmhíradó — három falu általános iskolásai adtak műsort, hálából az ajándékért, amelyet községük kapott. A Borsod megyei Tanácsnál szívügynek tekintik a minél többek által könnyen megközelíthető közművelődési kisközpontok létesítését. Kézzelfogható bizonyítékai ennek a felfogásnak az errefelé sokasodó kisgalériák is. Béres Ferenc országos hírű népi énekművészünk félszáz képből álló gyűjteménnyel ajándékozta meg Sárospatakot, ahol annakidején a tanítóképzőt végezte. Ezen a vidéken született Czinke Ferenc festőművész is; az ő felajánlásának eredményeként jött létre Pácin község kisgalé- riája. Erdőbényén, a művelődési házban, és Szikszón is átadtak az utóbbi időben egy-egy kisgalériát. Varbó községben született Gergely Mihály író, akinek jó néhány műve is ezen a környéken játszódik, s aki nemrég szép gesztussal is bebizonyította, hogy szíve idehúzza. Varbó, Pa- rasznya és Radostyán: közös tanácsú községek; Pa- rasznya mindegyiktől egyformán könnyen elérhető. Itt épült — a 30-as években — a környék első emeletes háza. A felszabadulás után könyvtárat létesítettek benne, amely tízezer környékbeli számára nyújt olvasnivalót. S most már egyebet is. A Gergely Mihály által adományozott, 90 lapos grafikai gyűjteményből itt is kisgaléria alakult, és elhatározták, hogy az állandó kiállítás mellett évente 3—4 időszaki kiállítást is rendeznek benne. — Ügy állítottam össze az anyagot — mondja az író —, hogy jó áttekintést nyújtson a grafika minden ágáról: a ceruza-, szén-, tusrajztól a rézkarcig, linó-, és fametszetig — másfelől képet nyújtson századunk grafikusművészetéről. Megtalálható közöttük Med- nyánszky László, Rudnay Gyula, Szőnyi István, Med- gyessy Ferenc, Uitz Béla, Vaszary János — s a maiak közül Hincz Gyula, Somogyi József, Kondor Béla, Gross Arnold, Orosz János, Czinder Antal, Szász Endre, Csohány Kálmán, Kass János, Würtz Ádám, és még sokak alkotásai, a Borsodban élő Czinke Ferenc, Lu- kovszky László munkái. Karikatúrák és hazai, külföldi gyerekrajzok teszik teljessé a kisgaléria anyagát. Követendő példa! PÉRELI GABRIELLA önarckép a kertben
